Átváltozás (Xenogenezis-trilógia 2.) 144 csillagozás

Octavia E. Butler: Átváltozás

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

„Butler ​életteli prózája olyan nagyságokat idéz meg, mint Kate Wilhelm és Ursula K. Le Guin.”
Kirkus Reviews

Lilith életet ad egy látszatra normális fiúnak, akit Akinnak nevez el. Akinnak öt szülője van: egy férfi és egy nő, egy hímnemű és egy nőnemű oankáli, valamint egy nemtelen óloj. Az oankálik és az ólojok annak az idegen fajnak a tagjai, akik megmentették az emberiséget a nukleáris holokauszt idején, ám ezért cserébe beolvasztották a génállományukat az övékbe. Ennek drasztikus hatásaként megjelentek az új, genetikailag módosított emberek, akik tökéletes harmóniában élnek az idegenekkel, míg az ellenállók tőlük szeparáltan, különböző falvakban és kisebb városokban próbálnak cserekereskedelemmel és fosztogatással boldogulni. Szaporodni nem tudnak, mivel az oankálik sterilizálták és megfosztották őket attól a „genetikai hibától”, amely majdnem a teljes kipusztulásukat okozta. Végső kétségbeesésükben ezért nehéz lépésre szánják el magukat.
Egy nap… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1988

>!
Agave Könyvek, Budapest, 2019
336 oldal · ISBN: 9789634196532 · Fordította: Huszár András
>!
Agave Könyvek, Budapest, 2019
326 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634196419 · Fordította: Huszár András

Enciklopédia 5

Szereplők népszerűség szerint

Lilith Iyapo · Akin · Augustino Leal (Tino) · Tate Marah


Kedvencelte 10

Most olvassa 4

Várólistára tette 80

Kívánságlistára tette 74


Kiemelt értékelések

csartak P>!
Octavia E. Butler: Átváltozás

A Xenogenezis sorozat első részét nagyon szerettem, és az Átváltozás sem okozott csalódást. Ez a történet már később játszódik, amikor az emberek egy része együtt él az oankáli idegen lényekkel, a másik részük pedig ellenálló falvakban él.
Egy emberi anyától származó, (pontosabban az első rész Lilithjétől) félig ember-félig oankáli fiú szemszögéből követjük az eseményeket. Kellemes élmény volt ilyen szemmel látni az embereket. Különösen azok a részek nyűgöztek le, ahol több földönkívüli lépett interakcióba, mint a képzelet határát feszegető elképzelés.
Akin emberi része humánussá teszi őt, így megérti az embereket, és a célja minél több tudást megszerezni róluk, feltérképezni a viselkedésüket. Viszont az emberek különleges képességei miatt nem fogadják be teljesen. Túlságosan emberi külseje, megértései miatt az oankálikhoz sem tartozik igazából. De ennek ellenére mégis úgy alakítják az életét, hogy jobban kötődik az emberekhez, és egyre jobban az lesz a célja, hogy olyan fajta segítséget nyújtson az nekik, amit oankálik nem tennének meg, mert genetikailag nem erre vannak berendezkedve.
Pedig ez neki is lemondásokkal, áldozatokkal jár, hiszen a kötődései nem alakulnak ki az oankáli társai iránt.
A vége viszont lezáratlan marad, de nekem úgy tűnik, Octavia E. Butler már nem hisz az emberekben. A gyanakvás, a beidegződések, a félelmek hálójában nehéz elfogadni a segítő kezet. Főleg ha ez egyben a másság elfogadásáról is szól. Könnyebb gyűlölni, és kiiktatni a nem megszokottat.

Mrs_Curran_Lennart P>!
Octavia E. Butler: Átváltozás

Érdekesebbnek találtam, mint az első részt, sokkal több részletet árul el az oankálikról.
Akin, a mesélőnk, egy kisbaba, akit alig másfél évesen rabolnak el a falujából. Az ő szemén keresztül látjuk ezt az új világot, ami oánkáli-ember vegyes falvakból áll, illetve az ellenállók településeiből, aki sokáig élnek, ám sterilek.
A végkövetkeztetés számomra, hogy az emberek menthetetlenek. Önzőek, agresszívek, kegyetlenek. Akin mégis sajnálja őket és segíteni akar rajtuk. Sok disztópiát olvastam már ahol a kevés túlélő nekiállt egymást kiírtani. Itt sincs másképp. Kíváncsi vagyok mit hoz majd a befejező rész, sikerül-e Akin terve.

