Antihygge, ​avagy áldatlan állapotok 89% 53 csillagozás

„Ötezer darabkám hullik most szépen a helyére.
Zuhanásból.”

És én ismételten elvarázsolódtam. Immáron harmadszor.
Okváth Annát olvasni mindig felemelő élmény. Receptre kellene felírni.
Olvassátok, igazi érzelmi kalandban lesz részetek!
spoiler

Én tehetséges írónak tartom Okváth Annát, így inkább felfele kerekítek, lelkesítve ezzel, hogy írjon még nekünk.
Olvastam már tőle, nem ismeretlen.
Ez a könyve egy bárkivel megtörténhető, életszagú történet.
Munkahelyi áskálódás, férje kómában.
Megjelenik egy gyermekkori barát, akivel kapcsolatos élmények felelevenednek.
Hogyan éljen, valósítsa meg az álmait ?
Nekem tetszett, várom az újabb történeteket.

Igazi romantikus történet, ahol nemcsak a szerelmet, hanem önmagát is megtalálja a végére főhősünk. Könnyen olvasható, de nem unalmas, bár a vége kitalálható. Az Olaszországban játszódó részek külön pluszpontosak. És Iggi is sokcsillagos. Miért csak négy csillag? spoiler

Mondhatni, én lennék eme regény egyik ideáltipikus olvasója :D Volt ilyen feladat anno, hogy le kellett írni, kit gondolunk a regényünk ideális olvasójának, és hát eme regényt tekintve én sajnos vagy nem sajnos, az lennék. Pontosan tudom, milyen súlya van az abandoned callnak… De igen, Kati kiindulópontja, mármint az az élete, amely darabokra hullik, szinte bármelyikünk élete lehetne egy multinál. Ami utána következik, viszont csak a kiválaszott kevesek számára elérhető, legalábbis szerintem. Szerettem Kati metamorfozísát, ahogy átalakul végül azzá, aki a leginkább önmaga. Vagy kibontakozik, mint egy magból a növény. Vagy esetleg itt is mondhatnám, hogy személyiségének különböző rétegei másként mutatkoznak meg más-más emberi viszonylatokban, mint multinál robotoló Kati, vagy mint a művész, mint a szerelmes nő. Jó ötlet volt ezen átalakulás stáción keresztül bontani nagyobb egységekre a regényt, és ilyen fejezetcímekkel érzékeltetni. Szeretem Okváth Annában, hogy vannak jól bevált mozzanatai, amikből nemenged, a kutyusok, Olaszország, mindig a lelki megújulás és transzformáció titkos színhelyeként, és hogy mindig játszva próbál minket kicsit közelebb vinni a támájául válaszott művészi ághoz. Most viszont ezt a könyvet nem élveztem annyira felhőtlenül, mint a két korábbi elődjét, itt volt két pont is, ahol picit leült a sztori, másrészt nekem Don Sandró-szál túlfeszíti a valóságkereteimet spoiler, ahogy ez az ideáltipikus hősszerelmes férfijú, Iggie is. Ilyen pasik tényleg nem léteznek, de persze jó róluk olvasni, nem azt mondom, csak utána mindig fáj megérkezni a valóságba, ahol inkább Andorok szaladgálnak. Sokáig gondolkoztam, hogy levonjak-e egy fél csillagot, de nem, mert Okváth Anna nagyon tehetséges írónő, és a végén a beszélgetés Andorral egyszerűen zseniális volt, a kedvenc részem az egész könyvből az lett. Olyan élesek és olyan igaziak azok a mondatok. És az a verbális bántalmazó, elnyomó család is, ahonnan Andor érkezett, ahol annyi jogod van, hogy csendben ülhetsz a vacsoraasztal mellett, mert jaj, jobb a békesség.
Annyit még megjegyzek, hogy nagyon különös módon kezdődött a könyv olvasása, alig pár oldalt olvastam el belőle, aztán elmentem egy nagyobb gyalogtúrára, ahol egy lányt és egy szakállas fickót láttam, és egy border collie szaladgált körülöttük nagyon boldogan. Akkor még nem tudtam, hogy itt is lesz border collie, és mintha az univerzum jólelőre rám akart volna cáfolni, hogy talán a valóságban igazán létezhet ilyen felállás, ilyen vég, még ha én nem is hiszek benne… Talán tényleg vannak ilyen hűségesen szerelmes vikingek, akik elviselik minden „picsogásunkat” meg támogatnak életünk hajtűkanyarában…

