Óe Kenzaburó Nobel-díjas regénye egy tűz-víz testvérpár sorsán és egy szerelmi háromszögön keresztül mutatja be a hagyományos és a modern Japán életét, Japán másfél évszázados történelmét.
Futball-lázadás 23 csillagozás
Eredeti cím: 万延元年のフットボール
Eredeti megjelenés éve: 1967
A következő kiadói sorozatban jelent meg: Irodalmi Nobel-díjasok Könyvtára Metropolis Media
Enciklopédia 3
Kedvencelte 2
Most olvassa 2
Várólistára tette 44
Kívánságlistára tette 31
Kiemelt értékelések
Nem is tudom, hogyan vélekedjek a szereplőkről. Mintha álomvilágban élnének. csodájára járnak, ahogyan csicseregnek a madarak, csörgedezik a patak; ugyanakkor szemrebbenés nélkül taglalnak borzasztóbbnál borzasztóbb haláleseteket. Vérben tocsogó halottakat emlegetnek, mintha a leghétköznapibb események alanyai lennének. Ugyanakkor a könyv műfaja is érdekes, mert sok helyütt filozofikusba hajlik, míg a halál plasztikussága részeken pszichotriller jellegű. Húzza az idegeket.
Ínycsiklandónak nem mondanám ezt a könyvet, érdekesnek sem kifejezetten, talán a furcsa a legjobb. Négy csillagot azért adok, mert gazdag a szövege, tartalmas. Maga a mondanivaló nekem taszító inkább, mint vonzó. (Mások bizonyára elvontnak tartanák, nekem maguk a japánok nem azok. Inkább csak sokszor mellbevág, és nem tudok mit kezdeni azzal a ,fröcsögős' szókimondással, amelyik nem retten vissza testnedvek felvonultatásától, illetve az emberi testet ért kínzások, erőszakos halálnemek kendőzetlen bemutatásától.)
Egyfelől azt éreztem, hogy ez egy nagyon-nagyon jó könyv, másrészt azt éreztem, hogy ez sehogy sem jön át. Ilyenkor hajlamos vagyok ezért a fordítást okolni… hát, nem tudom…
Több japán könyvet olvastam az idén, és nem mindegyikkel voltam azonos hullámhosszon. Vagy kissé érthetetlen volt, vagy unalmas, de mindenképpen távoli. Ez a könyv azonban kellemes csalódás volt. Érthető és követhető a cselekmény, a karakterek mégis összetettek (mindegyikükről oldalakat lehetne írni, életüket, személyiségüket elemezni), és a történet súlyos dolgokról szól.
Japán könyvről lévén szó, teljesen más végkifejletre számítottam, és rettentően örültem, hogy meglepetést okozott!
Eredetileg nem terveztem, hogy szövegesen is értékelni fogom ezt a könyvet, mivel annyi gondolat kavarog miatta a fejemben hogy nem tudom őket rendesen megragadni, de folyton ez jár a fejemben, szóval azt hiszem mégis megpróbálkozok vele. Azt kell mondjam, szerettem ezt a könyvet eltekintve egy-két apróságtól a végén. Ennek fő oka pedig a Takasiban végigmenő változások volt. Érdekes volt megfigyelni hogyan válik vezetővé, hogy aztán a végén kiderüljön a valódi célja. Sok mindent belesűrít a történetébe pl.: spoiler és ezek miatt néha el kellett gondolkoznom, hogy hogyan is állok a történettel. Mindenesetre nem bántam meg az elolvasását, sőt még az is előfordulhat, hogy újra olvasom, hátha jobban megértem majd mi is zajlik itt a valóságban, nem pedig a felszínt fogom érinteni.
Végül is érdekes dolgokról szól ez a könyv érdekesen ("nagy" történelem vs. családi történelem; az álmok és az emlékezés történelemformáló szerepe stb.), de nem szerettem meg. Most úgy érzem, Japán kissé túlságosan idegen világ nekem, és hiába értem meg a könyvet, kötődni nem tudok hozzá.
Népszerű idézetek
– Egyszer mindenkinek meg kell halnia. És száz év múlva már senki sem fogja tudni, hogy ki hogyan halt meg. Semmi sem jobb annál, ha úgy hal meg az ember, ahogy ő maga akarja.
10. oldal
A repülőgépi balesetek esetében a halál egy pillanat leforgása alatt következik be, úgyhogy semmiféle fizikai fájdalmat nem érez az ember.
35. oldal
A patkánynak patkány identitása van. S mivelhogy én patkány vagyok, nem ájulhatok el, ha azt mondják nekem:
– Olyan vagy, mint egy patkány!
171. oldal
Régen a völgyben, egy valamire való férfi soha nem vett részt az étel előkészítésében.
186. oldal
Emlékszem gyerekkoromból, hogy a falunak mindig megvolt a maga bolondja. Neuraszténiásoknak, félkegyelműeknek se szeri, se száma, de amolyan igazi bolond, akit az egész falu annak tartott, mindig csak egy volt. Az soha nem esett meg, hogy kettő lett volna, de olyan sem fordult elő, hogy nem volt egy bolond se. Ebben bizonyára a völgy lakóinak társadalmi sajátossága rejlik: csak egy bolond lehet, akit mindenki elfogad, mint környezetük szükséges alkotóelemét.
65. oldal
Nem olvastam újságot, mióta a hó elkezdett esni. Arra gondoltam, az is lehet, hogy már a világ felett lebeg az atomháború veszélye, csak én nem tudok róla, de az a félelem és gyengeség, amely benne volt ebben a gondolatban, mégsem lehetett olyan mély, mint az az érzés, amely miatt elzárkóztam a külvilágtól és önmagamba menekültem.
230. oldal
Valóban, Taka rögtön elvállalná ezt a munkát. Te, Micu, viszont, ha jól meggondoljuk, olyan típusú ember vagy, akinek nincs sok kedve olyan munkába belevágni, amelynél különböző nehézségeket kell legyőzni. Micu, te csak olyan munkára vagy képes, hogy lefordítod mások könyveit, amelyeket olyan emberek írnak, akik le tudják győzni a nehézségeket.
285. oldal
Taka, amiről azt hiszed, hogy ez a valóság és megpróbálod az emlékezetedben felidézni, az kezdettől fogva nem más, mint egy szokványos álom.
85. oldal
Hasonló könyvek címkék alapján
- Kazuo Ishiguro: Napok romjai 90% ·
Összehasonlítás - Charles Bukowski: Posta 87% ·
Összehasonlítás - Kosáryné Réz Lola: Egy hordó bor ·
Összehasonlítás - Stephen King: A Setét Torony – Callai farkasok 87% ·
Összehasonlítás - Kazuo Ishiguro: A főkomornyik szabadsága 87% ·
Összehasonlítás - Selma Lagerlöf: A halál kocsisa 86% ·
Összehasonlítás - Kazuo Ishiguro: A lebegő világ művésze 86% ·
Összehasonlítás - Kazuo Ishiguro: A dombok halvány képe 85% ·
Összehasonlítás - Ernest Hemingway: Különös társaság ·
Összehasonlítás - Ernest Hemingway: Fiesta 82% ·
Összehasonlítás