Noro>!
Octavia E. Butler: Átváltozás

Octavia Butler valami olyat csinál ebben a sorozatban, amit nagyon kevesen. Hard sci-fi filozófiai tartalommal, filozófia gyakorlati mondanivalóval, mondanivaló hihetetlen kreativitással ötvözve. Ha a kortárs társadalmi sci-fi szerzőknek akár a töredéke is értené, hogyan kell a fentieknek összefonódni egy jó regényben, akkor talán a mai trendek sem úgy néznének ki, mintha egy csapat troll játszadozna a zsánerrel.
A regényben egy hibrid – félig ember, félig idegen – kisfiú (bár a könyv végén már nem annyira kicsi) szemszögéből nézhetjük végig az emberi faj haldoklását. Az idegenek ugyanis eldöntötték, hogy a módosítatlan emberi lény ön- és közveszélyes, ennélfogva csak géndonorként játszhat szerepet az új, kevert generáció létrehozásában. Akin – akinek a nevét sajnos hajlamos vagyok Anakinnak olvasni :D – már születésétől kezdve olyan érzékszervekkel rendelkezik, amik az emberi testből hiányoznak. Érzékeli az anyagok kémiai összetevőit, elolvassa az élőlények génállományát, és ezeken keresztül kommunikálni is képes. Ebből következik, hogy szó szerint másként látja a világot. Mégis kénytelen elsajátítani az emberi gondolkodást, annak minden hiányosságával együtt. (A szerző itt zseniálisan megfordítja a transzhumán logikát: valaki, aki több, mint ember, hogyan sajátítja el a megszokott emberi látásmódot?)
Vele szemben – vagy nem is annyira „szemben”? – állnak az emberek, akik előtt két lehetőség áll: vagy beolvadnak az idegen fajba, vagy nyom nélkül kihalnak. De ha egy új faj, egy új kultúra létrehozásán munkálkodnak, akkor az azt jelenti, hogy elárulják, pusztulásra ítélik a sajátjukat? Az ember ösztönösen többre becsüli a „sajátot”, a hasonlót, mint az idegent, a másfajtát. De ez nem csak a gének parancsa? Nem azt jelenti az intelligencia, hogy képessé válunk ítélkezni az ösztöneink fölött? A regény nem ítéli el az embereket, nem ábrázolja őket negatív fényben, hanem azt mutatja meg, képesek vagyunk-e még egy esélyt adni magunknak.
A könyv helyenként egy picit „sűrű” – ez főleg az űrhajó fedélzetén játszódó fejezetekre jellemző, ahonnét az emberi nézőpont teljesen hiányzik –, de mégis remek példája annak, hogy egy rendkívül valószínűtlen közegben játszódó sci-fi is lehet nagyon valószerű.

pat P>!
Octavia E. Butler: Átváltozás

Az ismert Univerzum legnehezebben megválaszolható kérdései:
1. Jó fejek akkor az oankálik, vagy nem jó fejek?
2. Mihez van joga és szabadsága egy értelmes(nek tekintett) entitásnak/fajnak?
3. Ki mondja meg, ki az értelmes?
4. Vajon e sorok írója/olvasója ellenálló vagy együttműködő lenne?
5. Igazuk van-e az oankáliknak az emberiség megítélésében? (Lásd még: Ellentmondás.)
6. Hol a határ változás és átalakulás, átalakulás és megsemmisülés között?
7. Mi a búbánatért használunk még mindig egy szekérderék műanyagot per fő per nap?
8. Tényleg ennyire hülyén viselkednek az emberek, vagy Butler látja (egyéni vagy kulturális traumái okán) ilyen sötéten a dolgokat?

Kisebb kérdések:
1. Ha már Akin ilyen csodálatos fontosságú és egyedi szerepű karakter, miért csak ilyen kurtán-furcsán bontja ki pont ezt a részt a regény?
2. Mit is kell gondolni a csápos szexről?
3. Miért felejtettem el, hogy akkor most az akzsajok, dinszák és toahtok így hogy?
4. Mikor jelenik meg a következő rész? (Az egész regény nagyon izgi volt, fenti filozófiai morfondok ide vagy oda, a vége meg aztán csodákat ígér…)

ViraMors P>!
Octavia E. Butler: Átváltozás

– Az emberiség zsákutcába jutott – vélte Shkaht. – Saját gyarlóságuk és széttagozódásuk okozta a vesztüket. A háború csak egy tünet, anélkül is önpusztításba sodródtak volna.

