Rubáiját 42 csillagozás

Omar Khajjam: Rubáiját Omar Khajjam: Rubáiját Omar Khajjam: Rubáiját Omar Khajjam: Rubáiját Omar Khajjam: Rubáiját Omar Khajjam: Rubáiját

Omar ​Khajjám verseinek a bor és a szerelem az állandóan visszatérő motívumai, szinte valamennyi négysorosa, Rubái-ja buzdítás az életörömre, lázadás a vaksors esztelen kegyetlensége ellen. A mennyei Fazekas, aki összetöri alkotásait, a földi fazekasmester, aki királyok porából gyúrja fazekát, a rózsa lehulló szirma, az ifjúság elmúlása egyetlen megoldást sugall számára: „igyál! igyál! – holnap holt ajakad a föld alól kupát hiába kér!” Szabó Lőrinc három ízben fordította le – Fitzgerald angol átköltése nyomán – a XII. század nagy perzsa költőjének négysorosait. Az első változat 1920-ban jelent meg: lendületes, tekintélyeket nem ismerő, virtuóz formakezelésű szabad átültetés. A második változat tíz évvel későbbről származik, és 1965-ig mindössze egyszer, néhány példányban, kézirat gyanánt került kiadásra. Kötetünk ezt a fordítást tartalmazza – nemcsak irodalmi különlegessége miatt, hanem azért is, mert ez közelíti meg legjobban a perzsa eredeti hangvételét és szellemét. Az utolsó –… (tovább)

Rubáiyát címmel is megjelent.

>!
Kossuth, Budapest, 2018
136 oldal · ISBN: 9789630991988 · Illusztrálta: Varga-Sinai Gizella
>!
Helikon, Budapest, 2004
80 oldal · keménytáblás · ISBN: 9632088484 · Fordította: Szabó Lőrinc · Illusztrálta: Szász Endre
>!
M-Szivárvány Alapítvány, Budapest, 1996
126 oldal · ISBN: 9638531576 · Fordította: Sziklay Andor

3 további kiadás


Enciklopédia 14


Kedvencelte 12

Most olvassa 2

Várólistára tette 24

Kívánságlistára tette 13

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

gybarbii P>!
Omar Khajjam: Rubáiját

Manapság már nehéz elképzelni, hogy ezt a rubái-gyűjteményt ugyanaz az ember írta, aki többek között a harmadfokú egyenletek megoldásával szerzett magának nevet…
Amúgy szerintem a kötetben található 102 rubái értelmezhető külön-külön, vagy akár egy nagy mű egészeként is. Azonban az olvasás megkezdése előtt készítsünk elő egy pohár finom bort a kezünk ügyébe, ugyanis annyiszor megjelenik ez a nedű a sorok között, hogy még én is – aki amúgy NAGYON ritkán fogyaszt alkoholt, – megkívántam… :)
@MLinda fogalmazta meg a leglényegretörőbben a kötet mibenlétét, amolyan keleti carpe diem.

1 hozzászólás
GTM P>!
Omar Khajjam: Rubáiját

Ment a kedvencek közé!
Sőt! Rajta vagyok, hogy több fordítását is beszerezzem, ugyanis érdekes dolgot tudtam meg.. Maga Szabó Lőrinc is háromszor fordította le. Mindhárom remekmű, de mindegyik más.
Az ismerkedést a rubáíkkal a mek.hu oldalon kezdtem.
( http://mek.oszk.hu/00200/00214/00214.htm)
Ezek Szabó Lőrinc utolsó, érett korszakának fordításai. Azonnal megszerettem őket, és a kötetet is akartam. Meg is érkezett két nap múlva az antikváriumból, és ekkor ért a meglepetés. Más szöveget találtam. Az utószók segítettek tisztázni a helyzetet. Szabó Lőrinc először 17 éves korában fordította őket ifjúi hévvel, lelkesedéssel és tehetséggel –, írják e versekről a szakértők. Ezeket nem olvastam, nem tudok hozzászólni..
Az én – Szász Endere képeivel illusztrált – kötetem, a kék borítós, a második fordítás állítólag igazi kuriózum, mivel ez a változat addig csak néhány példányban volt fellelhető. Az utószót író Vekerdi szerint ez áll a legközelebb az eredeti angol fordításhoz. Amiről ma már tudott, hogy inkább szellemisége tükrözi Khajjám verseit, mint a szöveghűsége. Mindez talán lényegtelen is.

Magam sem tudok dönteni a két fordítás között. Először a harmadik fordítás fogott meg. A költő is ezt szerette a legjobban. Kétségkívül ez a leginkább Szabó Lőrinc-es. Aztán lassan a másiknak is megszoktam a szépségét, lendületét, sőt egyes részletek onnan jobban tetszettek, és gyakran segítettek a tömör költői képekkel zsúfolt másik fordítás értelmezésében. A különbség érzékeltetésére csak néhány idézet álljon itt:

Az angol fordításhoz hűséges szövegváltozat:
" Bábok vagyunk az óriási Sakk
éj s napmezőin, sok piciny alak,
előre-hátra lépve, míg a Sors
megún, kiüt s a sírba visszarak."

