Reneszánsz (Assassin's Creed 1.) 354 csillagozás

Oliver Bowden: Assassin's Creed – Reneszánsz

„BOSSZÚT ÁLLOK MINDAZOKON, KIK ELÁRULTÁK CSALÁDOMAT. NEVEM: EZIO AUDITORE DA FIRENZE. ORGYILKOS VAGYOK…”

Egy bosszúra szomjas fiatalember eposzi méretű küldetésre indul, miután Itália uralkodó dinasztiái elárulták őt. Ám ahhoz, hogy visszaállítsa családja becsületét, és véget vessen hazája romlásának, ki kell tanulnia az orgyilkosok mesterségét.
Miközben a szabadságért és igazságért harcol, Ezio útját olyan kiváló elmék segítik, mint Leonardo da Vinci és Niccolò Machiavelli, akik – mint koruk legbölcsebb gondolkodói – beavatják a túlélés fortélyaiba.
Társai számára Ezio fogja megtestesíteni az erőt, mely elsöpri a régit, és újat hoz a helyébe. Ellenségei szemében pedig fenyegető jelképpé válik, kinek rendeltetése, hogy eltiporja a zsarnokságot, mely Itália népét sanyargatja.
Kezdődjék a hatalom, az összeesküvés és a bosszú örök színjátékának reneszánsz krónikája.
HISZEN AZ IGAZSÁGOT VÉRREL ÍRJÁK.

Eredeti megjelenés éve: 2009

>!
Fumax, Budapest, 2019
488 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789639861343 · Fordította: Körmendi Ágnes
>!
Fumax, Budapest, 2017
476 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789639861343 · Fordította: Körmendi Ágnes
>!
Fumax, Budapest, 2016
480 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155514685 · Fordította: Körmendi Ágnes

3 további kiadás


Enciklopédia 7

Szereplők népszerűség szerint

Ezio Auditore da Firenze · Leonardo da Vinci · Antonio de Magianis · Bartolomeo d’Alviano · Giovanni Auditore


Kedvencelte 41

Most olvassa 39

Várólistára tette 235

Kívánságlistára tette 239

Kölcsönkérné 10


Kiemelt értékelések

ViveEe P>!
Oliver Bowden: Assassin's Creed – Reneszánsz

Nem ismerem a játékot, így csak könyvként tudom értékelni, és vegyesek az érzéseim.
Tetszett, mert olvastatta magát, érdekelt az egész sztori és folytatni is fogom a sorozatot.
De gondom azért volt vele rendesen.
A 476 oldalt úgy kell elképzelni, hogy szinte nincs benne leíró rész, emberekről szinte semennyi, és tájleírás se sok van. Így most vagy a videójáték alapján képzeled el az egészet, vagy teljesen rád van bízva. Ez van akinek jó, de én nem bántam volna legalább néhányat. De különösen a harcok leírásai hiányoztak.
27 év történései vannak belesűrítve a történetbe és úgy érzem, mintha pontokba lennének szedve az események néhány párbeszéddel megspékelve.
Az alaptörténet rendkívül jó: Ezio bosszút akar állni a családjáért mindazokon, akik részt vettek a megölésükben, közben pedig egy fontosabb ügy részévé válik. És szépen lassan emberről-emberre halad is a bosszúja útján, míg eljutunk a főgonoszig. Ez jó igaz?
Csak az a baj, hogy nem láttam, hogy bármi nehézséget okozott volna neki. Kinézte a delikvenst, tervezett egy kicsit (vagy nem), nekiindult, és mindegy hányan őrizték, hányan küzdöttek, mindig gond nélkül nyert.
Konkrétan szerintem 2x sérült meg harc közben, pedig számos incidensbe belekerült.
Nekem ez így nem hiteles. Még Amerika kapitány sem nyomja így! Ő meg egy sima ember, aki ugyan nagyon jó egyensúlyérzékkel és ügyességgel van megáldva, de akkor is ember. Nem volt leírva, hogy megizzadt, zihált stb. Csak a végén.
A vége meg az én kis agyamnak picit magas is volt, de remélem alakul majd a következő részekben a dolog.
Valahol ajánlom a könyvet, mert én tudtam élvezni, de a fent leírt dolgok tagadhatatlanok és sokan elveszthetik a kedvüket olvasás közben. Szóval rátok bízom! ^^

