Kindred 7 csillagozás

Octavia E. Butler: Kindred Octavia E. Butler: Kindred Octavia E. Butler: Kindred

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Dana, a modern black woman, is celebrating her twenty-sixth birthday with her new husband when she is snatched abruptly from her home in California and transported to the antebellum South. Rufus, the white son of a plantation owner, is drowning, and Dana has been summoned across the years to save him. After this first summons, Dana is drawn back, again and again, to the plantation to protect Rufus and ensure that he will grow to manhood and father the daughter who will become Dana's ancestor. Yet each time Dana's sojourns become longer and more dangerous until it is uncertain whether or not her life will end, long before it has even begun.

Eredeti megjelenés éve: 1979

>!
Headline, London, 2018
320 oldal · puhatáblás · ISBN: 9781472258229
>!
Headline, London, 2014
306 oldal · ASIN: B00F0LUZ4U
>!
Beacon Press, 2009
264 oldal · keménytáblás · ISBN: 9780807083109

2 további kiadás


Most olvassa 1

Várólistára tette 28

Kívánságlistára tette 27


Kiemelt értékelések

Noro>!
Octavia E. Butler: Kindred

Nehéz ezt a regényt a helyén kezelni. A Kindred Octavia Butler egyetlen olyan története, amely nem használ klasszikus sci-fi motívumokat: főhősét – egy afroamerikai nőt a XX. század végéről – minden magyarázat nélkül bedobja az 1810-es évekbe, egy rabszolgaültetvény életébe. A történet ettől kezdve nem az időutazásról szól, hanem az alkalmazkodásról és a túlélésről.
A sokkoló nyitójelenet után talán az a legkülönösebb, hogy nem kapjuk azonnal telibe a korszak brutalitását. Sőt, a hamis biztonságérzet írja le a legjobban Dana első tapasztalatait. Az író szabályosan elaltatja a gyanakvásunkat, ahogy árnyalt képet fest a „házi niggerek” csendes életéről – WTF ez, Tamás bátya kunyhója 2, kérdezi teljes joggal az olvasó. De természetesen nem az, hanem egy mesterien felépített ellenpont, amely csak még jobban kihangsúlyozza a rendszer abszurd mivoltát, amelyben normális, sőt helyénvaló, ha az embert úgy szelídítik, mint egy kutyát. A jutalmak és büntetések között a modern nő teljesen összezavarodik, és rá kell döbbennie, hogy a rabszolgaságban az a legrosszabb, hogy ha eléggé megtöri az ember lelkét, akkor hozzá lehet szokni. Számára ráadásul még az az út sem nyitott, hogy egyszerű szörnyetegként kezelje a „gazdát” – XX. századi neveltetésének átka, hogy benne is kénytelen meglátni az emberi vonásokat.
Ez a mű szerintem különleges helyet foglal el a rasszizmussal foglalkozó fantasztikus irodalomban. Nem csak azért, mert akkor jelent meg (1979), amikor még egyáltalán nem volt trendi, de azért is, mert túllép a hasonló történetek többségéből áradó nyers dühön, a „revenge fantasy” típusú megoldásokon, és egy átlagos, normális emberi érzések által mozgatott főhős szemszögéből mutatja be a témát. Hibájául legfeljebb annyit tudok felhozni, hogy a befejezést némileg hiányosnak érzem, sok az elvarratlan szál, a magyarázatra váró részlet. De még ezt is el lehet fogadni, mint a koncepció részét.

mandris>!
Octavia E. Butler: Kindred

Paradox helyzet, hogy Butlertől eddig pont azt a regénysorozatot nem olvastam még el, amellyel a látóterembe került (Parable of the Sower és Talent), ellenben, ha nem is falom a könyveit, azért mégiscsak ezzel együtt immár öt könyvét olvastam, ami még olyan kedvencemről sem mondható el, mint Umberto Eco. Ráadásul eddig minden könyvével kapcsolatban úgy éreztem, hogy megérte elolvasni, ami szintén nem kis szó. Kedvenceim ugyan nem lettek, mert a könyveiben sok minden eléggé kívül esik a komfortzónámon, de mindenképp elgondolkodtató olvasmányok voltak, és el kell ismernem Butler kimagasló tehetségét.
Ez pedig a Kindred esetében is megmutatkozott. Ugyan sci-fi elemekből ezúttal jóval kevesebbet kaptam, ami a sci-fisített vámpírregény Fledgling és a szintén határozottan sci-fi Xenogenezis sorozat után eléggé meg is lepett, de hagyjuk is inkább a műfaji besorolást másra, mert nem is ez a lényeg. Butler elsősorban egy olyan regényt akart írni, amelyben a rabszolgaságól, és a rabszolgasorsról beszélhet a maga módján, és ehhez a megfelelő eszközt egy huszadik századi fekete nő időutazásában találta meg. Arra azonban nem volt szüksége, hogy ennek az időutazásnak tudományos vagy mágikus megalapozást adjon, úgyhogy nem is derül ki, hogyan történik.
A regény főszereplőjét egy fehér fiú, spoiler szólítja vissza újra és újra a múltba, amikor életveszélybe kerül. Ez a fiú viszont egy rabszolgatartó fia, így Dana belecsöppen a polgárháború előtti dél életébe, és saját bőrén tapasztalja meg, milyen élete volt akkoriban egy rabszolgának. Mindezt persze a saját XX. századi szocializációjával. Butler ebben a regényben is hozza, amiben nagyon erős: a komplex, erős, de egyben sebezhető – tehát nagyon is emberszerű, valósághű – női főszereplőt, az összetett személyközi viszonyokat (elsősorban Dana és Rufus kapcsolata van a középpontban, de nem csak), kedvenc témáit, úgymint faji és nemi kérdések. A legerőteljesebben viszont azzal hatott rám a regény, hogy hitelesen bemutatja, milyen az, ha valaki valóban ekkora hatalmat gyakorol egy másik személy fölött. Rengetegszer vagyunk hülyék, gonoszak, impulzívan cselekszünk, szeretnénk megbosszulni sérelmeket – mi lenne, ha pl. hatalmunkban állna bosszút állni bármilyen minket ért apró sérelemért is egy nekünk kiszolgáltatott emberen?

