Imago (Xenogenesis 3.) 6 csillagozás

Octavia E. Butler: Imago Octavia E. Butler: Imago Octavia E. Butler: Imago Octavia E. Butler: Imago

The futures of both humans and Oankali rest in one young being's successful metamorphosis into adulthood.

Eredeti megjelenés éve: 1989

>!
Grand Central, New York, 2021
304 oldal · puhatáblás · ISBN: 9781538753736
>!
ASIN: B00I9JJKOQ · Felolvasta: Barrett Aldrich
>!
Aspect, 1997
220 oldal · ISBN: 9780446603638

1 további kiadás


Kedvencelte 2


Kiemelt értékelések

mandris>!
Octavia E. Butler: Imago

Elérkezett azok ideje, akiket elsősorban az oankálik érdekeltek. Én nem tartoztam közéjük, ezért sajnáltam, hogy bár Butler izgalmas új irányt vetett fel az előző részben a marsi ember-kolóniával, de ezt aztán nagy sajnálatomra, nem vitte tovább. Pedig számomra izgalmas lett volna arról olvasni, mit gondol Butler, képes-e az emberiség mégis tanulni a múltbeli hibákból, vagy – ahogy például Miller klasszikus posztapokaliptikus regényében – újra és újra elpusztítja magát. Attól nem féltem volna, hogy ne lett volna kellően eredeti. Sajnáltam, hogy Butler elengedte ezt a szálat, és inkább az új faj kibontakozására fókuszált.
A harmadik rész főszereplője, Jodahs, szintén a maga nemében első, ő ugyanis az első ember-oankáli ooloi, aki ráadásul idő előtt jelenik meg, szándékolatlanul, nagy felbolydulást keltve és alaposan felforgatva nem csak a családja, hanem az egész faj életét. Mint ooloi ugyanis képes mások génállományát manipulálni, képes gyógyítani, de beteggé is tenni másokat, akarva vagy akaratlanul. A korábbi regényekben bemutatott világ is bővül, ugyanis kiderül, hogy valahogy mégiscsak maradtak még termékeny emberek a Földön, csak épp a belterjes utódnemzés következtében legtöbben súlyosan betegek, egy genetikai rendellenességben szenvednek. Ezáltal viszont csak még ellenállhatatlanabbak lesznek Jodahs számára.
A trilógiának ez a része még a korábbi regényeknél is messzebb merészkedik, hogy elidegenítse olvasóját. Nem elég, hogy a főszereplő ebben a legidegenebb, hiszen nem elég, hogy oankáli génekkel is rendelkezik, ráadásul egy olyan nem képviselője, amelyhez hasonlót nem ismerünk. Ezen kívül ebben van a leginkább kibontva az oankáli módra való társulás, ráadásul az írónő még egy incesztust is felvonultat. Arról már korábban is volt szó, hogy oankáliéknál egy testvérpár társul egy más családból származó ooloi-jal és így alkotnak új családot, de az emberi-oankáli vegyes családokban eddig a férfi és nő nem voltak rokonok. Ez borul most fel, és ezáltal még a korábbiaknál is jobban felvetődnek az oankáli-ember kapcsolat morális vonatkozásai. Plusz ebben a részben talán a leghangsúlyosabb az ember és oankáli társak egymásra utaltsága. Jodahsnak (és testvérének) több okból is érdeke, sőt, elemi létszükséglete, hogy mielőbb emberi társakra találjon. De miután ez megtörténik, nem igazán van visszaút: ember és oankáli összeköti életét, és olyan alapvető biológiai változások mennek végbe mindenkiben, amelyek ezt a kapcsolatot gyakorlatilag elszakíthatatlanná teszik, vagy ha mégis megszakad valami okból, annak mindenki kárát látja, biológiai értelemben is. Ebben a részben ráadásul az is aggasztó, hogy az emberek nem is igazán kapnak lehetőséget arra, hogy mérlegeljék, mibe vágnak bele, mert nem kapják meg a szükséges információkat. Az ember-oankáli viszony már eddig is elég aszimmetrikus volt, és ez is szépen illeszkedett ebbe a képbe. Az egész trilógiát meg lehetne írni olyan emberi nézőpontból, amelyből az oankálik nem igazán kerülnének ki jól. Előbb az emberiség sterilizálása, egyes emberek tudtukon kívüli magukhoz kötése, tulajdonképpen az egész emberiség gyámság alá helyezése, stb. Ezen a képen csak kicsit tud árnyalni, hogy végül nagyvonalúan beleegyeztek a marsi kolónia létrehozásába.
A másik, ami nagyon az előtérbe kerül, az a betegség és gyógyulás kérdése. Az ooloi-ok, mint génmanipulátorok képesek ugyanis genetikai betegségeket is meggyógyítani, az ember szunnyadó képességeit, potenciálját felébreszteni, ezzel együtt pedig az emberi élet hosszát is jelentősen megnövelni (ezek majd szintén előkerülnek Butler utolsó megjelent regényében, a Fledglingben is). Ez ismét felvet fontos kérdéseket azzal kapcsolatban, hogy tekintünk a betegségekre, illetve az élet végére, és úgy általában a földi életről mit gondolunk. Nyilván, ha nincs tovább, annyi van, amennyi itt a földi életben kijut nekünk, és semmi több, akkor persze, legjobb megszabadulni minden nyűgtől (az oankálikkal társultakat még a szúnyogok se csípik), és minél tovább élni egészségben. Ha viszont a földi élet csak felkészülés a túlvilágra, akkor ezek a kérdések is más megvilágításba kerülnek. Ilyen formán tehát Butler, még ha nem is feltétlenül akarva, ezeket a kérdéseket is felveti az olvasójában, ami az én szememben egyértelműen pozitív. Én magam tudtommal nem rendelkezem gyógyíthatatlan betegséggel, úgyhogy azt nem tudom megítélni, az ilyen olvasók hogyan fogadják a regénynek ezt az oldalát.
Összességében az én viszonyom felemás lett, különösen ezzel az utolsó résszel – másról szívesebben olvastam volna –, és úgy általában is az egész trilógiával: elég sok dolog taszított benne, de azért sok fontos kérdést fel tudott vetni, ráadásul nagyon színvonalas, és nagyon hitelesek és komplexek az egyes szereplők. Még ha legtöbbször vélhetően nem is olyan álláspontra jutottam, mint Butler nagy rajongói, vagy akár Butler maga, az én szempontomból ez egy nagy-nagy pluszpont ennek a sorozatnak. Butler eredeti és izgalmas hang a sci-fi irodalomban. Biztosan sokat fogok még tőle olvasni, mert még ha nem is éppen mindenestül kellemes élmény számomra, sőt, sok megoldása és ötlete kifejezetten taszít, fontos kérdéseket vet fel, és – ellentétben sokakkal – cseppet sem érzem didaktikusnak, vagy hogy valamit mindenképp szeretne lenyomni a torkomon.

