Nappali ​ház, éjjeli ház 24 csillagozás

Olga Tokarczuk: Nappali ház, éjjeli ház

Nowa Ruda (német nevén Neurode) sziléziai kisváros a cseh–lengyel határon, a háború előtt Németországhoz tartozott. Az ideköltöző narrátor, rejtélyes szomszédjával, a parókakészítő Martával folytatott beszélgetései nyomán, kisebb-nagyobb történetekből férceli össze az őt körülvevő valóság patchworkjét. Az emlékek és álmok különböző korokból származnak az idők kezdetétől a középkoron és a 18. századon át a jelenig. Az emberi élet állandó változása és a változatlan tér és természet, a történelem és a mítoszok, apokrifok világa, az egyén emlékei és a kollektív tudattalan archetípusai együtt alkotják az örök „hely” végtelen valóságát.

Eredeti megjelenés éve: 1998

>!
L'Harmattan, Budapest, 2014
316 oldal · ISBN: 9789632369327 · Fordította: Körner Gábor

Enciklopédia 44


Kedvencelte 5

Most olvassa 9

Várólistára tette 46

Kívánságlistára tette 44

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

balagesh IP>!
Olga Tokarczuk: Nappali ház, éjjeli ház

Van egy kisfalum nekem is. Emlékszem Anyám Marta néniire: Ilus nénje; aztán Mariska néni, aki a legtovább élt; és az én kedvenc Ángyim. Szerettem őket, vigyáztak rám, ha kellett. Anyám meg hallgatta őket, örült nekik. Beengedte őket az életünkbe – ez volt a legfontosabb, amit adhatott nekik. Mára Anyám lett a Marta néni a fiatalabbaknak, akik azért még mindig öregebbek nálam. Bár már nem sokáig. És Apám körül is vannak ilyen férfiak. Pista bátyámnak hívják. Ha róla beszélnek, akkor az Öregnek vagy Bátyjának. Ott vannak ketten, és ha mesélek róluk, akkor mindenről tudok mesélni. A hirtelen elszáradt barackfától a nyulak megdögléséig, de hogy most már nem döglenek, mert segít a kakaspor (bármi is legyen az). De nem csak helyi ügyekről, mert egy-két lépéssel egy budai templom tornyánál tudok teremni, vagy egy kanadai kőbányánál. Így megy ez. Lépésenként lehet eljutni bárhova, egyik szó visz a másik gondolathoz, és jobb esetben ennek az egésznek van origója, vagy néhány jól felismerhető jellegzetessége. Mert olyan valószínűtlen is mindig egy vagy legfeljebb két főszereplő életébe beleerőltetni a sok különféle érzelmet, történést. Hiszen úgy néz ki egy ilyen szereplő, mint valami szuperhős, akit kiszemelt az… (Isten?) Igazabb így beszélni, ahogy ez az Olga beszél. Kérdések még így is adódnak persze, mert hát nehezebb megmondani, hogy miről is beszél. Hogy apróságokról-e, vagy éppen hogy mindenről? Hogy gombákról van-e szó, meg parókáról, vagy éppen arról, hogy el lehet-e egyáltalán beszélni bármit is?

4 hozzászólás
Bélabá>!
Olga Tokarczuk: Nappali ház, éjjeli ház

Furcsa és érdekes regény. Egy kicsit Őskor, s mégis más. Voltak benne életre szóló mondatok, amiket az ember újraolvas egyes helyzetekben, mert jólesnek. Volt benne élet, halál, valószerűség, misztikum, filozófia. Különös történet egyveleg, amihez jó lenne egy tartalomjegyzék, ha a szétszaggatott részeket egyben kívánjuk olvasni. Ki tudja, úgy milyen „látkép” szűrődik át az oldalakról. De jó volt ez így is. Tetszik Tokarczuk világa, tetszik az elvontsága, olykor komoly mondandója. Remek írónő, akit eddig kevesen olvastak a Molyon pedig megérdemelné a nagyobb publicitást. Azt gondolom, az előző könyve forradalmiként hatott rám, ez egy olyan „anyag” volt, amiből még többet és többet követelne az olvasó. Még keresem a további könyveit, mert függőséget okozott Olga Tokarczuk. Ötös és kedvenc (4,7).

