Nappali ​ház, éjjeli ház 12 csillagozás

Olga Tokarczuk: Nappali ház, éjjeli ház

Nowa Ruda (német nevén Neurode) sziléziai kisváros a cseh–lengyel határon, a háború előtt Németországhoz tartozott. Az ideköltöző narrátor, rejtélyes szomszédjával, a parókakészítő Martával folytatott beszélgetései nyomán, kisebb-nagyobb történetekből férceli össze az őt körülvevő valóság patchworkjét. Az emlékek és álmok különböző korokból származnak az idők kezdetétől a középkoron és a 18. századon át a jelenig. Az emberi élet állandó változása és a változatlan tér és természet, a történelem és a mítoszok, apokrifok világa, az egyén emlékei és a kollektív tudattalan archetípusai együtt alkotják az örök „hely” végtelen valóságát.

Eredeti mű: Olga Tokarczuk: Dom dzienny, dom nocny

Eredeti megjelenés éve: 1998

>!
L'Harmattan, Budapest, 2014
316 oldal · ISBN: 9789632369327 · Fordította: Körner Gábor

Enciklopédia 43


Kedvencelte 2

Most olvassa 2

Várólistára tette 20

Kívánságlistára tette 19

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
Bélabá P
Olga Tokarczuk: Nappali ház, éjjeli ház

Furcsa és érdekes regény. Egy kicsit Őskor, s mégis más. Voltak benne életre szóló mondatok, amiket az ember újraolvas egyes helyzetekben, mert jólesnek. Volt benne élet, halál, valószerűség, misztikum, filozófia. Különös történet egyveleg, amihez jó lenne egy tartalomjegyzék, ha a szétszaggatott részeket egyben kívánjuk olvasni. Ki tudja, úgy milyen „látkép” szűrődik át az oldalakról. De jó volt ez így is. Tetszik Tokarczuk világa, tetszik az elvontsága, olykor komoly mondandója. Remek írónő, akit eddig kevesen olvastak a Molyon pedig megérdemelné a nagyobb publicitást. Azt gondolom, az előző könyve forradalmiként hatott rám, ez egy olyan „anyag” volt, amiből még többet és többet követelne az olvasó. Még keresem a további könyveit, mert függőséget okozott Olga Tokarczuk. Ötös és kedvenc (4,7).

>!
Kkatja P
Olga Tokarczuk: Nappali ház, éjjeli ház

Tokarczuk már az Őskönyvvével belopta magát a szívembe, és itt is megvannak ugyanazok az elemek, bár komolyabban, talán kicsit kevesebb játékossággal. De még mindig nagyon szépen mesél életről, halálról, álmokról és elszalasztott vagy épp megélt lehetőségeink sokszínűségeiről, ismét biztos kézzel méri ki és adagolja nekünk a valóságba kevert misztériumot. Több síkon és vonalon folydogálnak a történetek és még ha nem is kapcsolódnak egymáshoz szervesen, mégis érezhető mélyebb szinteken az egymásra épülésük és hosszú távú hatásuk. Magáról a történetről nehéz írni, pont emiatt a szakadozottnak tűnő szerkezet miatt, e kis szálacskák mégis összefonódnak a szereplőkben és bennünk is hol kellemes, hol kellemetlen nyomokat, benyomásokat hagyva maguk után.
Szent Kümmernis története tetszett talán a legjobban, ahol párhuzamba van állítva a Ő és a (kitalált?) történetírójának hasonló belső kálváriája, csak épp az ellentétes oldalról megvilágítva (Kümmernis gyönyörű leány volt, aki csak Istennek szentelte magát, ellenszegülvén apja házassági terveivel, mígnem sok szenvedés és kitartás után Isten megajándékozza Őt saját arcával, hogy eztán férfi ne kívánhassa meg; míg a szerzetes, ki megírja e történetet épp a női princípiumot szomjazza és nővé válna, ha tehetné…

Álomszerű mesékből és a hétköznapok szürkeségéből ki-kitekintő sorsok összességéből áll össze ez a történetfolyam, akik szeretnek élni, szeretik Istent és a gombát (sok érdekes recept van benne erdei gombákkal:), változnak az idő múlásával, majd elmennek. Egyszerűnek tűnik, mégis meglep az a belső borzongás, ami eltelített itt a végén.
Szép volt!
Újraolvasós kategória!

