Dawn (Xenogenesis 1.) 4 csillagozás

Octavia E. Butler: Dawn Octavia E. Butler: Dawn Octavia E. Butler: Dawn Octavia E. Butler: Dawn

Lilith lyapo awoke from a centuries-long sleep to find herself aboard the vast spaceship of the Oankali. Creatures covered in writhing tentacles, the Oankali had saved every surviving human from a dying, ruined Earth. They healed the planet, cured cancer, increased strength, and were now ready to help Lilith lead her people back to Earth--but for a price.

Eredeti megjelenés éve: 1987

>!
Grand Central, New York, 2021
320 oldal · puhatáblás · ISBN: 9781538753712
>!
ASIN: B00I0WSPL6 · Felolvasta: Aldrich Barrett
>!
Open Road Media, New York, 2012
310 oldal · ASIN: B008HALOEQ

2 további kiadás


Kedvencelte 1

Várólistára tette 7

Kívánságlistára tette 7


Kiemelt értékelések

BorkaReads>!
Octavia E. Butler: Dawn

Amikor először elolvastam ezt a könyvet szerintem még nem voltam hozzá elég érett. Így, hogy másodjára is nekifutottam, ráadásul angolul, nagyon szerettem. Azóta már a második részt olvasom, szerintem egyedülálló sci-fi sorozat.

