Zenebolondok 13 csillagozás

Mesék a zenéről és az agyról
Oliver Sacks: Zenebolondok

A ​zene az érzelmek széles skáláján játszik velünk. Vásárlásra ösztönöz vagy felidézi első randevúnkat. Kiránt a depresszióból, ha semmi más nem segít. Arra késztet, hogy mozogjunk a ritmusára. A zene agyunk nagyobb részét foglalja el, mint a beszéd és a nyelv – meghatározó emberi élmény. Az elme kerekei sorozatban megjelenő Zenebolondok esetleírásai a legkülönbözőbb neurológiai tünetekkel küzdő emberekről szólnak, átrajzolva agyunkról és személyiségünkről alkotott képünket. Az itthon is népszerű neurológus és pszichiáter Oliver Sacks (Antropológus a Marson, A férfi, aki kalapnak nézte a feleségét) a zene bámulatos hatását vizsgálja betegek, zenészek és hétköznapi emberek történetein keresztül. Hősei sokfélék, kezdve azzal, akibe villám csapott, és 42 évesen a fejébe vette, hogy zongorista lesz, a zenére születésüktől fogva hiperérzékeny, Williams-szindrómás gyerekeken és a teljesen dallamsüket embereken át azokig, akik mindenre csak néhány másodpercig emlékeznek – kivéve a zenét.… (tovább)

Eredeti cím: Musicophilia

Eredeti megjelenés éve: 2007

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Az elme kerekei

>!
Akadémiai, Budapest, 2010
362 oldal · ISBN: 9789630588706 · Fordította: Bobák Orsolya

Enciklopédia 4


Kedvencelte 2

Most olvassa 5

Várólistára tette 46

Kívánságlistára tette 50

Kölcsönkérné 4


Kiemelt értékelések

>!
Gudmundur P
Oliver Sacks: Zenebolondok

Oliver Sacks: Zenebolondok Mesék a zenéről és az agyról

Nagyon szeretem Oliver Sacks műveit, azt a mély emberséget, ami belőle árad. Úgy tud érdekesen, az ismeretterjesztés igényével mesélni ritka neurológiai állapotokról, hogy olvasás közben egy percig sem érezzük hatásvadásznak vagy ízléstelennek a stílusát, bár azt a laikus nagyközönséghez igazítja. Talán ennek köszönhető, hogy szívesen olvasom a magyarul megjelent könyveit, holott egyébként nem bírom mások szenvedését elviselni. Oliver Sacks történetei azonban felemelőek, hiszen szinte mindig az ember győzelmével végződnek; győzelemmel olyan értelemben, hogy betegei megbékélnek sorsukkal, és a legelképzelhetetlenebb körülmények között is vissza tudják nyerni méltóságukat.
A zene témája személyes okokból is közel állt a szívemhez, úgyhogy különös érdeklődéssel olvastam ezt a kötetet. A szerzőtől már megszokott módon nagyon alaposan jártuk körbe a témát, és nem csak a zene észlelését és élvezetét meghatározó agyi folyamatokról, illetve ezek rendellenességeiről olvashattunk, hanem a zene terápiás hasznáról és az ebben rejlő lehetőségekről is.
Rám nagy hatást gyakorolt a könyv, erős késztetést érzek, hogy kicsit fejlesszem az ismereteimet zenei téren. Lehet, meg is van az újévi fogadalmam.

>!
palastim
Oliver Sacks: Zenebolondok

Oliver Sacks: Zenebolondok Mesék a zenéről és az agyról

O.Sacks könyve azt támasztja alá, hogy a zene: agyunk tápláléka. Meg tudunk lenni nélküle is egy darabig, de egy idő után az agyunk úgyis kreál zenét saját magának, ha akarjuk, ha nem!

Amikor el kezdtem olvasni a könyvet, nagyon elszégyeltem magamat, amiért zenei viszonylatban ennyire műveletlen vagyok. A könyv rengeteg klasszikus zenére hivatkozik; még némi szolfézs műveltség sem hátrány, az olvasáskor; azonban azok nélkül is élvezhető, olvasmányos könyv. Az idézett darabokat próbáltam előkeresgetni youtube-on, és amit találtam, meghallgattam. Még azokra a személyekre is rákerestem, akikről az esettanulmányok szólnak, s többekről találtam videókat!