>!
L'Harmattan, Budapest, 2014
316 oldal · ISBN: 9789632369327 · Fordította: Körner Gábor
>!
Chöpp 
Olga Tokarczuk: Nappali ház, éjjeli ház

Minden nagyon rendben volt ezzel a könyvvel. Örömmel tapasztaltam, hogy Olga Tokarczuk stílusa egyre tökéletesebb lesz. Szépirodalmi, filozofálgatós, egy csipetnyi pszichológus megközelítéssel, egy leheletnyi varázslattal fűszerezve. No meg gomba, gomba, gomba minden mennyiségben. És helyenként egy kis hétköznapi kegyetlen életigenlés és halálvárás. Meg egy kis spoiler.

>!
Morpheus
Olga Tokarczuk: Nappali ház, éjjeli ház

Ez a könyv is olyan, mint a Nap pályája egy hegyekkel körbezárt falu körül. Nem túl alacsonyról indul, és még viszonylag magasan van, amikor lenyugszik. Ha csak a kezdetet és a véget nézném, akkor bizony csak négyest adnék, de amikor a delel a történet, akkor ellenállhatatlan és ragyogó. Tokarczuk kétségtelenül keresztény, ám korántsem bigott, sőt nagyon is nyitott. Hiába, ha a vallás csak az ürességet elrejtő tető a házon (emberen), akkor mit sem ér, viszont ha a szeretetet borítja be a vallás, akkor bizony teljesen mindegy, milyen az a vallás.
A nővé válni kívánó szerzetes története érintett meg a legmélyebben, de több másik is zseniális volt (a farkasemberes, az Agnis…), aki pedig szeret gombászni, szereti a természetet, annak még egy kicsivel többet tud adni.
Amúgy meg gyertek, utazzunk Nowa Rudára! :)

3 hozzászólás
>!
Teetee
Olga Tokarczuk: Nappali ház, éjjeli ház

Álom. Ez az első fejezet címe. Égjóslás. Ez meg az utolsóé.
Tudtam, hogy tetszeni fog.
Semmit sem ismerek, ami Nowa Rudához hasonlítana, és mégis úgy érzem, mintha az a falu, ahol én nőttem fel, egy kicsit Nowa Ruda is lenne. Nem tudom, miért van ez. Talán azért, mert a fenyves alatt mindenhol egyformán korán alkonyodik.
Amikor kicsi voltam, és a nap lebukott a hegy mögött, sokszor elnéztem a folyón túlra, ahol a másik falu még fényben fürdött. Nem irigykedtem, hogy náluk még nappal van, és nem örültem, hogy nálunk már esteledik. Csak konstatáltam, minden nap újra és újra konstatáltam, és nem tudtam betelni ezzel a megfigyeléssel. Nem tudom, fontos-e ez. De ilyenek jutottak eszembe olvasás közben, és ez jó volt.
Igen, valami ilyesmi ez a könyv, vagy valahogy így kellene talán olvasni, értékítélet nélkül, belefeledkezve a megfigyelésbe.
Különböző korok különböző szereplői és történetei tűnnek fel, nem lineárisan, a fülszövegben szereplő patchwork nagyon jó szó, vannak összetartozó részek, de nem szükségszerűen egymás mellett, és vannak azonos minták különböző környezetekben. Privát és történelmi* drámák, ezek összefonódása vagy egymásra hatása, viccesnek ismert, valójában elkeserítő urban legend (a határon meghalt turista, akit ide-oda hurcolnak a határőrök, hogy ne nekik kelljen foglalkozniuk vele), egy álomban megismert férfi, aki a valóságban is létezik, egy szakállas szent nő és egy transznemű szerzetes, egy farkasemberré váló latintanár és egy téli álmot alvó parókakészítő…
Ilyen nincs, gondolja a bennünk élő racionalitás.
Csak nézz körül, súgja az igazság.
És akkor majd megtudjuk. **

