A tea orvosságként kezdte, majd ital lett belőle. A tizennegyedik századi Japánban a teafogyasztás afféle „vájtfülű vallássá” – teaizmussá – nemesedett. A teaizmus a mindennapi élet tisztátalanságai közt megjelenő Szép imádatán alapuló kultusz. Tisztaságot és összhangot, kölcsönös szeretetet, romantikus társadalmi békét sugároz. Valamennyi elkötelezettjét a kifinomult ízlés arisztokratájává emeli…
Okakura Kakuzónak a teaszertartásról írt, ma már klasszikusnak számító, örökbecsű művét nyújtjuk át az Olvasónak.
Teakönyv 13 csillagozás
Teáskönyv címmel is megjelent.
Eredeti cím: 茶の本
Eredeti megjelenés éve: 1906
A következő kiadói sorozatban jelent meg: Kelet klasszikusai Fapadoskonyv.hu
Kedvencelte 2
Most olvassa 3
Várólistára tette 18
Kívánságlistára tette 17
Kiemelt értékelések
Népszerű idézetek
Bújj el, amilyen gyorsan csak tudsz, mert ha a világ rájön, mennyit érsz igazából, az árverező azonnal odalök annak, aki a legtöbbet ígéri érted. Ugyan miért szeretik annyira a férfiak és a nők reklámozni magukat? Vajon nem csupán a rabszolgaidők csökevénye az az ösztön, ami őket erre készteti?
Tao és Zen
Egykor az ősidőkben, a lungmeni szakadékban állott egy kiri-fa, az erdő valóságos királya. Koronáját oly magasra emelte, hogy a csillagokkal társalkodhatott, gyökerei pedig oly mélyen hatoltak a földbe, hogy bronzbarna ujjai az alant alvó ezüst sárkány karmaival fonódtak össze. Történt egyszer, hogy egy hatalmas varázsló csodahárfát faragott ebből a fából, amelynek makacs szellemét csak a legnagyobb zenészek szelídíthették meg. A hangszer hosszú időn át Kína császárának kincsei közt hevert, ám hiába akart bárki is hangot előcsalni a húrjaiból, minden igyekezet hiábavalónak bizonyult. A zenészek próbálkozásai nyomán a hárfa legföljebb megvető, hamis hangokat adott, amelyek egyáltalán nem illettek az énekelni kívánt dalokhoz. A hárfa sehogyse talált a mesterére.
Végül azonban megjelent Peivoh, a hárfajátékosok fejedelme is. Lágyan simított végig a hárfán, ahogy az ember a zabolátlan lovat csillapítja, s gyöngéden érintette meg a húrjait. A természetről, az évszakokról énekelt, magas hegyekről és zubogó vizekről s íme, a fa emlékei egyszeriben feltámadtak! A tavasz édes lehelete újból az ágai között játszott. A szakadékon lezúduló ifjú vízesések rákacagtak a bimbózó virágokra. Újra felzendültek a nyár álomi hangjai, a milliónyi rovar zümmögése, az eső lágy dobolása, a kakukk szava….
Ekkor Peivoh hangnemet váltott és a szerelemről kezdett énekelni. A rengeteg úgy hullámzott, mint egy mélyen gondolataiba merült, lángoló szerelmes keble….
A mennyei uralkodó ekkor elbűvölten kérdezte Peivohot, mi a titka diadalának.
– Felség – válaszolta ő – , a többiek azért vallottak kudarcot, mert csupán önmagukból énekeltek. Én azonban ráhagytam a hárfára: daloljon ő, amiről csak akar. Valójában nem is tudom, a hárfa volt-e Peivoh, vagy Peivoh a hárfa.
93-95. oldal
Hasonló könyvek címkék alapján
- Ivaki Tosiko: Ikebana 89% ·
Összehasonlítás - Kavagucsi Tosikadzu: Történetek a kávézóból 87% ·
Összehasonlítás - Yutaka Yazawa: Hogyan éljünk japánul 86% ·
Összehasonlítás - Roger J. Davies – Osamu Ikeno: A japán észjárás 84% ·
Összehasonlítás - Julie Caplin: Egy csésze tea Tokióban 85% ·
Összehasonlítás - Kavabata Jaszunari: Kiotói szerelmesek 80% ·
Összehasonlítás - Ohba Tsugumi: Death Note: A halállista 2. – Találkozás 95% ·
Összehasonlítás - Stan Sakai: Usagi Yojimbo 7. – Gen története 96% ·
Összehasonlítás - Szabó György – Lopes-Szabó Zsuzsa: A bükki füvesember gyógynövényei 96% ·
Összehasonlítás - Ana Johns: Nő fehér kimonóban 92% ·
Összehasonlítás