Félcsillag levonására az előforduló helyesírási hibák, és a rengeteg lábjegyzet miatt került sor. Volt olyan jegyzet, ami elkezdődött az egyik oldal felénél, majd a következő oldalt is félbeszelte. Többször zavaró volt, mert a figyelmem elterelődött. A jegyzetek helyénvalók voltak, de az író helyében, inkább vagy belefogalmaztam volna a szövegbe, vagy inkább nem fűzöm hozzá, mert sokszor érdemi információt nem adott, csak „szószátyárkodott” vele…

Számomra, akit gyerekkorom óta érdekel az agy és annak működése, nagyon lekötött, s továbbgondolásra inspirált a könyv, ezt bizonyítja az a nem kevés karc, amit ehhez a könyvhöz fűztem. (Uszkve annyit, mint eddig a könyvig összesen – molyos ittlétem alatt – tettem.) Emiatt sem haladtam vele gyorsan, s bizony nem bánom, sőt sajnálom, hogy már vége van. :(

Klasszikus és nem klasszikus zene kedvelőinek egyaránt ajánlom a könyvet. Még azoknak is, akiket érdekel a pszichológia.
Aki nem szereti a zenét, nem érez semmit, amikor hallgatja, még annak is érdekes lehet.
Aki nem nagyon foglalkozott eddig a zenével, a könyv végeztével egészen bizonyosan fog!
Aki eddig is élt-halt a zenéért, a könyv után, már fogja tudni miért! ;)

2 hozzászólás
>!
dorcika
Oliver Sacks: Zenebolondok

Oliver Sacks: Zenebolondok Mesék a zenéről és az agyról

OFF: nem azért olvastam ilyen sokáig, mert nem tetszett. Most valahogy olyan korszakomban vagyok, hogy nem bírok egy helyben ülni, ez pedig jelentősen megnehezíti az olvasást és a tanulást… na remélem, hogy 2012-re lenyugszom egy kicsit :)
ON: nagyon-nagyon jó könyv. Persze nem tudom megmondani, hogy mennyire hiteles, lévén nem vagyok sem orvos, sem neuropszichológus. Ami az igazi erőssége, hogy az olyan érdeklődő laikusokat, mint én, is meg tudja fogni. Az idézetekhez kimásoltam néhány részt – igazából az egész könyv ilyen esettanulmányokból áll, sok-sok lábjegyzettel és a könyv végén hatalmas forrásjegyzékkel. Akit érdekelnek a zenei észlelés sajátosságai, vagy a zene hatása az egyes betegségekben szenvedők életére, esetleg a zeneterápia, annak mindenképpen ajánlom.


Népszerű idézetek

>!
Zsófi_és_Bea P

(…) a zene csokitorta a fülnek.

Oliver Sacks: Zenebolondok Mesék a zenéről és az agyról

2 hozzászólás
>!
Zsófi_és_Bea P

Az emberi zene eredetét nem ilyen könnyű megérteni. Darwin maga is fogas kérdésnek tekintette a problémát; Az ember származásában ezt írta: "Minthogy pedig sem a zenei hangok előidézésében való öröme, sem pedig az ehhez való tehetsége az embernek a napi életszükségekre nézve semmiféle haszonnal nincsen, ezt a két tulajdonságot a legnagyobb misteriumok közé kell sorolnunk, a melyekkel az emberi lény felruháztatott.

Oliver Sacks: Zenebolondok Mesék a zenéről és az agyról

6 hozzászólás
>!
palastim

Ahogyan a zene ellenáll az álmok vagy a Parkinson-kór torzításainak, túléli az amnézia vagy az Alzheimer veszteségeit, ugyanígy áll ellen a pszichózis torzításainak is, és akkor is behatol a melankólia és őrület legmélyebb bugyraiba is, amikor erre már semmi más nem képes.

286. oldal

Oliver Sacks: Zenebolondok Mesék a zenéről és az agyról

Kapcsolódó szócikkek: depresszió · elmebeteg · őrület
>!
selfmadehell P

egy nagyon muzikális barátom mesélte egyszer, hogy feltette kedvenc Mozart-lemezét a lemezjátszóra, nagy élvezettel végighallgatta, majd meg akarta fordítani, hogy a másik oldalt is meghallgassa, és akkor vette észre, hogy be sem kapcsolta a lemezjátszót.

