Szénlepke 3 csillagozás

Oláh Róbert: Szénlepke

Egy kórházi takarító leül a teremben fekvő beteg mellé, és mesélni kezd az életéről. Szép és szörnyű emlékek között evickélve teszi fel magának végső kérdését: Az Y generáció – a muszájgyerekek – tagjaként képes lehet-e valaki valódi, színtiszta érzelmek kifejezésére, ha egyszer nem tanították meg érezni?

>!
Publio, 2014
puhatáblás · ISBN: 9789633819883
>!
Publio, 2014
296 oldal · ISBN: 9789633819890

Enciklopédia 1


Várólistára tette 1

Kívánságlistára tette 1

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
hedgehog_in_the_fog
Oláh Róbert: Szénlepke

Egyszuszra olvasós, bár nekem a vonatút vége félbeszakította. Kiváló első könyv remek stílusban megírva, amely az örök agonizációt, saját lelkivilágunk és életünk kisebb-nagyobb eseményeinek boncolgatását helyezi középpontba egy átlagosnak tűnő fiatal szájából. Robi, csak így tovább!

>!
Erithacus
Oláh Róbert: Szénlepke

Történetünk egy 20-as éveinek végét taposó „kiégett újgenerációs” srác gondolataira épül, aki valahol félúton elveszítette a fonalat, megpróbál visszatekinteni, és megtalálni azt a kereszteződést, ahol a rossz irányt választotta. Meglepett a könyv, jó értelemben, semmit nem tudtam róla, véletlenül került a kezembe. Vannak ugyan kicsit erőltetettnek tűnő, vannak azonban igen erős részei is a történetnek. A törökországi képek, események különösen tetszettek, itt kifejezetten azt éreztem, hogy írója saját élményekből, élethelyzetekből építkezik. Képzelet és valóság keveredik, belső tripek és valódi utazások tájakon és gondolatokon keresztül. Kis önismereti tréning, kis lélekelemzés, nekem átjött, intenzív, kedveltem.


Népszerű idézetek

>!
Erithacus

Nézd, akit még a zene sem tud megfogni – és ez lehet az elektronikus szcéna legelborultabb minimálja, amit révületben hallgatsz egy fényekkel teli pince nedves táncterén, vagy lehet a sikongató gitárral telepakolt, tüdőt és agyat szétfeszítő metál is –, az valamilyen szinten érzelmileg szegény. Kimarad egy olyan inger az életéből, amit semmi más nem tud pótolni, mert semmi más nem pótolhat. Mivel helyettesítenéd a hangok véget nem érő, szabad nyargalását, világokat felépítő ámokfutásukat? A révületet, amelyet a szívünkbe hatoló, hozzánk és nekünk szóló zeneszámok váltanak ki belőlünk? A zene átvészeltet, dühöt csillapít, szeretetet oszt, perspektívákat teremt, támogatja az önmegvalósításodat. És igen, kevesebbnek érzem azt, aki nem képes a zenébe temetkezni.

4. fejezet (Publio, 2014)

Kapcsolódó szócikkek: zene
>!
hedgehog_in_the_fog

Kóvályogva mentem hazafelé, arcomba húztam a kapucnit, de hiába volt minden, mert a város megismert, és az arcomba röhögött. Átkoztam a világot és fohászkodtam az éghez, hogy kössön belém valaki, és vagy szúrjon le, vagy én tekerhessem ki a nyakát. Értelmet kerestem egy értelmetlen közegben, de be kellett látnom, hogy az önpusztításnak nem kell, hogy magyarázata legyen. Nem kell.

>!
Erithacus

Ha valaki kiválasztja magának az ösvényt, amelyen menni akar, és az a valaki makacs, mint egy öszvér, vagy buta, mint egy tuskó, akkor nem fogja semmi és senki eltántorítani. Miért sajnáljuk azt, aki önmaga határozhatott?

7. fejezet (Publio, 2014)

>!
Erithacus

A legegyszerűbben elérhető, legális boldogságot úgy hívják, hogy alkohol.

7. fejezet (Publio, 2014)

>!
Erithacus

Abban azt hiszem megegyezhetünk, hogy a hölgyek – nézzenek ki akármilyen jól – hányás közben sokat veszítenek a vonzerejükből.

3. fejezet (Publio, 2014)


Hasonló könyvek címkék alapján

Kalapos Éva: Kéz a kézben
Darcey Bell: Egy kis szívesség
Irvine Welsh: Trainspotting
Isabel Allende: Maya naplója
Delphine de Vigan: No és Én
Gerlóczy Márton: A csemegepultos naplója
Kody Keplinger: The DUFF – A pótkerék
Zuzana Brabcová: Gyöngyök éve
Gömör Tamás: A túlélő
Irvine Welsh: Ragasztó