Átváltozás (Xenogenezis-trilógia 2.) 85 csillagozás

Octavia E. Butler: Átváltozás

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

„Butler ​életteli prózája olyan nagyságokat idéz meg, mint Kate Wilhelm és Ursula K. Le Guin.”
Kirkus Reviews

Lilith életet ad egy látszatra normális fiúnak, akit Akinnak nevez el. Akinnak öt szülője van: egy férfi és egy nő, egy hímnemű és egy nőnemű oankáli, valamint egy nemtelen óloj. Az oankálik és az ólojok annak az idegen fajnak a tagjai, akik megmentették az emberiséget a nukleáris holokauszt idején, ám ezért cserébe beolvasztották a génállományukat az övékbe. Ennek drasztikus hatásaként megjelentek az új, genetikailag módosított emberek, akik tökéletes harmóniában élnek az idegenekkel, míg az ellenállók tőlük szeparáltan, különböző falvakban és kisebb városokban próbálnak cserekereskedelemmel és fosztogatással boldogulni. Szaporodni nem tudnak, mivel az oankálik sterilizálták és megfosztották őket attól a „genetikai hibától”, amely majdnem a teljes kipusztulásukat okozta. Végső kétségbeesésükben ezért nehéz lépésre szánják el magukat.
Egy nap… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1988

>!
Agave Könyvek, Budapest, 2019
336 oldal · ISBN: 9789634196532 · Fordította: Huszár András
>!
Agave Könyvek, Budapest, 2019
326 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634196419 · Fordította: Huszár András

Enciklopédia 5

Szereplők népszerűség szerint

Lilith Iyapo · Akin · Augustino Leal (Tino) · Tate Marah


Kedvencelte 2

Most olvassa 10

Várólistára tette 73

Kívánságlistára tette 72


Kiemelt értékelések

csartak MP>!
Octavia E. Butler: Átváltozás

A Xenogenezis sorozat első részét nagyon szerettem, és az Átváltozás sem okozott csalódást. Ez a történet már később játszódik, amikor az emberek egy része együtt él az oankáli idegen lényekkel, a másik részük pedig ellenálló falvakban él.
Egy emberi anyától származó, (pontosabban az első rész Lilithjétől) félig ember-félig oankáli fiú szemszögéből követjük az eseményeket. Kellemes élmény volt ilyen szemmel látni az embereket. Különösen azok a részek nyűgöztek le, ahol több földönkívüli lépett interakcióba, mint a képzelet határát feszegető elképzelés.
Akin emberi része humánussá teszi őt, így megérti az embereket, és a célja minél több tudást megszerezni róluk, feltérképezni a viselkedésüket. Viszont az emberek különleges képességei miatt nem fogadják be teljesen. Túlságosan emberi külseje, megértései miatt az oankálikhoz sem tartozik igazából. De ennek ellenére mégis úgy alakítják az életét, hogy jobban kötődik az emberekhez, és egyre jobban az lesz a célja, hogy olyan fajta segítséget nyújtson az nekik, amit oankálik nem tennének meg, mert genetikailag nem erre vannak berendezkedve.
Pedig ez neki is lemondásokkal, áldozatokkal jár, hiszen a kötődései nem alakulnak ki az oankáli társai iránt.
A vége viszont lezáratlan marad, de nekem úgy tűnik, Octavia E. Butler már nem hisz az emberekben. A gyanakvás, a beidegződések, a félelmek hálójában nehéz elfogadni a segítő kezet. Főleg ha ez egyben a másság elfogadásáról is szól. Könnyebb gyűlölni, és kiiktatni a nem megszokottat.

Mrs_Curran_Lennart P>!
Octavia E. Butler: Átváltozás

Érdekesebbnek találtam, mint az első részt, sokkal több részletet árul el az oankálikról.
Akin, a mesélőnk, egy kisbaba, akit alig másfél évesen rabolnak el a falujából. Az ő szemén keresztül látjuk ezt az új világot, ami oánkáli-ember vegyes falvakból áll, illetve az ellenállók településeiből, aki sokáig élnek, ám sterilek.
A végkövetkeztetés számomra, hogy az emberek menthetetlenek. Önzőek, agresszívek, kegyetlenek. Akin mégis sajnálja őket és segíteni akar rajtuk. Sok disztópiát olvastam már ahol a kevés túlélő nekiállt egymást kiírtani. Itt sincs másképp. Kíváncsi vagyok mit hoz majd a befejező rész, sikerül-e Akin terve.