10 hozzászólás
Ferger_Jolcsi P>!
Oliver Bowden: Assassin's Creed – Reneszánsz

Ez a történet teljesen magával ragadott. A kedvenc történelmi korom a 14-16. századi Firenze, ahol olyan nagy emberek éltek és alkottak, mint például Leonardo da Vinci. Ez a könyv egyrészt hűen visszaadja az akkori kor sajátosságait, másrészt misztikus elemekkel tarkítva teszi még izgalmasabbá a történetet.
Sok benne a gyilkosság, amit az „igazságért” folytatott harcban követnek el. Ezio, a főszereplő az első számú halálosztó bérgyilkos, aki a családja halálát akarja megbosszulni és közben egy ősi titokra bukkan.
Annak örültem, hogy nem lettek kifejtve a legvéresebb jelenetek, mert azokat nem bírom, de ez a könyv elég visszafogott volt e tekintetben.
A fél csillag levonást azért kapta, mert voltak unható jelenetek, amiket fel lehetett volna pörgetni.

csartak P>!
Oliver Bowden: Assassin's Creed – Reneszánsz

Az Assassin's Creed játéksorozat az egyik kedvencem. Nagyon szép, kidolgozott grafikával és jó játékmenettel rendelkezik, és a történet során be lehet barangolni a középkori Firenzét, Velencét és Rómát, mindezt tényleg korhűen visszaadva. Azért írok annyit a játékról, mert egyrészt a könyv szinte egy az egyben a játék történetét adja vissza, az intrótól kezdve végig (ami nem csoda, hiszen a játék alapján írták, de ennyire hű követéssel nem találkoztam még) Másrészt a könyv a játék nélkül szerintem egy üres váz, néhol elnagyolt és felületes, kapkodó az esemény leírás, amit csak a hozzá tartozó előzetes élményképek tölthetnek meg a játékból. Ezért mindenképpen ajánlom az olvasás előtt a végigjátszást.
Engem el is ragadott a könyv, teljesen hozta a feelingjét, végig az az érzésem volt, hogy újra játszom. Szerintem hamarosan elő is veszem, kedvet kaptam rá. De nem csak a játékra, hanem a könyvsorozat többi részére is. Főleg Altair története érdekel majd.

22 hozzászólás
Elhaym>!
Oliver Bowden: Assassin's Creed – Reneszánsz

Assassin’s Creed játékokkal még nem játszottam, de sok jót hallottam róluk. Nagyon szeretem a történelmi kalandregényeket, ezért egyből tudtam, hogy ez a könyv nekem való. Történet valóban zseniális és váratlan fordulatokban gazdag. Könyv cselekménye 1476-ban kezdődik. Igen kezdődik, könyvben ugyanis több év is eltelik, egészen 1503-ig követhetjük nyomon Ezio kalandjait. Szeretem ha egy történetben több év is eltelik, eddig erre csak a Suikodenben volt példa. 15. század ráadásul a kedvenc történelmi korom. Templomosok, Borgiák, bosszú, cselszövés, ármánykodás, árulás, rejtélyek. Nagyon szeretem ezt.
Bővebben:
http://elhaym.wordpress.com/2011/08/31/oliver-bowden-as…