* Nagyon érdekes szembesülni vele, hogy az ismert történelemnek mennyi olyan aspektusa van, ami még soha meg sem fordult a fejemben. Például hogy a kitelepítés nemcsak a kitelepítetteknek trauma, hanem azoknak is, akiket betelepítettek a helyükre. Amikor ilyeneket olvasok, akkor mindig olyan bunkóparasztnak érzem magam, hogy hogy a fenében nem gondoltam erre korábban. Aztán mindig feloldozom magam, hogy legalább már most gondolok rá, jobb későn, mint soha.
** spoiler

>!
kalypso
Olga Tokarczuk: Nappali ház, éjjeli ház

A belső borítón található ismertető alapján az olvasó egy regényt tart a kezében. Nos, úgy gondolom, jobban jártam volna, ha nem regényként olvasom a művet. Mert tulajdonképpen mi is ez? Regényszerű formába erőszakolt, apró darabokra szaggatott elbeszélések tömkelege, kaleidoszkóp-szerű színes kis részletekben tálalva. Ezzel még nem is lenne gond, hiszen szereti az olvasó, ha kicsit megkavarják a fejét, s azáltal is az alkotás részesévé válik, hogy megpróbálja kibogozni a cselekményszálakat, összerakni a történetet. Az egyetlen probléma az, hogy a regény főszereplőin, a Nap mozgásán (melyet az írónő csodálatosan jelenít meg, s amely a regény fő leitmotívumaként vesz részt a mű felépítésében), valamint a különböző gombákból készült ételrecepteken kívül nincs semmi, ami összetartaná a „regényt”.
Ennek ellenére nem szeretném megtagadni az írónőtől az újabb esély lehetőségét, mert amikor végre nem két-három oldalas kis fejezetecskékkel szórakoztat – hogy azok befejezése után hanyatt-homlok témát váltson –, hanem húsz, netán harminc oldalon keresztül írja ki magát, s mindezt megszakítás nélkül végrehajtva, akkor olyan érzésem támad, hogy igenis tud írni. Szóval nincs itt baj, időnként nagyon jó gondolatokat próbál átadni, borzasztóan ügyesen ragad meg hangulatokat, csupán néhol le kellene belőle csípni, jobban összegyúrni, mert így kissé kiforratlan, középszerűségbe vész az egész, s ha azt érzem, hogy az alkotó is keresi a helyét (vagy akár a saját írói stílusát) a regényben, az olvasó hogy a csudába ne vesszen el benne?

7 hozzászólás
>!
abcug IP
Olga Tokarczuk: Nappali ház, éjjeli ház

Finom, érzékeny, költői próza. Ugyanakkor, hogy egyetlen regény-e, abban nem vagyok biztos. Novellák, novellafüzérek (már-már kisregény terjedelemben), miniesszék, emlékezések alkotják a könyv anyagát – egyes esetekben világosan látható, hogy hogyan kapcsolódnak össze, más esetekben nem annyira világosan. Korábban az Őskönyv…et és az Őskor-t olvastam a szerzőtől – az utóbbihoz hasonlót szerettem volna nagyon olvasni még tőle, ez a könyv viszont épp a „keveréke” az előző kettő témáinak és beszédmódjának.

Le kell azt is írnom, hogy Körner Gábor nagyszerű magyar nyelvet és igen élvezetes stílust ad (teremt!) Olga Tokarczuk nagyon szép szövegeinek!

