„Slaves in seas of soot we drown
Come on down to London town
The cogs they creak and the pistons pound”
Hivatalosan is az egyik kedvenc AC könyvemmé vált! Ez a könyv fantasztikus volt és nem értem miért van ilyen alacsonyan csillagozva!
A történet az Assassin's Creed: Syndicate játékból már ismert Henryre összpontosult. Ez azt jelenti, hogy a videójáték előzményéről szól a könyv főleg. Egy indiai fiúról szól, aki nem egy átlagos orgyilkos. Felkerül Londonba, az ipari forradalom utáni viktoriánus korban, ami olyan zseniálisan lett megírva, hogy végig úgy éreztem magam én is ott vagyok! A nyomornegyedek, a vasútépítés, az akkori gondolkodásmód tökéletesen bemutatta az angol történelem egy darabját. A főszereplőnk kémmé válik és ha még nem lenne izgalmas az egész történet, rengeteg csavart és egyéb szálat is belerakott az író, melyek a végén összeértek. Volt itt krimi, akció, nyomozás, erőszak és igazságszolgáltatás. Számomra izgalmasra sikeredett és imádtam Henry történetét.
A könyv vége felé érkeztünk meg a rendes játékadaptációba, ahol a fontosabb részek megelevenedtek, főleg Eviere kihegyezve. Aki ismeri a játékot azoknak nem kell bemutatni az ördögvigyorú ikerpárt, akiket nem lehet nem szeretni! Viszont a könyvben nagyon tömören és részletek nélkül lettek leírva a hőstetteik. De miért? Én is sokat kérdeztem magamtól, hogy: Oliver Bowden, miért nem lehetett ezt megírni két könyvben? Egy rész Henryé, egy rész a kedvenc párosomé, a Frye ikreké?
Aztán elolvastam az utolsó oldalt, ami inkább már utózmány, és rájöttem a válaszra: Henry miatt. Ő egy különleges, szerethető karakter és igazán megérdemelt egy teljes (kicsit hosszú) élettörténetet. Aki meg Frye ikrekre kíváncsi az elég időt el tud tölteni a Syndicate-ben velük.
Nem bántam meg hogy elolvastam és bátran ajánlom mindenkinek, akik szeretik az olyan furfangos könyveket, ahol, mint egy kirakós a végére szépen összeáll a történet.
És természetesen megjegyzem, nem kellett hozzá AC előismeret spoiler