8 hozzászólás
RVivi P>!
Oliver Bowden: Assassin's Creed – Reneszánsz

Magamtól biztos, hogy nem bukkantam volna rá erre a könyvre. Egyik barátnőm már jó ideje zaklatott vele, hogy olvassam már el. De egész eddig valahogy nem volt hozzá kedvem… Most végre összejött és meglepően jó könyv volt.
Amíg el nem kezdtem, addig csak annyit tudtam, hogy orgyilkosos, Firenzéhez köze van és van belőle valami játék is. A játék rész volt az, ami miatt nem tudtam eldönteni, hogy ez mégis mi a fene lesz.
Hihetetlen, hogy Ezio az elején még szinte gyerek a végén meg már őszül. Mikor a közepénél jártam, még vicceltem is vele, hogy megőszül a végére. De nem gondoltam komolyan! :D Ezioban van valami furcsa. Olyan természetességgel gyilkol és semmi lelkiismeret furdalása nincsen, meg semmi érzelmet nem is vált ki belőle? Ez nekem annyira fura volt, még Jorgnak is volt valami reakciója. Igaz, mindig elmondja, hogy Requiscet in pace, de akkoris vártam volna ez mellé még valami mást is.
Olyan kis aranyosan kezdődött, anya, apa, három gyerek boldogan éldegélnek, csavarognak és egyszercsak bumm! Gyilkolászni kezdenek, szinte mindenki kipurcan és még megjegyezném, hogy elkezdtem bírni valakit. Na vajon meddig élt? A következő fejezetig… Hiába, mostanában nincs szerencsém. Annyi név volt, hogy néha már totál elvesztettem a fonalat, főleg amilyen olaszosak. Egy ideig kevertem is, hogy most ki a fene az a Claudia, Cristina, Catarina.
Először totál meglepődtem, hogy hogy a fenébe került ide Leonardo da Vinci. Aztán ma reggel arra is rájöttem, hogy Machiavelli egy igazi író volt. Mikor megemlítette, hogy valamiről könyvet fog írni, csak olyan hátha módon rákerestem molyon. Aztán meg vigyorogtam, hogy milyen utalások vannak a könyvben. Kolumbusz meg Christiffa Corombo, hát ez aztán a név.
Ezio kódex-fegyverei nagyon tetszenek, én is akarok egy ilyen tőrt vagy minipisztolyt. A borítón is igen jól néznek ki. De ezen a borítón minden nagyon jól néz ki.
Jó volt, nagyon, de mégis van olyan érzésem, hogy valami még hiányzott belőle. Tuti folytatom. *.*

Chöpp P>!
Oliver Bowden: Assassin's Creed – Reneszánsz

Én – rendhagyó módon – időrendben haladtam a történettel és a Titkos keresztes háborút olvastam el először. Azt hiszem a pontozás jelzi a két regény közti minőségbeli különbséget. A Reneszánszot sajnos több helyen is elnagyoltnak éreztem. A végét pedig még csak most fogom megemészteni. Természetesen nem tántorított el a további olvasástól – ahogy a film sem –, ez a történet mindenképpen megéri, hogy olvassuk.

Beatrice8 P>!
Oliver Bowden: Assassin's Creed – Reneszánsz

2017-es Könyvfesztivál óta várt rá a könyv, hogy elolvassam. Azt kell, hogy mondjam, hogy csalódtam. Az eddig hallottak és a fülszövege alapján többet vártam. Először is unalmas volt. Tudom, hogy lehet azt mondani egy ilyen történetre, ami kidolgozott karakterek és leírások hijján konkrétan csak cselekményből áll, hogy unalmas. Még csak azt sem mondhatom, hogy nem történt volna semmi, mert tényleg történt, csak hát… unalmas volt. Ugyanaz történt újra és újra, körbe-körbe. Új célpont, tervezés, akció, meghal, kódexlap, új célpont, tervezés…. Voltak mondatok, amik esküszöm minden egyes akció során ismétlődtek és most nem alapmondatokra gondolok.
Nem találtak jobb szót a krédónál? Nem tudom lehet csak én nem találkoztam még ezzel a szóval soha ezért fura nekem.
Egyébként a töritanuláshoz pont illett.
A vége egyszerűen váratlan. De tényleg. Nemcsak váratlan vagy meglepő, de megalapozatlan és nem valmami jól megmagyarázott.
Mint mondtam, karakterek nagyon nem kidolgozattak akik elnyerték a tetszésem azok Ezio (akit az Ifjú kiválasztottak Enzója miatt folyamatosan Enziónak akartam olvasni) és Da Vinci.
Meglepően sok évet foglal magába. Mondjuk minden évből csak 1-1 napot látunk ténylegesen és szinte soha nem őszt vagy telet.
Nem ajánlom.
A borító tetszik és hűen tükrözi a történetet.