ideali_zed>!
Octavia E. Butler: Imago

Értem, miért lett kiemelkedő a maga nevében ez a sorozat és szép zárásnak is tartom a kötetet. A merézsége, újdonsága és a kendőzetlen őszintesége az, ami átbillentette nekem ezt a könyvet az inkább jobb kategóriába, bár nehéz besorolni, hiszen nem tudom egyedi történetként kezelni csak ezt a könyvet. Ha valakinek idegenek voltak az idegenek (pun intended), annak ez a zárás nem igazán fog tetszeni.

suwungcheol>!
Octavia E. Butler: Imago

Meglepően könnyed lett az utolsó kötet, de már a könyv közepénél tudtam, hogy ha lehetséges lenne, én örökké olvasnék az ooloiokról. Az egész sorozat… Treasure. I miss them already…


A sorozat következő kötete

Xenogenesis sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Daniel Keyes: Flowers for Algernon
Philip K. Dick: The Crack in Space
Aldous Huxley: Brave New World
Philip K. Dick: Dr. Futurity
Kurt Vonnegut: Az ötös számú vágóhíd / Slaughterhouse-Five
Joan Slonczewski: The Children Star
Kurt Vonnegut: Player Piano
Philip K. Dick: The Man Who Japed
George Orwell: 1984 (angol)
Arthur C. Clarke: 2001: A Space Odyssey