Az örök kispolgár 7 csillagozás

A fiumei születésű németül író Ödön von Horváth apja az Osztrák-Magy Monarchia diplomatája volt, akit sokszor áthelyeztek. Írónk így lett a budai Rákoczianum növendéke 1911-ben, majd később a pozsonyi főreáliskoláé két évre. Ismerte és szerette Ady költészetét. Sok szál kötötte a magyar kultúrához is. 1938-ban Hollandiába, majd Franciaországba emigrált, s nem volt még harminchét éves, amikor Párizsban halálra sújtotta egy vihar letörte faág a Champs-Elyséen.
Pályáját drámaíróként kezdte, élményvilága az első világháború utáni válságos időszak. Ez a témája 1930-ban megjelent első regényének is. A Németországból Spanyolországba utazó szereplők beszélgetése közben az akkori Európa körképét ismerjük meg, anekdotákból, pillanatképekből. S közben az ellenállhatatlanul mulatságos cselekmény mögött lüktet az író ellenszenve minden türelmetlen, erőszakos soviniszta felfogással szemben. A nagy antifasiszta regények előfutára ez a könyv, már 1930-ban pontosan érzékeli a születő… (tovább)

1930-as évek 20. század humoros magyar nyelvű magyar szerző osztrák szerző regény

Gondolat, Budapest, 1974

180 oldal · ISBN: 9632800346 · Fordította: Thurzó Gábor

Fülszövegek 1Borítók 1 Új kiadás Új borító Új fülszöveg Új címke

Enciklopédia 1

Kedvencelte 2

Várólistára tette 1

Kívánságlistára tette 2

Kiemelt értékelések

Népszerű idézetek

egy_ember

2010. március 9., 15:02

Nem szívesen gondolt a múltjára, még kevésbé szívesen beszélt róla. Ugyanis azt érezte gyakran, hogy el kell tussolnia valamit, mint aki rosszat követett el, – pedig semmi olyan rosszat nem követett el, ami ne illett volna bele az adott társadalmi rend kereteibe.

Ödön von Horváth: Az örök kispolgár

Új hozzászólás

egy_ember

2010. március 9., 15:03

Ez a Blanquez gróf elegáns jelenség és elfuserált személyiség volt. Az ősei hugenották, ő maga a bajor erdőkben született. Részben a piaristák nevelték, részben egy homoszekszuális törzsorvos Szibéria legkétségbeejtőbb hadifogoly lágerében. A családjával sehogy se jött ki, mert tizennégy testvére volt. Mégis jókedvűnek látszott legtöbbször ez a nagy gyerek, hű pajtás, de sajnos, minden hemmung nélkül. Szerette a zenét, de operába sosem járt, mert minden opera a ’Hugenották’-ra emlékeztette, és malankólikus lett, ha a hugenottákra gondolt.