Assassin's ​Creed Origins – Sivatagi eskü (Assassin's Creed 11.) 76% 49 csillagozás

Kicsit már megkoptak az emlékeim a többi Oliver Bowden által írt AC könyvről, ezért szinte tiszta lappal indítottam a Sivatagi esküvel. És bár nem fog kiderülni, hogy jobban jártam-e így vagy sem, kimondottan élveztem ezt a részt. :)
Nem szoktam még hozzá a rövid fejezetekhez, úgyhogy most meglepetést okozott a tempó és a dinamikusság, vagy éppen az elhallgatás és a félmondatok által keltett izgalom, amit ezek az alig pár oldalas részek rejtettek magukban. Emiatt, és a szemszögek váltakozása miatt beszippantott a világ – a félelmetes sivatag rejtette oázisok, kisebb falvak és nagyobb városok egyszerűen nem engedték, hogy szünetet tartsak. És jó volt ez így. Kedveltem a szereplőket, leginkább pedig Bayeket és Aját. Az időben éveket előre ugrás ellenére is (vagy annak köszönhetően) mindig mutattak valami újat, közben fizikailag és szellemileg egyaránt fejlődtek, hogy készen álljanak annak az eljövetelére, ami már az első oldalon elindította az eseményeket. Több furfangos és ötletes megoldást tartogattak, vagy egyes cselekedetükkel döbbenetet okoztak, és nem csak ők ketten, hanem a többiek – például Tuta, Bion és Szabu – is. Az ő szemszögükön keresztül megjelentek olyan hétköznapibb témák, mint a családon belüli erőszak, az apa-fia kapcsolat felélesztése, az elismerés keresése, az elszántság és dac szülte kitartás vagy éppen a hit. Szóval nem csak üldözték egymást éveken keresztül a szereplők, hanem szerettek, edzettek, ismerkedtek, hősködtek, szenvedtek és tették ezt azért, mert volt céljuk, volt egy küldetésük. Akadályokba is ütköztek, viszont felálltak, továbbmentek, gyakoroltak még egy kicsit, és végül aztán mindenkit utolért a sorsa. Többeket úgy, ahogy arra nem számítottam. :(
A befejezést tekintve, kicsit nagyobb durranásra vártam, bár mivel az előtte lévő fejezetek ennyire tudtak tetszeni, nem érzem olyan nagy bajnak. Szuper kikapcsolódást jelentett. :))

Érdekes volt olvasni, hogy lényegében Bayek miként is nőtt fel, az Apja képzése alatt és az Anyja és Aya szeretete mellett. (Bár azt nem gondoltam, hogy ilyen régről ismeri Bayek Aya-t. o.O)
A történet eleje eléggé lapos, de csak rövid ideig. Aztán kiderül, hogy mi, miért történik, illetve, hogy ezután kinek mi lesz a feladata. (Direkt írom így, nem fogok spoilerezni. :P)
A végére eléggé beindultak a dolgok, fordulat fordulat hátán és a könyv végén találtam magam. :O
Kicsit rövidke volt, de mivel előzménykönyv konkrétan, így mondjuk inkább azt, hogy pont megfelelő hosszúságú volt. :)
Kellett ez a kis előzménytörténet ahhoz, hogy megtudjuk, miért lett Bayek az, ami és mire is esküdött fel… :)

A magyarosított nevektől falra mászok! Vannak esetek, mikor igazán meg lehet tartani az angolos leírását a személyneveknek és helyneveknek, itt ez halmozottan igaz! Az Assassin's Creed szereplői és helyei úgyis az eredeti módon ismertek, nem tett nekik jót, hogy Bayekből Bajek lett, Aya-ból Aja, de igazából sose vagyok kibékülve a külföldi nevek magyar kiejtés szerinti leírásával. Egész egyszerűen esztétikailag nekem nem tetszik.