Kkatja P>!
Olga Tokarczuk: Nappali ház, éjjeli ház

Tokarczuk már az Őskönyvvével belopta magát a szívembe, és itt is megvannak ugyanazok az elemek, bár komolyabban, talán kicsit kevesebb játékossággal. De még mindig nagyon szépen mesél életről, halálról, álmokról és elszalasztott vagy épp megélt lehetőségeink sokszínűségeiről, ismét biztos kézzel méri ki és adagolja nekünk a valóságba kevert misztériumot. Több síkon és vonalon folydogálnak a történetek és még ha nem is kapcsolódnak egymáshoz szervesen, mégis érezhető mélyebb szinteken az egymásra épülésük és hosszú távú hatásuk. Magáról a történetről nehéz írni, pont emiatt a szakadozottnak tűnő szerkezet miatt, e kis szálacskák mégis összefonódnak a szereplőkben és bennünk is hol kellemes, hol kellemetlen nyomokat, benyomásokat hagyva maguk után.
Szent Kümmernis története tetszett talán a legjobban, ahol párhuzamba van állítva a Ő és a (kitalált?) történetírójának hasonló belső kálváriája, csak épp az ellentétes oldalról megvilágítva (Kümmernis gyönyörű leány volt, aki csak Istennek szentelte magát, ellenszegülvén apja házassági terveivel, mígnem sok szenvedés és kitartás után Isten megajándékozza Őt saját arcával, hogy eztán férfi ne kívánhassa meg; míg a szerzetes, ki megírja e történetet épp a női princípiumot szomjazza és nővé válna, ha tehetné…

Álomszerű mesékből és a hétköznapok szürkeségéből ki-kitekintő sorsok összességéből áll össze ez a történetfolyam, akik szeretnek élni, szeretik Istent és a gombát (sok érdekes recept van benne erdei gombákkal:), változnak az idő múlásával, majd elmennek. Egyszerűnek tűnik, mégis meglep az a belső borzongás, ami eltelített itt a végén.
Szép volt!
Újraolvasós kategória!

>!
L'Harmattan, Budapest, 2014
316 oldal · ISBN: 9789632369327 · Fordította: Körner Gábor
Chöpp >!
Olga Tokarczuk: Nappali ház, éjjeli ház

Minden nagyon rendben volt ezzel a könyvvel. Örömmel tapasztaltam, hogy Olga Tokarczuk stílusa egyre tökéletesebb lesz. Szépirodalmi, filozofálgatós, egy csipetnyi pszichológus megközelítéssel, egy leheletnyi varázslattal fűszerezve. No meg gomba, gomba, gomba minden mennyiségben. És helyenként egy kis hétköznapi kegyetlen életigenlés és halálvárás. Meg egy kis spoiler.

kalypso>!
Olga Tokarczuk: Nappali ház, éjjeli ház

A belső borítón található ismertető alapján az olvasó egy regényt tart a kezében. Nos, úgy gondolom, jobban jártam volna, ha nem regényként olvasom a művet. Mert tulajdonképpen mi is ez? Regényszerű formába erőszakolt, apró darabokra szaggatott elbeszélések tömkelege, kaleidoszkóp-szerű színes kis részletekben tálalva. Ezzel még nem is lenne gond, hiszen szereti az olvasó, ha kicsit megkavarják a fejét, s azáltal is az alkotás részesévé válik, hogy megpróbálja kibogozni a cselekményszálakat, összerakni a történetet. Az egyetlen probléma az, hogy a regény főszereplőin, a Nap mozgásán (melyet az írónő csodálatosan jelenít meg, s amely a regény fő leitmotívumaként vesz részt a mű felépítésében), valamint a különböző gombákból készült ételrecepteken kívül nincs semmi, ami összetartaná a „regényt”.
Ennek ellenére nem szeretném megtagadni az írónőtől az újabb esély lehetőségét, mert amikor végre nem két-három oldalas kis fejezetecskékkel szórakoztat – hogy azok befejezése után hanyatt-homlok témát váltson –, hanem húsz, netán harminc oldalon keresztül írja ki magát, s mindezt megszakítás nélkül végrehajtva, akkor olyan érzésem támad, hogy igenis tud írni. Szóval nincs itt baj, időnként nagyon jó gondolatokat próbál átadni, borzasztóan ügyesen ragad meg hangulatokat, csupán néhol le kellene belőle csípni, jobban összegyúrni, mert így kissé kiforratlan, középszerűségbe vész az egész, s ha azt érzem, hogy az alkotó is keresi a helyét (vagy akár a saját írói stílusát) a regényben, az olvasó hogy a csudába ne vesszen el benne?

