Parable ​of the Sower (The Parable 1.) 7 csillagozás

Octavia E. Butler: Parable of the Sower Octavia E. Butler: Parable of the Sower Octavia E. Butler: Parable of the Sower Octavia E. Butler: Parable of the Sower Octavia E. Butler: Parable of the Sower Octavia E. Butler: Parable of the Sower

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

When unattended environmental and economic crises lead to social chaos, not even gated communities are safe. In a night of fire and death Lauren Olamina, a minister's young daughter, loses her family and home and ventures out into the unprotected American landscape. But what begins as a flight for survival soon leads to something much more: a startling vision of human destiny… and the birth of a new faith.

Eredeti megjelenés éve: 1993

>!
Grand Central, New York, 2019
346 oldal · puhatáblás · ISBN: 9781538732182
>!
Headline, London, 2014
320 oldal · ASIN: B00F0LUXYC
>!
Open Road Media, New York, 2012
356 oldal · ISBN: B002DN9ID2 · ASIN: B008HALO4Q

1 további kiadás


Enciklopédia 1


Kedvencelte 1

Most olvassa 1

Várólistára tette 21

Kívánságlistára tette 15

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Hanna IP>!
Octavia E. Butler: Parable of the Sower

Octavia E. Butler idehaza lényegében ismeretlen, holott az egyik legfontosabb afroamerikai sci-fi írónő volt, aki több Hugo- és Nebula-díjat is elnyert. A Parable of the Sower egy duológia első kötete (szó volt ugyan harmadik kötetről is, ám azt végül nem írta meg), mely azonban önmagában is kerek, és riasztóan hihető apokalipszist vázol fel, ahol nem egyetlen nagy katasztrófa vagy járvány okozza a civilizáció széthullását, hanem az lassan, lépésről lépésre erodálódik a népességnövekedés, a környezetszennyezés, a természeti erőforrások kimerülése és a növekvő gazdasági feszültségek nyomán. A társadalmi rend fokozatosan adja át a helyét az anarchiának, az emberek beletörődése a helyzet megváltoztathatatlanságába meg olyan, mint a békáé, amely addig ül a forró vízben, míg már késő kiugrani a lábosból és ezért szépen megfő.
A történet főhőse egy fiatal lány, Lauren, aki naplójában a lakóparki közösségéről kezd írni, de a falakon túl felsejlik egy egyre omladozó világ. A rendőrség már csak pénzért hajlandó egyáltalán kiszállni, egyre gyakoribbak a lopások, az egykori díszkertekben zöldségeket termesztenek, a munkanélküliség hatalmas, új, vállalati rabszolgaság van kialakulóban, ahol az olcsó munkaerőt szállás és élelem fejében zsigerelik ki.
Lauren – nem egyedüliként, de talán környezetében a legbátrabban – szembenéz a körülötte zajló változásokkal, és elkezd felkészülni a következő lépésre, a világa totális széthullására. Amikor bekövetkezik a pusztulás, néhány túlélővel együtt megindul északra, hogy munkát találjon és lehetőséget egy normális életre, miközben egy új filozófia/vallás tanításai alakulnak ki összegyűjtött verseiből és gondolataiból.
Nagyon jól megírt, abszolút hiteles világvége ez, ahol a Lauren által kitalált, innen-onnan összeszedett vallás (az Earthseed) pozitív és emberi jövőképet kínál. Az első kötet Lauren vándorlásával foglalkozik, és azzal, ahogyan az első Earthseed közösség kialakul körülötte, előrevetítve egy karizmatikus és eltökélt prófétanő képét, aki kiutat keres a pusztulásból, és az emberiség legjobb tulajdonságait és tudását elvinné a csillagok közé.