Ugyanez Szabó Lőrinc utolsó szövegváltozatában:
"Gyönge Bábok vagyunk, s Ő tologat
ide-oda az óriási Sakk
Éj- s Nap-Kockáin: megtámad, kiüt
s a Dobozba egyenkint visszarak."

Vagy:

"Ahogy a mester dobja, az Erő:
úgy száll a labda, úgy repül a kő;
vakon repülsz te is, és sorsodat
nem tudja senki más, csak ő! csak Ő!"

"Kérdezni a Lapdában nincs erő,
csak száll, ahogy röpíti az Ütő;
de a Játékos, aki földbe sujt,
Ő mindent tud – és csak Ő tud – CSAK Ő!!

Azt hiszem, talán nem is fontos eldönteni, melyik fordítás a jobb. Az sem fontos, hogy Khajjám milyen világnézeti alapot képvisel, vagy szúfi volt-e, vagy nem. Ki tudja ezt ma már eldönteni?! A szépsége épp az, hogy lehet ez is, az is, mert gondolkodó ember volt, kételkedő!, ellentmondott minden dogmának, előírásnak. Az élet pártján állt, és ezért hat még ma is, ezer évvel később. Mélyről jövő érzéseket mozdít meg bennünk, mert úgy szemléli az életet, hogy minden percében ott van a felfoghatatlan, megérthetetlen, amivel mindannyiunknak szembe kell egyszer nézni: porból lettünk, s porrá leszünk.

Éld hát az életed! Örülj, nevess, szeress, amíg lehet!
Az életörömöt hirdeti a halál jogán!

2 hozzászólás
Lynn>!
Omar Khajjam: Rubáiját

Nagyon szerettem azt az életigenlést, amit megmutatott. Még akkor is, ha sokszor esett szó benne az elmúlásról.
Egy másik perzsa költő, Háfiz verseihez hasonlóan (bár tőle nem olvastam, csak az értékeléseket), itt is sok szó esik A nedűről – a bor mindenre jó.

Amolyan keleti carpe diem.

Scalard>!
Omar Khajjam: Rubáiját

Nem tudom mit gondoljak erről az egészről. Azt nem mondanám, hogy nem tetszett. Túlértékelt perzsa haikucsokor? Tartok tőle mai világunkban nem lesz annyi olvasója. A műnek több kiadása, és legalább 4 fordítása létezik. Én az 1965-ös, második Szabó Lőrinc fordítást olvastam, merthogy annyira belehülyült, hogy élete során háromszor is lefordította az egészet, DE mindig az angol fordítást használva. Perzsa eredetiből nem ő, hanem Hegyi Endre fordította és 1958-ban ezt is kiadták.

Szóval ez a legkülönlegesebb perzsa versgyűjtemény amit egy időben sikk lehetett kiadni, fordítani, olvasni, értelmezni. Maguk a jegyzetek átolvasása szinte több időbe telik, mint a 102 rubáiját (négysoros) átfutása, amik hol kapcsolódnak, hol nem. Aztán fene tudja mennyi maradt meg Khajjámból, mert ez már nem is Fiztgerald hanem Szabó Lőrinc szabadosan kezelt műve.

A rettentően magvas axióma: vedelj, mert amit megiszol a tiéd, és maholnap elmúlsz, ha tetszik ha nem, nem igazán hatott rám felemelően, és nem is nagyon értek vele egyet. Sznob alkoholista vagyok most lehet megvetni :D Ugyanakkor nagyon tudnám ajánlani a kötetet kezdő költőknek, hogy pl. hogyan lehet frappáns epigrammákat farigcsálni, hogy az könnyed, fürge, pörge legyen. Hogy mindig TÍZ szótagból álljon egy sor, hogy négy sorban el lehessen mesélni valami magvas gondolatot (IGYÁL fiam, IGYÁL IGYÁL!!!!), és közben legyen ritmusa, gördülékeny legyen, és ne legyen kisiskolás, ne forduljanak elő ABAB rímpárok :D

Amúgy a kötet átolvasása, sőt vissza, visszatérő olvasgatása, és értelmezése engem, is kicsit fanatizált, szóval valszeg én is elkezdem összegyűjteni és hasonlítani a különböző fordításokat/ferdítéseket.

