Célpont (Death Note: A halállista 8.) 90% 119 csillagozás

Iszonyú kettősség érzetét kelti bennem az én „drága” Lightom, ugyanis egyszerre utálom és imádom. Annyira őrült és bár sokan előttem már írták vesztett a varázsából, én még szerencsére nem tartok ott…pont olyan amilyennek lennie kell…jaj nagyon imádom. ♥

Amennyire bírtam Mello-t az animében, annyira idegesített a mangában. spoiler
Egyébként Light egyre durvább rohamokkal tudja letámadni Misát, érdekes, hogy viszont csak Ő előtte mutatja ki igazán a foga fehérjét – a hülye fruska meg csak örül, hogy vele van. Borzalmas egy női karakter, de ez kell Light-nak, hogy alkothasson.
Ryuk még mindig nagyon vicces, Ő húzta fel négy csillagra a sztorit :D

Ebbe a részbe már túl sok volt a nyomozás. Mindenki keres mindenkit, azt se tudni ki kicsoda. Kicsit ez túlzás, de ez a Mello és Near olyan hirtelen jöttek be a képbe, hogy sok belőlük. Főleg Mello, és a bandája irritál.
Near meg egy erőltetett L-t formál, de nem az igazi.
Misa tényleg ennyire nem veszi észre, hogy Light kihasználja, vagy nem érdekli? Kizárt, hogy valaki ennyire vakon szeressen.
Azért az eredeti L és Kira közötti játszmát ezek a részek meg sem közelítik. Csak azért jár az öt csillag, mert még így is fent tartja az érdeklődésemet, hogy folytassam. Light miatt mindenképp.

Zavar, hogy nem tudom rendesen utálni Lightot, mert még mindig egy zseni, és iszonyú jól meg van csinálva a karaktere, de szeretni sem tudom igazán, mert egyre jobban bedurvul, és csak kevés választja el a zsenialitást az őrülettől (habár az őrültekhez is furán vonzódom). Mellót nem szerettem a könyv elején, de a végére, ahogy egyre többet ismertünk meg belőle, kezdtem megkedvelni, és Neart is bírom. Hát ez van, a zsenik az én gyengéim.

Az az igazság, hogy ezekre a részekre már nem emlékszem az anime-ből, így számomra teljesen újak az események. Épp ezért nagyon izgalmas volt! Eltelt négy év az előző kötet óta, de a Kira utáni nyomozás tovább folytatódik. Ezúttal két kihívója is akad Light-nak, Mello és Near személyében. Mello, aki ebben a kötetben irányítja az eseményeket, olyan, mint egy Dark L. Sok mindenben hasonlít rá, de nincsenek erkölcsi aggályai. Ezt az is remekül szimbolizálja, hogy nem valamelyik igazságszolgáltatási szervezettel köt szövetséget, hanem magával a Maffiával. Sokkal jobban el van találva a karaktere, mint amire az anime-ből emlékszem. Light igazából csak reagálni tud az eseményekre és ez jót is tesz a történetnek. Jó volt látni egy új Halálistent is az emberek világában. Shido amilyen buta, legalább annyira aranyos! Egyetlen negatívum, hogy bár a rajzok még mindig iszonyatosan minőségiek, Mello és Near lányoknak néznek ki. Főleg Mello, aki olyan, mint egy gonosz hugica!

Meglepően jó volt ez a kötet! Ha ezt a színvonalat tartani tudja, nem lesz okom a panaszra!

Nagyon sokan tudom, hogy innentől nem kedvelik se a mangát, se az animét, de én ezzel sosem tudtam egyetérteni. Számomra Near és Mello szála nélkül lezáratlan és kérdésekkel teli maradna a történet.
Near karakterét is tudom kedvelni, annak ellenére, hogy mennyire számító, és mennyivel nehezebb természetű, mint L volt, mégis van benne valami, amiért kedvelhető. Neki már jóval lazábbak az erkölcsi gátjai, de Light jelenlegi állapota ellen már ilyen embernek kell felvennie a harcot, hogy győzhessen.
Mellot pedig tudom, hogy sokan nem szeretik, és tényleg nyúl nem éppen tiszta eszközökhöz, de szerintem bátor, különösen a BB Murdersben vált nyilvánvalóvá, hogy értelmes, és alapvetően jóindulatú, hűséges karakter, nagyon szépen látszik, hogy Nearrel ellentétben a saját életét is hajlandó kockáztatni, ha el akar érni valamit.
Természetesen egyikük sem L, de nem is gond. Ketten együtt kellett kitenniük az ő karakterét, hogy el tudjanak érni valamit, és szerintem nagyon jól látható, melyikük mely személyiségelemeivel rendelkezik.
Elemzésem a teljes történet animeváltozatáról:
https://todaywiggin.blogspot.com/2020/05/death-note-hal…
Asztrológiai szempontból készült karakterelemzés:
https://todaywiggin.blogspot.com/2020/05/archetipusozzu…

Hát azért ez már nem olyan, mint az elején volt…

Bár a sztori még mindig izgalmas, és vártam a fordulatokat, keserű szájízzel rágtam át magam a köteten. Nem tudom megemészteni, hogy L-t legyőzték. A világ pedig retteg Kirától… és mindez egy füzet miatt…
Na, ekkor döntöttem úgy, hogy én aztán nem szurkolok senkinek… végülis úgy vagyok vele mint Ryuk… nekem mindegy ki győz, amíg a folyamat szórakoztató.

Eddig se volt egy könnyed olvasmány, de most aztán. Az előző kötetben már éreztem, hogy ezzel a rengeteg szabállyal kezdem elveszíteni a fonalat, mint régen az animénél ezzel a csereberével. Ami üde színfolt volt, az az új halálisten. Kellett egy kis segítség Mellonak is.

Ezt a kötetet teljes mértékben a Near, Mello vs Kira uraltan. Visszatért a lendület, nem lehet már nyugodtan ücsörögni és az új világot tervezgetni.