Zavartak a rövid fejezetek, nehéz belerázódni így a történetbe, hogy három-négy oldalanként már puff új fejezet, új helyszín, néha még új szemszög is. Pont emiatt nehéz igazából megismerni a szereplőket is, a helyszínekről se kapunk jó, részletes leírást, pedig kíváncsi lennék, hogy az író hogyan képzelte el a világot, miközben írta. Nem lehet azt mondani, hogy vizuális inspiráció nem állt a rendelkezésére, hiszen ott a játék a gyönyörű grafikájával, igen részletes leírásokat lehetett volna rittyenteni Siwáról, Thebáról, sőt magáról a sivatagról is, vagy lényegében bármiről. Leírhatta volna a ruhákat, az emberek kinézetét, a mimikájuk, a mozdulataik, bármit, ami kicsit segített volna magam elé képzelni a történéseket.
A történet amúgy pont a rövid fejezetek miatt mozgalmas, mindig történik valami, viszont ez a leírások kárára megy ugyebár. Hiába vannak E/1 szemszögek is, Bayek gondolatait valahogy kevésbé adja át, úgyhogy kénytelen vagyok ismét visszakanyarodni ahhoz, hogy nem tudtam magam úgy beleélni a történetbe. Sőt, úgy érzem, Bowden sokkal jobban ír, mikor E/3-ban van, Bion szálát sokkal érdekesebbnek találtam, mint Bayekét minden szempontból.

A történet amúgy tetszett, kalandos utat jártak be, tele tervekkel, furfanggal, harccal, fejlődéssel. Különösen jó volt, hogy két szálon haladt a történet, az ellenség fejébe és cselekedeteibe is belelátva. Volt benne bőven utazgatás is, egykor dicső városok, és ismét emlegethetném a leírások hiányát ezekről a helyekről…

Bayek és Aya között nem igazán éreztem azt a szikrát, aminek elvileg ott kellett volna lennie, hiába voltak fiatalok (azért az akkori tizenévesek nem olyanok voltak, mint a mostaniak), a párbeszédeik is elég gyerekesek voltak, de lehet ez is a részletezés hiányának tudható be. Sőt, a mellékszereplőket kidolgozottabbnak érezem, mint a főszereplőket, pedig ugye az egyiknek konkrétan a fejébe is beláthattunk volna, hála az E/1-es szemszögnek.

Ha valaki ismeri a játékot, annak biztos adott extra információkat, jobban bele tudta élni magát, mert jobban ismeri a szereplőket és esetleg a helyszíneket is, de így magában, előzetes tudás nélkül nem biztos, hogy olyan élvezhető regény. Az eddigi AC regényekhez képest, amiket olvastam, ez most nem ütött akkorát, pedig kíváncsian vártam, hogy az Origins-hez kötődően mit talál ki Bowden. Sajnos az ókori Egyiptom hangulatát nem tudta megragadni, néha megemlítette a sivatagot meg az oázisokat, de amúgy nem éreztem, hogy ott vagyok, pedig még a játék Soundtrackjével is próbáltam belerázódni, sikertelenül.

Nehéz volt belezökkennem, hiszen ez egy előzménykönyv, de én bizony nem találtam a kapcsolódó pontokat. Aztán, amikor feladtam, és úgy tekintettem, mint egy sima fantasyt, már nem volt gond. A címkék között ott van a történelem is, de hát ez annyiban történelem, hogy volt valaha egy Egyiptom, meg Nagy Sándor. Gyakorlatilag bárhol játszódhatott volna. Rendben megvoltak a fantasy elemek, a kalandok, a nagy szerelem, de nem nem megy túl az egyszer elolvasni jó kategórián. A sorozat többi része sokkal jobban sikerült.

Oliver Bowden írói stílus rengeteget fejlődött az első könyve óta, megmutatta, hogy képes a reneszánsz-, iparforradalom-, új világ- , illetőleg Egyiptom korszakáról is, izgalmas mindamellett szórakoztató regényt írni .
Történet több szálon fut, nem csak egy főhőssel. Az író érdekes módot választott arra, hogy a két ellentétes oldal eseményeit elmesélje, nos ezt meg kell szokni. Bayek életét, kalandjait E/1 személyben írja, míg a másik titkos társaságról E/3.
Mindenkinek ajánlom aki szereti a történelmi kalandregényeket.