Maga a kiadás is megér egy misét, látható, hogy nem Peer Krisztián találta fel a spanyolviaszt ezzel az összevont ívekkel, csupán visszanyúlt egy olyan régen alkalmazott fogáshoz, ami eképpen mégis újszerűen hat. Az pedig, hogy Szász Endre minden egyes versikéhez külön rézkarcot készített számomra nagyobb érdeme mint maguk a versek.

metahari P>!
Omar Khajjam: Rubáiját

Az Élet. Néha különösen aktuális és ráadásul gyönyörű.

lamucat>!
Omar Khajjam: Rubáiját

Örülök, hogy megtaláltam itt ezt a könyvet, hogy más is olvassa, szereti. Én időnként leveszem a polcról, és mindig jól esik egy-egy verset elolvasni! Nekem a Szász Endre által illusztrált kiadás van meg, amelyben a rajzok is sokat hozzátesznek az érzelmekhez! Igen, pontos az idézet, amelyet ppeva hoz, de nekem egy másik, szintén gyönyörű fordítás égett az emlékezetembe, még akkor, amikor réges-régen színházban láttam Leonyid Zorin: Varsói melódia című darabját. Ott így szól ez a versszak:
"Volt egy kapu, de kulcsa elveszett, volt egy fátyol, nem tépte szét kezed!
Tegnap még szárnyán emelt a hír, ma már kihullajt rostáján az emlékezet. "

Kaia>!
Omar Khajjam: Rubáiját

Tartalomhoz a forma: kívül-belül gyönyörű ez a könyv!

Daniel_Cserhalmi IP>!
Omar Khajjam: Rubáiját

Először is a kiadás egyszerűen gyönyörű. Ezek a kis négysoros versek főként az emberi lét mulandóságáról, az élet szépségéről, a borról szólnak, némi humorral és bölcselettel. Tényleg szépek, és elgondolkodtatóak.

1 hozzászólás

Népszerű idézetek

ppeva P>!

XXXII.
Volt ott egy Kapu, kulcsa elveszett;
volt egy Fátyol, látni nem engedett;
mondták, hogy ÉN meg TE, de azután
a TE meg ÉN elnémult, vége lett.

Sli P>!

[15]

Kincsért ha sápaszt a zsugori gond,
ha szélbe szórsz kacagva száz vagyont:
a sírban nem leszel sehogy se más,
csak szürke por, penészes, puszta csont.

[16]

Meddő a Vágy; és ha mégis kikel,
nem dús kalász, csak magtalan siker;
percnyi remény: mint hó a Szaharán,
lehull, csillog, s nyom nélkül tűnik el.

(Magyar Helikon, 1979)

Sli P>!

[44]

Mit? Ha a Lélek nem e por-ruha
és fölkaphat az ég szárnyaira,
nem gyalázat, nem gyalázat-e, hogy
e sár-testben kell nyomorognia?

(Magyar Helikon, 1979)

Szelén>!

Bábok vagyunk az óriási Sakk
éj- s napmezőin, sok piciny alak,
előre-hátra lépve, míg a Sors
megún, kiüt s a sírba visszarak.

71.

Sli P>!

[69]

A tudósok csak veszekedjenek,
szedjék szét egymást, földet és eget:
te dőlj le egy sarokba és nevess
mindenkin, aki terajtad nevet!

[70]

Mert fönt, lent, kint s bent csak azt látni, hogy
minden mint bűvös Árny-szinház forog,
s szekrénybe zárva Nap-lámpánk körül
úgy keringünk, mint árnyék-alakok.

(Magyar Helikon, 1979)

gybarbii P>!

[35]
Aztán lelkembe néztem: hátha ott
lappang a Rejtély, mely úgy csalt, hivott,
mint éji fény; – s belül egy hang felelt:
»Sorsod vak ösztön s Istened halott!«

Sándor_Langer_Pudingman P>!

XXX.

Volt egy Kapu: de kulcsa elveszett;
volt egy Fátyol: nem tépte szét kezed;
ma még miénk a hír s holnapra már
kiejt rostáján az Emlékezet!

Sándor_Langer_Pudingman P>!

XXXVI.

Tölts újra! tölts! igyál ma kört velem:
az Élet elröpül könyörtelen;
a Mult halott, Jövőnk hiú remény,
de a Mában arany gyönyör terem!

Sli P>!

Volt egyszer egy csöppecske vízcsöpp… s az Óceánban elmerült.
Volt egyszer egy parányi porszem… s a Föld porában elvegyült.
Világra jöttöd s távozásod, tudod-e, ember, micsoda?
Egy pici légy előcikázott s az Éjszakában elrepült.

XII (Magyar Helikon, 1979)

Kapcsolódó szócikkek: élet · ember, emberiség · halál
DTimi>!

C.
Az a kelő hold, mely most ide les,
hányszor nő s fogy még, még hányszor keres
bennünket majd e Kertben – s valaki
többé soha, többé seholse lesz!


Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Kosztolányi Dezső (szerk.): Idegen költők
Omár Kháyyám: Rubáiyát
James B. Kraus (szerk.): Perzsa költészet
Rúmí: Cseppek a borból
Kormos István (szerk.): Szerelmes arany kalendárium
Franyó Zoltán – Botár Emma (szerk.): Ősi örökség
Hafiz: Persa költő' versei
Firdauszí: Sáhnáme (A királyok könyve – részletek) / Perzsa költők versei
Rónay György (szerk.): Égövek, ábrák, csillagok
Dzsalál ad-Dín Rúmi: Rúmí aranykora