Nagyon zavarba ejtő és megterhelő olvasmányélmény volt ez.
Azon gyorsan lépjünk is túl, hogy mennyire egy klasszikus, prototipikus sci-fi szerintem, és mennyire pont azt és úgy csinálja, amire az igazi sci-fi való, és ahogy azt tennie kell. Vagyis, mutat egy olyan elképzelt, jövőbeli helyzetet (opcionálisan űrhajókkal, földönkívüliekkel, miegyébbel), ami alkalmas arra, hogy jelenlegi emberi problémáinkat, gyarlóságainkat, jellegzetességeinket megmutassa – kicsit más szemszögből, gondolkodásra késztetve, elborzasztva, figyelmeztetve, jó esetben utat mutatva. Ezt Butler döbbenetesen jól csinálja, erre találták ki ezt a műfajt, pont. És hát annyira örök érvényű ezért a mondanivalója, annyira friss és mai, cseppet sem öregedett, pedig már elmúlt harminc, ugyebár. (Hard SF-nek mondjuk semmi szín alatt nem mondanám, de hát egy Orson Scott Carddal csak nem állok le vitatkozni?) (Jó, persze van olyan téma, amiről szívesen vitáznék vele egy jót.)
Aztán pedig van Lilith, az ő története, gondolatai, reakciói, érzelmei, amikről nagyon bensőséges és intenzív képet kapunk a könyv során. Meg van a többi ember (és Butlernek bizony megy az élettörténeti adatok alapján történő jellemábrázolás, el se hittem!), és az ő interakcióik, az egész csoportdinamika… Én pedig ott álltam meglőve, mert amik ott történtek, ahogy Lilith és a többiek működtek ebben a helyzetben, az annyira nem olyan volt, mint egy szórakoztató műfajú regényben annak lennie kellene! Senki nem viselkedett könyvszereplőtől elvárható, hősies, vagy akár csak logikus, észszerű módon. Hanem valahogy rettenetesen úgy, ahogy a valóságban viselkednek az igazi emberek, és ez valahogy nagyon rossz volt. Miközben persze ez volt a könyv legjobb része, szóval bonyolult, majd elolvasom talán még egyszer valamikor.
Pár rövid mellékgondolat még:
1. Az oankálik egyszerre semmi extrák meg van bennük mégis valami nagyon nagy furaság, nem tudok hozzájuk érdemben viszonyulni se, brr.
2. Hát, nagyon kíváncsi lettem, hogy nézne ki mondjuk a pandamentési program a pandák szemén keresztül, ha ők egyszerre öntudatra ébrednének, és rájönnének, mi is ez az egész…
3. Három egész napot el lehet azon gondolkozni, miért Lilith a főhős neve vajon. Gondolom, nem véletlenül.