Búcsút veszünk a halottaktól. Így van ez rendjén és most sincs másképp. Csak a méltóság, az hiányzik. Sokak számára a valóságos sírhely a Földközi-tenger mélye vagy Libanon földje. Erről a – nevezzük így – szerencsétlenségről az elmúlt több mint negyven évben sem hivatalos, sem szakmai intézmények – és, ami talán a legszomorúbb, maga az egykori Malév – nem folytattak vizsgálatot, nem tájékoztatták a nyilvánosságot. Megfeledkeztek a tragédiába sodort áldozatokról, a hozzátartozókról, azokról, akik bíztak a repülés biztonságában. Az esemény azonban nem merült feledésbe, számos legenda és elmélet született arról, hogy valójában mi történt vagy mi történhetett. Egyértelmű bizonyítékok nincsenek, ám ez nem menti azoknak a felelősségét, akik hallgatás helyett cselekedhettek volna.
A bejrúti rejtély, 1975 28 csillagozás
Enciklopédia 3
Kedvencelte 1
Most olvassa 2
Várólistára tette 14
Kívánságlistára tette 11
Kiemelt értékelések
A személyes elkötelezettség, érintettség szinte megoldhatatlan feladat elé állítja az írót. A fikcionista, a komponáló, az érző lény és a krónikás szerepe annyira keveredik, hogy nagyon nehéz egynemű alkotást létrehozni. Itt a legelejétől éreztem valami zavart, mormogva, hogy azért a mondatok szintjén rend van, akkor mi lehet a bajom? Az írói rutin ezen a szinten működött, de följebb az említett vektorok mentén szakadozott különféle irányokba a mű. Érzékeltem a filmes ideálok hatását. Forgatókönyvet ugyan nem szeretek olvasni, de el tudtam volna fogadni, ha itt az születik. Helyette viszont inkább olyan volt a szöveg, mintha a forgatókönyvet a díszletezőknek és a színészeknek szánt dramaturgi megjegyzésbuborékok lepnék el. Időnként meg a fiatal Bálint Andrást láttam magam előtt, ahogy mond pár szót hangosan, majd a gondolatai rámondással kicsit tompítottabban hallatszanak ki a fejéből. Vegyes volt tehát, ám mégis el kell ismernem, hogy a mű átbillent a működőképesség oldalára. Tehát valami működőnek az erős tökéletlenségei látszanak, ami azért mégis valami. Amitől azért mégis csak érdemes elolvasni – bár talán csak annak, akit érdekel kicsit a téma.
Annak viszont írom, hogy talán illett volna feltüntetni a nagyon ismételt üzenet forrását, Fülöp Andrásnak a halála előtt épphogy befejezett önéletírását (Szarvasbikák, gépmadarak). Most megnéztem, az öreg egyébként nem földi elkövetőt, hanem vadászgépet okol. Még annyi feltűnt, hogy a könyvben előzményként emlegetett balesetet ő későbbre teszi (és egyértelműen a pilóta nyakába varrja). Nyilván nem emlékezett már pontosan, de az lejön belőle, hogy a bejrúti katasztrófa mennyire fölébe nőtt mindennek.
Azt gondolom amit a könyv àtakart adni az olvasónak, az sikerült. Én ehhez nem is vártam irodalmi nyelvezetet. Nem kiemelkedő mű, de én pont azt kaptam amit vártam! Bemutatja az emberi oldalt (miért kellett ennek megtörténnie?) és az akkor aktuális politikai befolyást és hozzáállást, ami szerintem a mai napig így működik…eltitkolunk, hazudunk és nem vállalunk semmiért felelősséget.
„Nem szokásom idegen férfiakkal autóba ülni. Van autóbusz, azzal megyek. Konzervatív lány vagyok.”
Február 3-án volt 9 éve, hogy a Malév megszüntette tevékenységét és ennek az évfordulónak alkalmából olvastam el újra ezt a könyvet.
