Szénlepke 3 csillagozás

Nézd, akit még a zene sem tud megfogni – és ez lehet az elektronikus szcéna legelborultabb minimálja, amit révületben hallgatsz egy fényekkel teli pince nedves táncterén, vagy lehet a sikongató gitárral telepakolt, tüdőt és agyat szétfeszítő metál is –, az valamilyen szinten érzelmileg szegény. Kimarad egy olyan inger az életéből, amit semmi más nem tud pótolni, mert semmi más nem pótolhat. Mivel helyettesítenéd a hangok véget nem érő, szabad nyargalását, világokat felépítő ámokfutásukat? A révületet, amelyet a szívünkbe hatoló, hozzánk és nekünk szóló zeneszámok váltanak ki belőlünk? A zene átvészeltet, dühöt csillapít, szeretetet oszt, perspektívákat teremt, támogatja az önmegvalósításodat. És igen, kevesebbnek érzem azt, aki nem képes a zenébe temetkezni.

4. fejezet (Publio, 2014)

Kóvályogva mentem hazafelé, arcomba húztam a kapucnit, de hiába volt minden, mert a város megismert, és az arcomba röhögött. Átkoztam a világot és fohászkodtam az éghez, hogy kössön belém valaki, és vagy szúrjon le, vagy én tekerhessem ki a nyakát. Értelmet kerestem egy értelmetlen közegben, de be kellett látnom, hogy az önpusztításnak nem kell, hogy magyarázata legyen. Nem kell.

Ha valaki kiválasztja magának az ösvényt, amelyen menni akar, és az a valaki makacs, mint egy öszvér, vagy buta, mint egy tuskó, akkor nem fogja semmi és senki eltántorítani. Miért sajnáljuk azt, aki önmaga határozhatott?

7. fejezet (Publio, 2014)

A legegyszerűbben elérhető, legális boldogságot úgy hívják, hogy alkohol.

7. fejezet (Publio, 2014)

Abban azt hiszem megegyezhetünk, hogy a hölgyek – nézzenek ki akármilyen jól – hányás közben sokat veszítenek a vonzerejükből.

3. fejezet (Publio, 2014)