Antropológus ​a Marson 90% 34 csillagozás

A mozgáslátás elvesztéséről panaszkodott mindhárom dimenzióban. Nem tudott például teát vagy kávét kitölteni egy csészébe, mert a folyadékot szilárdnak, megdermedtnek látta, mint egy gleccsert. Arra sem volt képes, hogy a megfelelő időben abbahagyja a töltést, hiszen nem látta a folyadékszint emelkedését a csészében. Az is nehézséget okozott a betegnek, hogy folyamatosan kövessen egy beszélgetést, mert nem látta a beszélő arcának, különösen szájának mozgását. Ha egy szobában kettőnél több ember járkált fel-alá, ő nagyon bizonytalanul és kellemetlenül érezte magát, és rendszerint azonnal el is hagyta a helyiséget, mert azt érzékelte, hogy „az emberek egyszer csak itt vagy ott termettek, anélkül, hogy láttam volna őket mozogni”.

43. oldal

– Élvezni fogja – biztosítottróla Bennett. – Én vagyok a világ egyetlen Tourette-szindrómás sebész-pilótája.

127. oldal

William James egyszer azt mondta: „Az iszákosság egyetlen hathatós gyógyszere a vallási fanatizmus.”

61. oldal

Hogy neurológiai vagy etikai szempontból valóban olyan nagy különbség van-e a pszichosebészet és a nyugtatók között, az olyannyira kényes kérdés, hogy nem is igen merte még senki feltenni. Nagy dózisban a nyugtatók ugyanolyan eredménnyel járhatnak, mint a műtét; „elhallgattathatják” a betegeket, lecsendesíthetik ugyan a pszichotikus hallucinációkat és érzékcsalódásokat, az előidézett nyugalom azonban a halál nyugalmához hasonlít – és paradox módon éppen ezáltal megfoszthatja őket a spontán gyógyulás esélyétől, amely pedig időnként előfordul pszichózisokban, ehelyett egész életükre egy gyógyszer okozta betegség börtönébe zárják őket.

83. oldal

Normális esetben van valamilyen koherenciateremtő, egyesítő erő, amely integrálja az elme különböző képességeit, egyesíti ezeket a tapasztalatainkkal és érzelmeinkkel, megalkotva ezáltal személyiségünk egyedi mintázatát. Ez a globális vagy integrálóképesség teszi lehetővé számunkra, hogy általánosítsunk és elmélkedjünk, hogy öntudattal rendelkező énünk alakuljon ki.

247. oldal

Azok a felnőttek, akik tudatában vannak autizmusuknak, illetve szüleik, gyakran éreznek dühöt az autizmus miatt. Azt kérdezik esetleg a természettől vagy Istentől, hogy miért teremtett olyan szörnyű állapotokat, mint az autizmus, a mániás-depressziós pszichózis vagy a skizofrénia. Ha azonban kiirtanánk azokat a géneket, amelyek ezeket okozzák, szörnyű árat fizetnénk érte. Hiszen lehetséges, hogy egy adott személy ezekkel a vonásokkal sokkal keratívabb, esetleg igazi géniusz… Ha a tudomány kiirtaná ezeket a géneket, akkor a világot talán csak könyvelők népesítenék be. [Temple Grandin]

313. oldal

Ahogy elborzadhatunk a fejlődési rendellenességek vagy betegségek romboló erején, ugyanúgy kreatív erőknek is tekinthetjük ezeket – hiszen ha kiiktatnak bizonyos lehetőségeket, ha lehetetlenné teszik, hogy egy adott módon tegyünk valamit, azzal egyben arra kényszerítik az idegrendszert, hogy más lehetőségeket találjon, nem várt növekedésre és fejlődésre késztetik.

14. oldal

Mindigis tudtam, hogy határozott hajlamom van az utánzásra. Egy érdekes mozdulat, vagy egy furcsa póz látványa rögtön arra ingerel, hogy megpróbáljam leutánozni, így volt ez régen is, és még ma is ez a helyzet. Hasonlóan hatnak rám a szavak, a mondatok, a kiejtés, vagy a hangsúlyozás is – minden furcsaságot azonnal leutánzok. [Meige és Feindel a Tourette-szindrómáról]

111. oldal

Vannak olyan emberek, akik annak ellenére, hogy „szörnyű dolgokon mentek keresztül gyerekkorukban”, hisznek a boldog gyerekkorban, írja Schachtel. „A boldog gyerekkor mítosza elfoglalja a valóságos élmények elvesztett emlékeinek helyét.”

197. oldal

A tudat és a lelkiismeret, a kötelességtudat és a felelősségérzet olykor elviselhetetlen súllyal nehezedik ránk, annyira, hogy néha valóban szeretnénk kitörni a nyomasztó kötelezettségek, a józanság és az ésszerűség korlátai közül. Szeretnénk szabadságra küldeni frontális lebenyünket, hogy távollétében az érzékek és indulatok Dionüszosz-ünnepét ülhessük.

83. oldal