Teáskönyv 35 csillagozás

Okakura Kakudzó: Teáskönyv

A tea orvosságként kezdte, majd ital lett belőle. A tizennegyedik századi Japánban a teafogyasztás afféle „vájtfülű vallássá” – teaizmussá – nemesedett. A teaizmus a mindennapi élet tisztátalanságai közt megjelenő Szép imádatán alapuló kultusz. Tisztaságot és összhangot, kölcsönös szeretetet, romantikus társadalmi békét sugároz. Valamennyi elkötelezettjét a kifinomult ízlés arisztokratájává emeli…
Okakura Kakudzónak a teaszertartásról írt, ma már klasszikusnak számító, örökbecsű művét nyújtjuk át az Olvasónak.

Teakönyv címmel is megjelent.

Eredeti cím: 茶の本

Eredeti megjelenés éve: 1906

>!
Terebess, Budapest, 2003
80 oldal · ISBN: 9639147559 · Fordította: Nemes Nagy Ágnes

Enciklopédia 18


Kedvencelte 4

Várólistára tette 15

Kívánságlistára tette 24


Kiemelt értékelések

nagy_anikó>!
Okakura Kakudzó: Teáskönyv

Nem vagyok kimondottan tea imádó. Ennek ellenére a könyv elolvasása után másképpen fogok a teára tekinteni. Megismertem a teafőzés kultúráját, hagyományát, szertartását és vallási kapcsolódását. Picit kevesebbet kaptam, mint amire számítottam.

lzoltán IP>!
Okakura Kakudzó: Teáskönyv

Teafogyasztó és -kedvelő emberként vetettem bele magam ebbe a teáskönyvbe, gyanútlanul. Ebből is látszik, hogy mennyire nem voltam teljesen tisztában – most már kezd valami derengeni –, hogy a teát, ősi földjén nem holmi üdítőitalként fogyasztják. A szertartásról, mint cselekvésről tudtam, de az egész filozófia, ami mögötte felvonul és roppant hegyként néz le ránk, s kínálja nedvét… bevallom, erre nem számítottam. Csakis egyetérteni tudok, minden egyes leírt betűvel, mindazzal a kritikával, ami a társadalmat, a benne szereplőket – többek között engem – is illet a szerző. Azóta más íze lett a teának (is).

>!
Terebess, Budapest, 2003
80 oldal · ISBN: 9639147559 · Fordította: Nemes Nagy Ágnes
Lahara IP>!
Okakura Kakudzó: Teáskönyv

Érdekes volt japán szemszögből is megvizslatni a teadolgot, azt például sosem tudtam, hogy a teának nagy szerepe volt a japán és kínai fazekasság fejlődésében, pedig hát, most belegondolva, teljesen logikus.
Magáról a teáról többet olvastam volna, a vége felé kicsit elment a japán szépség és szépérzék részletezésébe.

szucsiani P>!
Okakura Kakudzó: Teáskönyv

Bár Teáskönyv a címe, mégis magáról a teáról keveset tudunk meg.
Sok szó esik a tea filozófiájáról, kultúrtörténetéről, a különböző teaiskolákról. Ízelítőt kapunk a tea és zen buddhizmus, valamint a taoizmus kapcsolatáról. Nagyon érdekes a teaház, teaszertartás bemutatása is. Egy egész fejezet foglalkozik a virágkötészettel, valamint teamestereknek a porcelánművészetre tett hatásával is.
Érdekes olvasmány volt.

szuzii>!
Okakura Kakudzó: Teáskönyv

Csodálatos könyv a teáról. Sok embernek a tea ,víz és teafű, de valahol ez egy nagyon fontos szertartás. Teaszertartás kialakulása, tea és teaházak elterjedése. Japánban a tea ivás egy szertartás, nem csak leöntik a torkukon. Egy idézet, mely a vízforralásában is, mennyi mindent lát.
„A forralást három szakaszra bontja: az első szakaszban az apró buborékok mint halszemek úszkálnak a víz színén; a másodikban a buborékok kút alján görgedező kristályszemekhez hasonlatosak; a forralás harmadik szakaszában pedig vadul zubog a víz a kannában.”
Tea fogyasztása nagyon fontos. Szertartás szeretetet, békét sugároz, amelyben nagyon fontos a béke és összhang.

