Egység (Assassin's Creed 7.) 79 csillagozás

Oliver Bowden: Assassin's Creed – Egység

„Megvertek és elárultak, megölték az apámat. Bosszút állok – bármi áron”

1789. Párizs varázslatos városában felvirrad a Francia Forradalom hajnala . Az utcakövek vértől vöröslenek, ahogy a nép fellázad az elnyomó arisztokrácia ellen. De a forradalmi igazságszolgáltatásért komoly árat kell fizetnie minden embernek…

Miközben a gazdagok és a szegények közötti választóvonal minden korábbinál szélesebbre nyílik, és egy nemzet önmagát tépi szét, két fiatalember, egy férfi és egy nő, bosszút akar állni mindazért, amit elveszített.

Arno és Élise hamarosan az Orgyilkosok és a Templomosok évszázados küzdelme kellős közepén találja magát – egy olyan világban, amelynek halálos veszedelmei minden képzeletet felülmúlnak.

Eredeti megjelenés éve: 2014

>!
Fumax, Budapest, 2015
456 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155514135 · Fordította: Bayer Antal
>!
Fumax, Budapest, 2015
456 oldal · ISBN: 9786155514357 · Fordította: Bayer Antal

Enciklopédia 6

Szereplők népszerűség szerint

Élise de la Serre · Arno Dorian · Frederick Weatherall · François Thomas Germain · Jennifer Scott


Kedvencelte 11

Most olvassa 9

Várólistára tette 54

Kívánságlistára tette 90

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

Ákos_Tóth IP>!
Oliver Bowden: Assassin's Creed – Egység

Sosem játszottam az Assassin’s Creeddel, azonban a játék sajátos atmoszféráját még laikusként is nagyon át tudom élni. A történelmi környezet és a titkos mozgalmak közötti összecsapás együtt elképesztő izgalmakat tartogathat, erre a szoftver készítői remekül éreztek rá a franchise építése során: reneszánsz Itália, az amerikai gyarmatok, a francia forradalom, az ipari forradalom Angliája – csupa olyan téma és környezet, amiben egy játékfejlesztő művészi szempontból is kiteljesedhet.
A könyvsorozat is régóta mozgatta már a fantáziámat – az Egység pedig tökéletes kezdésnek tűnt, még annak ellenére is, hogy a szérián belül ő már a hetedik kötet. A francia forradalom valóságos kincsesbánya egy jó író számára, tökéletes alapanyag az egész műfaj (videojáték adaptációs történelmi kalandregény!?) magasabb szintre emeléséhez. Itt van nekünk a nagy történelmi fordulópont, egy tömeges szinten és egyéni nézőpontból is megrázó társadalmi dráma, régóta szunnyadó ellentétek vulkánkitöréshez hasonló kirobbanása és az azt követő káosz – ennél jobb csatateret nem is nagyon találhatnánk két egymásnak feszülő titkos rend számára.