Bár Okváth Anna neve nem volt számomra ismeretlen, még nem olvastam semmit tőle. Mikor először megláttam a könyv fülszövegét nagyon megtetszett a regény koncepciója, mindig is imádtam azokat a történeteket, amikor a főhős rátalál önmagára és óriási fejlődésen megy keresztül.
A regény hangulata, Iggi és Kati kapcsolata, a fiatal lány útkeresése és mindennapi problémái nagyon megérintettek. Már amikor a regény elején, úgy 16%-nál megláttam ezt a mondatot: „A vendégszobában szállásoltam el, ami a születendő gyermek otthonaként szolgált volna, lakó híján azonban jobbára egy olyan lomtár benyomását keltette, amiben diszkréten felrobbant egy bomba, aztán a romokat összerázogatta egy kilences erősségű földrengés.” rájöttem, hogy ez a könyv igazán nekem való. Ha a főszereplőnek is van egy szégyenszobája, mint nekem (ráadásul pontosan ugyanolyan funkciót tölt be lakó híján), akkor ez a történet csak jó lehet.
Antihygge, avagy áldatlan állapotok nem egy klasszikus értelemben vett könnyed és romantikus történet. Olykor elgondolkodtató, mélabús, ugyanakkor vicces és szórakoztató is. A szereplők nagyon szerethetők és igazán emberiek. Könnyen lehet velük azonosulni, pontosan olyan problémákkal küzdenek, mint bárki más. Nem túlmisztifikált hősök, hanem hús vér emberek, akik olykor hibáznak, néha elesnek, majd felállnak.
Összességében nekem nagyon tetszett Okváth Anna regénye, nagyon elkapott a kötet stílusa és hangulata. Kati és Iggi története annyira tetszett, hogy igazából bármikor megnézném a könyv filmes adaptációját is. A könyv nagyon jól bemutatja, hogy még a legrosszabb helyzetekből is van kiút. Nem szabad hagynunk, hogy a lelkünkben pislákoló fény kihunyjon. Az igazán jó partner táplálja a bennünk élő tüzet és nem kioltja.

Bővebben itt olvashattok a könyvről:
https://csakolvassblog.blogspot.com/2021/09/okvath-anna…

Ez egy édes és kedves történet volt, amit az írónő gyönyörűen írt meg.
Katica útja önmagához nehezen indult, sok szomorúsággal és balszerencsével. Azonban, amikor a legmélyebben vagyunk, akkor sem szabad feladni, mert az élet kaotikus és sose tudhatjuk mit hoz a holnap…

Engem már a gyönyörű borító teljes megvett magának. Imádnivaló ez a kötöt mintás szívecskés/ katicás kompozíciót. Ezek alapján valami aranyos kis történetre számítottam, azonban egy igazi érzelmi hullámvasútat kaptam, ahol bőven kijut a rosszból és a jóból is.

Főhősnőnk olyan szerencsétlen élethelyzetek be kerül, hogy még én is megsajnáltam. Az élete az egyik pillanatról a másikra teljesen a fejetetejére áll. A könyv pont ezért kicsit nehezen indult. Az első pár fejezet nagyon nyomasztó volt, Katica jelenlegi élethelyzete elkeserítő, néha megráztam volna Bogárkát, hogy ne merüljön el ennyire az önvádban, önsajnálatban, depresszióban és ne legyen ilyen naiv. Aztán mindig rájöttem, hogy én is és a legtöbben hasonlóan éreznénk magunkat a helyében.
A férje kómában fekszik, a munkája felér egy kínzással és még az apósa is bunkó…

Azonban ebben a reménytelen helyzetben is van fénysugár, aki boldogságot hoz az életébe. Iggi, Katica gyerekkori és azóta is legjobb barátja, hazautazott norvégiából, hogy támogassa a lányt ebben a nehéz időszakban és újra előhozza belőle azt a vadóc kislányt, aki régen volt.

Iggi jelenléte nem csak Katicára, de az olvasóra is üdítően hat, mintha a nap is fényesebben sütne, ahol ez a jóképű, vörös hajú, magas, izmos „norvég” megjelenik és Infra, akit szintén csak szeretni lehet.

Imádtam ebben a kötetben, hogy gyönyörűen volt a művészet beleszőve a történetbe és Katica életébe. Én mindvégig drukkoltam neki, hogy találjon vissza önmagához és szárnyaljon, mint a katicabogár.

Az olaszországi részek voltak a kedvenceim. Legszívesebben én is vennék egy jegyet minden tervezés nélkül és beköltöznék don Sandro-hoz egy kis időre.

