A ​férfi, aki kalapnak nézte a feleségét 88% 203 csillagozás

Kihagyhatatlan. Oliver Sacks nemcsak kiváló neurológus, de a betegség mögött meglátja az egyént, sőt! a lelket is. A deficitek mellett észreveszi a tehetséget és az isteni szikrát. Nem utolsó sorban jól ír. Szépen. Itt-ott még dallama is van – és nem csak ott, ahol a zenéről és annak élvezetéről ír.
Csodálattal és szeretettel ír pácienseiről. Vette a fáradságot és megismerte őket. Nem sajnálta arra az idejét, hogy megtudja, mi okoz örömet például egy gyengeelméjű fiatal felnőttnek, gyermekkorban ragadt sokszorosan sérült testben élő léleknek. Hiszen az orvos örömének is ott kell kezdődnie, ahol a betege örülni kezd egy tevékenységnek, átlényegül tőle és szárnyalni kezd. Sokkalta többet ér ez, mint az öncélú deficit-feltérképezés és diagnoszta bravúr. Nem az orvos a lényeg, de még csak nem is a betegség. Hanem az emberi lélek egészséges öröme.

A férfi kalapnak nézte a feleségét, én pedig emelem a kalapom az emberi természet és Oliver Sacks doktor előtt, hogy egy ilyen emberbaráti nézőpontból, szeretettel és alaposan ismertetett meg bennünket érdekes neurológiai eseteivel.

Bővebben: http://konyvutca.blogspot.nl/2016/01/oliver-sacks-ferfi…

A neurológia mindig érdekelt, egyetemen pedig kaptam egy kis ízelítőt a száraz változatából. Megvan a hivatalos neurológia jegyzet is az SZTE-ről, és, ha orvos lettem volna, akkor a neurológia nagy eséllyel indult volna a szakorvosi választások között, de nem lettem orvos, így neurológus sem.
Úgyhogy pont ezért ettől a könyvtől azt vártam, hogy egy könnyedebben megírt neurológiát kapunk, de sajnos nagyon sok helyen száraznak éreztem, annak ellenére persze, hogy ez nem egy komédiába tartozó tárgykör. A témák előtti felvezetőket nagyon untam, és sajnos sokszor a számomra érdekesebb esetek le voltak rendezve 5 oldalban, ami meg nem volt olyan érdekfeszítő, volt vagy 20 oldal.
De ne felejtsük el, hogy Sacks orvos, és nem író. És orvosként ötösre vizsgázott nálam. Sőt, EMBERKÉNT, ami valljuk be, ebben a szakmában sokszor elveszik valahol. :( Jó látni azt, hogy hogy törődött a betegeivel, és nem csak egy újabb névként szerepeltek a kórlapon, a tetejében pont azokkal, akikre a társadalom is csak legyint, hogy na, még egy golyós, vagy csak jót röhögnek rajtuk, és emberszámba sem veszik őket, hogy azokról a kőbunkó idiótákról már ne is beszéljek, akik sokszor rájuk utaznak.
Szívesen megismertem volna, mint embert. Azért örülök, hogy a kezembe került ez a könyv, mert amúgy szerintem nem hallottam volna Sacksról. Úgyhogy ezt még mindenképp meg kell néznem: https://www.youtube.com/watch…

Tudom, hogy sokan elmondták már előttem, ráadásul csak megerősíteni tudom, hogy Sacks hozzáállása a munkájához (sajnos) egyedülálló. Bár általánosabb lenne ez! Egyrészt rendkívül művelt, sok szak- és szépirodalmi, zenei, képzőművészeti példát hoz, emellett mer ellenkezni olyan, általánosnak számító nézetekkel, ami a mai orvoslásban magától értetődő. És nem csak azzal, hanem a modern nyugati világ azon felfogásával is szembe megy, hogy csak az „átlagos” lehet értékes. Képes és hajlandó felmérni a különbséget valaki meggyógyítása (a beteg számára szenvedést okozó állapot enyhítése vagy megszüntetése) és „kikezelése” (a beteg akarata ellenére különböző képességeitől való megfosztása, hogy képes legyen úgy funkcionálni, ahogy azt a társadalom elvárja) között. Viszont a páciensei szeretete és elfogadása ellenére sem kezdi azt sem hangsúlyozni, ami a szintén abszurd másik véglet –, hogy a betegek, különcök „jobbak” lennének, mint az egészségesek. A mértékletessége, az utalások gazdagsága, a humanitása megszerettették velem ezt a könyvet, annak ellenére, hogy nekem kötelező olvasmány volt.