Horváth_Szabó_Angéla>!
Okakura Kakudzó: Teáskönyv

A címével kevésbé van összhangban ez a könyv, a teáról és a hozzá kapcsolódó szokásokról, kultúráról nem sok újat tudtam meg.
Végig érezhető volt a „hanyatló” Nyugat megvetése ami Japán történelmét ismerve nem meglepő. Közelebb kerültem egy lépéssel a taoizmushoz, de alapból is vonzódom ehhez a vallási irányzathoz.

heysunny>!
Okakura Kakudzó: Teáskönyv

Mivel világéletemben kávépárti voltam, és a teát csak úgy tudom meginni, ha citrom és cukor is van benne, a különböző teaízeknél meg nem érzem a különbséget (egy-két kiugró íz kivételével, mint pl. a narancsos-fahéjas), ezért számomra mindig is egy távoli, meg nem értett vágyódás volt a „teaizmus”. Amikor a japán kultúrával először ismerkedni kezdtem, többször is ostoroztam magam mentálisan, hogy miért is nem szeretem én a teát, mert ha szeretném, akkor vidáman és autentikusan elmélyedhetnék a kultúra eme felettébb fontos részében – no persze nem csak úgy lehet ismerkedni a teakultúrával, hogy szereted is, de azért mégis csak úgy az igazi, nem?

Viszont ez a könyv mindenről szólt, csak a teáról nem. Remek a stílusa, az vitathatatlan, és pont ezért nem is bántam, hogy elolvastam, annak ellenére sem, hogy körülbelül két rövid fejezeten kívül alig esik szó a teáról, sokkal inkább filozofálgatások és a vallások boncolgatása kap nagyobb szerepet. Amit igazán sajnáltam.

Hiranneth>!
Okakura Kakudzó: Teáskönyv

Nem túl vastag könyvecske ez, mellyel gyorsan végezhet az ember. Ennek ellenére megpróbál minél több oldalról megközelíteni egy igen ősi szokást. Sok érdekes dolgot olvastam, de volt egy problémám. Magáról a teáról nem volt annyi információ, sokkal inkább a szertartásra és aköré szerveződött. A másik probléma a rövidségéből fakadt, mert egy-egy részt sokkal jobban is kilehetett volna fejteni.

Cékla_Réka>!
Okakura Kakudzó: Teáskönyv

Rengeteg érdekesség a tea történelméről és amit nem is vártam, a zen buddhizmusról. :) Szerettem, magával ragadó a hangulata!

kregina>!
Okakura Kakudzó: Teáskönyv

A teázás kultúrtörténete, különösen a japán teaszertartás izgatja a fantáziámat. A könyv alapvetően tetszett, sok új, érdekes adalékkal szolgált, még tovább is olvastam volna. A filozófia terén azonban van még bepótolni valóm.


Népszerű idézetek

lzoltán IP>!

[…] Erkölcsi szabályaink a társadalom korábbi szükségleteiből fakadnak, ám szükségszerű-e, hogy a társadalom változatlan maradjon? A közösségi hagyományok tiszteletének szükségszerű velejárója, hogy az egyén áldozatul esik az államnak. A hatalmas csalás fenntartása érdekében a nevelés egy tudatlan faj létrehozására irányul. Az embereket nem valódi erényekre, hanem „megfelelő” viselkedésre tanítják. Gonoszságunk oka a szörnyű önzés. Azért nem bocsátunk meg másoknak, mert tudjuk, hogy magunk is rosszak vagyunk. Azért tápláljuk öntudatunkat, mert félünk kimondani az igazságot; azért menekülünk a büszkeségbe, mert félünk bevallani az igazságot saját magunknak is. Hogyan vehetnénk komolyan a világot, mikor annyira nevetséges! Minden alku tárgya. Becsület és erény! Óvakodj az álszent kereskedőtől, aki jót és igazságot árul! Az ember még „vallást” is vásárolhat magának, ami valójában nem más, mint virággal és zenével szentesített közerkölcs. Fosszuk meg az egyházat külsőségeitől és lássuk, mi marad belőle! Mégis, az alapítványok virulnak, mert az üdvösség ára nevetségesen alacsony – egy imáért szabadjegy a mennyországba, egy diplomáért díszpolgári titulus! Bújjunk hát gyorsan egy kosár alá, mert ha kiderül tényleges értékünk a világ számára, hamarosan potom pénzért adnak túl rajtunk egy árverésen. Miért igyekeznek a férfiak és a nők jó áron „eladni” magukat? Mi ez, ha nem a rabszolgaság korából bennünk maradt ösztön?

III. A taoizmus és a zen buddhizmus

lzoltán IP>!

     A taoisták szerint az „őskezdet” kezdetén az Anyag és a Szellem halálos viadalra állt ki egymással. Végül a Sárga császár, az ég fia, diadalmaskodott Csu Zsung, a sötétség és a Föld démona felett. A titán haláltusája közben beütötte fejét a Menny boltozatába és darabokra zúzta a Jáde Palota kék kupoláját. A csillagok kihullottak fészkükből, a Hold pedig céltalanul bolyongott az éj tátongó, vad űrjében. A Sárga császár kétségbeesetten kutatta mindenütt, hogy ki tudná összeilleszteni a Mennyországot. Erőfeszítése nem volt hiába. A keleti tengerből kiemelkedett egy királynő, a szarvkoronát és sárkányfarkat viselő isteni Nü-va, kit tündökletes tűzpáncél övezett. Varázsüstjében egybeforrasztotta a töredezett szivárványt és helyreállította a kínai égboltot. Ám a hagyomány szerint elmulasztott befoldozni két apró repedést a kék égen. Így jött létre a szerelem dualizmusa – két lélek bolyong szakadatlan a világűrben, s nem találhatnak nyugalmat, míg egybe nem olvadnak, hogy kiteljesítsék az univerzumot. Mindenki saját maga hivatott újjáépíteni reményei és lelki nyugalma égboltját.