Szuper kikapcsolódás volt ez a történet és biztosan olvasni fogok még az írónőtől, úgyhogy bátran ajánlom

(…) Akik szeretik a keserédes, szolidan romantikus, elgondolkodtató történeteket az élet dolgairól, biztosan nem fognak csalódni. Nekem nagyon tetszett, hogy a regény több szempontból is változatos volt, akadtak benne könnyedebb és komolyabb témák, romantika, humor, dráma, önismeret és egy cseppnyi spiritualitás. Kati élethelyzete ugyan extrém és tragikus, de az alapvető problémája nagyon is általános. Sokan érzik úgy felnőtt korukban, hogy valami fontosat jóvátehetetlenül elvesztettek önmagukból, vagy éppen azt, hogy feladták az álmaikat azért, hogy biztonságos és kiszámítható életet éljenek. Ha valaki hasonló helyzetben van, szerintem nagyon sok pluszt és lelki löketet tud adni ez a könyv, ami annak ellenére is életigenlő tud maradni, hogy sok nehéz és keserűséggel teli helyzet és sors jelenik meg benne.

A regény stílusa és írásmódja szerintem kifejezetten igényes, ráadásul a cselekmény is úgy épül fel, hogy mindig várakozásban tartsa az olvasót és fenntartsa az érdeklődését. A fő cselekményszál mellett megjelenik több kisebb mellékepizód a történetben, amik hol szórakoztatóak, hol dühítőek, de az biztos, hogy nem hagynak hidegen és garantálják a változatosságot és az izgalmat. A legkedvesebb karakterem Kati régi barátja, Iggi volt, aki egy igazán önzetlen és jólelkű srác, néha azon kaptam magam, hogy az ő boldogulása és sorsa jobban érdekel, mint bárki másé a regényben. A mellékszereplők közül is többen voltak, akikről jó volt olvasni és akik nagyszerűen színesítették a történetet (például a titokzatos festő), ráadásul most azt is megtudtam, hogy az egyik ilyen szereplő-párosnak van saját története Más állapotok címmel, amit ezután biztos, hogy el fogok olvasni.

Összességében engem teljesen beszippantott ez a könyv, meglepő módon annak ellenére, hogy nem tartozik tipikusan az olyan történetek közé, amiket olvasni szoktam. Fontos tanulságok hangzanak el benne azzal kapcsolatban, hogy nem szabad magunkat teljesen feladni, és még ha voltak is benne kisebb túlzások, szépen összeállt kerek egésszé és élvezetes volt olvasni. (…)
Bővebben:
https://konyvesmas.blogspot.com/2021/09/antihygge-avagy…

Elsősorban a cím és a borító minimalizmusa fogott meg Okváth Anna könyvében, és bár egyszerű romantikus történetre számítottam, annál sokkal többet nyújtott. Katalin története remekül példázza, hogy tűnjék bármennyire is reménytelennek olykor egy helyzet, saját magunkra tamaszkodva – és a nagylelkű segítséget elfogadva – végül minden egyenesbe jön.

„Csak tudod…mindig az első lépés a legnehezebb. Önmagunk felé őszintének lenni és megfogalmazni, amit érzünk.”

Annyira értettem és éreztem ezt a könyvet. Kinyílt a szívem, miközben olvastam, minden sorát befogadta a lelkem. Jó kis utazás volt számomra ez a könyv, talán a legjobb pillanatban kapott el.
Nagy meglepetés és élmény volt számomra, hogy a szerző első könyvéből megismert páros, Léna és Loránd felbukkantak a történetben, és alapot adtak a könyv egyik legszebb és legszínesebb részének. Végre azt is megtudtuk, hogyan alakult az ő sorsuk.
Kati helyében semmit sem csináltam volna másképp, a történet, minden döntésével, így lett kerek.
Imádom Anna írói stílusát, humorát, mondanivalójának mélységét. Az egyik legjobb kortárs magyar írónak tartom.

Az írónő első két regénye teljesen elvarázsolt, így mikor megtudtam, hogy újabb könyve jelent meg, azonnal megvettem.
Ezt a történetet azonban sajnos haloványabbnak éreztem, mint az elődeit. Kevesebb volt az ötletesség, kevésbé volt sziporkázó a stílus, cserébe túl sok volt a tipródás és az önmarcangolás a főhős részéről, ami számomra már gyakran unalomba fulladt. A spoiler „fordulatot” a végén pedig kb. a könyv közepétől sejteni lehetett.
Nagyon szerettem viszont Iggi és don Sandro karakterét, jókat hümmögtem a multicégnél játszódó jeleneteknél és kellemes meglepetés volt a Más állapotok szereplőinek visszaköszönése. Örülök, hogy az ő történetük folytatásába is beleláthattunk egy kicsit.
A történet alapötlete nem volt rossz, élveztem az olvasást, de a másik két regény nekem túlságosan magasra tette a mércét.