>!
Puella
Olga Tokarczuk: Nappali ház, éjjeli ház

Olga Tokarczuk nagy dologra vállalkozott a könyv megírásával, mintha egy egész ökoszisztémát vagy inkább rendszert akart volna leképezni, a földi élet- pontosabban egy sziléziai kisváros- bonyolult hálózatát, a benne élő emberekkel, állat- és növényvilággal, álmokkal, emlékekkel, spiritualitással. Minden összefügg mindennel (is), történeteiben összefonódik a múlt a jelennel, meg úgy egyébként a bolygók állása a reggeli kávé ízével. A külön álló és mégis összefüggő történetek szereplői keresztezik egymás útját. Több történetet mesél nekünk O.T., amiket egyszer realista máskor varázslatos köntösbe öltöztet. Ezek mozaikszerűen kapcsolódnak egymáshoz, nem simulnak szorosan össze, mint az életben sem. Ez az írói eszköz egyfelől illik a mesélésmódhoz, szabályozza az egész rendszer dinamikáját, másfelől megtöri a történeteket és engem zavart ez a töredezettség.
A borító belsején olvastam, hogy az írónő Jungot tanult, ami érződik is a könyvén, sok-sok álmot belesző a mondandójába, mesélője olyan emlékeket idéz, melyek a kollektív tudattalan részét is képezhetik. Ettől olyan érzése támad az embernek, hogy ez a mese játszódhatna bárhol és bármikor a világon, a tér és az idő kitágul. A jungi hagyományok mellett a vallásos gondolkodás kap még teret a könyvben. Tehát semmiképpen nem steril a könyvbéli helyszín, nagyon is lüktető és életszerű. Biztos, hogy fogok még ismerkedni Tokarczuk más írásaival is.


Népszerű idézetek

>!
Chöpp 

Készített magának egy csésze teát, találomra felnyúlt a Platón-polcra – otthona legbecsesebb része –, kihúzott egy könyvet, és olvasni kezdte.
    Micsoda élvezet, az élet milyen apró öröme – üldögélni a hűvös házban, teázni, süteményt majszolni és olvasni!

197-198. oldal

Kapcsolódó szócikkek: olvasás · Platón
>!
Morpheus

Még egyszer megismétlem – világunkat alvók népesítik be, akik meghaltak, és azt álmodják, hogy élnek. Ezért van egyre több ember a világon: benépesítik az alvó holtak, egyre szaporodnak, a valódi emberekből meg, akik most élnek először, mindig kevés van. Ebben az egész kavarodásban egyikünk sem tudhatja, az-e, aki csak álmodja az életet, vagy tényleg él.

149-150. oldal

Kapcsolódó szócikkek: álom · élet · ember, emberiség · halott
>!
Kkatja P

    Az emberek valamiért csak az átváltozások egy részét kedvelik. Imádják a növekedést és a kialakulást, ellentétben a csökkenéssel és a bomlással. Az érés mindig kedvesebb számukra a rothadásnál. Az tetszik nekik, ami egyre fiatalabb, lédúsabb, frissebb, éretlenebb. Ami még faragatlan, kicsit szögletes, amit a potencia erős belső rugója mozgat, ami még megtörténhet, mindig a megelőző pillanat, sosem az utána következő. A fiatal nők, a frissen vakolt új házak, a nyomdafestékillatú új könyvek, az új autók (…) a megművelésre váró, üres terek, a sima arcok, a „minden megtörténhet” fordulat (ki használja még a „hiába” szót?), az erővel kihüvelyezett zöldborsó, a perzsaszőrme, az ártatlan kiskutyák, a kiskecskék, a még eleven deszkák, amelyek még mindig emlékeznek a fa formájára, a világoszöld fű, amely mit sem tud a kalászról. Csak az, ami új, ami még nem volt. Új. Új.

306. oldal Padlás, rendrakás

Kapcsolódó szócikkek: változás
2 hozzászólás
>!
Chöpp 

A növésben lévő haj, mondta Marta, összegyűjti az emberek gondolatait. Közelebbről nem meghatározható részecskék formájában kumulálja. Ezért ha az ember el akar felejteni valamit, változtatni akar, elölről kezdeni, le kell vágnia a haját, és el kell ásnia a földbe.

78. oldal

Kapcsolódó szócikkek: haj, hajszál
2 hozzászólás
>!
Wanita

Az előcsarnokból a könyvtárba léphet az ember. A több száz, talán több ezer szürke papírba kötött és a gerincén számozott könyv között ott van valahol az első, amit olvastam – tömött, vastag kötet, teljesen megtöltik a betűk; párhuzamos vándorutak, sokféle lény, sokféle világ ígérete. Lapjai csábították a szemem, lehúzták a tekintetetemet az égből, a fák csúcsairól, a tó felszínéről, a fák közti bonyolult terekből a kis négyszöghöz a szemem előtt, ahol bármikor előadást láthatok.

