Fél ​lábbal a földön 18 csillagozás

Oliver Sacks: Fél lábbal a földön

Egy ​középkorú amerikai férfi a norvég hegyekben egy magányos gyalogtúra közben elesik és az egyik lába súlyosan megsérül. Mindenkitől elhagyatottan esélye sincs a menekülésre: a halál karnyújtásnyi közelségbe kerül. Ám az utolsó pillanatban megtalálják, és a közeli kórházban „szakszerű ellátásban” részesítik. Ő azonban sejti, hogy valami mégsincs rendjén. Noha megvan lába, úgy érzi, mintha az nem lenne az övé.
A férfi, Oliver Sacks, nemcsak gyakorló ideggyógyász, hanem író is, bizarr neurológiai „esetek” lejegyzője, aki ezúttal saját könyv­e, sors­könyv­e kényszerű főszereplőjévé, a vele történtek hű krónikásává válik.
Egy kivételes intelligenciájú és íráskészségű szakember örökíti meg tehát utolsó(nak vélt) órái megrázó élményét, így az idő és az emlékek különös összesűrűsödését, lába abszurd „elvesztésének”, majd „előkerülésének” megtapasztalását. Sacks páratlan megjelenítő erővel, helyenként mély öniróniával idézi fel a betegszereppel járó kínzó… (tovább)

>!
Park, Budapest, 2007
300 oldal · ISBN: 9789635302567 · Fordította: Széky János

Enciklopédia 37

Szereplők népszerűség szerint

Alekszandr Romanovics Lurija

Helyszínek népszerűség szerint

Menedék


Kedvencelte 1

Most olvassa 4

Várólistára tette 18

Kívánságlistára tette 8

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
Morpheus
Oliver Sacks: Fél lábbal a földön

Mindenkinek ajánlom, aki valaha is belekerült már az egészségügyi gépezetbe, annak, aki ezután fog belekerülni, annak is, aki benne dolgozik, aki meg szeretné érteni azokat a tudati folyamatokat, amelyek benne illetve pácienseiben zajlanak súlyos vagy halálos betegség esetén, aki megbetegedve inkább az életigenlés autentikus létmódját szeretné megvalósítani a gyűlölködés és a szétesés helyett. (Mert igenis, lehetséges, csak éppen senki nem mutat irányt azoknak, akik nem tudnak vagy nem akarnak valamilyen vallásba kapaszkodni, vagy akik hiába vallásosak, mégis összeomlanak.)
Tetszett Sacks tudománybírálata, amely azért hiteles, mert belülről történik (ahogy Feyerabend esetében is).
Yalom könyveinek az előzetes ismerete, elolvasása segíti a megértést, mert egzisztenciális problémáról van szó elsősorban, még akkor is, ha jelen esetben egy neurológiai betegségből indulunk ki.
Yalom és Sacks között több párhuzamot is felfedeztem, autentikus létmód megvalósítása, filozófia iránti érdeklődés, pácienseivel bensőségesebb kapcsolat kialakítása. Nem tudom, ismerik-e egymást, de szerintem jó cimborák lennének.
Luriját is többször emlegeti (Szovjetunióbeli kollégáját), aki szintén hozzá hasonlóan gondolkozik, és találtam tőle egy könyvet magyar nyelven, remélem, sikerül megszereznem. http://moly.hu/konyvek/alekszandr-r-lurija-utam-a-lelekhez

5 hozzászólás
>!
Galambdúc
Oliver Sacks: Fél lábbal a földön

Nagyon hullámzó színvonalú volt ez a könyv. Lehetett volna sokkal velősebb, sokkal hétköznapibban megfogalmazott, mert bizonyos, túl filozofikusra sikerült részeknél alig tudtam kibogozni, mi a jó nyavalyát akar. Jellemző amúgy a következő történet ezzel a könyvvel kapcsolatban. Tegnap itt volt egy barátnőm és nézegette a kupacot, miket olvasok manapság. Mikor ezt meglátta, s átfutotta a fülszöveget, azt a prózainak mondható kérdést szegezte mellemnek: Mi a francért ír valaki egy 300 oldalas irományt a fél lábáról? Igaz, a fülszöveg félrevezető: a saját lába érzékelésének elvesztéséről elmélkedik Sacks itt sokat, amiben az érzet aztán hamar visszatért, és neurológusként ezen agyalt. De olyan elvontan tudományos és ontológiai és filozófiai eszmefuttatásokkal, hogy az már magas. Az a rész volt élvezhető, ahol a baleset körülményeit ábrázolta, illetve ahol a beteglét és a beteg emberek között létrejövő szolidaritást és kölcsönös megértettséget, sorsközösséget jellemezte, sajnos elég tömören. Szép gondolat, hogy a betegek közt már nincs különbség, se vagyon, se rang, se egyéb nem választja el egymástól az embereket, amikor súlyos betegek.