Noro>!
Octavia E. Butler: Átváltozás

Octavia Butler valami olyat csinál ebben a sorozatban, amit nagyon kevesen. Hard sci-fi filozófiai tartalommal, filozófia gyakorlati mondanivalóval, mondanivaló hihetetlen kreativitással ötvözve. Ha a kortárs társadalmi sci-fi szerzőknek akár a töredéke is értené, hogyan kell a fentieknek összefonódni egy jó regényben, akkor talán a mai trendek sem úgy néznének ki, mintha egy csapat troll játszadozna a zsánerrel.
A regényben egy hibrid – félig ember, félig idegen – kisfiú (bár a könyv végén már nem annyira kicsi) szemszögéből nézhetjük végig az emberi faj haldoklását. Az idegenek ugyanis eldöntötték, hogy a módosítatlan emberi lény ön- és közveszélyes, ennélfogva csak géndonorként játszhat szerepet az új, kevert generáció létrehozásában. Akin – akinek a nevét sajnos hajlamos vagyok Anakinnak olvasni :D – már születésétől kezdve olyan érzékszervekkel rendelkezik, amik az emberi testből hiányoznak. Érzékeli az anyagok kémiai összetevőit, elolvassa az élőlények génállományát, és ezeken keresztül kommunikálni is képes. Ebből következik, hogy szó szerint másként látja a világot. Mégis kénytelen elsajátítani az emberi gondolkodást, annak minden hiányosságával együtt. (A szerző itt zseniálisan megfordítja a transzhumán logikát: valaki, aki több, mint ember, hogyan sajátítja el a megszokott emberi látásmódot?)
Vele szemben – vagy nem is annyira „szemben”? – állnak az emberek, akik előtt két lehetőség áll: vagy beolvadnak az idegen fajba, vagy nyom nélkül kihalnak. De ha egy új faj, egy új kultúra létrehozásán munkálkodnak, akkor az azt jelenti, hogy elárulják, pusztulásra ítélik a sajátjukat? Az ember ösztönösen többre becsüli a „sajátot”, a hasonlót, mint az idegent, a másfajtát. De ez nem csak a gének parancsa? Nem azt jelenti az intelligencia, hogy képessé válunk ítélkezni az ösztöneink fölött? A regény nem ítéli el az embereket, nem ábrázolja őket negatív fényben, hanem azt mutatja meg, képesek vagyunk-e még egy esélyt adni magunknak.
A könyv helyenként egy picit „sűrű” – ez főleg az űrhajó fedélzetén játszódó fejezetekre jellemző, ahonnét az emberi nézőpont teljesen hiányzik –, de mégis remek példája annak, hogy egy rendkívül valószínűtlen közegben játszódó sci-fi is lehet nagyon valószerű.

ViraMors P>!
Octavia E. Butler: Átváltozás

– Az emberiség zsákutcába jutott – vélte Shkaht. – Saját gyarlóságuk és széttagozódásuk okozta a vesztüket. A háború csak egy tünet, anélkül is önpusztításba sodródtak volna.

Minden népnek, amelyet egyszer meglegyintett az elmúlás szele, esélyt kell kapnia a fajfenntartásra.

Octavia E. Butler értő kézzel folytatja, amit a Hajnal lapjain megkezdett. Lilith háttérbe vonul, s az oankálikkal közös fia, Akin kapja a főszerepet – és egyben azt a felelősséget, ami ismét sokkal többnek tűnik, mint amit egyetlen ember ember – oankáli konstrukt elbírna.
Sokan, sokféleképpen írtak már történetet félvér főszereplővel, de kevesen tudták ennyire természetesen megtenni. Akinnak is meg kell küzdenie a származásában rejlő ellentmondásokkal, de hiányzik belőle az a fajta kényszeredett görcs, hogy mindenáron csak az egyik, vagy csak a másik „feléhez” akarjon tartozni, és ez határozottan jót tett a karakternek és a történetnek is.
Ez a rész szépen tovább viszi – kifejti és bonyolítja – az emberek és az oankálik kapcsolatát. Rámutat a megértés és az új esélyek fontosságára, spoiler
Akin remek nézőpontkarakter, első sorban azt hiszem ő az oka, hogy ez a rész sokkal jobban tetszett, mint az első. Folyamatos kíváncsisága és állhatatossága sokkal üdébb és érdekesebb személyiséggé teszi, mint amilyen az anyja, a menet közben kifejlődő elszánt céltudatossága is határozottan szimpatikus volt. És ha mindez nem lenne még elég, nagyon tetszett, ahogy rámutatott, hogy a megértés kétirányú: nem csak az embereknek kell megérteni az oankálik okait és céljait, hanem ugyanennek fordítva is meg kell történni.