Mégis elvérzett a regény…
A legjobban azt fájlalom, hogy Bowdennek nem igazán sikerült bevonni a cselekményébe magát a nagy revolúciót, nem tudta elhitetni velem, hogy a hősei körül éppen összeomlik az Ancien Régime – pedig éppen erre voltam a leginkább kíváncsi. A vége felé próbálkozik, a szereplők között feltűnik maga Robespierre, de vele is csak lefut egy kötelező kört, és összességében a teljes cselekmény áthelyezhető lenne az elmúlt háromszáz év bármelyik forradalmába. Ez már csak annak fényében is óriási baklövés, hogy a Templomosok és Orgyilkosok* közötti háborúban fontos csata lehetne egy olyan társadalmi kísérlet, mint a forradalom – sőt, kisstílű belharcok helyett valójában éppen arra kellene fókuszálnia a kötetnek, hogyan függ össze a történelmi eseménysor az AC világát meghatározó konfliktussal (valahogy úgy, mint Lukjanyenko Őrség könyveiben, ahol a nagy októberi forradalom zseniális húzásként elfuserált fénypárti akciónak van beállítva). Ehhez képest Élise de la Serre személyes bosszúja finoman szólva is pitiáner probléma, ráadásul éppen ő a Templomos rend leendő vezetője – valahol még meg is tudom érteni azokat, akik el akarják ragadni tőle a hatalmat…
Ennyivel sajnos nem ér véget a bűnlajstrom, Bowden regényében több olyan motívum is van, ami rettentően megnehezíti a befogadását. A naplóformátumba nem kötnék bele, bár elég gyermeteg összképet eredményez, a folyamatosan hiteltelen beszédmodorba viszont igen. Hőseink egy percig sem beszélnek úgy, ahogyan azt egy XVIII. századi embertől várnánk, nincs stílusuk, a szövegből teljesen hiányzik a nyelvi lelemény. Freddie Weatherall angolos szófordulatai egészen hatásosak, ezekben speciel van érzés és hangulat. Ennél nagyobb gond, hogy a regény alig-alig akar miliőt festeni – néha megmutatja nekünk a korabeli párizsi utcákat, a lakóházak belső tereit, utalgat ruhákra, rizsporos parókákra, de semmiféle korhű hangulatot nem tud kiépíteni az olvasó körül, semmilyen szinten nem tudja elénk tárni a XVIII. századi Franciaországot. Általában véve is zavaros a történet identitása, vannak benne meglepően erőszakos jelenetek, de Lucy Maud Montgomery-t idéző idilli utánérzések is. A szereplők kidolgozása esetleges, Arnóra alapvetően semmi szükségünk, Élise felnőtté válása érdekes, de hangulatidegen és szerintem abszolút nem egy ilyen sztoriba illő fejlődéstörténet. Utolsó negatívum: nem nagyon tudtam megérteni, miért kell az orgyilkos/templomos hovatartozást elvinni valamiféle genetikai, örökölhető irányba – az eddigiek alapján végig azt hittem, hogy a rendek világnézeti alapon csoportosulnak, így határozottan meglepett, hogy Arnó egész életében templomos nevelést kapott pótcsaládjától, mégis elég volt egy rövid bastille-i pihenő, hogy felesküdött orgyilkos legyen. Mondjuk látszólag Élise sem töprengett sokáig azon, elfogadható-e számára a templomos világrend – hogy Bowden nem akart beszélni a filozófiai háttérről, vagy nem tudott, az már nem fog kiderülni, bár az optimista énem azt mondja, ezeket a köröket már annyiszor lefuthatta a megelőző kötetekben, hogy itt már értelmetlen lett volna újra lerágni ugyanazokat a csontokat.

Nem jó regény. A női főhős, az ő fiatal kora, predesztinált sorsa, meg általában véve az egész hangvétele és stílusa szerintem abszolút a young adult célcsoportra irányozza ezt a kötetet. Tizedannyi varázsa sem volt, mint egy AC videojáték trailerének. Mivel manapság a játékfejlesztést nyugodtan lehet művészeti tevékenységnek is tekinteni, bátran ki merem jelenteni, hogy a Ubisoft programozóinak és grafikusainak munkájába több művésziség szorult, mint Bowden írásába.
Egyébként el is gondolkodtam azon, mi történne, ha E. L. Doctorowot bezárnánk egy szobába az új Red Dead Redemption epizóddal, és fél év múlva kiengednénk – lenne vajon a kezében egy Nobel-esélyes videojáték adaptáció?

*Hogy miért lettek szegény asszaszinok orgyilkosok, nem tudom, de nem tűnik túl elegánsnak a fordítás, és még rémesebb az „orgyilkosok krédója” – nem találóbb és kerekebb az „asszaszinok hitvallása”?

>!
Fumax, Budapest, 2015
456 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155514135 · Fordította: Bayer Antal
7 hozzászólás
RosszQtya P>!
Oliver Bowden: Assassin's Creed – Egység

Elérkeztünk a sorozat olyan pontjához, hogy kis híján egy „lányregény” lett a könyvből. Minden téren visszafogottabb lett a többihez képest. Sem a történet, sem a szereplők nem tetszettek igazán, egyikbe sem tudtam belekapaszkodni. Az Orgyilkos vs Templomos vonal csak egy vékony csík, amire fel van fűzve egy makacs, öntörvényű, és szerintem nem túl okos ifjú lány története, naplószerűen előadva. A Francia Forradalom, csak egy gyenge háttér, abszolút nem kihasználva. Szinte semmiről sem szól az egész, és a vége is pont ilyen. Részemről a sorozatot itt lezártam.

