Szonáta ​gordonkára és kávédarálóra 168 csillagozás

Okváth Anna: Szonáta gordonkára és kávédarálóra

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Játszottak már az érzelmeid bűvös húrjain?

Zsini fiatal, bohém lány, akinek mindene a csellózás.
Eltökélten be akar kerülni a Zeneakadémiára, de a sors különös mentort ad mellé. A férfi csupa rejtély, ellentmondás, undokság, olyasvalaki, akibe nem ajánlott beleszeretni.
Zsininek persze sikerül. De vajon tényleg ő az igazi? Vagy ez a szerelem csupán délibáb?
Lehet, hogy tökéletes muzsikát nem a pontosság, hanem maga a szenvedély ad?
Zsini keresi önmagát, az őszinte dallamokat, és az igazi, elsöprő szerelmet.
Az élmények örvényében hűséges társa egy háromszáz éves cselló, egy gyerekkori barát, egy szálkás szőrű tacskó és a bosszúvágy, hogy a családját elhagyó apjának egyszer beolvashasson.
Történet, melyben mindenki magára ismerhet, aki valaha remélt, álmodott és csalódott, de mert újrakezdeni.

Lenyűgöző regény szenvedélyről és zenéről.
Add át magad a dallamának!

Eredeti megjelenés éve: 2016

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Vörös pöttyös könyvek

>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2016
336 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633997598

Enciklopédia 13

Szereplők népszerűség szerint

Gurigás · Hermann György · Michele Bernardi · Szabó Szilárd · Szalai Georgina (Zsini)


Kedvencelte 48

Most olvassa 6

Várólistára tette 187

Kívánságlistára tette 146

Kölcsönkérné 7


Kiemelt értékelések

>!
Mrs_Curran_Lennart P
Okváth Anna: Szonáta gordonkára és kávédarálóra

Ezt a könyvet molyos barátnőim (Kati és Orsi) ajánlására vettem. Ők már olvastak Okváth Annától és mondták, hogy jól ír. És tényleg. Nagyon tetszett a stílus, a cselekmény, a szereplők. Maga a történet egy 14 éves kislány, Georgina felnőtté válásáról szól. Miközben végigéljük Zsinivel élete eseményeit, egy igazi érzelmi hullámvasutazáson veszünk részt. Gyász, fájdalom, az első szerelem szépsége, düh, önsajnálat, barátság. És a zene. Kiérződik a történetből az írónő zeneszeretete.
Bár vörös pöttyös, nem mondánam kimondottan tinikönyvnek, elég mély mondanivalója van. Tanulságos és elgondolkodtató. Mindenkinek ajánlom.

>!
Naiva P
Okváth Anna: Szonáta gordonkára és kávédarálóra

Talán a legkifejezőbb szó erre az olvasmányra az, ami az egyszerű, de annál szebb borító mögött olvasható. „Elbűvöl.” Már az első lapoktól fogva sikerült elbűvölnie. Bár már nem vagyok útkereső, mégis úgy érzem, ez a könyv nekem is szólt.
A kutyafürdetési kísérletnél kifejezetten magamra ismertem.
Nagyon bírtam Zsini szarkasztikus humorát, világlátását, a zene iránti szenvedélyét, és azt, hogy nem volt tökéletes. Ettől csak még emberibb volt. Örülök, hogy részese lehettem élete fontos állomásainak. Minden karaktert meg tudtam kedvelni, de Tücske lett a szívem csücske. Egy élmény volt.
A cím nagyon frappáns és találó. Olvasás közben esett le, hogy a három fejezet tulajdonképpen megegyezik a szonátaforma hármasával. Első könyvem volt az írónőtől, de bátran ki merem jelenteni, nem ez lesz az utolsó. Tehetséges írónő. Játszi könnyedséggel bánik a szavakkal és nagyon jó a humora.

7 hozzászólás
>!
Valeria729 P
Okváth Anna: Szonáta gordonkára és kávédarálóra

„Könnyű átokra fogni, és az ő elrontott életét hibáztatni. Csakhogy az élet nem érez, nem gondolkodik, nem akar semmit, az élet, amit élünk, pontosan olyan, amilyenné mi, gondolkodó és érző emberek tesszük, nem több és nem kevesebb.”

Gyönyörűen megkomponált regény gyászról, magányról, útkeresésről, szerelemről, felnőtté válásról, barátságról, zenéről, Olaszországról, második esélyről. Egész egyszerűen az életről. Annyi minden van benne, annyi érzelem, de mindennek helye van, mert így kerek egész. Időnként le kellett tennem a könyvet, hogy fel tudjam dolgozni a saját felszínre került gondolataimat, érzéseimet, emlékeimet.
Mindenkinek kellene, hogy legyen egy olyan biztos pont az életében, mint Zsini életében Szilárd.
A kedvenc karakterem Gurigás, már tudja, hogy mit akar az élettől, már tudja, hogy hogyan kell jól szeretni. Vajon Zsini ráébred, hogy milyen ajándékot kapott tőle?
Ilyenkor szeretném, ha plusz csillagok állnának a rendelkezésemre az értékeléshez. Ez az írónő második megjelent regénye, és ez is ugyanúgy elvarázsolt (bár teljesen másként), mint az első. Okváth Anna számíthat rám, bármit ír, az a polcomra fog kerülni.

