Reneszánsz (Assassin's Creed 1.) 394 csillagozás

Oliver Bowden: Assassin's Creed – Reneszánsz

„BOSSZÚT ÁLLOK MINDAZOKON, KIK ELÁRULTÁK CSALÁDOMAT. NEVEM: EZIO AUDITORE DA FIRENZE. ORGYILKOS VAGYOK…”

Egy bosszúra szomjas fiatalember eposzi méretű küldetésre indul, miután Itália uralkodó dinasztiái elárulták őt. Ám ahhoz, hogy visszaállítsa családja becsületét, és véget vessen hazája romlásának, ki kell tanulnia az orgyilkosok mesterségét.

Miközben a szabadságért és igazságért harcol, Ezio útját olyan kiváló elmék segítik, mint Leonardo da Vinci és Niccolò Machiavelli, akik – mint koruk legbölcsebb gondolkodói – beavatják a túlélés fortélyaiba.

Társai számára Ezio fogja megtestesíteni az erőt, mely elsöpri a régit, és újat hoz a helyébe. Ellenségei szemében pedig fenyegető jelképpé válik, kinek rendeltetése, hogy eltiporja a zsarnokságot, mely Itália népét sanyargatja.

Kezdődjék a hatalom, az összeesküvés és a bosszú örök színjátékának reneszánsz krónikája.

HISZEN AZ IGAZSÁGOT VÉRREL ÍRJÁK.

A Ubisoft nagy sikerű videójátéka alapján.

Eredeti megjelenés éve: 2009

>!
Fumax, Budapest, 2020
488 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789639861343 · Fordította: Körmendi Ágnes
>!
Fumax, Budapest, 2019
488 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789639861343 · Fordította: Körmendi Ágnes
>!
Fumax, Budapest, 2017
476 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789639861343 · Fordította: Körmendi Ágnes

5 további kiadás


Enciklopédia 8

Szereplők népszerűség szerint

Ezio Auditore da Firenze · Leonardo da Vinci · Bartolomeo d’Alviano · Antonio de Magianis · Giovanni Auditore


Kedvencelte 49

Most olvassa 38

Várólistára tette 241

Kívánságlistára tette 241

Kölcsönkérné 10


Kiemelt értékelések

LunaNessuno>!
Oliver Bowden: Assassin's Creed – Reneszánsz

"Nothing is true,
Everything is permitted."

Már nagyon vártam, hogy elkezdhessem Ezio történetét olvasni. Másfél évvel ezelőtt játszottam a játékkal, de mivel annak idején eléggé béna voltam még a videojátékokhoz, a repülős küldetésnél számomra véget ért a dolog. Attól függetlenül imádtam minden percét. Imádtam Ezio-t, imádtam a többi karaktert is. Mindenki egyedi volt, jó dumájú, erős, határozott jellemmel bíró személy. Nagyon régóta készültem elkezdeni a sorozatot, de sajnos ez nem történt meg. Egészen mostanáig. Hogy a játék után mi volt a véleményem? Nos, hadd fejtsem ki bővebben.

A legtöbb dolog egy az egyben lett átemelve a játékból. Párbeszédek, cselekmény, helyszínek. Persze 1-2 apróságon változtattak, hiszen egyes küldetések úgy és abban a formában könyvként nem működtek volna, ahogy a játékban történtek. Igen apró változtatásokról van szó, nekem nem volt vele gondom.

Az idő múlását nem érzékeljük, ahogy a játékban sem. Területváltásoknál ki voltak írva a dátumok, de ha valaki nem figyel rá, simán elkerülte a figyelmét, hogy bizony eltelt 22 év. Ez számunkra akkor válik bizonyossá, mikor Ezio Velencében ül, és közli Rosa-val, hogy már 20 év telt el, mióta ott hagyta Firenzét. Megdöbbentő, viszont engem egyáltalán nem zavart ez sem. Olyan lineáris a játék, olyan egyértelműen követik egymást az események, hogy nincs is időm, se kedvem az idővel foglalkozni. Ugyan ez a jelenség figyelhető meg a könyvben. Ha jól emlékszem, egyszer volt kiírva, épp mi a dátum. Egyébként csak évszakokat lehetett olvasni.