1 hozzászólás
>!
gellertanya
Oliver Sacks: Fél lábbal a földön

Olyan jól indult! Alig bírtam letenni… Aztán annyi, de annyi túlmagyarázás lett benne, hogy nem tudtam elmélyülni. Lehet, hogy én nem vagyok elég kifinomult ehhez. Sajnálom.

>!
LiloHari
Oliver Sacks: Fél lábbal a földön

Érdekes a filozófiai és történelmi fejtegetése is a könyv végén, és tulajdonképpen amiatt is olyan izgalmas a könyv, hogy pont maga Dr. Sacks kerül a beteg szerepébe. Egy picit azonban túlzónak és elnyújtottnak éreztem a könyvet, sokszor volt az az érzésem, hogy fele ennyi lap is elég lett volna a történethez. És azt is jól éreztem, hogy nem ez az ideális első könyvnek Sacks-tól (ezt sok helyen írják mások az értékelésben is, hogy ne ezt válasszuk elsőnek), de most már mindegy, a kedvem nem ment el Sacks-tól, inkább kíváncsibbá váltam a többire.


Népszerű idézetek

>!
Morpheus

Hirtelen belém nyilallt, amit korábban már gyakran sejtettem, de amiről eszembe sem jutott volna, hogy a saját kórházi tartózkodásomra is érvényes lehet: hogy szabadtéri, kertes kórházakra van szükség, falun, erdőn, mint azok az úgynevezett Kis Nővérotthonok, amelyekben New York állam vidékies tájain dolgoztam: nem erődök kellenek, nem is intézetek, hanem valódi otthonok – és talán kórházfalvak.

198. oldal

Kapcsolódó szócikkek: kórház · otthon
1 hozzászólás
>!
Morpheus

A pusztán „állatorvosi” felfogás – mint azt Lurija nagyon is jól tudta – még csak a közelébe sem juthat az ilyen rendellenességek megértésének, mert az elidegenedést nem lehet mérni, sem lefilmezni, sem látni – csak hírt adhat róla az, aki átéli: a tudatos, megfigyelő ember. Pedig a neurológia csakugyan jórészt állatorvosi szakma – majdnem kizárólag olyasmit vizsgálhat csak, amit mérni és tesztelni lehet; szinte semennyire nem kutathatja a szubjektum belső struktúráját. Sőt büszke arra, hogy mindezeket kizárja, hogy teljességgel „objektív” tudomány, hogy (akár a fizika) mindig azzal foglalkozik, ami nyilvános, ami látható, ami bizonyítható. Kirekeszti a vizsgálódásból a mentális állapotokat, a tudatot, ezek ugyanis „szubjektív” és „privát” dolgok és hagyományos módon nem lehet őket verifikálni (sem megerősíteni).

293. oldal

>!
Morpheus

Hazudtam, amikor azt mondtam: Ez nem én vagyok, ez nem az igazi énem. Csak a betegség beszél belőlem. Mert a betegségnek nincs hangja, és igenis, én voltam az, egy eltorzult lelkű én. Hogyan is állíthatnám, hogy jóságom, emelkedett érzéseim azonosak a valódi énemmel, míg rosszindulatú acsargásom nem is én vagyok, csak a betegség?

217. oldal

Kapcsolódó szócikkek: betegség · én · hazugság
1 hozzászólás
>!
Morpheus

A tudomány és az ész nem képviselhette a „semmit”, a „poklot”, a „sehollétet”, sem a lélek „éjszakáját”. Az ő birodalmukban ismeretlen a „hiány, homály, halál”. Nekem pedig akkor ez volt a nyomasztó realitás.

