április ​bolondjai 4 csillagozás

Oláh András: április bolondjai

"A ​versbeszéd vonzó fogalom, hiszen ez lenne szép, ez lenne a cél: mindig versben beszélni. Vagyis emelkedetten (megemelten), távlatosan (dimenzionáltan). Úgy beszélni, olyan mondatokat szülni, hogy a szánkból kiröppenő szavak túlmutassanak önmagukon, kiemeljenek a megszokottból, átszínezzék a valóságot, felcsillantsák a reményt.
Oláh András versbeszéde ilyen. Sorai látszólag egyszerűen születnek, a hétköznapiság magzatburkától iszamosan, ott lebegnek bennük a túlságosan jól ismert érzések: az ifjúság utáni nosztalgia, a szerelmi csalódás, a betegség kórházi drámája, a szülőhaza bumfordisága, a háborúkkal és Trianonnal és besúgókkal és pofonokkal terhelt huszadik század. Ám ennél jóval többről van szó és valahogy másképpen, mint azt elsőre gondolnánk – és ez az átlényegítés, ez a felszabadító bűvészmutatvány, igen, ez a költészet.
A szabad versbeszéd mellett persze kötött formák is megjelennek, főként páros rímekben írt művek. Azok sem csalódnak, akik a magyar irodalom… (tovább)

>!
Magyar Napló, Budapest, 2017
110 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155195402

Enciklopédia 5


Várólistára tette 1

Kívánságlistára tette 1


Kiemelt értékelések

>!
Ciccnyog ISMP
Oláh András: április bolondjai

Nyugodt, tiszta és pontos költészet. Nem öncélú, nem modoros, szól valamiről, befogadható és befogadásra méltó. Élő, igazi szövegek. Ilyen kötetekre lenne még szükség a mai magyar lírában.


Népszerű idézetek

>!
Ciccnyog ISMP

maradj közel
                Borbély Szilárd emlékének

otthagyta tükrét a tél összetörve a valaha
volt vasalt sarkú gyerekbakancsok alatt
és ott maradt kiáshatatlanul örökre –
pár varjú botladozott csupán
a lábnyomok formálta buckák között
küszködve a szürkület redőivel
igen azon az estén elengedtél mindent
és azóta zárva tartunk mi is
pedig még nem dőlt el semmi
csak kinőttél a prímszámok algoritmusából
szapora szív sürgetett
s az elhúzott függönyök mögött
bekerített lassan a türelmetlen csönd
és már nem várhattad meg hogy még
egyszer körmödre égjen a hajnal

72. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Borbély Szilárd
1 hozzászólás
>!
Ciccnyog ISMP

tükröd vagyok

mint albumban a képek
belém ragasztva élsz
s ha szétgurulnak szememből az álmok
téged vizsgállak: az alig halványuló szarkalábakat
s tovább a csalások völgyét
olyankor jó lenne telefecsegni a csöndet
de mellőlünk nem tágít a múlt:
kergén magaménak hittelek
ám a szemed mozdulatlan és üres
mint amikor hosszú áramszünet után
a hajnal egy madárhangban fölébred

37. oldal

>!
Ciccnyog ISMP

s hogy elkerüljük az emlékezet árulását
bennünk a szomjúság álmodik

16. oldal - eltévesztett pillanat (részlet)

>!
Ciccnyog ISMP

ismét magadnak fordítasz hátat
a buszmegállót pára s köd fedi
összeérnek álmodban az árnyak
annyi mindent kell még elfelejteni

32. oldal - hajnal a buszmegállóban (részlet)

>!
Ciccnyog ISMP

nem voltál elég nekem
– látod: már múlt időben beszélek –
úgy hagyom a szavakat magam mögött
mint az aprót a kocsmaasztalon

kövekhez
csapdossa arcát a víz

lehunyom a szemem:
a szégyenlős homályból jó lenne
visszaszerezni az eltékozolt időt

de lemoshatatlan a szenny

a csöndet két csavargó
szutykos hangja töri meg

ők a beilleszkedéssel vannak elfoglalva
én pedig arra gondolok: mi lesz
ha egyszer minket is kihúz majd
listájáról az Isten

78-79. oldal - visszafelé (részlet)

>!
Ciccnyog ISMP

jó volna tudni

jó volna tudni az igazat
ócska világunkból mi marad
zsebünkből kilopott vágy s harag
elfecsérelt gyáva pillanat
festenek közibénk új falat
ajtóinkra zárt szerel a rab
testünk maga is ócska lakat
titkainkra nincsenek szavak
itt korhad bennünk a sok kacat
lázban égő horpadt műanyag s
az Isten álmunkért vérdíjat ad

104. oldal

Kapcsolódó szócikkek: József Attila
1 hozzászólás
>!
Ciccnyog ISMP

talán

már semmi közöm hozzád
mégsem fordítottam hátat amikor az éjszaka
derekán váratlanul átöleltél
talán ha lett volna időm újra beléd szeretni
– csak ne akartál volna mindig jót nekem –
de folyton csiklandozott a magány
ügyes testcsellel becsaptalak
azóta megvakult tükörben kereslek
s nem tudom kinek az álmában ébredek

27. oldal

>!
Ciccnyog ISMP

visszaengedlek

az éjszaka árulkodó nyomai
reggelre elhervadtak testeden
a zuhany alól kilépve
együtt lúdbőröztem veled
a régi csöndekről beszéltem
a vágy konok elszántságáról
kerültem az öncsalást
ahogy a vakond a fényt
de gyengeségem rosszkor szólalt meg
lelkiismeretnek hazudta magát
most már kisírhatod magad
visszaengedlek az emlékek közé
ahol az utolsó mondat már fölösleges

28. oldal

>!
Ciccnyog ISMP

tanulj meg hazudni jobban – súgod
és nevetsz csak nevetsz míg bele nem
ájulunk a részeg éjszakába

39. oldal - [sokáig álmodtalak] (részlet)

>!
Ciccnyog ISMP

a temetők életben tartják az emlékeket
ott kibontható minden titok
hisz a koporsók mint megannyi elvetett
mag kikelnek: mert köveket nemzünk
és mécseseket – gránitfejfákkal
védekezünk a felejtés ellen

76. oldal - fejfákból titkot (részlet)

Kapcsolódó szócikkek: emlék · felejtés · halál

Hasonló könyvek címkék alapján

Fodor Ákos: Addig is
Fodor Ákos: Buddha Weimarban
Fodor Ákos: Gyöngyök, göröngyök
Fodor Ákos: Dél után
Petri György: Petri György munkái I. – Összegyűjtött versek
Fodor Ákos: Akupunktura
Fodor Ákos: Gonghangok
Fodor Ákos: Képtelenkönyv
Kányádi Sándor: Zümmögő
Fodor Ákos: Szó-Tár