risingsun>!
Oliver Bowden: Assassin's Creed – Reneszánsz

Játékleírásnak vagy végigjátszásnak túlságosan regényszerű, regénynek meg túlságosan játékleírás szerű. Röviden így lehetne összefoglalni az Assassin’s Creed játéksorozat második része alapján íródott történetet. A játék amúgy kiváló időrabló. Hangulatával, történetével és csodálatos grafikájával roppant könnyen és borzasztóan sok időre képes magába szippantani az embert. Talán nem véletlen, hogy a játéksorozatnak ez a rész hozta meg az igazán nagy áttörést és hogy azóta minden évben (igaz már más szereplőkkel) de újabb és újabb történettel gyarapszik a templomosok és orrgyilkosok világa.

Merthogy az alapfelállás a következő: a templomosok világuralomra törő gonosz terveit az orrgyilkosok próbálják megakadályozni minden erejükkel és eszközükkel. Ebbe az ősi küzdelembe csöppen bele, látszólag teljesen véletlenül a könyv, a történet főszereplője, Ezio, aki eddig gondtalanul élte a firenzei gazdag fiatalok utcai verekedésekből, csinos nők meghódításából álló unalmasnak épp nem mondható életét. A körülette kibontakozó események magukba rántják és végérvényesen megtörik az ártatlan idillt. Ha akarna sem tudná kivonni magát alóla és az sem lehet kérdéses egy percig sem, hogy ebben a Firenzén túl mutató küzdelemben Ezio melyik oldalra fog állni…

Ami a játékban működött az a könyvben nem. Ez pedig nem más, mint a történet. Hiába rendezte össze Bowden a játékban adott szerteágazó lehetőségeket és játékosra bízott, szabad választásból adódó véletlenszerű cselekményelemeket egy történeti szállá az valahogy súlytalan, érdektelen, gyenge. Úgy is mondhatnám, hogy a játékban lezajló és végigjátszható történethez semmit nem adott hozzá. A karakterek ezáltal kidolgozatlanná válnak, motivációjuk, céljaik teljesen egyszerűek és kiszámíthatók. Ha valamit, azt mindenképpen elvártam volna a könyvtől hogy a számítógépes monitoron jól mutató karakterek pontosabb, részletesebb karakterrajzot kapjanak, illetve, hogy jellemüket, céljaikat is jobban árnyalja, vagy esetleg mélyebb, gazdagabb történeti (történelmi) környezetbe helyezze őket, ezzel színesítve, gazdagítva az amúgy egyszerűen felépített történetet. Sajnos azonban ezt egyáltalán nem kaptam meg. Egyedül csak az okozott kellemes érzést, hogy a könyv olvasása közben eszembe jutott pár jelenet és/vagy küldetés a játékból, mellyel annak idején remekül elszórakoztam. Ennél többet azonban nem tudott nekem adni ez a könyv.

Másképp megfogalmazva és egyúttal összefoglalva: a játék működik és teljesen jól élvezhető a könyv nélkül is, a könyv azonban a játék nélkül nem áll meg önállóan a saját lábán. Még pár könyv erejéig kíváncsi vagyok, hogy lesz-e minőségi javulás, mert ha nem, Ezio történetei után elbúcsúzom a sorozattól…

>!
Fumax, Budapest, 2011
476 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789639861343 · Fordította: Körmendi Ágnes
sz_klau93>!
Oliver Bowden: Assassin's Creed – Reneszánsz

Már régóta vonzott a könyv, de kicsit tartottam tőle, hogy nem fog tetszeni, mivel az Assassin's Creed játékot nem ismerem… Szerencsére pozitívan csalódtam, Ezio és a középkori Firenze világa, na meg a kalandok és a fordulatok miatt megérte kézbe venni. Tetszett, hogy a templomosokat nem „hősként” állítja be Oliver Bowden, hanem vérben derékig gázoló embereknek, akik egyáltalán nem szentek.
Pluszpont, hogy a véres jelenetek és a bosszú mellett megcsillant egy kis humor is a történetben, ezeket nagyon élveztem.
Ide nekem a folytatást!