mandris>!
Octavia E. Butler: Dawn

A trilógia első része megadja az alaphangot, elindítja a történetet, de nagyon érezhető rajta, hogy csak első része egy hosszabb sorozatnak. Ezzel persze semmi baj, csak azokat a sorozatokat szeretem kevésbé, amikor nem a koncepció, hanem a várható bevétel indukálja a folytatásokat. Ennél nem éreztem ezt, és ha ez lett volna a helyzet, valószínűleg sokkal kommerszebb darab született volna, de az nem vallott volna Butlerre.
Az alaphelyzet nem különösebben eredeti: az emberiség épp túl van azon, hogy majdnem végképp kipusztította magát. Az emberiség még életben maradt tagjait egy idegen életforma menti meg, de nem teljesen önzetlenül. Ők az oankálik, akik azért utazzák be keresztül-kasul a világűrt, hogy olyan fajokat találjanak, amelyekkel spoiler
Az idegenek sem annyira nagyon eredetiek: kicsit emberszerűek, de azért nem igazán, hogy azért kellően idegenkedjen tőlük az olvasó, hiszen az emberiségnek ezúttal még a szokásosnál is sokkal intimebb közelségbe kellene kerülnie az idegenekkel.
A regényt véleményem szerint a hiteles emberi reakciók viszik el a hátukon. A regény Lilith körül forog, aki az első felébresztett ember, akit beavatnak tervükbe, és akit azzal bíznak meg, hogy készítse elő számukra a terepet a többi ember felébresztésével és fokozatos felkészítésével. Az első részben egyértelműen ő van a középpontban, és csak emellett a többiek. Az ő szemén keresztül, az ő gondolatai révén fejti ki Butler az egész emberiség nagy dilemmáját. Lilith jól felépített karakter, és az adott körülmények között teljesen hitelesen érez, gondolkodik és cselekszik. E téren egyébként a többi szereplő kapcsán sem lehet okunk panaszra.
Az első regény arról szól, hogyan is próbálja Lilith felkészíteni embertársait egy olyan jövőre, amelyet ő sem vár, de amely elkerülhetetlennek látszik. A regény első felében fokozatosan derülnek ki a részletek az oankálik által a két faj számára elrendelt jövővel kapcsolatban. Talán azért, hogy az olvasó is fokozatosan szokhasson hozzá a gondolathoz, de nálam ez csődöt mondott. Megrázó, taszító, elborzasztó. Isten ments, hogy valaha ilyen helyzetbe kerüljünk, hogy ezek közül a lehetőségek közül tudjunk csak választani. Amiért mégis érdekes volt olvasni, ha nem is kellemes, az az, mert a szerző nagyon jól felhasználja ezt a kiinduló helyzetet arra, hogy hitelesen megalkotott emberi karaktereit mozgassa, és hogy olyan kérdéseket ébresszen bennünk, amelyek az emberség legalapvetőbb jellemzőivel kapcsolatosak. Erre való a sci-fi, kérem szépen. A valóságtól való elrugaszkodás lehetővé teszi, hogy az író a szereplőit olyan helyzetekbe juttassa, amelyek a mindennapokban nem fordulnak elő, de azzal a céllal, hogy valami fontosat elmondjon arról, milyenek az emberek itt és most. És ez akkor is igaz, ha egyébként szubjektíven egyáltalán nem élveztem ennek a könyvnek az olvasását. Így kell sci-fit írni.
Talán nem tévedek, ha úgy gondolom, Butler alapvetően azonosul a diagnózissal, amelyet az oankálik az emberiségről felállítanak. Alapvetően én is meglehetősen negatív emberképpel rendelkezem, mégis optimista vagyok azzal kapcsolatban, hová fog ez világviszonylatban az idők végén kifutni. Ez utóbbiról valószínűleg nagyon máshogy gondolkodunk Butlerrel, ezért jut ő nagyon más következtetésre. Az emberiség valóban képes lenne kipusztítani önmagát, erre nem Butler jött rá először, mint azt a posztapokaliptikus regények elképesztő száma mutatja, csak ő más megoldást kínál. Tulajdonképpen egy evilági megváltást vizionál, amely ugyanúgy az emberiségen kívülről jön. Valószínűleg azért is teszi, mert az emberiséget a biológiája, genetikája miatt determináltnak tekinti az önpusztításra. Én ezt a szabad akarat miatt utasítom el, de ennek mintha nem lenne (elegendő) tere Butler jövőképében. Az oankálik legalább is nem hisznek ebben.
Mint írtam, Butler egyfajta evilági megváltást vizionál, amellyel kapcsolatban azonban nem tudok nem úgy érezni, hogy azért ez mégiscsak elég gyenge minőségű dolog a túlvilágihoz képest. Persze, ha valaki az utóbbiban nem hisz, az evilágon pedig ilyen pesszimista az emberekkel és jövőjükkel kapcsolatban, kénytelen ilyen pótlékokhoz nyúlni. Persze, ha már emellett köteleződött el, ezt jól bontja ki. Ebben a regényben pedig már sok olyan gondolat megjelenik, mint ami majd a később született, de általam már korábban olvasott Fledglingben. Utóbbiban szimbióta vámpírok töltötték be szinte azt a szerepet, mint itt az oankálik, csak épp az egész kontextus volt más. A két regényben a szimbióta kapcsolaton túl közös a megszokott hierarchiák és szerepek megkérdőjelezése, illetve a fajok közötti kapcsolat határozottan erotikus jellege.
Azt már nem tudom, Butler mennyire vágyna egy ilyen jövőre, de végül is, ez a befogadói oldal szempontjából talán mellékes is. A fő, hogy szereplői révén képes hitelesen bemutatni ezt a jövőképet, és az emberek viselkedését e jövőben, a lehetséges viszonyulások elég széles skáláját, és ezáltal az olvasónak is lehetőséget ad, hogy feltegyünk alapvető kérdéseket, és legalább is elkezdjük kialakítani a magunk válaszait.
További erénye a műnek, hogy bár a magyar kiadás jó 30 éves lemaradással született, de ez a 30 év a szövegen egyébként egyáltalán nem érződik. A regény alig fiatalabb, mint én, de akár a múlt héten is íródhatott volna, az aktualitásából nem veszített: az emberiség alapvetően nem változott az elmúlt 30 évben, és a regény megoldásai – lévén nem műszakiak – sem avultak el.
Nem ajánlom eszképistáknak, és azoknak, akik csak egy könnyed szórakoztató olvasmányra vágynak. Ez a könyv így vagy úgy, de szerintem mindenkiből valamilyen intenzív viszonyulást vált ki, és alkalmas rá, hogy alaposan felbolygassa az ember lelki világát. Ráadásul súlyosan addiktív, az első rész után szinte biztosan rövid időn belül szükségét érzi majd az olvasó, hogy folytassa a sorozatot a második résszel.


A sorozat következő kötete

Xenogenesis sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Frank Herbert: Dune (angol)
Philip K. Dick: The Crack in Space
Aldous Huxley: Brave New World
Philip K. Dick: Dr. Futurity
Isaac Asimov: I, Robot
Kurt Vonnegut: Az ötös számú vágóhíd / Slaughterhouse-Five
Kurt Vonnegut: Player Piano
Philip K. Dick: The Man Who Japed
George Orwell: 1984 (angol)
Arthur C. Clarke: 2001: A Space Odyssey