8 hozzászólás
>!
oldmoviegirl01 P
Okváth Anna: Szonáta gordonkára és kávédarálóra

Már a 60. oldal környékén eldőlt, hogy kedvenc lesz. Ennyi bőven elég volt ahhoz, hogy végérvényesen megtetsszen a stílusa, a humora, az őszintesége. Teljesen ledöbbentem, amikor egy-egy oldalon mondatokon keresztül olyan érzésekről, gondolatokról olvastam, amik nagyon közel állnak hozzám. Furcsa volt leírva látni, amik eddig csak a legmélyebb gondolataimban léteztek.
Valódi fejlődésregény, amely kiemelkedik az ifjúsági regények tengeréből a hitelességével, érzékenységével, klisémentességével.
Nagy lelkesedéssel fogom majd kézbe venni az újabb és újabb Okváth Anna regényeket!

3 hozzászólás
>!
ggizi P
Okváth Anna: Szonáta gordonkára és kávédarálóra

Ez a könyv engem teljesen levett a lábamról. Nem feltétlen a történet miatt (bár persze az is tetszett), hanem inkább az írónő stílusa miatt. (Igen, most szembesültem vele először.) Üdítő volt az enyhén fanyar humora és a hasonlatai, ahogy Zsini 10 éves életszakaszát, útkeresését megmutatta. És bár Zsini élete tele volt veszteségekkel, pont az írói hangnem miatt nem éreztem azt a mély szomorúságot, ami attól, hogy nem húzott le a mélybe, még jelen volt a történetben. És a mérhetetlen zeneszeretet is olyan gyönyörűen átitatta az egészet, hogy öröm volt olvasni. Egyedül az olaszországi útnál éreztem azt, hogy már-már túl lett nyújtva ez a szakasz, de még épp időben lett vége a kalandnak ahhoz, hogy soknak érezzem. De persze hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem esett jól felfedezni az olasz kisvárosokat, még ha csak Zsini szemén keresztül is.

6 hozzászólás
>!
V_Ili P
Okváth Anna: Szonáta gordonkára és kávédarálóra

Őszinte leszek, félve kezdtem bele, mert engem a Más állapotok annyira nem fogott meg.
De, ez fantasztikus volt.
Igaz kicsit lassan haladtam vele, de ennek az az oka, hogy a nem párbeszédes részeknél kicsit elgondolkodtam, párhuzamosan a saját életemen, hogy bizonyos helyzetekben mit tettem volna.
Olaszországot végig jártam, minden utcácskát, minden hidat.
Végig követni Zsini életét minden szomorúságával együtt érdekes volt.
Az, hogy az írónőnek milyen hihetetlen humora van, a már említett könyvben fel sem tűnt.
Egyetlen egy problémám volt, de ez nem a könyv hibája.
Mindig elhangzik a kérdés, itthon, hogy – meddig olvasol még?
– Még ezt a fejezetet elolvasom.:)
Itt nem tudtam megtenni és ez egy picit zavart, hogy a történet közepén félre kellett tennem a könyvet.
Az utolsó oldalakat, már a könnyeimen keresztül olvastam.
@Valeria729 köszönöm, hogy megajándékoztál ezzel a könyvvel *-*

14 hozzászólás
>!
shadowhunter1975 P
Okváth Anna: Szonáta gordonkára és kávédarálóra

Először is a címválasztás ! De most komolyan :) már attól vigyorogni támadt kedvem.

1 hozzászólás
>!
Szami81
Okváth Anna: Szonáta gordonkára és kávédarálóra

Semmi nem minősít jobban egy könyvet, mint az, hogy az ember olvasná tovább és tovább, még akár többszáz oldalon át. Nagyon a szívemhez nőttek a szereplők, már most hiányoznak!
Szerettem a stílust, biztosan fogok még olvasni az írónőtől.