pat P>!
Octavia E. Butler: Átváltozás

Az ismert Univerzum legnehezebben megválaszolható kérdései:
1. Jó fejek akkor az oankálik, vagy nem jó fejek?
2. Mihez van joga és szabadsága egy értelmes(nek tekintett) entitásnak/fajnak?
3. Ki mondja meg, ki az értelmes?
4. Vajon e sorok írója/olvasója ellenálló vagy együttműködő lenne?
5. Igazuk van-e az oankáliknak az emberiség megítélésében? (Lásd még: Ellentmondás.)
6. Hol a határ változás és átalakulás, átalakulás és megsemmisülés között?
7. Mi a búbánatért használunk még mindig egy szekérderék műanyagot per fő per nap?
8. Tényleg ennyire hülyén viselkednek az emberek, vagy Butler látja (egyéni vagy kulturális traumái okán) ilyen sötéten a dolgokat?

Kisebb kérdések:
1. Ha már Akin ilyen csodálatos fontosságú és egyedi szerepű karakter, miért csak ilyen kurtán-furcsán bontja ki pont ezt a részt a regény?
2. Mit is kell gondolni a csápos szexről?
3. Miért felejtettem el, hogy akkor most az akzsajok, dinszák és toahtok így hogy?
4. Mikor jelenik meg a következő rész? (Az egész regény nagyon izgi volt, fenti filozófiai morfondok ide vagy oda, a vége meg aztán csodákat ígér…)

Niitaa P>!
Octavia E. Butler: Átváltozás

A teljes értékelés elérhető a blogomon:
https://www.niitaabellvilaga.hu/2020/04/octavia-e-butle…

"Még hogy a régebbi történetek unalmasak vagy éppen elavultak lennének! Ha még egyszer valakitől ezt meghallom, biztos, hogy a kezébe nyomom Octavia E. Butler Xenogenezis sorozatát. A szerző a klasszikus sci-fi elemekre építve létrehozta saját elképzelését a Földön kívüli életmóddal kapcsolatban, amely végül egy roppant érdekes és érdekfeszítő történetet eredményezett. Az Átváltozás méltó folytatása a Hajnalnak. A lapokon érezhető a különbség: mind az író, mind a történet egy nagyobb volumenű fejlődésen ment keresztül. Az olvasó Akin történetén keresztül újfent betekintést nyerhet az ember ellentmondásos természetébe és annak következményeibe. A második rész nem ad oly erős társadalom kritikát, mint az előző kötet, sokkal inkább specifikusan mutat rá az emberi gyarlóság bizonyos típusára. Az oankálik gondolkodásmenete éles ellentétben áll a mi általunk birtokolt attitűdökkel, amely által az olvasó előtt még élesebben rajzolódik ki a mostani társadalom romlottsága.
A történet szinte végig fenntartotta és fokozta az érdeklődésemet, így hát nem hiszem, hogy bárki meglepődne azon, hogy már meg is rendeltem a trilógia lezáró kötetét. Akin és az emberiség előtt hatalmas feladat áll. Nagyon kíváncsi vagyok, miként lesznek képesek megugrani az újabb elvárásokat. Remélem, hogy a befejező részben már minden kellőképp kifejtésre fog kerülni, így abszolút nem fog hiányérzetem maradni a legvégén."

luthienlovemagic ISP>!
Octavia E. Butler: Átváltozás

A Xenogenizis-trilógia első kötete, a Hajnal nagy kedvencemmé vált, így kíváncsian vártam, hová fejlődhet még tovább Butler víziója a folytatásban. Míg a nyitó részben a szerző bevezetett minket az általa megálmodott világba, azáltal, hogy egy embert, Lilithet tett meg főszereplőnek, aki az olvasóval együtt, fokozatosan döbbent rá az új körülmények adta lehetőségekre, és ismerte meg az emberiséget megmentő idegen fajt, az oankálikat. Ebben a kötetben ilyen ismertetőre már nem volt szükség, ezért mélyebb vizekre evezhetett. Elmerült az által alkotott világban azáltal, hogy egy mindkét fajhoz (ember-oankáli) tartozó konstruktot tett meg főszereplőnek, így a két faj látásmódja, gondolatai benne találkoznak, ezáltal mindkét fél jobban megérthető.