borga>!
Oliver Bowden: Assassin's Creed – Reneszánsz

Először is végre egy könyv, ahol a templomosok nem felmagasztalt hősök, még csak nem is a pozitív oldal. Mert hátha a másik térfélnek is volt igaza.
És hogy erről meggyőzzenek, micsoda gárdát vonultatnak fel: a Mediciek, Catharina Sforza, Leonardo da Vinci, Niccolo Machiavelli…
Kedveltem a bemutatásokat, a kütyüket, a szereplők jó része is szimpatikus, bár valahogy túl könnyen és gyorsan nyerik el bárki bizalmát, túl hatékonyak, kicsit szuperhősösek. A legvégén a csattanó és magyarázat meg már bocs, de nyálas. (viva la stargate :) )
Mindezzel együtt nyilván el fogom olvasni a többi részt is, mert a hangulata meg jó.
Viszont nagyon hálás lennék valakinek, aki eléggé képben van a korral, ha kirostálná ebből a helyre kis meséből a valódi összefüggéseket és elköteleződéseket. Arra például határozottan kíváncsi vagyok.
Ahogy nézem a játék honlapját, ebbe a nagy összeesküvés-halmazba Teslától a Romanov-házon, a szokásos amcsi iparmágnásokon át Tunguszkáig minden és mindenki bele van keverve.
Ha nem lennék ilyen antigamer, ezt tutira imádnám.


Népszerű idézetek

Risus P>!

— Sose hagyjátok, hogy elragadjon a düh – jegyezte meg. – Borzalmasan rontja a hatékonyságot!

Kapcsolódó szócikkek: Leonardo da Vinci
4 hozzászólás
zn0>!

– Vagy a politikában kötsz ki, vagy a cirkuszban.
– Mi a különbség?

12. oldal

K_Szilvia03>!

Ahol mások vakon követik az igazat, ne feledd… Semmi sem igaz.
Ahol másokat megköt az erény vagy a törvény, ne feledd… Mindent szabad.

Cheril>!

Mennyi szép remény, és mind hamvába hol,
Mennyi büszke tervünk, mind dugába dőlt,
Mennyi butaságot hord hátán a föld,
Mindnyájunk úrnője, a halál tudja jól.
Van, ki untig játszik, táncol és dalol,
Van, ki tehetséget művészetbe tölt,
Van, ki szívszándékra szép álarcot ölt,
Van, ki e világot megvetve szónokol.
Hív ábrándok, eszmék, gondok tára vár
Természettől szülten ezerarcúan
Tévelygünk e kusza, rövid életen,
Hisz itt, a földön minden gyorsan elsuhan,
És nem kísér soká a jószerencse sem.
Egy marad örökké, mindig: a halál.

440. oldal

fht109>!

Bosszút állok mindazokon, kik elárulták családomat. Nevem: Ezio Auditore da Firenze. Orgyilkos vagyok…

Hátlap

Kapcsolódó szócikkek: Ezio Auditore da Firenze
Cheril>!

Laa shay'a waqi'un moutlaq bak kouloun moumkine.

Semmi nem abszolút valóság, de minden lehetséges.

370. oldal

K_Szilvia03>!

Akkor is mutass irgalmat, (…), ha neked senki sem irgalmazott.

226. oldal

Risus P>!

Tudod, öcsikém, a legtöbb férfi annyira retteg a gyönyörű nőktől, hogy bárki, akinek sikerül összeszednie a bátorságát, hogy megszólítsa, eleve előnnyel indul. Szerinted ők nem szeretnék, hogy észrevegyék őket, ők nem akarnak férfiakkal beszélgetni? Még szép, hogy igen!


A sorozat következő kötete

Assassin's Creed sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Henry Rider Haggard: Ő
David Mitchell: Felhőatlasz
Rachel Ward: A menekülés
Brent Weeks: Az árnyékvilág peremén
Kristin Cashore: Graceling – A garabonc
Rick Riordan: Athéné jele
Gail Carriger: Blameless – Szégyentelen
R. A. Salvatore: Időtlen
J. K. Rowling: Harry Potter és az azkabani fogoly
J. R. R. Tolkien: A hobbit