Egyedüli gyengém Ezio volt. Amennyire imádom ezt az olasz csődört a játékokban, annyira volt vérszegény a könyvben. Holott szinte ugyan az a szövege, mint ami a játékban is. Sajnos a könyv nem tudja úgy átadni a karakterét, ahogy a játék, amit nagyon bánok, de még így is az egyik legjobb férfi főhős valaha. Leonardo szexualitásának boncolgatására fogalmam sincs, miért volt szükség. A játékban egy szó nem esett erről, szerencsére. Itt ez nagyon zavart, így számomra az ő karaktere is elvesztette azt, amitől olyan jól működött a játékban. A többi karakter nagyjából egészben hozta a tőle elvárt modort.Egysíkú karakterek nemigen fordultak elő, viszont egy valami zavarhatja azokat az olvasókat, akik a játék közelébe sem mentek.

Bizony, készülni kell, hogy leíró részeket nem fog az ember találni. Ezio-ról annyit tudunk, hogy szürke a szeme. Persze 1-2 részt kapunk szereplőkről, de a könyv feltételezi, hogy az olvasó már ismeri a játékot, így ezekkel nem foglalkozik annyit. Ezt én nem bántam, hiszen nagy kedvelője vagyok a franchise-nak, viszont aki még csak most ismerkedik vele, annak gondot fog okozni.

Ezerrel ajánlanám ezt a könyvet mindenkinek, ha nem igényelné a játék ismeretét. Így csak azt javaslom, először mindenképpen ismerkedjetek meg a játékkal. Nem csak azért, mert szükség van rá a könyvekhez, hanem mert egy remek sorozatról van szó. Összességében tetszett könyvben is ez a történet, a hibáival együtt is. A negatív értékeléseket, bár nem értem, elfogadom. Sajnos sok előismeretet igényel, ami – azoknak, akik nem szeretik a videojátékokat – gondot okozhat, viszont a végeredmény magáért beszél.

6 hozzászólás
ViveEe P>!
Oliver Bowden: Assassin's Creed – Reneszánsz

Nem ismerem a játékot, így csak könyvként tudom értékelni, és vegyesek az érzéseim.
Tetszett, mert olvastatta magát, érdekelt az egész sztori és folytatni is fogom a sorozatot.
De gondom azért volt vele rendesen.
A 476 oldalt úgy kell elképzelni, hogy szinte nincs benne leíró rész, emberekről szinte semennyi, és tájleírás se sok van. Így most vagy a videójáték alapján képzeled el az egészet, vagy teljesen rád van bízva. Ez van akinek jó, de én nem bántam volna legalább néhányat. De különösen a harcok leírásai hiányoztak.
27 év történései vannak belesűrítve a történetbe és úgy érzem, mintha pontokba lennének szedve az események néhány párbeszéddel megspékelve.
Az alaptörténet rendkívül jó: Ezio bosszút akar állni a családjáért mindazokon, akik részt vettek a megölésükben, közben pedig egy fontosabb ügy részévé válik. És szépen lassan emberről-emberre halad is a bosszúja útján, míg eljutunk a főgonoszig. Ez jó igaz?
Csak az a baj, hogy nem láttam, hogy bármi nehézséget okozott volna neki. Kinézte a delikvenst, tervezett egy kicsit (vagy nem), nekiindult, és mindegy hányan őrizték, hányan küzdöttek, mindig gond nélkül nyert.
Konkrétan szerintem 2x sérült meg harc közben, pedig számos incidensbe belekerült.
Nekem ez így nem hiteles. Még Amerika kapitány sem nyomja így! Ő meg egy sima ember, aki ugyan nagyon jó egyensúlyérzékkel és ügyességgel van megáldva, de akkor is ember. Nem volt leírva, hogy megizzadt, zihált stb. Csak a végén.
A vége meg az én kis agyamnak picit magas is volt, de remélem alakul majd a következő részekben a dolog.
Valahol ajánlom a könyvet, mert én tudtam élvezni, de a fent leírt dolgok tagadhatatlanok és sokan elveszthetik a kedvüket olvasás közben. Szóval rátok bízom! ^^

