Szilánkok 1 csillagozás

Oláh András: Szilánkok

Oláh ​András életmű-teremtő költő. Organikus élet- és mű-folytonosság bontakozik ki az olvasó előtt. Folyamatos létige-ragozás ötödik könyve is: az "együtt vagyunk" a vagyunk-e vagy nem vagyunk? megvannak-e még bennünk elődeink értékei? a nekik még fontos szimbólumok? kortársunk-e még Shakespeare és Kölcsey? "… vagy …" A négy ciklusba rendezett versek a költő értékrendszerének pilléreit alkotják, mintegy létige-szentélyt készítve elő számunkra.
A szerelem szavai az egymásrautaltság kifejezői (Foglyod vagyok). A személyiség számvetése nem más, mint mindnyájunk viszonya a léthez (Számvetés). A szakralitás hétköznapi aktualizálása nem más, mint a lét keresztyéni értelmének egybevetése létezésünkkel (Az utolsó szó jogán). S a kötet utolsó ciklusában (Lélekharang) társadalmi és lelki űrként fenyeget a történelmi múltunk iránti közöny, amelybe egyre eszköztelenebbül sodródnak ember- és honfitársaink…
Kortársunk-e még Shakespeare és Kölcsey?
Turcsány Péter (tovább)

>!
Kráter, Budapest, 2000
60 oldal · ISBN: 9639195278

Várólistára tette 2


Kiemelt értékelések

Lunemorte P>!
Oláh András: Szilánkok

Az eddigi egyik legjobb magyar verseskötet, amit olvastam. Ráadásul ő talált meg engem és nem én őt. Avagy nincsenek véletlenek? :)


Népszerű idézetek

nola P>!

mióta esik

– - – mióta esik
valami megváltozott
idegen lettem:
csöbörből csömörbe
alkudtam magam
azóta hallgatok
magunkról hallgatok
s csak néha sírok
miként fákon
az átfázott rügyek – - –

Lunemorte P>!

3. a halálról
a megbékélés pillanatában
a szeretet olyan méreg
mely összezavarja az érzékeket
így nemesül borrá a lőre
gabonává az ocsú
s szerető fiúvá a tékozló
de semmiképp se keseregjünk ezen
mert az élet is csak játék
a halál pedig csupán
egy matt az életnek

Liat>!

megőriztem

azt a karácsonyt
a vibráló mondatok
ölében rejtőzőt
mikor minden gondolatommal
téged simogattalak
mikor a szavak tengelyig
süppedtek a hóba
s a vakító fehér
elfedte távoli arcodat
azt a karácsonyt
az elsőt nélküled
mikor csak egy szánkó
talpai rajzolták a hóba
a hozzád vezető térképeket
megőriztem
s most elküldöm neked

Liat>!

számvetés

kivetett
magából az ég
– magam vagyok

Liat>!

vétlenek

más úton
máshová igyekszünk

reményt sóvárgunk
ha bennünk összeér a csönd

árnyékunk ölelkezik
a porban hangtalanul

– vétlenek vagyunk
és menthetetlenek – - –

Liat>!

ima

uram
sivatagba
temettük a szót
a kiszikkadt álmok
s a porló hit mellé
hisz úgysem értjük
már egymást régen

mégis
szavak nélkül
is maradj velünk
hisz vakok vagyunk
mindannyian: tükrünk
kettétört s már nem látunk
magunkban téged

Liat>!

évszakok

tavaszaink tiszták
vértelenek

nyarunk bizakodó

de az ősz jobbára
mérgezett: csalással
árulással teli

s többször van tél
mint kellene

Liat>!

temess el

temess hóesésbe
varjú hangú szélbe
jégcsap-rügyek közé
temess engem élve

fehér gyapjúszirom
legyen az otthonom
hósapkás bérceken
szél fújja szét porom

fenyő alá temess
sátram tűlomb-nemez
zajló tavasz fogytán
zöld tobozban keress

Liat>!

fehér hajú a csönd
követi a madarak röptét
hangtalanul matat
álmaid morzsái közt

Liat>!

jeges kéz markolja éjszakáidat
lovak patái dübörögnek
valaki érkezik
valaki elmegy


Hasonló könyvek címkék alapján

Radnóti Miklós: Radnóti Miklós összes versei és műfordításai
Pilinszky János: Pilinszky János összes versei
Radnóti Miklós: Erőltetett menet
Radnóti Miklós: Válogatott versek / Ikrek hava
Szabó Lőrinc: A huszonhatodik év
François Villon – Faludy György: François Villon balladái Faludy György átköltésében
Faludy György: Test és lélek
Faludy György: Versek
Radnóti Miklós: Tajtékos ég
Székely János: A nyugati hadtest