8 hozzászólás
Teetee>!
Olga Tokarczuk: Nappali ház, éjjeli ház

Álom. Ez az első fejezet címe. Égjóslás. Ez meg az utolsóé.
Tudtam, hogy tetszeni fog.
Semmit sem ismerek, ami Nowa Rudához hasonlítana, és mégis úgy érzem, mintha az a falu, ahol én nőttem fel, egy kicsit Nowa Ruda is lenne. Nem tudom, miért van ez. Talán azért, mert a fenyves alatt mindenhol egyformán korán alkonyodik.
Amikor kicsi voltam, és a nap lebukott a hegy mögött, sokszor elnéztem a folyón túlra, ahol a másik falu még fényben fürdött. Nem irigykedtem, hogy náluk még nappal van, és nem örültem, hogy nálunk már esteledik. Csak konstatáltam, minden nap újra és újra konstatáltam, és nem tudtam betelni ezzel a megfigyeléssel. Nem tudom, fontos-e ez. De ilyenek jutottak eszembe olvasás közben, és ez jó volt.
Igen, valami ilyesmi ez a könyv, vagy valahogy így kellene talán olvasni, értékítélet nélkül, belefeledkezve a megfigyelésbe.
Különböző korok különböző szereplői és történetei tűnnek fel, nem lineárisan, a fülszövegben szereplő patchwork nagyon jó szó, vannak összetartozó részek, de nem szükségszerűen egymás mellett, és vannak azonos minták különböző környezetekben. Privát és történelmi* drámák, ezek összefonódása vagy egymásra hatása, viccesnek ismert, valójában elkeserítő urban legend (a határon meghalt turista, akit ide-oda hurcolnak a határőrök, hogy ne nekik kelljen foglalkozniuk vele), egy álomban megismert férfi, aki a valóságban is létezik, egy szakállas szent nő és egy transznemű szerzetes, egy farkasemberré váló latintanár és egy téli álmot alvó parókakészítő…
Ilyen nincs, gondolja a bennünk élő racionalitás.
Csak nézz körül, súgja az igazság.
És akkor majd megtudjuk. **

* Nagyon érdekes szembesülni vele, hogy az ismert történelemnek mennyi olyan aspektusa van, ami még soha meg sem fordult a fejemben. Például hogy a kitelepítés nemcsak a kitelepítetteknek trauma, hanem azoknak is, akiket betelepítettek a helyükre. Amikor ilyeneket olvasok, akkor mindig olyan bunkóparasztnak érzem magam, hogy hogy a fenében nem gondoltam erre korábban. Aztán mindig feloldozom magam, hogy legalább már most gondolok rá, jobb későn, mint soha.
** spoiler

Morpheus>!
Olga Tokarczuk: Nappali ház, éjjeli ház

Ez a könyv is olyan, mint a Nap pályája egy hegyekkel körbezárt falu körül. Nem túl alacsonyról indul, és még viszonylag magasan van, amikor lenyugszik. Ha csak a kezdetet és a véget nézném, akkor bizony csak négyest adnék, de amikor a delel a történet, akkor ellenállhatatlan és ragyogó. Tokarczuk kétségtelenül keresztény, ám korántsem bigott, sőt nagyon is nyitott. Hiába, ha a vallás csak az ürességet elrejtő tető a házon (emberen), akkor mit sem ér, viszont ha a szeretetet borítja be a vallás, akkor bizony teljesen mindegy, milyen az a vallás.
A nővé válni kívánó szerzetes története érintett meg a legmélyebben, de több másik is zseniális volt (a farkasemberes, az Agnis…), aki pedig szeret gombászni, szereti a természetet, annak még egy kicsivel többet tud adni.
Amúgy meg gyertek, utazzunk Nowa Rudára! :)

3 hozzászólás
abcug IP>!
Olga Tokarczuk: Nappali ház, éjjeli ház

Finom, érzékeny, költői próza. Ugyanakkor, hogy egyetlen regény-e, abban nem vagyok biztos. Novellák, novellafüzérek (már-már kisregény terjedelemben), miniesszék, emlékezések alkotják a könyv anyagát – egyes esetekben világosan látható, hogy hogyan kapcsolódnak össze, más esetekben nem annyira világosan. Korábban az Őskönyv…et és az Őskor-t olvastam a szerzőtől – az utóbbihoz hasonlót szerettem volna nagyon olvasni még tőle, ez a könyv viszont épp a „keveréke” az előző kettő témáinak és beszédmódjának.

Le kell azt is írnom, hogy Körner Gábor nagyszerű magyar nyelvet és igen élvezetes stílust ad (teremt!) Olga Tokarczuk nagyon szép szövegeinek!