I. A tea egyetemes diadala

gwyneira>!

Japánt barbár országnak tartották, amíg népünk a béke szelíd művészetét pártolta, s csak azóta tekintik civilizáltnak, hogy tömegmészárlásba fogott a mandzsúriai csatamezőkön.

Kapcsolódó szócikkek: Japán
lzoltán IP>!

     A zen buddhizmus különös hatása a keleti gondolkodásmódra abban rejlik, hogy a világi jelenségeket éppoly fontosnak tartja, mint a szellemieket. Tanítása szerint a dolgok magasabb rendű összefüggésében nincs különbség kicsi és nagy között, és az atomokban ugyanolyan potenciál rejlik, mint a világegyetem egészében. Annak, aki tökéletességre vágyik, észre kell vennie belső fénye tükröződését élete eseményeiben. A zen kolostorok felépítése rendkívül fontos ebből a szempontból. A rendfőnök kivételével mindenkinek megvolt a maga feladata a kolostor működtetésében, és bármily furcsa is, mindig a novíciusok kapták a könnyebb munkákat, míg a rangidős szerzetesek végezték a legterhesebb és legalantasabb feladatokat. Mindez a zen tanításából következett, miszerint a legapróbb cselekedetet is tökéletesen kell végrehajtani. Következésképpen számtalan mély értelmű beszélgetésre került sor a kert gyomlálása, répatisztítás, vagy a tea felszolgálása közben. A teafilozófia teljes mértékben az élet kicsiny dolgainak nagyszerűségét hirdető zen elmélet eredménye. A taoizmus lefektette az esztétikai ideálok alapját, a zen buddhizmus pedig átültette azokat a gyakorlatba.

Loc 374., III. A taoizmus és a zen buddhizmus (MEK)

Cheril>!

Aki képtelen felismerni magában a nagy dolgok kicsiny voltát, hajlamos átsiklani a másokban rejtező kicsiny dolgok nagyszerűsége felett.

I. A tea egyetemes diadala c. fejezet

lzoltán IP>!

     Az ízében rejlő sejtelmes vonzerő ellenállhatatlan és eszményi itallá teszi a teát. Nem is késlekedtek a nyugati humoristák a tea aromájával fűszerezni gondolataikat! A tea nem pimasz, mint a bor, nem gőgös, mint a kávé, és mentes a kakaó negédességétől is.

I. A tea egyetemes diadala

Lunemorte P>!

Az életművészet a környezethez való szüntelen alkalmazkodásban testesül meg. A taoizmus úgy fogadja el a földi dolgokat, ahogy vannak, és – ellentétben a konfuciánusokkal és a buddhistákkal – csapásoktól és aggodalomtól sújtott világunkban a szépséget igyekszik megragadni.

29. oldal

Kapcsolódó szócikkek: életművészet · taoizmus
lzoltán IP>!

     Miután a teamester kedve szerint elrendezte a virágokat, a kompozíciót a tokonomára, a japán szoba díszhelyére teszi. Semmi sem kerülhet a közelébe, ami megzavarhatná a hatást, még egy festmény sem, hacsak nincs társításuknak különleges esztétikai célja. A virágdísz úgy trónol a tokonomán, akár egy fejedelem, s a szobába lépve a vendégek vagy a tanítványok mélyen meghajolnak előtte, mielőtt üdvözölnék a házigazdát. A remekművekről rajzot készítenek az amatőr virágkötők okulására. A témáról egész könyvtárnyi irodalom áll rendelkezésre. Amikor a virágok elhervadnak, a mester a folyó hullámsírjába vagy a földbe temeti őket. Előfordul, hogy emlékművet is emelnek tiszteletükre.

VI. Virágok

aspiro I>!

Hogyan vehetnénk komolyan a világot, amikor annyira nevetséges!

26. oldal

Szelén>!

A taoisták szerint az élet komédiáját élvezetesebbé lehetne tenni, ha mindenki az összhang megőrzésére törekedne.

29. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Yutaka Yazawa: Hogyan éljünk japánul
Ivaki Tosiko: Ikebana
Roger J. Davies – Osamu Ikeno: A japán észjárás
Hidasi Judit: Na és, hogy tetszik Japán?
A. Katona Ildikó – Tóth Judit (szerk.): Szauna
Laczkó Zsuzsa – Radnai Tamás: Levelek Japánból
Kyoko Aihara: Gésák
Mécs Alajos: Az ismeretlen Japán
Sigmund Freud: Pszichoanalízis
Hidasi Judit: Vissza Japánba