Ez a kötet még mélyebben belemegy azokba a komoly filozófiai kérdésekbe, amiket a szerző már az első kötet során is feltett. Mi tesz egy embert emberré? Miért viselkedünk úgy, ahogy? Miért félünk attól, ami más? De ezek mellett újakat is megfogalmaz, amik közül a legfontosabb: Miért félünk a változástól? Miért nem tudja az emberiség elfogadni, hogy változásra van szükség, és nem maradhat fent, ami régen elromlott? Ehhez kapcsolódva az volt a legmegdöbbentőbb az emberi társadalom szerveződésében alig pár évvel a Földre való visszaköltözés után, hogy az ellenállók a kis falvakban kezdtek ugyanúgy országok, de inkább rasszok, népcsoportok szerint rendeződni, mint régen, és sokszor szemben álltak egymással, és leginkább nőket raboltak a másiktól. Még csak meg sem próbáltak egy fikarcnyit sem változtatni a szokásrendszerükön. Mert azt hagyján, hogy nem kértek az oankálikkal való együttélésből, de mereven ragaszkodtak a régi életükhöz még azután is, hogy egy atomháborúban majdnem kipusztították magukat, és már pár év után mutatkoztak jelei, hogy a régi rend fenntarthatatlan. Ezért részben megértettem, hogy az oankálik miért mondtak le az emberiség ezen részéről, másrészt Butler ezzel ijesztő görbe tükröt állított a mai társadalom elé.

A teljes kritika az alábbi linken olvasható:
https://smokingbarrels.blog.hu/2020/02/10/konyvkritika_…

Lisie87 P>!
Octavia E. Butler: Átváltozás

Instant szerelem lett a könyv, ahogy az első rész is!
A könyv első része nagyon magával ragadott, ahogy az új Földön élnek az onkálik-emberek-konstruktok egyfajta békés ősközösségben, harmóniában. Csak az ellenállók rondítanak bele a képbe, de Tino karakterének segítségével Lilith nagyon jól be tudja mutatni az újfajta lehetőséget, az új életet, és még jobban belelátunk egy újfajta családi életbe. Annyira tetszett ez a rész, hogy előre féltem a váltástól, amikor betekintünk Akin szemszögéből az ellenállók életébe, szemléletébe. De kellemesen csalódtam, mert hála Akinnak, ez is nagyon jóra sikeredett.
Akin érdekes fejlődésen megy keresztül és nem csak biológiailag, de mentálisan is. Nehéz helyzetben van, hogy mindkét fajhoz tartozva kell döntéseket hoznia a jövőre, amibe úgymond belekényszerítették. Néha kicsit bosszantott a spoiler Természetesen az emberek nagy többsége most sem hazudtolta meg magát a cselekedeteivel, nagyon kíváncsi vagyok, hogy a folytatásban mihez kezdenek majd spoiler a lehetőséggel, amit kaptak.
Eszembe jutott Tschaikovsky megoldása az Idő gyermekei végére, spoiler

B_Petra>!
Octavia E. Butler: Átváltozás

Már nem volt olyan sokkoló mint az első rész. Nem kevésbé taszítóak az idegenek sem, de az emberek reakcióit is tökéletesen megértem, valószínűleg én sem lennék képes elfogadni a fennáló helyzetet.
Még mindíg olvasmányos, és érdekes, de én úgy érzem rossz irányba halad a történet. Nem tetszik ez az önfeláldozó hősies együttérzés és a tendencia ami felé haladunk. Nem szép tőlem, hogy lehúzom de az az érzésem hogy boldogabb végkifejlet felé ringanak a csápok, ami egyáltalán nem ideillő.