Puella>!
Olga Tokarczuk: Nappali ház, éjjeli ház

Olga Tokarczuk nagy dologra vállalkozott a könyv megírásával, mintha egy egész ökoszisztémát vagy inkább rendszert akart volna leképezni, a földi élet- pontosabban egy sziléziai kisváros- bonyolult hálózatát, a benne élő emberekkel, állat- és növényvilággal, álmokkal, emlékekkel, spiritualitással. Minden összefügg mindennel (is), történeteiben összefonódik a múlt a jelennel, meg úgy egyébként a bolygók állása a reggeli kávé ízével. A külön álló és mégis összefüggő történetek szereplői keresztezik egymás útját. Több történetet mesél nekünk O.T., amiket egyszer realista máskor varázslatos köntösbe öltöztet. Ezek mozaikszerűen kapcsolódnak egymáshoz, nem simulnak szorosan össze, mint az életben sem. Ez az írói eszköz egyfelől illik a mesélésmódhoz, szabályozza az egész rendszer dinamikáját, másfelől megtöri a történeteket és engem zavart ez a töredezettség.
A borító belsején olvastam, hogy az írónő Jungot tanult, ami érződik is a könyvén, sok-sok álmot belesző a mondandójába, mesélője olyan emlékeket idéz, melyek a kollektív tudattalan részét is képezhetik. Ettől olyan érzése támad az embernek, hogy ez a mese játszódhatna bárhol és bármikor a világon, a tér és az idő kitágul. A jungi hagyományok mellett a vallásos gondolkodás kap még teret a könyvben. Tehát semmiképpen nem steril a könyvbéli helyszín, nagyon is lüktető és életszerű. Biztos, hogy fogok még ismerkedni Tokarczuk más írásaival is.

matetoth>!
Olga Tokarczuk: Nappali ház, éjjeli ház

Olga Tokarchuk magyarul legismertebb könyve sok élményt okoz az olvasónak, aki szereti a meséket, a miniatűr elbeszéléseket és a mélyre ható kapcsolatok leírásait. A regény néhány hosszabb elbeszélést tartalmaz, meg-megszakítva apró betétekkel, melyek nem kapcsolódnak a hosszabb szálakhoz. Rendkívül jól ír, érzékletesen és pontosan rajzolja meg figuráit. Meglepő történeteket ás elő, féreeső tájakban, jelentéktelen emberekben látja és láttatja meg az értéket. Számos kijegyzetelhető megállapítása, tézismondata van, melyeknél hosszabban is el lehet idézni. S az egész művön – mint más művein is – végig húzódik valami szelíd finomság. Mintha jábujjhegyen lépkedne történeteinek hamvas gyepszőnyegein.


Népszerű idézetek

Chöpp >!

Készített magának egy csésze teát, találomra felnyúlt a Platón-polcra – otthona legbecsesebb része –, kihúzott egy könyvet, és olvasni kezdte.
    Micsoda élvezet, az élet milyen apró öröme – üldögélni a hűvös házban, teázni, süteményt majszolni és olvasni!

197-198. oldal

Kapcsolódó szócikkek: olvasás · Platón
Morpheus>!

Még egyszer megismétlem – világunkat alvók népesítik be, akik meghaltak, és azt álmodják, hogy élnek. Ezért van egyre több ember a világon: benépesítik az alvó holtak, egyre szaporodnak, a valódi emberekből meg, akik most élnek először, mindig kevés van. Ebben az egész kavarodásban egyikünk sem tudhatja, az-e, aki csak álmodja az életet, vagy tényleg él.

149-150. oldal

Kapcsolódó szócikkek: álom · élet · ember, emberiség · halott
balagesh IP>!

S arra jutott, hogy írásának célja: egyetlen képben összebékíteni minden lehetséges időt, minden helyet és tájat – egyetlen mozdulatlan képben, amely nem öregszik és nem változik soha többé.

128. oldal

Kkatja P>!

    Az emberek valamiért csak az átváltozások egy részét kedvelik. Imádják a növekedést és a kialakulást, ellentétben a csökkenéssel és a bomlással. Az érés mindig kedvesebb számukra a rothadásnál. Az tetszik nekik, ami egyre fiatalabb, lédúsabb, frissebb, éretlenebb. Ami még faragatlan, kicsit szögletes, amit a potencia erős belső rugója mozgat, ami még megtörténhet, mindig a megelőző pillanat, sosem az utána következő. A fiatal nők, a frissen vakolt új házak, a nyomdafestékillatú új könyvek, az új autók (…) a megművelésre váró, üres terek, a sima arcok, a „minden megtörténhet” fordulat (ki használja még a „hiába” szót?), az erővel kihüvelyezett zöldborsó, a perzsaszőrme, az ártatlan kiskutyák, a kiskecskék, a még eleven deszkák, amelyek még mindig emlékeznek a fa formájára, a világoszöld fű, amely mit sem tud a kalászról. Csak az, ami új, ami még nem volt. Új. Új.