>!
felícia97
Okváth Anna: Szonáta gordonkára és kávédarálóra

Sokadik nehezen megírható értékelésemig jutottam el most,mert bizony újfent ez a helyzet állt elő.És bármit hozok is össze alaposan átgondolt mondatokba szedve,ez a kis vázlat még csak nyomokban sem lesz képes visszaadni mindazt a mélységet és érzelemvilágot,amit az írónő ezen a röpke 336 oldalon elénk tárt.Egyszerre tűnhet rövidnek hiszen igencsak hosszú időt ölel fel a történet(a megszokotthoz képest legalábbis),közben pedig éppen elég is:egyáltalán nem volt elkapkodott,megfelelő időben és helyen volt minden.Hiányérzet nélkül csuktam be a könyvet,mert számomra úgy volt tökéletes ahogy volt.Egy melankólikus érzelmi utazásban volt részem,végigkísérhettem egy fiatal lány útkeresését,ami néhol felemelt,néhol pedig keserédes érzelmeket csalt elő belőlem.De nem bántam meg.Ezalatt a kis idő alatt együtt éltem és éreztem a szereplőkkel,akik hús-vér emberek:hibáztak nem is keveset,de pont ettől éreztem igazán valóságosnak a történetet.
Ugyanakkor nem ajánlom mindenkinek,ehhez a könyvhöz ugyanis kell egyfajta érzelmi érettség,hogy teljesen átjöjjön az olvasó számára a mondandója,és egész mélységében átérezze.Mert ez nem egy szokványos habkönnyű tini románc.Nem is értem miért vörös pöttyös,szerintem jobban illett volna az arany pöttyösök közé.
Itt a végén pedig már csak annyit szeretnék elmondani,hogy én az írónő első könyvét is imádtam,így amikor megláttam hogy új könyve érkezik rettentő kíváncsi lettem.Aztán mikor beleolvastam éreztem,hogy ez a én könyvem lesz,hogy meg kell szereznem.És milyen igazam lett! Mert ezt a könyvet nem felejtem el.Bármit is írjon még Okváth Anna én azt olvasni fogom nem is kétséges.


Népszerű idézetek

>!
anikho P

Mindenkinek van egy végtelen története. Egy olyan történet, amit szeretnénk lezárni, hogy lássuk, hogyan végződik. De közben szeretnénk, ha befejezetlen maradna, mert a vég az mindig olyan befejezett.

1. oldal

>!
BarbyMalik0112 P

A félelem azonban más. A félelem nem a bátorság hiánya. Benne is van a nevében, valami elementáris. Fél elem. Na, ez a fél elem vagyok én. Nem hiányos, nem kipótolható, hanem az egésznek csupán a fele.

25. oldal

>!
Kameko

Kikapcsol az agy, aktiválódik a szív, és hagyjuk magunkat lehúzni az örvénybe. Hiába jelez az összes riasztó. A szerelem öl, butít és nyomorba dönt, mi pedig emberek mindezt élvezzük.

109. oldal, 1. Allegro moderato

Kapcsolódó szócikkek: szerelem
>!
Mpattus P

A plátói szerelemnek megvannak az előnyei. Csak a tiéd, a te titkod, a te döntésed, a te terhed, és bár a szíved olyan szenvedélynek a rabja, ami soha be nem gyógyuló sebet ejthet rajta, erre fel vagy készülve.

>!
Naiva P

Normális, hogy mindenki azt hiszi, ő jobban tud szeretni, mint a másik. Pedig valójában minden szeretet más. Melyik szeretet lehet jobb a másiknál? Ha valóban szeretetről beszélünk és nem merő lelki terrorizmusról?

114. oldal

>!
Diaval

– Maga előítéletekkel küzd, Herman.
– Nem küzdök velük, hagyom őket elhatalmasodni magamon.

Kapcsolódó szócikkek: Hermann György
>!
Mpattus P

Nelli szerint ideje volt szocializálódnom. Nos, amennyiben a szünetben a padon ülve mindenen vihogni és így a fiúk figyelmét magunkra felhívni, meg olyan hírességekről beszélni, akikről én még életemben nem hallottam, szocializálódásnak számít, akkor félig be lettem vezetve a társaságba. Jelen voltam, részt vettem, de nem vihogtam. És nem kotyogtam.

>!
sztrapacska1213

– Mit olvasol?
– Szabó Magda: Abigél.
– Úgy emlékszem, azt már…
– Igen olvastam. Minden évben elolvasom.
– Ez …jól látom Kindle?
Elnevettem magam. Zavarodottan. Mintha valami tiltott dolgot követtem volna el, és rajtakaptak volna.
– Te Kindle-n olvasol? Hát így múlik el a világ dicsősége.
– Ugyan miért? – röhögtem.
– Valahogy mindig úgy képzeltem, hogy te olyan örök papír-tinta-gyertyafény típus vagy.

325. oldal


Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Elena Ferrante: Briliáns barátnőm
M. Kovács Melinda: A kételyen túl
Laura Esquivel: Szeress Mexikóban!
Paulo Coelho: Tizenegy perc
Murakami Haruki: Norvég erdő
Alexandra Ripley: Scarlett
David Safier: Jézus szeret engem
Stephen King: Joyland
Tomcsik Nóra: A változások kora
Janikovszky Éva: Aranyeső