6 hozzászólás
Chris>!
Oliver Bowden: Assassin's Creed – Egység

Az Egység az Assassin's Creed-könyvsorozat hetedik kötete, azonban a tökéletes megértéshez elegendő csupán a Kenway-ciklus két kötetének (Árulás, Fekete lobogó) az ismerete. Habár ez a rész is teljesen önálló történetet mesél el, a család és a szereplők is teljesen újak, ám az egyik fordulópont erősen visszautal a korábbi eseményekre, ezért ha egy mód van rá, legalább az Árulást olvassuk el előbb.

Főhősünk tehát ezúttal egy lány, Élise, akinek nem csak a családja titkával kell megbirkóznia, hanem a korabeli eszmékkel és tradíciókkal is. Míg mindenki azt várná el, hogy egy francia nemes lányához hűen viselkedjen, ő inkább nadrágban rohangál, vívóleckéket vesz és sötét, lepusztult kocsmákban próbál ellenségei nyomára bukkanni. Természetesen ez utóbbit olykor meg is bánja, nem egyszer veszélybe kerül, amiből ismeretlenek, vagy az időnként vissza-visszatérő Arno Dorian, gyermekkori jó barátja, az Orgyilkosok egyik emberének fia menti ki.

Megvallom őszintén, én ennek a kötetnek az olvasását élveztem eddig legjobban. Élise karakterének köszönhetően jóval kevesebb akciójelenetet kaptunk, amit személy szerint nem bántam annyira, főleg mivel ezek annál izgalmasabban voltak megírva. Bowdennek ezúttal tehát inkább a cselekmény pergősségére, a szereplők jellemére kellett helyeznie a hangsúlyt, ami jelentem, remekül sikerült. Bár az alapfelállás (vagyis, hogy a főhősünk még gyermekként szembesül ezzel a világgal, majd megölik a szüleit, akiken bosszút kell állnia) kezd kicsit unalmas lenni, de ezúttal ettől még el tudtam tekinteni.

Az előző részekkel ellentétben az Egység viszonylag rövid időt, mindössze 16 évet ölel fel. Ez is jót tett a történetnek, ugyanis a korábbi részekben a nagy időbeni ugrásoknak köszönhetően sokszor hiányérzete lehetett az olvasónak, és nehezebb volt felvenni a fonalat is. A francia forradalom, mint történelmi háttér sem volt annyira jelen, inkább csak a kor hangulatát adta meg. Habár feltűnnek a forradalom híres-hírhedt alakjai, ezek még sem annyira erőltetettek, mint a korábbi regényeké.

Összességében az eddigi legjobb Assassin's Creed-könyvre leltem ebben a történetben, kíváncsi vagyok, hogy következő alkalommal hová utazunk, és vajon hogyan fog kapcsolódni ehhez a szálhoz a jövőbeni sztori. No meg persze a tavaly év végére beígért Fekete lobogó kétkötetes mangaváltozata is nagyon várós, remélhetőleg minél hamarabb megjelenik az is.

5 hozzászólás
Robimano96>!
Oliver Bowden: Assassin's Creed – Egység

Az Egység nagyon eltér a többi könyvtől. Sajnos nincs benne több akció mint a többiben amit én elvárnék, de vaalhogy még is túlszárnyalta azokat. A történet Franciaországban, a Francia Forradalom idején játszódik, és egy Templomos Nagymester lányának történetével találjuk szembe magunkat. Kissé már lányregény lett ebből, de mégis jobban tetszett az előző részektől. Voltak benen nagyon unalmas részek, de ennek ellenére élveztem! Ez már egy értékelhetőbb könyv lett.