306. oldal Padlás, rendrakás

Kapcsolódó szócikkek: változás
3 hozzászólás
Chöpp >!

A növésben lévő haj, mondta Marta, összegyűjti az emberek gondolatait. Közelebbről nem meghatározható részecskék formájában kumulálja. Ezért ha az ember el akar felejteni valamit, változtatni akar, elölről kezdeni, le kell vágnia a haját, és el kell ásnia a földbe.

78. oldal

Kapcsolódó szócikkek: haj, hajszál · hajviselet
2 hozzászólás
Wanita>!

Az előcsarnokból a könyvtárba léphet az ember. A több száz, talán több ezer szürke papírba kötött és a gerincén számozott könyv között ott van valahol az első, amit olvastam – tömött, vastag kötet, teljesen megtöltik a betűk; párhuzamos vándorutak, sokféle lény, sokféle világ ígérete. Lapjai csábították a szemem, lehúzták a tekintetetemet az égből, a fák csúcsairól, a tó felszínéről, a fák közti bonyolult terekből a kis négyszöghöz a szemem előtt, ahol bármikor előadást láthatok.

217. oldal

balagesh IP>!

Az emberek valamiért nem tudják elképzelni a véget, nem csupán a nagy dolgokét, a legapróbbakét sem. Talán már az, hogy elképzelünk valamit, valamiképp kimeríti a valóságot; talán nem akarja a valóság, hogy az emberek elképzeljék, talán szabad akar lenni, mint a lázadó kamasz, ezért van mindig máshogy, mint ahogy elképzelhettük.

169. oldal

Kkatja P>!

Elmentem Martához, kaszáltam neki a csalánt a patakhoz vezető ösvényről. Mellén összefont karral lépkedett mögöttem, és arról beszélt, milyen sok állatot felejtett el megteremteni az isten.
     – Például a gázlókát – mondtam. – Kemény lenne, mint a teknős, csak hosszú lábakkal és kemény őrlőfogakkal. Járkálna a patakban és felzabálna minden mocskot, iszapot, letört ágat, még a szemetet is, amit a faluból hoz a víz.
    És kezdtük sorolni azokat az állatokat, amelyeket valamilyen okból nem teremtett meg az isten. Annyi madarat kihagyott, annyi földben élő állatot. Marta végül kijelentette: neki legjobban az a nagy, mozdulatlan állat hiányzik, amely éjszaka az útkereszteződésnél ül. Nem mondta meg, hogy hívják.

99-100. oldal Feledékenység

Kkatja P>!

    Ezt írta Kümmernis:
    „Láttam magamat mint berakásos ládikát. Felnyitottam a fedelet, s egy újabb ládika volt benne csupa korallból, abban egy újabb csupa gyöngyházból. És így nyitogattam magamat türelmetlenül, nem tudván még, hová vezet az egész, míglen a legkisebb ládikában, a legkisebb dobozkában, az összes többi mélyén megláttam a Te eleven, színes orcádat. És tüstént bereteszeltem minden zárat, hogy ne veszítselek el Téged magamból, és attól fogva harmóniában vagyok magammal, sőt megszerettem magamat, amiért Téged hordozlak magamban. (…)”

129. oldal

balagesh IP>!

Előfordult persze, nem is egyszer, hogy elbambult, és úgy látta maga előtt a világot, mint egy képet. (…) Nem változik a kép: öröknek tűnik. Jelenet, amely nem előáll, hanem hozzá állnak elő emberek.

118. oldal, Füves süti


Hasonló könyvek címkék alapján

Wojciech Kuczok: Bűz
Andrzej Stasiuk: Útban Babadagba
Tadeusz Różewicz: Anya elmegy
Schalom Asch: Mottke, a tolvaj
Schalom Asch: Motke, a tolvaj
Stanisław Ignacy Witkiewicz: Telhetetlenség
Szvetlana Alekszijevics: Nők a tűzvonalban
Szvetlana Alekszijevics: A háború nem asszonyi dolog
Isaac Bashevis Singer: A Moszkát család
Henryk Sienkiewicz: Kereszteslovagok