Bámulatos és borzongató volt, mennyi a hibalehetőség az emberi agyban… Ha ilyesmiről olvasok, már az is csodának látszik, hogy vannak még – hellyel-közzel – nagyobb deficitek és túlműködések nélkül élő emberek.
Az esetleírások nagyon érdekesek voltak, a hozzájuk tartozó, olykor nagyon mélyreható és szakmai elemzések kevésbé érdekeltek.
Lenyűgözött dr. Sacks emberi és orvosi hozzáállása a páciensekhez, a gyógyításhoz.

Nagyon élveztem. :)
Fantasztikus történetek egy zseniálisan gondolkodó és együtt érző orvos tollából. Hasonló élményt eddig talán csak Yalom könyveinél tapasztaltam, aki ugyanilyen remekül tud szakmai nyelven és szórakoztató stílusban megismertetni laikusokat is a szakterületével, ahogyan ideális esetben minden orvosnak kellene. Lehetne, ha valóban a kíváncsiság, a gyógyítás és az emberségesség motiválja életét és szakmai karrierjét, ahogy itt is látszik.
Én sem ajánlom viszont kimondott hipochondereknek, mert annyira szemléletesen és érdekesen vannak megírva ezek az esetek, hogy nem csodálom, ha valaki magán is felismerni vélne egyes jegyeket. :))
Kedvencem a címadó eset, ahol is egy kiváló zenész különleges problémájával szembesülhetünk, http://moly.hu/idezetek/521518 de a többieknél is olyan különleges szintű képességekkel találkozhatunk a problémás területek mellett. Melyek ismeretlenek az egészséges és „normálisan” működő emberek számára, mégis érdemes megismerkedni ilyen esetekkel is, hisz bármelyikünkkel megeshet hasonló „baleset”, szóval én hasonló furcsaságoktól szenvedő betegeknek is ajánlanám, mert pozitív példáiból mindenki erőt meríthet az olykor reménytelennek is látszó folytatáshoz.

Az egészségügyben dolgozók között gyakori beszédtéma, ki milyen érdekes esettel találkozott az utóbbi időben. Sőt, ilyenkor felmerülnek régebbi történetek is, ami már többször kitárgyalásra került, de valamilyen okból érdemes arra, hogy újra és újra szó essen róla. Oliver Sacks történetei is ilyen esetek gyűjteménye, jó érzékkel egy kötetbe gyűjtve, hiszen a laikusok mindig is vevők a számukra oly titokzatosnak tűnő betegségekről szóló sztorikra. Ahhoz képest, hogy laikusoknak íródott, időnként túl tudományosnak éreztem. A történetek között volt olyan, amire igazán rácsodálkoztam, volt aminél jött az „aha!” élmény, de nem mindegyik kötött le egyformán.
A könyvet olvasva az agy millió „hibalehetőségére” – ami sok esetben akár előny is lehetne, ha a társadalom tudna mit kezdeni a mássággal – rácsodálkozás mellett a szomorúság volt bennem a másik érzés olvasás közben. Sacks doktornak ez a könyve több évtizeddel ezelőtt jelent meg, a leírt esetek tehát még annál is régebbiek. Döbbenet, hogy nálunk azóta sem tart még itt sem a neurológia-pszichiátria tudománya, ugyanakkor a társadalom sem sokat változott a betegek és a másképp működők megítélésében.

Amennyire vicces a könyv címe, annyira nem vicces a tartalma. Oliver Sachs neurológus esettörténeteiből megtudhatjuk ( nyilván a teljesség igény nélkül ), hogy milyen hihetetlen neurológiai betegségek is léteznek. Itt nem a betegségek leírására helyezte Dr. Sachs a hangsúlyt, hanem arra, hogy betegei hogyan élték meg a pszichés betegségeiket.
Egy kis „szakmaiságtól” eltekintve, szerintem laikusok számára is teljesen érthető a könyv.
Megtanít bennünket arra, hogy egy kicsit empatikusabbak , megértőbbek legyünk a pszichésen sérült emberekkel.
Azoknak ajánlom ezt a könyvet, akiket érdekel, hogy az agyunknak akárcsak a legkisebb difije is milyen változásokat okozhat életünkben.