kicsi_Coco P>!
Octavia E. Butler: Kindred

Alapból nagyon szeretem az időutazós könyveket, nem titok (sőt), hogy az Outlander széria a kedvencem, még ha nem is tudtam magam még rávenni, hogys befejezzem a sorozatot angolul (azt mondják, az ötödik rész elég gyengusra sikerült).
Szóval, adott egy tök jó időutazós sztori, a bonyodalom, hogy szegény főszereplőnk fekete, és a 18. századi Amerikába utazgat vissza, ahol virágzik a rabszolgaság, rabszolgatartás. Főhősnőnk pedig kifejezetten önérzetes, így látható, miből lesz a fő konfliktus.

Nagyon tetszett az alapsztori, kíváncsian vártam, hogy mi sül ki belőle, és egyébként érdekes volt, olvasmányos, pörgős, de megmondom, én keveselltem. Mármint hosszra. Ami alapból egy jó dolog, hiszen szívesen láttam volna többet az egészből, ez is lehetett volna egy jó hosszú eposz, mert érdekes a történet, és ki lehetett volna hozni belőle többet is. Tetszett, hogy nem finomkodott az író az időutazás legnagyobb kérdésével, hogy vajon megváltoztathatod-e a múltat? A túlélés közepette az embernek eszébe sem jut, hogy milyen bonyodalmakat okozhat.
A főszereplőt már-már néha túl intelligensnek is éreztem, túl hamar törődött bele a dolgokba, túl hamar realizálódott benne a helyzet (persze ha a „jaj, ez nem lehet igaz, biztosan álmodom, csípj meg” felállás lett volna, azért finnyáskodnék :) )
Alapvetően az Outlanderhez nem hasonlítható, sem összetettségben, sem írásmódban, sem a plot nem volt olyan szövevényes, de elérte, amit szerintem el kellett érnie, például belegondoltam a rabszolgák helyzetébe, hiszen milyen szörnyű lehetett, hogy például a gazdád simán eladhatta a férjed vagy a gyerekeidet. Közben persze szégyelltem is magam, hogy mégis hogy volt képes erre a szörnyűségre az emberiség? A 18. sz-i déli államok élete amúgy is mindig vonzott, bár redneckek szegénykéim, van ennek az érának egy pikáns morbidsága, ami mindig is vonzott. Élményben nekem egyébként a 12 év rabszolgasághoz hasonló.
Negatívumot nem nagyon tudok felhozni, talán azt, hogy tényleg lehetett volna hosszabb, megtudhattunk volna a főszereplőkről többet is, és lehetett volna benne picivel több drámai pillanat.

Mindenesetre ajánlom, remek könyv!


Népszerű idézetek

RitaMoly P>!

My memory of my aunt and uncle told me that even people who loved me could demand more of me than I could give — and expect their demands to be met simply because I owed them.

109. oldal, The Fight (Beacon Press 2003)

RitaMoly P>!

I read books about slavery, fiction and nonfiction. I read everything I had in the house that was even distantly related to the subject – even Gone With the Wind, or part of it. But its version of happy darkies in tender loving bondage was more than I could stand.

116. oldal, The Fight (Beacon Press 2003)


Hasonló könyvek címkék alapján

Deborah Harkness: Shadow of Night
Audrey Niffenegger: The Time Traveler's Wife
Alexandra Bracken: Passenger
Cassandra Clare: Clockwork Angel
Suzanne Collins: The Hunger Games
Stephenie Meyer: The Host
David Mitchell: Cloud Atlas
Margaret Atwood: The Handmaid's Tale
Stephen King: 11/22/63 (angol)
Tom Sweterlitsch: The Gone World