Bővebben:
http://sfmag.hu/2015/04/13/octavia-e-butler-parable-of-…

Noro >!
Octavia E. Butler: Parable of the Sower

A közeljövő Amerikájában a rendnek csak a látszata maradt fent: a dollár napról napra értéktelenedik, a kormány sorra vonja vissza az átlagembert oltalmazó törvényeket, a városokban pedig fallal körülvett kis közösségek jönnek létre, hogy legalább a szomszédság megvédje önmagát. Egy ilyen elfalazott utcában él a regény ifjú hősnője, aki családtagjainál sokkal tisztábban látja a jövőt. A közösség azonban ragaszkodik a múlt maradványaihoz, és csak egy bizonyos szintig hajlandó alkalmazkodni a változásokhoz. Olamina ezért azt a célt tűzi ki maga elé, hogy megértesse az emberekkel ennek a fontosságát.

A Példabeszéd… egy naplóregény: a főhős ebben írja le, hogyan ismeri és érti meg a világban zajló eseményeket és alakítja ki filozófiáját. Olamina „hiperempátia szindrómában” szenved, azaz szó szerint érzi mások fájdalmát, mégis kénytelen a pragmatizmus szószólójává válni, mert körülötte mindenki a homokba dugná a fejét és várná, hogy visszatérjenek a régi szép idők.
A könyvben ábrázolt 2020-as évek egyszerre ismerősek, ugyanakkor sokkolóan kegyetlenek. A Kaliforniából észak felé menetelő, hontalanná vált tömegekre emberi ragadozók és az embertelen törvényeket kihasználó szervezetek is veszélyt jelentenek. A józan ész azt diktálja, hogy senki ne bízzon senkiben, ugyanakkor azt is, hogy a hasonlóan gondolkodó embereknek közösségbe kell forrniuk – és ezt a célt szolgálja a Földmag (Earthseed) filozófiája, amely egy lány naplórészleteiből fokozatosan posztmodern vallássá válik.

Tulajdonképpen örültem volna, ha erről a vallásról többet tudunk meg, mert itt csak a születését és kezdeti gondolatait ismerhetjük meg, és az utóbbiak is még egy cseppet homályosak. A történet sokkal inkább egy hagyományos közösség összeomlásáról és egy csapat menekült vándorlásáról szól, ami a maga nemében rendkívül hatásosan van megírva (arról nem is beszélve, hogy kínosan aktuális), de nem igazán látom, miért ez az a könyv, amit első helyen szoktak kiemelni a szerző munkásságából. De a magokat mindenesetre elvetette, és kíváncsi vagyok, mi fog ebből kihajtani a második kötetben.

1 hozzászólás
ujhelyiz P>!
Octavia E. Butler: Parable of the Sower

A modern emberi civilizáció egy csomó feltételre épít, hogy működjön – többek között az emberek a közös túlélés érdekében nagyobbrészt együttműködnek, bízhatunk a szomszédban, hogy nem gyújtja fel a házunkat vagy éppen meg lehet termelni elegendő élelmiszert ahhoz, hogy lehetőség szerint ne túl sokan éhezzenek. Ezen feltételek egyszerűnek tűnnek, de ha mégis megtörnek, akkor az eredmény katasztrofális lehet.

Ez a könyv azt járja körül, hogy milyen az élet, ha ezek megsérülnek: egy nem részletezett katasztrófa (lehet ez természeti csapás, esetleg vegyi szennyezés), Kalifornia feltétlenül, de az Egyesült Államok is megszűnt az ígéret földje lenni: az emberek nem elhanyagolható része jobb híján fosztogatásból tengeti életét, a volt középosztály még lokális kommunákban próbálja meg kivédeni a fokozatos lecsúszást, nagyrészt sikertelenül, és egy furcsa drog piromán őrülteket csinál használóiból.

Ebben a világban egy kamasz lány naplóját olvassuk, akinek szülei egy ilyen kommuna nem-hivatalos vezetői, és egyre több és több tudást adnak át lányuknak, hogy eszközt adjanak a kezébe, hogy túléljen. Ez különösen nehéz, mert a lánynak van egy furcsa, hiperempátia-szindrómának hívott problémája: az átlagnál sokkal erősebben átérzi az általa látott személyek érzéseit, legyen az öröm vagy éppen fájdalom.