10 hozzászólás
Love_Quinn>!
Oliver Bowden: Assassin's Creed – Reneszánsz

Remek nyitánya az Ezio ciklusnak, azonban a játékok ismerete nélkül nem ajánlom a könyveket, mert anélkül nem lesz élvezetes, ugyanis leíró részeket egyáltalán nem tartalmaz, illetve a szereplők sincsenek különösebben bemutatva. A könyv írója arra apellált, hogy olyanok fogják úgyis olvasni a könyveket akik kijátszották a szériát. :)

A játékokat kb 5 éve játszottam utoljára, viszont ahogy olvastam a könyvet, mintha még mindig benne lettem volna, olyan élénken éltek bennem a képek. Az pedig, hogy a történet közel 30 évet ölel fel, szinte fel sem tűnik. A karakterek szenzációsak, kedvenceim természetesen Ezio, La Volpe, Mario, Rosa, Teodora, Catarina, Antonio és Leonardo… egy dolog zavart, hogy a könyvben Leonardo szexuális irányultságával roppant sokat foglalkozott az író. Enélkül már nem lehet könyvet kiadni vagy mi?? Ennek a játékban abszolút nem volt jelentősége, szerintem ezt itt sem kellett volna erőltetni.
Mint azt már a Last Descendants értékelésében is írtam, határozottan az Assassinok közé sorolom magam, hiába gyilkolásznak össze-vissza, az ő szemléletük sokkal közelebb áll hozzám, mint a Templomosoké. A Templomosok érdekből, a saját céljaikért, a többi ember érdekeit figyelmen kívül hagyva, a hatalomért ölnek, míg az Assassinok próbálják megvédeni az embereket tőlük és lényegében szükségből, a halálban a maximális tiszteletet megadva pusztítják az ellenfeleket.
A regény kiváló történelmi kitekintő is, megismerhetjük Itáliát a Mediciek korában, bebarangolhatjuk a városokat, szűk sikátorokban lavírozhatunk. Megismerhetjük az akkori politikai és vallási nézeteket, szerencsére belviszályokból és családi drámákban is bővelkedik a könyv.
Imádtam a falmászást, a sas nézetet (játékban) és előszeretettel ugrottam ki tornyokból szénarakásokba. Hatalmas mámor volt ezt a könyvben átélni, bár ott csak egy ilyen ugrás volt…
Fantasztikus volt Ezio fejlődését és kiteljesedését nyomon követni, ez a játékban számomra nem volt szembetűnő és Cristina iránti végtelen szerelméről olvasni, noha volt nem egy kalandja… :D Erre szintén az érvényes, hogy a játékban fel sem tűnt, hogy Ezio szerelmes a lányba.
Vallási fanatizmus… gyönyörűen leírta az író Savonarola ámokfutását Firenzében. Az ilyenektől mentsen meg az ég mindenkit.
Nagyon szép regényt kaptam, megnyugtató véggel, azonban kikészít az, hogy a kedvenc szereplőim megöregedtek miközben beteljesítették a küldetésüket. Kíváncsi vagyok, hogy a következő részben ez mennyire lesz befolyásoló tényező. Mindenesetre kíváncsian várom a következő olvasást. :)