Elhaym>!
Oliver Bowden: Assassin's Creed – Egység

Az Egység Templomos központú regény, de mégis más, mint Haythamé volt. Jól bemutatja mivé tud válni egy ember, ha nem a megfelelő utat válassza és mennyi mindent el lehet veszíteni egy rossz döntés miatt. A legtöbb fájdalmat ugyanis az tudja okozni, akit a legjobban szeretünk. A történet végig pörög, 16 évet ölel fel, izgalmas, fordulatos, kalandos, tragikus, tele összeesküvéssel, árulással, hatalmi játszmával, szeretettel, gyűlölettel, fájdalommal.
Bővebben:
https://elhaym.wordpress.com/2015/04/27/oliver-bowden-egyseg/

Llorente>!
Oliver Bowden: Assassin's Creed – Egység

Mikor először olvastam ezt a könyvet, nagyjából négy éve, akkor még semmit se tudtam az Asssassin's Creed játékokról, meg a templomosokról se nagyon hallottam sokat. Azóta elég nagy rajóngója lettem az Assassin's Creed univerzumnak, és persze a Templomos Rend titkainak is.
Most másodjára úgy olvastam a könyvet, hogy közben a játékkal szinkronban próbáltam haladni. Ami elsőre nehéz volt, mert a játék a menete csak a könyv utolsó harmadával van összhangban. Meglepően sok mindenre emlékeztem Elise naplóbejegyzéseiből. Most már a Kenway szálat is megértettem a történetben, hogy miért is volt az fontos.
Addig az író elég részletesen meséli a cselekményt, amíg el nem jut 1789. júl. 14.-ig, onnan már kicsit sietteti a történet. Elise naplóbejegyzései onnantól kezdve már elég karcsúak és kevésbé részletesek (a játék úgyis minden mást elmesél alapon), ugyanis Arno akkortól kezd tevékenykedni mint Orgyilkos, és Elise meg csak a bosszúval törődik.
Elise-t másodjára se nagyon kedveltem meg. Gyerekként megtudja, hogy Templomos Nagymester lesz majd belőle, és ettől nagyon dagadt a melle. Beképzelt és figyelmetlen volt, aztán azért fejlődik valamennyire a jelleme, de a beképzeltsége többször is életveszélybe sodorta. Majd mikor megölték az apját csak a bosszú érdekelte. Sose akart Templomos Nagymester lenni, nem is foglalkozott a templomosok ügyével, egyedül csakis a bosszú érdekelte, ami a végén felmésztette.

andie88_Sentellion>!
Oliver Bowden: Assassin's Creed – Egység

Oliver Bowden Egysége egyáltalán nem lett rossz része a sorozatnak, a történet számomra érdekesebb is volt, mint a régebbi kötetek, a rajongóknak természetesen továbbra is kihagyhatatlan, az újoncok pedig nyugodtan kezükbe vehetik, mert tökéletesen érthető, viszonylag könnyed olvasmány. Nem csak felnőttek, de tinédzsereknek is bátran ajánlanám. A könyv és a játék történetszála helyenként eléggé eltér egymástól, főleg a vége igen különböző, és ezúttal azt kell mondjam, hogy a játék kapott jobb lezárást. Viszont mindent összevetve, látva a játékot mégis azt kell mondjam, hogy rossz döntés volt ilyen formában megírni, és Bowden egy remek lehetőséget hagyott ki, amiből akár az eddigi legjobb AC könyv is válhatott volna.

http://fuggoveg.blogspot.hu/2015/04/blogturne-oliver-bo…

cukkini>!
Oliver Bowden: Assassin's Creed – Egység

Ez az első olyan AC könyv amit a játék előtt olvasok. Mondjuk már megvan, de még nem akartam hozzányúlni. Kicsit csaltam most a sorozattal, mert a fekete lobogót kihagytam. Tudván, hogy ez az Áruláshoz kapcsolódik. Mondjuk itt is voltak azért nyomozások a Kenway levelek után. Meg itt is kicsit olyan érzésem volt, hogy ez is ugyanaz a klisé mint az Árulásban.
Kisgyerek aki sejt valamit hogy szülei valahova tartoznak, amiért ilyen-olyan dolgokat folytatnak. Majd ugye a szülők meghalnak… Ezio apját és testvéreit is megölték… no mindegy.
Kicsit többet vártam a forradalmi eseményekből. Na persze nem annyit mint a Nyomorultakban. No és akkor lássuk a játékot mit tud.