Ahogy az ismert világ megváltozik, főhősünk elkezdi filozófiai elképzeléseit átadni egyre több embernek, amit nagyon könnyen lehet egy új vallás születésének értelmezni. És valahol számomra ez a kötet központi szála: egy ember maga köré gyűjt egyre több embert, és ettől a világ egy kis része megváltozik… És az ember felelőssége, hogy milyen irányba változtatja meg a dolgokat.

A végeredmény egyfelől szörnyű – az, amit megszoktunk, széthullhat, és utána csak kis lépésekben lehet valami nem teljesen szörnyű eredményre jutni. Ugyanakkor bizalomgerjesztő is, hiszen nem kell mindenkinek megegyeznie arról, hogy mi legyen a folytatás, mégis jobb eredményre lehet jutni. És ha valami, ez a kettősség teszi ezt a disztópiát nagyon fontos olvasmánnyá – akár a felelősség parabolájává…

TheNAkos P>!
Octavia E. Butler: Parable of the Sower

Az emberiség imádja a világ végének az ötletét. Mióta az első ember felfogta, hogy néha rossz az időjárás képzelegnek arról, hogy eljön a vég. Így nem csoda, hogy mérhetetlen mennyiségű regényt olvashatunk, ami az összeomlás után játszódik. Ez is egy közöttük. Egy amit érdemes kezünkbe venni. Többnyire földhöz ragadt, jól átgondolt világvége sci-fi ez.

A könyv maga egy napló. Az író / főszereplő Lauren Oya Olamina naplója és 2024-ben kezdődik. 23 éve, amikor a könyv íródott ez még igen távoli jövő volt. Most olvasva már csak 8 év. Ráadásul a jövő kép, amit felvázol még ma se lehetetlen, kis túlzással, akár meg is történhet, hogy 8 év múlva ott tartunk.

És nem szép a jövő. Legalábbis USA jövője, de ha ők összeomlottak tuti a világ többi része sincs a helyzet magaslatán. Röviden felvázolva egy olyan világot mutat be, ahol a klíma változás miatt szárazság és éhínség vette át a jólét helyét. Ugyan még mindig van egy közös kormány elnökkel, az államok határai mind ország határként működnek. A rendőrség, mentők és tűzoltók azokkal fizettetik ki a szolgálatot, akik kihívták őket. A kormány pedig csak adóztat és drága, de hősies Mars missziókkal tartja a reményt a köztudatban. Rengetegen munka nélkül az utcákon élnek. Gyűjtögetnek, lopnak és gyilkolnak a napi megélhetésért.
Lauren a napló írója egy szerencsésebb közösségben él, akik egy fallal elkerített apró szomszédságban, házakban, vízzel és árammal ellátva tudnak túlélni. Ők körülbelül az alsó közép osztály ebben a társadalomban. Tudnak írni és olvasni, folyamatosan őrzik a “jólétüket”. Akik ott születtek el se tudják képzelni milyen borzalmas a kicsi zárt közösségükön kívül élni, ugyan akkor teljesen kilátástalan a jövőjük. Több generációnyi család él egy-egy háztartásban és jobb életre nem nagyon van remény. Tehát innen csak lefelé vezet az út. És ezt Lauren is tudja.

Ennél többet nem igazán van értelme elmondani arról, milyen alapokból indul ki a történet. Azt pláne nem fogom leírni hova vezet. Tényleg érdemes beszerezni és elolvasni.