Néha félre kellett tennem, borzasztó és nehéz témát dolgoz fel a könyv, ám megéri elolvasni, akit érdekel a repülés és a Malév, ajánlom neki ezt a könyvet.
Kicsit hasonlított a spoiler, számomra mégis valami mást adott át olvasás közben.
Nem igazán mélyültem el korábban a könyvben boncolgatott témában, eléggé ismerethiányban álltam neki, de ez véleményem szerint nem volt hátrány. Érződik benne a személyes érintettség, a belső „küzdelem”, a kutatni akarás. Hagy nyitott kapukat, de nyilván nem is a tényleges megválaszolása a cél, inkább talán csak az „iránymutatás” (??!).
Érdekes könyv volt, sok-sok kutatással íródott „regény”, ami próbálja megfejteni, mi is történhetett 1975-ben. Sejtés van, kérdés van, a válasz pedig kérdéses. Szomorú történet mindenképp, de aki szereti kicsit a dokumentumregények stílusát, úgy ez a regény is jó példa lehet erre, a teljesség igénye nélkül. Nem tartom kiemelkedőnek, de érdekesnek igen.
Ami nekem nagyon hiányzott, hogy az utószóban a szerző leírhatta volna, hogy melyik része fikció, mert így nehéz bármit következtetni. Ha valós a szerelmi szál, akkor okék a párbeszédek. Ha fikció, akkor nagyon gyengék.
Nem vagyok szakértő, de nem tudom, hogy mennyire valós, hogy merénylet volt… Nem lett volna egyszerűbb módja valakinek vagy a szállítmány a kiiktatására?
Szóval nem jutottunk közelebb a megoldáshoz, talán a Mayday sorozatot kellett volna kapacitálni, hogy foglalkozzon vele, bárt ennyi idő után talán semmit sem lehet rekonstruálni.
Valami nagyon hiányzott ebből a könyvből, és nem feltétlen az, amit a konteoblog kommentelői hiányolnak, hogy hihető megfejtést adjon a meg nem fejtett rejtélyre.
Sajnos ebben a könyvben van minden, és nincs semmiből sem elég, így az élet által írt elképesztő történetet (aminek része az is, hogy lassan fél évszázad alatt mindenféle okok miatt nem történt hivatalos kísérlet a megfejtésre) sikerült kevéssé érdekesen elmesélni.
Van benne kis szerelem, kis magánélet, de igazából mégsem tudunk meg sokat még a főszereplőkről sem. Ehhez képest van egy csomó olyan szál, ami felesleges (a líbiaiak, Christinetől a homoszexuális kémfőnökig és a Lockerbie merénylet belengetéséig -ami majd csak 13 évvel később következik be!- van itt sok minden, és értem, hogy ez a konteó egy lehetséges szála, de minthogy a szerző nem erre voksol, elég lett volna említés szintjén elhangzania…. ahogy az izraeli verziónak is).
Szóval, ezer felé szakadunk még ott is, ahol ez „jól” része a történetnek: a korabeli viszonyrendszer Kádár-káderokkal és a maguk módján boldogulni igyekvő Kádár-kisemberekkel, szovjetekkel, angolokkal. Ezek Odze megoldásának a részei, de így együtt egyszerűen túl sok szál, nem kellő mélységben és elég szárazan bemutatva (igen, még a személyes részek is valahogy szikárak és érzelemmentesek, hiába a szerelmi szál, aminek pedig nyilván ez lett volna a fő célja)
Nem tudom, mi Odze személyes érintettsége, de sajnos ahelyett, hogy segítette volna a mesélésben, inkább csak szétszórta a figyelmét. Ehhez, nem tudom, miért, hogyan, hiszen a szerző, ha jól tudom, újságíró és író, tehát kenyere a szó, különösen az elején egyfajta iskolás fogalmazás és látásmód jelenik meg, ami később kicsit enyhül… vagy csak a cselekmény beindultával kicsit kevésbé tűnik fel. Tényleg olyan, mintha egy amatőr, íráshoz nem értő valaki akarná elmesélni a vele megesetteket rendkívüli dolgokat.
