Más ​állapotok 80% 250 csillagozás

Annak ellenére, hogy teljes mértékben szimpatizálok Léna babaprojektjének gondolatával, nem volt ez olyan könnyű menet számomra. Főleg az elejével, az első 30-50 oldallal szenvedtem, a cselekményt ugyanis unalmasnak, Lénát és Lórándot pedig érdektelennek tartottam. Aztán ahogy beindult a „gyártás folyamata”, a főszereplőkhöz hasonlóan én is felengedtem. Magába szippantott ez a nem mindennapi történet a különös stílusával, a fanyar humorával, az olykor groteszknek tűnő jeleneteivel és egy olyan romantikus szállal, aminek a kimenetelével abszolút nem voltam tisztában. Sőt, még talán most sem vagyok az… spoiler
Ez volt életem első könyve Okváth Annától, de biztosan nem az utolsó!

„Egy kedves szó olyan, akár a tavaszi napsütés.”

Okváth Anna regényében érdemes, sőt szükséges olvasni a sorok között. Az első feladvány rögtön a narrátor „személye”. Már a könyv első felében volt sejtésem a kilétét illetően, így gondosan olvasva folyamatosan kerestem az azt igazoló, vagy éppen más irányba terelő elejtett, elrejtett félszavakat. Bár nem kaptunk egyértelmű választ, én mégis úgy gondolom, helyesnek bizonyult a gyanúm.
E rejtély mellett a választékos, kifejező fogalmazásmód, és a szarkasztikus humor voltak azok, amelyek miatt már az elejétől kezdve nagy élvezettel olvassam a sorokat, annak ellenére, hogy eleinte szoknom kellett a rövid, snittszerű jelenteket. Ám ahogy a történések, az érzelmek komolyodtak, úgy lettek ezek is egyre hosszabbak, mélyebbek. Csodáltam Lénát, amiért ilyen tudatosan hallgatott a megérzéseire, saját belső hangjára, amiért eltökélten döntött a gyermekvállalás ügyében. A sors szerencsére őt igazolta, nem kellett megbánnia az elhatározását, sőt megjutalmazta azért, amiért bátran mert dönteni és kockáztatni.
Különleges, emlékezetes olvasmány.

Azt nem mondanám, hogy nem tetszett, de számomra nem is az az újraolvasós.
Bár lehet, ha nem lebeg felettem a kihívás mint Damoklész kardja, másképp élem át.
A fülszöveg alapján, már elég régóta van a várólistámon.
Itt-ott néha olyan kusza volt, túl gyorsan követték az események egymást.
Az csak számomra nem derült ki, hogy ki a narrátor és hogy akkor most mi lett a vége?
Vagy ez rám van bízva?

Nem hittem volna az elején, hogy 5 csillagot fogok adni. De a történet végére érve egyszerűen úgy éreztem, hogy nem adhatok ennél kevesebbet. spoiler

Ez egy extra extrém eseménydús esetfolyam.
Olyan egyszerűen, simán indult, s mi lett belőle…
Léna különleges ötletével (gyerekvállalás így, azaz ebben a formában!) nem igazán tudtam azonosulni. Vegyes érzelmeket váltott ki ez a fordulatokkal teli történet.
A lebukás veszélye ott lebegett folyamatosan.
Milyen sokat tudott változtatni az apa személyiségén.
Érdekes a lezárása is.

Imádtam. Első mondattól az utolsóig. Már régóta elakartam olvasni, de most volt ehhez a tökéletes pillanat :) Tetszettek a részletes tartalmak és, hogy mindkettő főszereplő fejébe beleláthattunk. Érdekesen felépített könyv, de nagyon élvezhető. :) Nem volt vontatott, inkább izgalmas, nem ilyen végre számítottam az elején :D
Plusz pont azért, hogy itt nem egy Cameron Hamiltonnal találkozunk, akinek mindene tökéletes, haja szála se görbül, és szintén nem egy tökéletes női főszereplővel. Csupán két valódi emberrel :)
spoiler
Nagyon tetszik a könyv borítója is :) az első aranypöttyös könyv, juhééé

Köszönöm, Okváth Anna! Ez a könyv egy rendkívül megható, humoros és magával ragadó történetet mesél el. Még soha nem olvastam olyan történetet, amiben volt egy narrátor, akinek kilétét mindenki maga dönti el . Imádtam az első oldaltól az utolsóig ezt a kacifántos, mégis annyira valós történetet. Kedveltem a szereplőket, imádtam az eseményeket és annyira kidolgozott, szép alkotás. Köszönöm!

A történet ismertetője teljes egészében leírja az eseményeket. Amitől különlegessé válik ez a regény az az, hogy a szereplők hétköznapiak. Nem szuperhősök, nem csodálatosak, hanem emberek. Vannak jó tulajdonságaik, amik miatt lehet őket szeretni, és vannak hibáik, amiktől még szerethetőbbek. Maga a gyermekvállalás és a kilenc hónap igen messze áll még tőlem, ennek ellenére voltam más olyan érzések és gondolatok, amikkel tudtam azonosulni. spoiler

A témája ugyan formabontó és szembe megy néhány társadalmi elvárással, mégis annyira könnyed és szórakoztató, hogy mindenkinek ajánlom. Tökéletes könyv egy nyári éjszakán egy limonádé mellé, de ugyanakkor egy esős napon egy forró tea mellé is remek választás.