Bővebben: http://yzahk.in/post/143575576185/parable-of-the-sower

RitaMoly P>!
Octavia E. Butler: Parable of the Sower

Nem egy könnyű olvasmány – főleg, mert míg más disztópikus regényeknél az ember nyugtatgathatja magát azzal, hogy valami járvány, természeti katasztrófa vagy autoriter hatalomátvétel miatt olyan a világ, amilyen, itt ez meglehetősen nyitott kérdés marad. Valószínűleg 1993-ban úgy nézett ki, hogy húsz év elteltével ilyen lesz Amerika azoknak, akik nem fehérek és/vagy gazdagok, és hát csak így magunk közt szólva: nem mondanám, hogy Octavia E. Butler olyan rettenetesen mellélőtt volna… Amitől egy kicsit tartottam, az a történet vallásos vetülete volt, a vallás meg én finoman szólva sem jövünk ki jól egymással. De érdekes módon itt ez nem zavart, sőt, az itt vázoltak fő tételével egyetértek: az élet egy merő változás, az emberiségnek pedig a csillagok közt van a helye. Ha úgy vesszük, ez a könyv azon túl, hogy az Egyesült Államok faji kérdését boncolgatja, egy nagyon erős érv amellett, hogy miért nem pénzkidobás az űrkutatás akkor sem, ha még annyi a megoldatlan földi társadalmi probléma.

>!
Headline, London, 2014
320 oldal · ASIN: B00F0LUXYC

Népszerű idézetek

Noro >!

All that you touch
You Change.
All that you Change
Changes you.
The only lasting truth
Is Change.
God
Is Change.

Noro >!

Create no images of God.
Accept the images
that God has provided.
(…)
The universe
is God’s self-portrait.

ujhelyiz P>!

The questions little children ask drive you insane because they never stop. But they also make you think.

221. oldal, 18. fejezet (Open Road Media, 2012)

Noro >!

Cities controlled by big companies are old hat in science fiction. My grandmother left a whole bookcase of old science fiction novels. The company-city subgenre always seemed to star a hero who outsmarted, overthrew, or escaped “the company.” I’ve never seen one where the hero fought like hell to get taken in and underpaid by the company. In real life, that’s the way it will be. That’s the way it is.

Chapter 11

Noro >!

“No one is who we think they are,” I said. “That’s what we get for not being telepathic.”

Chapter 16

RitaMoly P>!

We are all Godseed, but no more or less so than any other aspect of the universe, Godseed is all there is—all that Changes. Earthseed is all that spreads Earthlife to new earths. The universe is Godseed. Only we are Earthseed. And the Destiny of Earthseed is to take root among the stars.

Chapter 7

abby P>!

Sometimes people say I look grim or angry. Better to have them think that than know the truth. Better to have them think anything than let them know just how easy it is to hurt me.

13. oldal

abby P>!

So I preached from Luke, chapter eighteen, verses one through eight: the parable of the importunate widow. It’s one I’ve always liked. A widow is so persistent, in her demands for justice that she overcomes the resistance of a judge who fears neither God nor man. She wears him down.
Moral: The weak can overcome the strong if the weak persist. Persisting isn’t always safe, but it’s often necessary.

126-127. oldal

abby P>!

People are setting fires to get rid of whomever they dislike from personal enemies to anyone who looks or sounds foreign or racially different. People are setting fires because they’re frustrated, angry, hopeless. They have no power to improve their lives, but they have the power to make others even more miserable. And the only way to prove to yourself that you have power is to use it.

135. oldal

RitaMoly P>!

Well, we’re barely a nation at all anymore, but I’m glad we’re still in space. We have to be going some place other than down the toilet.

Chapter 3


A sorozat következő kötete

The Parable sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Nnedi Okorafor: Who Fears Death
Ian Tregillis: The Mechanical
Daryl Gregory: Afterparty (angol)
Walter M. Miller Jr.: A Canticle for Leibowitz
Ursula K. Le Guin: The Telling
James BeauSeigneur: Acts of God
Robert Silverberg: Tower of Glass
Paolo Bacigalupi: Ship Breaker
Paolo Bacigalupi: The Windup Girl
Sam J. Miller: Blackfish City