Minden népnek, amelyet egyszer meglegyintett az elmúlás szele, esélyt kell kapnia a fajfenntartásra.

Octavia E. Butler értő kézzel folytatja, amit a Hajnal lapjain megkezdett. Lilith háttérbe vonul, s az oankálikkal közös fia, Akin kapja a főszerepet – és egyben azt a felelősséget, ami ismét sokkal többnek tűnik, mint amit egyetlen ember ember – oankáli konstrukt elbírna.
Sokan, sokféleképpen írtak már történetet félvér főszereplővel, de kevesen tudták ennyire természetesen megtenni. Akinnak is meg kell küzdenie a származásában rejlő ellentmondásokkal, de hiányzik belőle az a fajta kényszeredett görcs, hogy mindenáron csak az egyik, vagy csak a másik „feléhez” akarjon tartozni, és ez határozottan jót tett a karakternek és a történetnek is.
Ez a rész szépen tovább viszi – kifejti és bonyolítja – az emberek és az oankálik kapcsolatát. Rámutat a megértés és az új esélyek fontosságára, spoiler
Akin remek nézőpontkarakter, első sorban azt hiszem ő az oka, hogy ez a rész sokkal jobban tetszett, mint az első. Folyamatos kíváncsisága és állhatatossága sokkal üdébb és érdekesebb személyiséggé teszi, mint amilyen az anyja, a menet közben kifejlődő elszánt céltudatossága is határozottan szimpatikus volt. És ha mindez nem lenne még elég, nagyon tetszett, ahogy rámutatott, hogy a megértés kétirányú: nem csak az embereknek kell megérteni az oankálik okait és céljait, hanem ugyanennek fordítva is meg kell történni.

Niitaa P>!
Octavia E. Butler: Átváltozás

A teljes értékelés elérhető a blogomon:
https://www.niitaabellvilaga.hu/2020/04/octavia-e-butle…

"Még hogy a régebbi történetek unalmasak vagy éppen elavultak lennének! Ha még egyszer valakitől ezt meghallom, biztos, hogy a kezébe nyomom Octavia E. Butler Xenogenezis sorozatát. A szerző a klasszikus sci-fi elemekre építve létrehozta saját elképzelését a Földön kívüli életmóddal kapcsolatban, amely végül egy roppant érdekes és érdekfeszítő történetet eredményezett. Az Átváltozás méltó folytatása a Hajnalnak. A lapokon érezhető a különbség: mind az író, mind a történet egy nagyobb volumenű fejlődésen ment keresztül. Az olvasó Akin történetén keresztül újfent betekintést nyerhet az ember ellentmondásos természetébe és annak következményeibe. A második rész nem ad oly erős társadalom kritikát, mint az előző kötet, sokkal inkább specifikusan mutat rá az emberi gyarlóság bizonyos típusára. Az oankálik gondolkodásmenete éles ellentétben áll a mi általunk birtokolt attitűdökkel, amely által az olvasó előtt még élesebben rajzolódik ki a mostani társadalom romlottsága.
A történet szinte végig fenntartotta és fokozta az érdeklődésemet, így hát nem hiszem, hogy bárki meglepődne azon, hogy már meg is rendeltem a trilógia lezáró kötetét. Akin és az emberiség előtt hatalmas feladat áll. Nagyon kíváncsi vagyok, miként lesznek képesek megugrani az újabb elvárásokat. Remélem, hogy a befejező részben már minden kellőképp kifejtésre fog kerülni, így abszolút nem fog hiányérzetem maradni a legvégén."

Bla IP>!
Octavia E. Butler: Átváltozás

A könyv folytatása a szerző nagysikerű Hajnal című disztópiájának. Arról már lelkendeztem olvasása után, most csak mélyen meghajolni tudok, mert a folytatás méltó a kezdethez. Izgalmas, kalandos, mélyértelmű és elgondolkodtató. Egy lehetséges alternatívája az emberiség jövőjének – csak az hibádzik, hogy értelmes életet az emberen kívül még nem ismerünk az universumban. De irodalmi alkotásnak zseniális!

luthienlovemagic IP>!
Octavia E. Butler: Átváltozás

A Xenogenizis-trilógia első kötete, a Hajnal nagy kedvencemmé vált, így kíváncsian vártam, hová fejlődhet még tovább Butler víziója a folytatásban. Míg a nyitó részben a szerző bevezetett minket az általa megálmodott világba, azáltal, hogy egy embert, Lilithet tett meg főszereplőnek, aki az olvasóval együtt, fokozatosan döbbent rá az új körülmények adta lehetőségekre, és ismerte meg az emberiséget megmentő idegen fajt, az oankálikat. Ebben a kötetben ilyen ismertetőre már nem volt szükség, ezért mélyebb vizekre evezhetett. Elmerült az által alkotott világban azáltal, hogy egy mindkét fajhoz (ember-oankáli) tartozó konstruktot tett meg főszereplőnek, így a két faj látásmódja, gondolatai benne találkoznak, ezáltal mindkét fél jobban megérthető.