Nem mondom, hogy csalódás volt a könyv, mert maga a történet így is érdekelt, de, hogy élveztem is volna róla ezt a könyvet, azt nem igazán tudom mondani.
Kényes témát bolcolgat, és nyitott kérdéseket is hagy. Izgalmas volt, még úgy is, hogy ismertem már a történetet.
Népszerű idézetek
Az emberek nagy része őszinte is, meg hazudik is, ott élnek egy szigeten, a hazugság és az őszinteség között, szinte észrevétlenül vagyunk őszinték és észrevétlenül hazudunk, és nem is mindig hazudunk, amikor nem vagyunk őszinték, csak éppen olyanokat mondunk, hogy persze, mi is így gondoljuk, és hasonlók, akkor pontosan azon a szigeten vagyunk, mint azok, akik a hazugság és az igazság között igyekeznek boldogulni.
34-35. oldal
Engem ostoba, alapvető kérdések érdekeltek. Mi miért van? Miért fontos, hogy értsük a dolgokat? Miért fontos, hogy tudjuk az okokat? Később tudtam meg, hogy ez a filozófia. Volt egy jó tanárom a középiskolában, ő nevelt rá. Ő mondta, hogy a filozófia nagyon fontos dolog, egy baja van, hogy nehezen lehet belőle megélni.
38. oldal
Ferihegyen megkezdődik a repülőgép, a HA-LCI felkészítése. Frank, az éjszakás forgalmista átveszi a fuvarokmányokat Jánositól, az áruszállítás tisztviselőjétől.
– Hány láda ez?
– Húsz – feleli Jánosi. – Egyenként kétszáz kiló. Alkatrészek.
– A szokásos. Kalasnyikov-írógépszalagok. Apám, mennyit gépelhetnek ezek ott… – még nevetnek is.
83. oldal
[…] Moszkvával soha nem „egyeztetünk”. Ők döntenek, mi engedelmeskedünk. Ilyen egyszerű.
162. oldal (Noran Libro, 2019)
„Mindig az igazságot kell írni. De írhatja-e az író mindig az igazságot? Végre is, »költeni«, ez a hivatása, kitalál történeteket, megszépíti a részleteket, told, hozzáfűz, tökéletesít. Nem írhatja az anyakönyvi igazságot: ez nem irodalom, csak ismétlés és unalom. De mindig igazat ír, ha a látomásához hű marad. A látomásához, amely a költő meséjéből sugárzik. Ez az írói igazság: hűség a látomáshoz. Minden más csak híradás, beszámoló lehet.”
7. oldal (Noran Libro, 2019)
Hasonló könyvek címkék alapján
- Gyurkovics Tamás: Mengele bőröndje 94% ·
Összehasonlítás - Bauer Barbara: Még látlak odafenn 94% ·
Összehasonlítás - Robin O'Wrightly: Emlékkönny 98% ·
Összehasonlítás - Tapodi Brigitta: Amit örökül kapsz 98% ·
Összehasonlítás - Bakóczy Sára – Bányai D. Ilona – Cselenyák Imre – Fábián Janka – Gál Vilmos – Gáspár Ferenc – Hacsek Zsófia – Izolde Johannsen – Jezsó Ákos – Kapa Mátyás – Nemere István – Novák Andor – Schmöltz Margit – Soós Tibor – Szélesi Sándor – Trux Béla: Buda & Pest 95% ·
Összehasonlítás - Tomcsik Nóra: Tél Berlinben 96% ·
Összehasonlítás - Sánta Ferenc: Az ötödik pecsét 95% ·
Összehasonlítás - Lesznai Anna: Kezdetben volt a kert 95% ·
Összehasonlítás - Silingi Terézia: Ómama nyaklánca 95% ·
Összehasonlítás - Kristin Hannah: Menekülés Alaszkába 94% ·
Összehasonlítás