132. oldal

Kapcsolódó szócikkek: ész · halál · pokol · semmi · tudomány
>!
Morpheus

Csöndes hely kellett nekünk, valami menedék, ahol fokozatosan visszanyerhetjük önbizalmunkat és egészségünket – az előbbi nem kevésbé fontos, mint az utóbbi –, egy békés közjáték, egy szabad Sábbát-világ, ahol erkölcsileg és testileg megerősödhetünk.

200. oldal

Kapcsolódó szócikkek: egészség · Menedék · önbizalom
>!
Morpheus

Krónikus betegekkel dolgozom. Olyanokkal, akik tudják, hogy kevés vagy éppen semmi reményük sincs a gyógyulásra. Némelyikükben valamifajta emelkedett humorérzéket és előzékenységet figyeltem meg, romlatlan szeretetet és életigenlést. Mások megkeseredtek, komiszul rosszindulatúak lettek, igazi gyűlölködők, acsarkodók, gyilkos, démoni lelkek.

217. oldal

Kapcsolódó szócikkek: beteg
1 hozzászólás
>!
Morpheus

Amikor nem szenvedünk hiányt fiatalságból, szépségből, tehetségből, erőből, amikor hírnév, hála, vagyon az osztályrészünk, s valóra válnak álmaink, könnyű kedvesnek lenni, szerető szívvel fordulni a világ felé. De ha elfogy a szerencsénk, eltorzul a testünk, eltűnnek képességeink, megsérül épségünk; ha cserbenhagy az egészségünk és az erőnk, ha arra eszmélünk, hogy betegek vagyunk, szenvednünk kell, és nincs biztos remény a gyógyulásra, akkor karakterünk a végsőkig próbára tétetik.

217. oldal

Kapcsolódó szócikkek: betegség · próba · szenvedés
>!
Morpheus

Éreztem, hogy mély válságon mentem át, és hogy ennek nyomán mély és tartós változás zajlott le bennem. Immár kevesebb dolgot tartottam az élet természetes velejárójának – sőt igazából semmit. Mostantól úgy láttam az életet – minden létező dolgot –, mint a legbecsesebb, végtelenül sérülékeny, félteni, dédelgetni való ajándékot.

228. oldal

Kapcsolódó szócikkek: ajándék · élet · válság · változás
>!
Morpheus

Minden kognitív, szellemi képességem és képzelőerőm, amely a különféle idegélettani vidékek feltárásában segített, használhatatlanná, értelmetlenné vált a Sehol tornácán. Lekerültem a térképről, ki a világból, a megismerhetőből. Kizuhantam a térből és az időből. Semmi sem történhet már, soha semmi. Intelligencia, ész, értelem – mit sem jelentenek. Emlékezet, remény – mit sem jelentenek. Mindent elveszítettem, amiben megkapaszkodhattam idáig. Akár akartam, akár nem, a lélek sötét éjszakájába hullottam.

128. oldal

Kapcsolódó szócikkek: egzisztenciális krízis
>!
Morpheus

A gyógyulás (ahogy a derék alorvos mondta) zarándoklat volt, utazás, amelynek során az ember stádiumról stádiumra, állomásról állomásra haladt, ha egyáltalán haladt. El kellett kezdeni, meg kellett születni, újra meg újra. A felépüléssel olyasmit gyakoroltam, ami nem volt kevesebb a születésnél, mert ahogy a halandó ember fokozatosan válik egyre betegebbé, mielőtt meghal, úgy a születendő ember is fokozatosan gyógyul, s elevenedik meg. Radikális fokozatokon, létezésfokozatokon át jut egyre följebb, s e lépcsőfokok abszolútak és újak: váratlanok, meghazudtolják a várakozást, kiszámíthatatlanok és meglepőek.

195. oldal

Kapcsolódó szócikkek: gyógyulás · születés · utazás

Hasonló könyvek címkék alapján

Viktor E. Frankl: …mégis mondj igent az életre!
Irvin D. Yalom: A magyar macska átka
Viktor E. Frankl: Mégis mondj igent az életre! / Logoterápia dióhéjban
Edith Eva Eger: A döntés
Dave Pelzer: A névtelen fiú
Jenny Lawson: Őrülten boldog
Irvin D. Yalom: A terápia ajándéka
William Golding: A vétkes visszanéz
Matt Haig: Miért érdemes életben maradni?
Csépe Valéria – Győri Miklós – Ragó Anett (szerk.): Általános pszichológia 1. – Észlelés és figyelem