Ferger_Jolcsi P>!
Oliver Bowden: Assassin's Creed – Reneszánsz

Ez a történet teljesen magával ragadott. A kedvenc történelmi korom a 14-16. századi Firenze, ahol olyan nagy emberek éltek és alkottak, mint például Leonardo da Vinci. Ez a könyv egyrészt hűen visszaadja az akkori kor sajátosságait, másrészt misztikus elemekkel tarkítva teszi még izgalmasabbá a történetet.
Sok benne a gyilkosság, amit az „igazságért” folytatott harcban követnek el. Ezio, a főszereplő az első számú halálosztó bérgyilkos, aki a családja halálát akarja megbosszulni és közben egy ősi titokra bukkan.
Annak örültem, hogy nem lettek kifejtve a legvéresebb jelenetek, mert azokat nem bírom, de ez a könyv elég visszafogott volt e tekintetben.
A fél csillag levonást azért kapta, mert voltak unható jelenetek, amiket fel lehetett volna pörgetni.

R4ms3s P>!
Oliver Bowden: Assassin's Creed – Reneszánsz

"They took my peace
They took my name
My family
In a pallid robe
And cryptic code
My destiny"

Előre leszögezném, hogy bár jártas vagyok az AC világban, ismerem a karaktereket, a történeteket, videójátékban is kipróbáltam/végig vittem már párat, de még egyetlenegy könyvet sem olvastam el. Így hát ideje volt már nekiállni, már csak kíváncsiságból is és nosztalgiaképpen.

Pozitívnak mondható a könyvben az, hogy bár kezdő még az író, mégis próbált minden maximumot kihozni belőle, amit csak lehetett, felhasználva a játék párbeszédeit. Persze lehetett volna csiszolni, de olvastam, hogy az évek és a könyvkiadás haladtával egyre profibb lesz és azért valljuk be, más kitalált világát nehéz könyvben felépíteni.

A szereplők, a helyszín, a cselekmény, mind-mind imádtam. Ezio aki sok mindenhez ért (kivéve a kapcsolatokhoz) és az okos, álmodozó Leonardo da Vinci volt a kedvencem. Izgalmas könyv és nagyon történelemhű – ami mondjuk el is lehet várni, hiszen minden játékot/könyvet valós történelmi eseményekről és szereplőkről mintázták. A minap épp a legjobb barátom mesélte, hogy az AC1 videójátékban a valódi király gyerekkorában nagyon sok ideig francia területeken élt, ezért ráragadt a francia akcentus és úgy beszélte az angolt is, ezt pedig tökéletesen reprezentálta a játék.

Szeretném kiemelni, hogy aki nem ismeri ezt a világot, az bizony sokszor érthetetlenkedhetett olvasás közben, mert nem tudhatta mi áll a háttérben. Ez leginkább a végén derülhetett ki számára, mert a történelmi orgyilkos regénybe belekerült egy enyhe misztikum, amit nem nagyon magyaráztak meg szerintem egy kezdőnek, aki most csöppent bele ebbe a világba, hogy az mi, mi akar lenni, és miért fontos.

De én akkor is nagyon élveztem, imádtam az egész könyvet. De akkor miért nem 5 csillag?
A kezdő író és a kevés magyarázatlanság mellett, nem lett volna semmi sem túlon-túl zavaró. De az, hogy ilyen pocsékul fordították még az ikonikus mondatot is magyarra, az nálam kiverte a biztosítékot. Voltak részek, ahol ugyanezt éreztem, és már megbántam, hogy nem angolul olvastam.