217. oldal

>!
Kkatja P

    Ezt írta Kümmernis:
    „Láttam magamat mint berakásos ládikát. Felnyitottam a fedelet, s egy újabb ládika volt benne csupa korallból, abban egy újabb csupa gyöngyházból. És így nyitogattam magamat türelmetlenül, nem tudván még, hová vezet az egész, míglen a legkisebb ládikában, a legkisebb dobozkában, az összes többi mélyén megláttam a Te eleven, színes orcádat. És tüstént bereteszeltem minden zárat, hogy ne veszítselek el Téged magamból, és attól fogva harmóniában vagyok magammal, sőt megszerettem magamat, amiért Téged hordozlak magamban. (…)”

129. oldal

>!
Chöpp 

Az új ház mögötte állt, hallgatott a napsütésben. Fiatal ház, még nincs mondanivalója.

139. oldal

1 hozzászólás
>!
Kkatja P

Elmentem Martához, kaszáltam neki a csalánt a patakhoz vezető ösvényről. Mellén összefont karral lépkedett mögöttem, és arról beszélt, milyen sok állatot felejtett el megteremteni az isten.
     – Például a gázlókát – mondtam. – Kemény lenne, mint a teknős, csak hosszú lábakkal és kemény őrlőfogakkal. Járkálna a patakban és felzabálna minden mocskot, iszapot, letört ágat, még a szemetet is, amit a faluból hoz a víz.
    És kezdtük sorolni azokat az állatokat, amelyeket valamilyen okból nem teremtett meg az isten. Annyi madarat kihagyott, annyi földben élő állatot. Marta végül kijelentette: neki legjobban az a nagy, mozdulatlan állat hiányzik, amely éjszaka az útkereszteződésnél ül. Nem mondta meg, hogy hívják.

99-100. oldal Feledékenység

>!
Kkatja P

Milyen a világ, ha az életből vágyódás lesz? Olyan, mint a papír, töredezik az ujjunk között, porlad. Minden mozdulat önmagát nézi, minden érzelem elkezdődik és nem ér véget, s végül a vágyódás tárgya is papirosszerű lesz és irreális. Egyedül a vágyódás valódi; függővé tesz. Ott lenni, ahol nem vagyunk, a magunkénak tudni, ami nem a miénk, megérinteni valamit, ami nincs. Hullámzó és önellentmondásos állapot. Az élet kvintesszenciája, ugyanakkor ellentétes az élettel. A bőrön át az izmokig és csontokig hatol, amelyek attól fogva elkezdenek fájdalmasan létezni. Nem fájni. Fájdalmasan létezni – vagyis a fájdalom a létezésünk alapja. Így tehát nincs menekvés az ilyen vágyódás elől.

294. oldal A nő és a férfi

Kapcsolódó szócikkek: fájdalom · vágy
>!
Kkatja P

A begöngyöltszélű cölöpgomba, mielőtt a modern gombahatározókban mérgesnek nyilvánították, ízletes gomba volt. Nemzedékek ették, hiszen mindenhol nő. Gyerekkoromban külön kosárba szedték, hogy aztán sokáig főzzék, a vizet meg leöntsék. Mostanában azt mondják, a cölöpgomba lassan öl, a vesét támadja meg, lerakódik valahol a zsigerekben, és pusztít. Ha tehát cölöpgombát eszünk, egyszerre leszünk ugyanabban a pillanatban élők és holtak. Az ember valahány százalékban élő, valahány százalékban halott. Nehéz megmondani, mikor billen át az egyik a másikba. Nem tudni, miért tulajdonítanak az emberek különös jelentőséget ennek az egyetlen, rövid „vagy-vagy” pillanatnak.

187. oldal, Álom

Kapcsolódó szócikkek: élet · gomba · halál

Hasonló könyvek címkék alapján

Andrzej Stasiuk: Útban Babadagba
Wiesław Myśliwski: Látóhatár
Joanna Bator: Szinte éjsötét
Krzysztof Varga: Turulpörkölt
Szczepan Twardoch: Morfium
Mariusz Szczygieł: Gottland
Tan Twan Eng: Az Esti ködök kertje
Vámos Miklós: Apák könyve
José Eduardo Agualusa: A múltkereskedő
Helene Uri: Szavak a múltból