Dyta_Kostova IMP>!
Octavia E. Butler: Átváltozás

Az első rész után arra számítottam, hogy egy részletes, tulajdonképpeni „fajvisszatelepítés” bemutatásával fog a könyv indítani, helyette viszont az elejétől fogva világos, hogy ennél sokkal nagyobb léptekben haladunk. Vagyis kijelenthető, hogy a Xenogenezis középső könyve tényleg egy újgenerációs történet, ahol még jelen vannak az első regény szereplői is, de a hangsúly sokkal inkább a fajok és a szokások, a társadalmi struktúra változásán, keveredésén van.
Eleinte úgy véltem (és már az előző könyvnél is motoszkált bennem a gondolat), hogy az oankálik végtelen naivitása egy zavaró, csúnyábban mondva idegesítő tényezővé fog erősödni. Eleinte itt is ez volt a helyzet, dacára annak, hogy a kevert gyermekek megjelenésével mintha részletesebb jellemzést kaptunk volna a faj biológiai struktúrájáról is, ami izgalmas és érdekes kérdésekhez vezetett el, pl. spoiler, de számomra ilyen volt még spoiler. Vagyis rendeget emberjogi aggályom merült fel olvasás közben, és hiába a gyógyító erejű, az emberiséget a saját maguk általi pusztulástól megmentett oankálik naív segítségnyújtási szándéka, hiába az agresszív, xenofób, kirekesztő ellenállók dacolása, mégsem tudom azt érezni, hogy a negatívan ábrázolt, nem behódoló, bolygótönkretevő emberekkel szemben az idegenek (és az őket támogató emberek) oldalára kellene állnom, ha választanom kellene, az ábrázolt felek közül melyikkel tudok inkább azonosulni. Ezt pedig kissé szégyenkezve látom be. Főleg az olyan mondat után, mint: spoiler


Népszerű idézetek

Mrs_Curran_Lennart P>!

Szörnyű érzés lehet egyszerre alacsonynak és butának lenni.

143. oldal

1 hozzászólás
CrazyTeddy >!

– Az emberek félnek a másságtól – mondta neki egyszer Lilith.- Az oankálik vágynak rá. Az emberek üldözik azokat, akik különböznek tőlük, ugyanakkor szükségük is van rájuk, mert nélkülük nem tudnák definiálni és felsőbbrendűnek érezni magukat. Az oankálik kutatják és összegyűjtik a különbözőségeket, mert csak úgy kerülhetik el a stagnálást és a túlspecializálódást. Nem baj, ha ezt most még nem érted. Majd világos lesz. Nagy valószínűséggel a saját viselkedési mintáidban is rá fogsz ismerni mindkét tendenciára. – Megborzolta a haját. – Belső konfliktus esetén válaszd az oankálik módszerét! Üdvözöld a másságot!

98. oldal

ViraMors P>!

– Az emberiség unalmában, kilátástalanságában, keserűségében kioltja saját életét… csoda, hogy eddig húztuk.

ViraMors P>!

Az emberek lebilincselő, ellenállhatatlan, halálos ellentmondásokat testesítettek meg.

ViraMors P>!

– Az emberekkel kapcsolatos dolgok rendszeresen ellentmondásokat foglalnak magukban.

[névtelen]>!

– Hogyan engedhették meg neked, hogy fiút szülj?
– Hogyan engedhették meg az anyádnak, hogy fiút szüljön?

28-29. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Augustino Leal (Tino) · Lilith Iyapo
csilla123>!

(…) Néha nem árt némi ijedelem. Néha csak a félelem tartja vissza az embereket attól, hogy valami ostobaságra vetemedjenek.

159. oldal

ViraMors P>!

Hogyan illik megkérni valakit, hogy számára elfogadhatatlan módon menthessék meg?

ViraMors P>!

– Miért tartasz a puskáktól?
– Túl könnyű velük gyilkolni. Túl személytelen.

Kapcsolódó szócikkek: puska
ViraMors P>!

Ameddig képtelenek elrugaszkodni emberi gondolkodásuktól, esélyük sem lehet felvenni a kapcsolatot a hajóval. Egyes emberek váltig állították, hogy az űrhajók márpedig nem lehetnek élőlények, csakis fémkasztnik, amelyeket bárki el tudna vezetni. Egyáltalán nem fogták fel, amikor Akin megpróbálta elmagyarázni nekik, hogy az űrhajók önműködőek. Egyesülni kell velük, kölcsönösen megosztani egymással az élményeiket, tapasztalataikat. Különben nincs információcsere, anélkül pedig az űrhajó nem vesz tudomást az illetőről.


A sorozat következő kötete

Xenogenezis-trilógia sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Joan Slonczewski: Génszimfónia
Orson Scott Card: Fajirtás
Dan Simmons: Hyperion
Kim Stanley Robinson: Vörös Mars I-II.
Philip K. Dick: Álmodnak-e az androidok elektronikus bárányokkal?
Aldous Huxley: Szép új világ
Philip K. Dick: Szárnyas fejvadász
Pierce Brown: Hajnalcsillag
Suzanne Collins: Énekesmadarak és kígyók balladája
Ursula K. Le Guin: A rege