Elég hullámzó volt a kapcsolatom ezzel a könyvvel.
Amikor megláttam a molyon és elolvastam a fülszövegét, rögtön nagyon érdekelni kezdett, ugyanis azt a kérdést teszi fel, ami sok nőben megfogalmazódott már: mit tehet, ha „reménytelenül szingli”, mégis gyermekre vágyik? Kíváncsian kutattam utána a könyvtárban, azonban amikor végre a kezembe foghattam és megláttam a borítón fel-felcsillanó szívecskéket, leesett az állam. Elbizonytalanodtam, hogy valóban kell-e ez nekem, ugyanis ilyen köntös mögött valami túlcukrozott love storyt sejtettem, de végül azért megszavaztam neki egy esélyt. A szívecskékkel viszont azóta sem békéltem meg: a könyvtárból kifelé jövet igyekeztem rejtegetni a borítót, itthon pedig továbbra is bizalmatlanul méregettem.
A történet elég gyorsan beszippantott, hiszen mesélője friss, humoros, vagány stílusban tolmácsol minden eseményt. Arról nem is beszélve, hogy a fenti kérdésre a lehetséges válaszok közül a szerző egy nagyon nem mindennapit választott, hogy aztán szereplőivel együtt az olvasó is furcsábbnál furcsább szituációkban találja magát. Nem állítom, hogy minden döntésükkel egyet tudtam érteni, sőt, eleinte Léna kimondottan irritált is meggondolatlanságával és azzal, ahogy pillanatnyi szeszélyeknek engedelmeskedve emberi sorsokkal játszik. Szerettem volna felpofozni, megtépni, megrázni… de aztán egy ponton fájdalmasan átéreztem a dilemmáját karrier kontra család témában és csodálni kezdtem őt a bátorságáért, ahogy ezzel nemcsak szembenéz, hanem egyenesen elébe megy és saját határait is átlépve harcba kezd. Ennél csak egyetlen dolog tetszett jobban: az elfogadás. Ha az egyik jön be, akkor egyértelmű, hogy abba az irányba indul, ha pedig a másik, akkor abba. Ha netán mindkettő vagy egyik sem? Nos, ahhoz is előbb próbálkozni kell…
„Bárcsak rajta múlna az egész! Hogy melyik sikerül és melyik nem. Ahhoz, hogy bármelyik összejöjjön, mindkettőt meg kell próbálnia, erre a megoldásra jutott. Mindkettőt őrülten akarja. Majd a sors tájékoztatja, melyikre tartotta méltónak vagy alkalmasnak. Olyan nehéz a döntés, ha csak rajta múlna. Annyival egyszerűbb rábízni az univerzumra és azt gondolnia magában: ő mindent megtett. Mindkettőért. Ha ebből az egyik jön össze, már jól járt. Ha egyik se, kellemetlenül fogja érezni magát. Ha mindkettő, akkor is, de ezen még nem gondolkozott érdemben. A választáshoz az kell, hogy tálcán kínálja magát mindkét lehetőség, és akkor ő majd istennőnek érzi magát. És határoz.”
Kíváncsi voltam, mi lesz a történet vége, szinte faltam az oldalakat. Befejezve pedig most azt mondom: örülök, hogy a szívecskék nem tántorítottak el, mert ez egy jó könyv volt. Az a fajta, ami egyszerre szórakoztat és ad gondolkodni valót. Aminek a végét, még ha véletlenül ki is találod előre, akkor is élvezed az odáig vezető utat.
És az már csak a hab a tortán, hogy az egyetemen annak idején engem is tanított egy Iványi professzor! ;)

Szórakoztató, könnyed és nem egy szokványos történet. Gyorsan lehet vele haladni. Hol vicces hol komoly. Egy olvasásnak tökéletesen megfelelő volt.

Nem tudtam, milyen érzések fognak hatalmukba keríteni, miközben olvasok.
Az első döbbenetem a fülszöveg volt. Már mindent elárult a regényről. Érdekes és nagyon merész témaválasztás: egy volt tanítvány és nős tanára…! Rögtön azt gondoltam, hogy ezzel vagy nagyot lehet bukni, vagy learatni az összes babért. Mert valljuk be, bizony sikamlós a téma. Elszeretni a professzort a feleségétől? Még ha nem is ez volt a cél, de akkor is, na….
Aztán az első oldalaknál ért a következő döbbenet. Egy narrátor által leszünk tanúi a történetnek…
És FANTASZTIKUS!!!!!!!!! Annyira, de annyira tetszett, magával ragadott, hogy megtörtént, amit el sem tudtam volna képzelni az elején: IMÁDTAM!!! Minden egyes oldalát, minden egyes szavát, szinte ittam a betűket! Annyira jó Annának az írásmódja, hogy egyszerűen nem tud elterelődni a figyelem olvasás közben, végig meg tudja tartani az érdeklődést.
Ma érkezik az írónő második könyve, már nagyon várom a futárt!!!! Ma éjjel biztos nem alszom! :)