Mai ​magyar regények – Poétikai változatok fél évszázad regényirodalmában 1 csillagozás

Olasz Sándor: Mai magyar regények – Poétikai változatok fél évszázad regényirodalmában

Mai magyar regények – a cím nemcsak a ma történőre, hanem a kortársi jelen előzményeire is vonatkozik, hiszen itt olykor félszázadnál régebbi művekről is szó esik, abból a meggondolásból, hogy a prózapoétika paradigmaváltása, mely nálunk az 1970-80-as években játszódott le, korábbi évtizedekre vezethető vissza. A könyv több mint fél évszázad regénypoétikai törekvéseinek lehetséges kérdésirányait kívánja megvilágítani, de nem valamilyen hagyományos történelmi vagy írói-életrajzi meghatározottságban, hanem apoétikai események összefüggésében. Nem módszeres regénytörténet, hanem a regény műfajt az 1940-es évek közepétől tárgyaló munka, amely átfogó képet is ad. Olyan kézikönyvként is használható, amely alakulásfolyamatok irányait és ívét vázolja: a regényelemzéseken alapuló könyv szerzője arra kíváncsi, hogy merre haladt, halad vagy szeretne haladni az újabb magyar regény.

Tartalomjegyzék

>!
Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 2004
238 oldal · ISBN: 9631932745

Enciklopédia 3

Szereplők népszerűség szerint

Gönczi Dénes


Várólistára tette 2

Kívánságlistára tette 2


Kiemelt értékelések

Bee_bookworm>!
Olasz Sándor: Mai magyar regények – Poétikai változatok fél évszázad regényirodalmában

Összességében véve jól megalkotott. Megtalálható benne sok jelentős regény a kor irodalmából. Néha éreztem benne olyan bekezdéseket, idézeteket, amelyek egyáltalán nem illettek oda, csak úgy lógtak a levegőben, mintha karakterszám növelés miatt kerültek volna be. Azért jó alaplefektetés, persze ezután még érdemes jobban beleásni magunkat egy-egy regény mélyebb szakirodalmába.


Népszerű idézetek

vargarockzsolt>!

Jókai Anna: Ne féljetek

Nem a halál érdekel, hanem a meghalás. A halálról nem tudjuk, micsoda, ám a meghalással minden élőnek szembe kell néznie. Kosztolányi Esti Kornélja mondja ezt, s erre utal a Ne féljetek két rövid mondata: „ Mintha már tudnám, hova. Csak még a hogyan… nem a halál többé, hanem a meghalás…” Kosztolányi mondja: „Ha nem lenne halál, művészet sem lenne.” A halál tehát a művészet egyik legrégibb és legfontosabb témája, s Jókai Anna új regényének érdeme, hogy e régi tárgyat is új módon tudja megközelíteni. Az egy helyen idézett Shelly-sor akár mottó is lehetne: „Ha elhangzott a zene, zeng emlékezete…” Ez a visszaéneklés a fogyó évek és napok idején is erőt ad. Boldog, aki meghal? – Egyáltalán nem. Inkább arról van szó, hogy az élet a halállal, haláltudattal együtt is csoda…

99. oldal

3 hozzászólás
vargarockzsolt>!

Miért ír regényt az író?
„Megjegyzem, a mai magyar irodalomban néha találkozik az ember azzal a szerepzavarral is, hogy olyan verset és prózát írnak, amely nem felel meg az adott műfajnak. Amely akkor lenne igazán jó, hogyha azt, amit az illető versben, vagy prózában megírt, inkább egy filozófiai vagy történelmi esszében fejezné ki. Megint egy kiábrándító dolgot mondok: véleményem szerint regényt azért ír az ember, hogy azt el is olvassák, lehetőleg minél többen. Tehát hozzátartozik az is, hogy olvasmányos, szórakoztató is legyen. A mai magyar irodalomban az a szerencsétlen helyzet állt elő, hogy olvasmányosnak lenni, már-már halálos bűn.” Grendel Lajos

154. oldal

6 hozzászólás
vargarockzsolt>!

Krasznahorkai László: Háború és háború
Krasznahorkai regényének hőse a születésnapján döbben rá, hogy negyvennégy évig értette a világot, most viszont az akár otthonosnak is nevezhető létezés egycsapásra érvényességét veszítette… Ez a születésnapi este „nem a veszteség, hanem a nyereség kiindulópontja lett…” Ez az ismeretelméleti alapszituáció minden bizonnyal sokaknak az Iskola a határont juttatja eszébe. Ott már az első oldalon erről az érvénytelenné válásról, kibillenésről olvashatunk, s tudjuk, sok-sok gyötrelem után a hősök mégiscsak megerősödnek, új tudással vérteződnek fel.

195. oldal

1 hozzászólás
vargarockzsolt>!

Ottlik regényszemléletének változásai

A Buda meglehetősen vegyes fogadtatása, a „művészi csőd” és az ájult lelkesedés végletei megnehezítik a mű tárgyilagosabb értékelését. Legfőképp a regénypoétika állandó és új elemeinek vizsgálata maradt el. E kétarcúságot talán Margócsy István érzékelte leginkább, de túlságosan a Buda leértékelésére, önállótlanságára hegyezte ki mondandóját. „…önmagában nem áll meg a lábán, az előző nagy regény nélkül nem működik, nem érthető; minden elemében az Iskolához és csak az Iskolához kapcsolódik… a Buda nem más, mint zseniális, illusztrarív, variatív lábjegyzetgyűjtemény az Iskolához.” …Megannyi vitatható megállapítás. Láttuk, már a Továbbélők sem követi egyértelműen a nagy európai regénytradíciót… Ami a Budában hibának tűnik, az másféle regénypoétika jele is lehet: a klasszikus modernitás a posztmodern útkeresés felé mozdul.

41-42. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

H. Szász Anna Mária: A modern regény mesterei
H. Szász Anna Mária: A 20. századi családtörténeti regény
Hajdu Péter: Mikszáth Kálmán: A Noszty fiú esete Tóth Marival
Bojtár Endre: Hazát és népet álmodánk
Benedek Marcell: Kis könyv a regényről
Kulcsár Szabó Ernő: A zavarbaejtő elbeszélés
Maczák Edit: A szövegalkotás műfajai
Pomogáts Béla: Regénytükör
Sőtér István: Nemzet és haladás
Szegedy-Maszák Mihály: Kemény Zsigmond