Mindenképpen érdekes, és nemcsak azoknak, akik neurológiával, pszichiátriával vagy pszichológiával foglalkoznak. Vagy netán gyógypedagógusok, mint jómagam.
Egy csokor esetleírás, mindegyik más és más területét érinti az agynak és más-más kezelési módot igényel, és természetesen más-más utat jár be. És az orvosi szemszög mellett megjelenik a társadalmi is, ami legalább annyira izgalmas. Arról már nem is beszélve, hogy a szerző egész érzékenyen tud pácienseiről írni. A könyv lapjain keresztül egy igazán segíteni akaró orvos köszön vissza. Legalábbis nekem mindenképpen.
Amit sajnálok kicsit, hogy az utolsó részben – Az egyszerű lelkek világa – pongyola lett helyenként a megfogalmazás, bizonyos fogyatékosságoknak a megnevezése és leírása. Valahogy a gyógypedagógia hiányzott a dologból. Félre értés ne essék: jól tudom, hogy Sacks mivel foglalkozik, ahogy azt is, hogy ez nem egy BGGYK-s tankönyv vagy jegyzet, de egy picit nagyobb érzékeltetés szerintem simán elférhetett volna.
És igen, tudom, hogy az orvostudomány még mindig a mental retardation – magyarul a „csodálatos” szellemi fogyatékos – kifejezést használja, de én ettől sikítófrászt kapok. nyavalygás befejezve

Ebből kedvenc könyv lett nagyon gyorsan. Az Oliver Sacks által közreadott esetek, történetek önmagukban is lebilincselően érdekesek lennének: mintha csak egy-egy novellát olvasna az ember – mindehhez hozzájön Sacks lenyűgöző stilusa, amely igazán életteltelivé teszi ezt a könyvet.
Maga az ideggyógyász professzor az orvos platóni archetípusa, olyan „gyógyító”, amilyennek minden orvost szeretnénk tudni – a betegségek mögé néz, mindig az embert keresi. Nagyon meghatóak az esetleírások és az a kiváncsiság, empátia, amivel a doktor kezeli őket.
Magukról az emberekről is sokat tudhatunk meg a könyvből – hogyan „változhatnak meg” bizonyos funkciók az agyban (túlműködés, vagy alulműködés), és hogyan változnak meg ettől az emberek – nem feltétlenül lesznek „fogyatékosok” legfeljebb azoknak a szemében, akik a sablonok és előtíéletek foglyai. Ezek az emberek máshogy kezdenek működni, másmilyenek lesznek, nem az szerez nekik örömet, ami a normálisaknak, de esetlegesen szert tesznek olyan új képességekre, amik meg a hétköznapi embereknek nem adatnak meg (új fajta vizuális felfogóképesség, memória; számokban való gondolkodás, zene élvezetének különleges képessége, sőt a számoknak egyfajta „zenei átérzése”! stb.). Sacks rámutat ezekre, és az ember olvasás közben egészen átitatódik ezeknek a különleges embereknek a világával. A könyv a varázsa abban rejlik, hogy az olvasó „beléphet” ebbe a hol csodálatos, hol borzongató világba, megsejtheti a saját „deficitjeit” és különleges képességeit.
Összeségében a könyv lehetne nagyon lehangoló – de nem az! Az élni akarás, a fejlődés felülkerekedik a tragikumon, a megrázó történetek gerincét doktor példamutató hozzállása adja: az empátia, az átlényegülés és a hozzáértés különleges keverékét hordozza, amely rengeteg olyan beteget mozdított ki a holtpontról a gyógyulás irányába, akiről előtte már mások lemondtak.

Ezt a könyvet bárkinek tudom ajánlani, nem kell hozzá pszichológiai érdeklődés, ezek a történetek bárkit magukkal tudnak ragadni.

Az íróról még annyit, hogy a nagy sikerű Ébredések című film (Robert de Niro, Robin Williams) az ő könyvén alapszik, ezen kívül még 8 könyve jelent meg 22 nyelven – sikere töretlen.