43. oldal

Oliver Sacks: Zenebolondok Mesék a zenéről és az agyról

>!
palastim

A zene, a művészetek között egyedülálló módon, egyszerre teljesen elvont és mélységesen érzelmes. Nem jelképez semmi konkrét, külső dolgot, egyedi képessége van viszont belső állapotok és érzések kifejezésére. A zene képes a szívet közvetlenül eltalálni; nincs szüksége közvetítőre.

284. oldal

Oliver Sacks: Zenebolondok Mesék a zenéről és az agyról

6 hozzászólás
>!
palastim

Jerome Bruner, egy nagyon muzikális barátom mesélte egyszer, hogy feltette kedvenc Mozart-lemezét a lemezjátszóra, nagy élvezettel végighallgatta, majd meg akarta fordítani, hogy a másik oldalt is meghallgassa, és akkor vette észre, hogy be sem kapcsolta a lemezjátszót.

43. oldal

Oliver Sacks: Zenebolondok Mesék a zenéről és az agyról

2 hozzászólás
>!
palastim

A zenei tehetség nyilvánvalóan széles skálán mozog, de sok minden utal arra, hogy gyakorlatilag mindenki rendelkezik veleszületett muzikalitással. Ez legvilágosabban a kisgyermekek képzésére használt Suzuki-módszerből tűnik ki, amelynek során teljes egészében hallás után, utánzással tanulnak hegedülni. Gyakorlatilag minden halló gyerek fejlődik az ilyen képzésben. (Még a süket emberekben is van veleszületett muzikalitás. A siketek gyakran szeretik a zenét, nagyon érzékenyek a ritmusra, amit nem hangnak, hanem rezgésnek éreznek. Evelyn Glennie, az elismert ütős, tizenkét éves kora óta süket.)

A Mozart-effektus érvényességét Schellenberg és mások is vitatták, de az intenzív, korai zenei képzés fiatal, képlékeny agyra gyakorolt hatása vitán felüli. Takako Fujioka és munkatársai magnetoenkefalográfia segítségével a hallási kiváltott potenciált vizsgálva meglepő változást regisztráltak olyan gyerekek bal agyféltekéjében, akik csupán egy éve tanultak hegedülni, szemben azokkal a gyerekekkel, akik nem kaptak ilyen képzést.

98. oldal

Oliver Sacks: Zenebolondok Mesék a zenéről és az agyról

>!
palastim

…nincs konkrét „zenei központ” az emberi agyban, inkább szétszórtan elhelyezkedő tucatnyi hálózat együttműködéséről beszélhetünk.

11. oldal

Oliver Sacks: Zenebolondok Mesék a zenéről és az agyról

>!
palastim

Amikor 1984-ben találkoztam vele, elmesélte nekem, hogy több mint kétezer operát ismer, valamint a Messiást, a Karácsonyi oratóriumot és Bach összes kantátáját. Néhánynak beszerezetem a kottáját, és amennyire lehetett, próbára tettem; nem hibázott. És nem csak a dallamokra emlékezett. Az előadások meghallgatásával megtanulta az összes hangszer és az összes énekhang szólamát. Amikor egy olyan Debussy-darabot játszottam le neki, amit még soha azelőtt nem hallott, szinte hibátlanul le tudta játszani a zongorán. Ezután a művet különböző hangnemekbe transzponálta, és Debussy stílusában improvizált is egy kicsit. Bármilyen hallott zene szabályait és kereteit azonnal megragadta, még akkor is, ha ismeretlen vagy nem az ő ízlése szerint való volt. Ez az elsőrendű zenészi képesség egy egyébként szellemileg nagyon csekély kapacitású ember birtokában volt.

150. oldal

Oliver Sacks: Zenebolondok Mesék a zenéről és az agyról

>!
palastim

Furcsa dolog elnézni egy egész fajt – több milliárd embert –, amint értelmetlen hangmintázatokat játszik és hallgat, és jelentős időt tölt belefeledkezve abba, amit úgy hívunk, „zene”.

(első mondat)

Oliver Sacks: Zenebolondok Mesék a zenéről és az agyról


Hasonló könyvek címkék alapján

Irvine Welsh: Mocsok
Yehudi Menuhin: A király, a macska és a hegedű / The King, the Cat and the Fiddle
Nicholas Cook: Zene
China Miéville: Patkánykirály
Sting: Széttört zene
Nick Hornby: 31 dal
Toby Litt: Gátlástalanok klubja
A. S. Neill: Summerhill
Dylan Evans: Az érzelmek
Neil Mulholland (szerk.): Harry Potter pszichológiája