csartak P>!
Oliver Bowden: Assassin's Creed – Reneszánsz

Az Assassin's Creed játéksorozat az egyik kedvencem. Nagyon szép, kidolgozott grafikával és jó játékmenettel rendelkezik, és a történet során be lehet barangolni a középkori Firenzét, Velencét és Rómát, mindezt tényleg korhűen visszaadva. Azért írok annyit a játékról, mert egyrészt a könyv szinte egy az egyben a játék történetét adja vissza, az intrótól kezdve végig (ami nem csoda, hiszen a játék alapján írták, de ennyire hű követéssel nem találkoztam még) Másrészt a könyv a játék nélkül szerintem egy üres váz, néhol elnagyolt és felületes, kapkodó az esemény leírás, amit csak a hozzá tartozó előzetes élményképek tölthetnek meg a játékból. Ezért mindenképpen ajánlom az olvasás előtt a végigjátszást.
Engem el is ragadott a könyv, teljesen hozta a feelingjét, végig az az érzésem volt, hogy újra játszom. Szerintem hamarosan elő is veszem, kedvet kaptam rá. De nem csak a játékra, hanem a könyvsorozat többi részére is. Főleg Altair története érdekel majd.

22 hozzászólás
Elhaym>!
Oliver Bowden: Assassin's Creed – Reneszánsz

Assassin’s Creed játékokkal még nem játszottam, de sok jót hallottam róluk. Nagyon szeretem a történelmi kalandregényeket, ezért egyből tudtam, hogy ez a könyv nekem való. Történet valóban zseniális és váratlan fordulatokban gazdag. Könyv cselekménye 1476-ban kezdődik. Igen kezdődik, könyvben ugyanis több év is eltelik, egészen 1503-ig követhetjük nyomon Ezio kalandjait. Szeretem ha egy történetben több év is eltelik, eddig erre csak a Suikodenben volt példa. 15. század ráadásul a kedvenc történelmi korom. Templomosok, Borgiák, bosszú, cselszövés, ármánykodás, árulás, rejtélyek. Nagyon szeretem ezt.
Bővebben:
http://elhaym.wordpress.com/2011/08/31/oliver-bowden-as…

8 hozzászólás
RVivi P>!
Oliver Bowden: Assassin's Creed – Reneszánsz

Magamtól biztos, hogy nem bukkantam volna rá erre a könyvre. Egyik barátnőm már jó ideje zaklatott vele, hogy olvassam már el. De egész eddig valahogy nem volt hozzá kedvem… Most végre összejött és meglepően jó könyv volt.
Amíg el nem kezdtem, addig csak annyit tudtam, hogy orgyilkosos, Firenzéhez köze van és van belőle valami játék is. A játék rész volt az, ami miatt nem tudtam eldönteni, hogy ez mégis mi a fene lesz.
Hihetetlen, hogy Ezio az elején még szinte gyerek a végén meg már őszül. Mikor a közepénél jártam, még vicceltem is vele, hogy megőszül a végére. De nem gondoltam komolyan! :D Ezioban van valami furcsa. Olyan természetességgel gyilkol és semmi lelkiismeret furdalása nincsen, meg semmi érzelmet nem is vált ki belőle? Ez nekem annyira fura volt, még Jorgnak is volt valami reakciója. Igaz, mindig elmondja, hogy Requiscet in pace, de akkoris vártam volna ez mellé még valami mást is.
Olyan kis aranyosan kezdődött, anya, apa, három gyerek boldogan éldegélnek, csavarognak és egyszercsak bumm! Gyilkolászni kezdenek, szinte mindenki kipurcan és még megjegyezném, hogy elkezdtem bírni valakit. Na vajon meddig élt? A következő fejezetig… Hiába, mostanában nincs szerencsém. Annyi név volt, hogy néha már totál elvesztettem a fonalat, főleg amilyen olaszosak. Egy ideig kevertem is, hogy most ki a fene az a Claudia, Cristina, Catarina.
Először totál meglepődtem, hogy hogy a fenébe került ide Leonardo da Vinci. Aztán ma reggel arra is rájöttem, hogy Machiavelli egy igazi író volt. Mikor megemlítette, hogy valamiről könyvet fog írni, csak olyan hátha módon rákerestem molyon. Aztán meg vigyorogtam, hogy milyen utalások vannak a könyvben. Kolumbusz meg Christiffa Corombo, hát ez aztán a név.
Ezio kódex-fegyverei nagyon tetszenek, én is akarok egy ilyen tőrt vagy minipisztolyt. A borítón is igen jól néznek ki. De ezen a borítón minden nagyon jól néz ki.
Jó volt, nagyon, de mégis van olyan érzésem, hogy valami még hiányzott belőle. Tuti folytatom. *.*

