Ezio és Altair ciklus lezárult, itt már egy új cselekményszál kezdődik, új főszereplőkkel Haythammal, Edwarddal és Connorral.
Könyv valójában egy napló, mégpedig Haytham Kenwayé, emiatt E/1-ben íródott az egész.
Korábbi 4 rész a játék történetét tartalmazta belső monológokkal kiegészítve, 5. viszont egy jól megírt kiegészítő kötet, ami a játék eseményeit felületesen említi és inkább olyan cselekményszálakat, történeseket részletez, amiket a játék meg sem említett. Gamereknek emiatt ez a könyv kötelező olvasmány, imádni fogják, úgy ahogy én is.
A regény nem csak AC rajongóknak fog most feledhetetlen perceket okozni. Bowden ugyanis most megmutatja mennyire tehetséges, zseniális író is ő, rá sem lehet ismerni. Most senki sem fogja azt érezni, hogy egy játék forgatókönyvét olvassa, hanem egy fantasztikus történelmi, kalandregény részese lesz az, aki kézbe veszi. A játék ismerete nélkül is teljesen érthető.
E könyv mivel napló, nem az akciódús jelenetekre helyezi a hangsúlyt, hanem Haytham életének a bemutatására, érzéseire, gondolataira. Megtudhatjuk, hogy az orgyilkos gyökerekkel rendelkező Haythamból, hogyan és miért lett templomos és általa végre megismerhetjük a másik oldalt is.
Haytham ellentmondásos karakter, én mégis hamar megkedveltem őt. Tetszettek az életről szóló gondolatai, a világfelfogása, jó volt olvasni a lelki vívódásait is.
Haythamnak vannak negatív tulajdonságai, nem is kevés. Sokszor érzéketlennek, szívtelennek, kegyetlennek éreztem, de mégis megtudtam őt érteni. Ő egy sérült lélek. Élete hazugságokra, árulásra épül, tele van bizonytalansággal, kételyekkel. Rengeteg bánatban, fájdalomban van része.
Rég olvastam ilyen jó történelmi napló regényt. Bowdennek egyértelműen ott a helye a legjobb írók között.
Bővebben:
http://elhaym.wordpress.com/2013/05/12/oliver-bowden-ar…