hungari97>!
Oliver Bowden: Assassin's Creed – Egység

Nagyon jó volt!
A történet állandóan pörgött és nem ült le egy pillanatra sem. Élise szerintem nagyon jó főszereplő volt és Arnót is kedveltem. Nekem ez volt az első Assassin's Creed könyvem és csak ajánlani tudom mindenkinek.
5/5

DEliza>!
Oliver Bowden: Assassin's Creed – Egység

Örülök, hogy elolvastam. Ahhoz képest, hogy ez a hetedik rész, szerintem ez lett a legjobb. Nem tudom, hogy mi az ami megfogott benne, de az biztos, hogy megfogott. És az a legjobb benne, hogy akkor is lehet olvasni, ha az előző hatot nem is olvastad. Én az első és az ötödik részt olvastam és most a hetediket. Elképesztő, hogy mennyi különbség van mindegyik könyv között. Ajánlom mindenkinek.


Népszerű idézetek

Fumax KU>!

– Tud fogadni engem? – hallottam odakintről.
– Igen, monsieur – válaszoltam, mire védelmezőm belépett. És azonnal eltakarta a szemét.
– A fenébe is, kislány, azt mondta, hogy tud fogadni engem! – rikácsolta.
– És tudom is – tiltakoztam.
– Micsoda? Hiszen hálóinget visel.
– De tudom fogadni.
A kézfeje mögött láttam, hogy rázza a fejét.
– Nem, nem. Nézze, Angliában, ha azt kérdezzük, hogy „tud-e fogadni”, az azt jelenti, hogy „fel van öltözve”.

Kapcsolódó szócikkek: Élise de la Serre · Frederick Weatherall
Fodorci>!

(…) Tudja, Haytham Templomos volt. Méghozzá a Tizenhárom Gyarmat Nagymestere. De én tudok valamit Haythamről, amit nagyon kevesen. Talán csak azok, akik elolvasták a naplóját, akik olvasták a leveleit…
(…)
– Mire gondol, Jennifer? Mit tudott róla?
– A kétségeire, gyermekem. A kétségeire. Haythamet a mentora, Reginald Birch vezette be a Templomos tanokba, és minden bizonnyal mély hatással volt rá a tanítás. Elvégre Templomosként halt meg. Ám nem tudta megállni, hogy ne kérdőjelezze meg az ismereteit. Ilyen volt a természete.

181. oldal, 182. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Élise de la Serre · Haytham Kenway · Jennifer Scott
Chris>!

– Ha jobb belátásra térnél, kétszáz éve nem látott magasságokba juttathatnánk a Testvériséget!
Arno a fejét ingatta, a hangját átitatta az irónia.
– Hát igen, az, hogy mindenkit megölsz, akinek a véleménye nem egyezik a tiéddel, kiváló mód a felemelkedésre.

365. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Arno Dorian
merien>!

Weatherall úr alig volt eszméleténél, sebesült lábát pokrócok alá rejtettük. Látta, ahogy jobb karomat felemelve és behajlítva a ballal finoman ráütök.
– Még ha látnák is, nem értenék, hogy ez mit jelent – mondta. – Az ilyen beintés csak Franciaországban számít sértésnek. Itt így kell – azzal felmutatta két elfordított ujját. Követtem a példáját.

211. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Élise de la Serre
BiRo I>!

A királyok Istentől származó kiváltsága nem több, mint a napfény visszaverődése az aranytömbön.

393. oldal

Kapcsolódó szócikkek: François Thomas Germain
brygusz>!

Apa lebiggyesztette az ajkát, nem nagyon tetszett neki az ellenállás, amelyet a fehérnép tanúsított vele szemben.

brygusz>!

A kérdés a következő: valóban olyan kemény vagy, mint gondolod?


A sorozat következő kötete

Assassin's Creed sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Robin LaFevers: Sötét diadal
Orczy Emma: A Vörös Pimpernel
Juliet Grey: A fényűzés napjai
Conn Iggulden: A kardok mezeje
Juliette Benzoni: Virradat
Diana Gabaldon: Szitakötő borostyánban
Jennifer Ashley: Lord Mackenzie tébolya
Juliette Benzoni: A királyért
Sarah J. Maas: Queen of Shadows – Árnyak királynője
Mary E. Pearson: Az árulás szépsége