Chöpp >!
Oliver Bowden: Assassin's Creed – Reneszánsz

Én – rendhagyó módon – időrendben haladtam a történettel és a Titkos keresztes háborút olvastam el először. Azt hiszem a pontozás jelzi a két regény közti minőségbeli különbséget. A Reneszánszot sajnos több helyen is elnagyoltnak éreztem. A végét pedig még csak most fogom megemészteni. Természetesen nem tántorított el a további olvasástól – ahogy a film sem –, ez a történet mindenképpen megéri, hogy olvassuk.

Ashriver>!
Oliver Bowden: Assassin's Creed – Reneszánsz

Van egy olyan érzésem, hogy a játékot jobban élveztem volna.


Népszerű idézetek

Risus P>!

— Sose hagyjátok, hogy elragadjon a düh – jegyezte meg. – Borzalmasan rontja a hatékonyságot!

Kapcsolódó szócikkek: düh · Leonardo da Vinci
4 hozzászólás
zn0>!

– Vagy a politikában kötsz ki, vagy a cirkuszban.
– Mi a különbség?

12. oldal

K_Szilvia03>!

Ahol mások vakon követik az igazat, ne feledd… Semmi sem igaz.
Ahol másokat megköt az erény vagy a törvény, ne feledd… Mindent szabad.

Cheril>!

Mennyi szép remény, és mind hamvába hol,
Mennyi büszke tervünk, mind dugába dőlt,
Mennyi butaságot hord hátán a föld,
Mindnyájunk úrnője, a halál tudja jól.
Van, ki untig játszik, táncol és dalol,
Van, ki tehetséget művészetbe tölt,
Van, ki szívszándékra szép álarcot ölt,
Van, ki e világot megvetve szónokol.
Hív ábrándok, eszmék, gondok tára vár
Természettől szülten ezerarcúan
Tévelygünk e kusza, rövid életen,
Hisz itt, a földön minden gyorsan elsuhan,
És nem kísér soká a jószerencse sem.
Egy marad örökké, mindig: a halál.

440. oldal

fht109>!

Bosszút állok mindazokon, kik elárulták családomat. Nevem: Ezio Auditore da Firenze. Orgyilkos vagyok…

Hátlap

Kapcsolódó szócikkek: Ezio Auditore da Firenze
Cheril>!

Laa shay'a waqi'un moutlaq bak kouloun moumkine.

Semmi nem abszolút valóság, de minden lehetséges.

370. oldal

K_Szilvia03>!

Akkor is mutass irgalmat, […], ha neked senki sem irgalmazott.

226. oldal

Szanya>!

– Kik vagytok? – kérdezett vissza Ezio, és úgy tett, mintha nem is hallotta volna az utolsó megjegyzést.
– Mások tulajdonának hivatásos felszabadítói – válaszolta Ugo.
– Tolvajok – magyarázta Paganino kurta nevetéssel.
– Mindenből kiölöd a költészetet – mondta szomorkásán Ugo…


A sorozat következő kötete

Assassin's Creed sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Robin LaFevers: Sötét diadal
Bányai D. Ilona: Boszorkánykör
Giles Kristian: A bosszú istene
Diana Gabaldon: Az idegen
Dan Simmons: Terror
Shirley Palmer – Szepes Mária – Michael Connelly – Nicola Lindsay: Veszélyzóna / A vörös oroszlán / Elfelejtett hangok kórusa / Túl a felhőkön
Wilbur Smith: A sivatag istene
Jean M. Auel: A Barlangi Medve népe
Acsai Roland: Deli Vid
Christian Rosenkrautz: Jeruzsálem pusztulása