Annyira vártam ezt a részt, hogy végre elolvashassam, mert az Origins az egyik kedvenc játékom. Nagyon érdekes volt megismerni a fiatal Bayek-ot és Aja-t, és izgalmas volt végigkisérni öket a kalandjaikon, amiböl volt elég. Sok minden kiderült nelöle, ami a játékban benne van. pl: a fehér toll. Bizos vagyok benne, hogy nem utoljára olvastam el. :)))

Szerintem ez egy teljesen korrekt kötet lett. Hozzá kell tennem, hogy még nem volt lehetőségem játszani a játékkal, így számomra minden új volt. Főleg az, hogy most nem magát a játék cselekményét írja le, hanem annak előzményét (amit eddig olvastam a sorozatból, az kvázi csak játékleírás volt). A szereplők szimpatikusak voltak, főleg Tuta… az apját viszont meg tudnám fojtani egy kanál vízben.

Imádtam az AC: Originst, így értelemszerű volt, hogy el kell olvasnom az előzményregényt is. Megtettem és azt kell mondanom, hogy elég vegyesek az érzéseim vele kapcsolatban.
Először is, ahogy előttem már említették, a hangulat nem igazán van a helyén. Se az egyiptomi, se az AC hangulat. Utóbbit mondjuk meg lehet magyarázni azzal, hogy még évek fognak eltelni, mire létrejön a Testvériség, de akkoris. A másik, ami kicsit zavart, az némelyik szereplő sutasága, köztük Bayeké. Szegény olyan semmilyenre sikeredett.
Na mindegy… Mindezek ellenére végig élveztem a könyvet és olvastatta magát, ezért jár a 4 és fél csillag, mert jókedvemben vagyok és mert semmi sem valós.

Az Originsról hallott jó kritikák után kicsit többet vártam ettől a könyvtől. Volt némi előzmény szaga, de úgy éreztem, mintha csak felvezetés lenne a történet, csak nem a tényleges Assassin Creedhez, hanem egy előzményhez. Mintha nem 0. rész lenne, hanem -1. Sabu teljesen jelentéktelen volt számomra, Aya és Bayek egész szimpatikusra sikerült, de nem tudtam elmerülni sem a felszínes karakterekben, sem a történetben. Remélem jönnek még Reneszánsz színvonalú regények a jövőben.

Nos, én tényleg nagyon szerettem volna szeretni ezt a könyvet, de valahogy ez nem sikerült. :(
Elég erőtlennek éreztem, pedig egy egyiptomi tematika jelenik meg – elméletileg – a könyvben. Sajnos csak elméletileg, hiszen én egyáltalán nem éreztem azt, hogy Egyiptomban játszódna. A leírások szinte a nullával vetekedtek, a hangulatot nem tudta átadni; ha nem szerepelnt volna benne Théba vagy Szíva és az egyiptomi nevek, ez a könyv bármelyik másik helyen is játszódhatott volna. Kicsit Young Adult-osnak éreztem a párbeszédeket, holott az ókorban egy 17-18 éves ember már felnőttnek számított és megvolt a felnőttekre jellemző logikus és majdhogynem tárgyilagos gondolkodásmód, nem voltak érzelmi kitörések, mint a mostani fiataloknál, ami a mai 21. században normálisabbnak tekinthető. Tehát nálam itt is megbukott ez a könyv.
Véleményem szerint Bowden-nek nem megy ez az E/1-es írás és nem is erőltetném a helyében, én sem igazán kedvelem ezt a fajta írásmódot.
Ezektől függetlenül marad a 3 csillag, mert a borító gyönyörű és az Assassin's Creed nálam egy örök szerelem, a Star Wars mellett. :)