Ez a kötet még mélyebben belemegy azokba a komoly filozófiai kérdésekbe, amiket a szerző már az első kötet során is feltett. Mi tesz egy embert emberré? Miért viselkedünk úgy, ahogy? Miért félünk attól, ami más? De ezek mellett újakat is megfogalmaz, amik közül a legfontosabb: Miért félünk a változástól? Miért nem tudja az emberiség elfogadni, hogy változásra van szükség, és nem maradhat fent, ami régen elromlott? Ehhez kapcsolódva az volt a legmegdöbbentőbb az emberi társadalom szerveződésében alig pár évvel a Földre való visszaköltözés után, hogy az ellenállók a kis falvakban kezdtek ugyanúgy országok, de inkább rasszok, népcsoportok szerint rendeződni, mint régen, és sokszor szemben álltak egymással, és leginkább nőket raboltak a másiktól. Még csak meg sem próbáltak egy fikarcnyit sem változtatni a szokásrendszerükön. Mert azt hagyján, hogy nem kértek az oankálikkal való együttélésből, de mereven ragaszkodtak a régi életükhöz még azután is, hogy egy atomháborúban majdnem kipusztították magukat, és már pár év után mutatkoztak jelei, hogy a régi rend fenntarthatatlan. Ezért részben megértettem, hogy az oankálik miért mondtak le az emberiség ezen részéről, másrészt Butler ezzel ijesztő görbe tükröt állított a mai társadalom elé.

A teljes kritika az alábbi linken olvasható:
https://smokingbarrels.blog.hu/2020/02/10/konyvkritika_…

FélszipókásŐsmoly >!
Octavia E. Butler: Átváltozás

„Az emberek üldözik azokat, akik különböznek tőlük, ugyanakkor szükségük is van rájuk, mert nélkülük nem tudnák definiálni és felsőbbrendűnek érezni magukat.”

A nézőpontkarakter ezúttal Lilith fia, Akin. off Az első kötethez képest sokkal kellemesebben, érdekesebben indít: a születés és a fokozatosan kialakuló érzékelés, tapasztalások tudatosításának folyamataival. Nagyon tetszett Butler azon gondolata, hogy az oankálik azért kerülik az erőszakot, mert a kifinomult érzékelésük folytán magukon is érzik mindazt, amit a másikkal tesznek. Magyarán az erőszakoskodás oka a másikkal való valódi érintkezés, a(z őszinte) kapcsolat hiánya…

A fejezetek az egyén/személyiség fejlődését tükrözik: a születés, az énkép kialakulása, másokkal való kapcsolatteremtés, részvétel a tágabb közösségben, felnőtté válás, fontos szerepvállalások az életben. Ez a tapasztalás-központú mesélés sokáig megmarad, végtére is egy kisbabáról van szó, aki bár gyorsabban fejlődik szellemileg, de azzal, hogy mélyebb összefüggéseket lát/érez át, csak még idegenebbnek és érthetetlenebbnek tűnhet számára az emberi viselkedés ostoba (és gyakran kegyetlen) oldala. Még kétségbeejtőbb látnia mások az ostobaság miatti szenvedését. Tudja, mi szolgálná a javukat, de azok megtagadják, a gyakorlati hasznosságot saját múltjukhoz való ragaszkodás mögé helyezik. Érthető indok az ellenállásra az, hogy meg akarják őrizni emberi mivoltukat, ám eközben egyre inkább elveszítik emberségüket. Ennek filozófiai, lélektani (és biológiai) boncolgatása mentén halad a regény.

Ahogy bemutatta Lilith szülésélményét a baba nézőpontjából, megismerhetjük az oankálik szülési folyamatát is a kívülállók (köztük Lilith) szemszögéből. Ilyen apropók során megragadja az alkalmat, hogy a szüléshez, illetve a gyermekhez való viszonyról közölje a gondolatait. Mégsem hat (annyira) didaktikusan. off Butler érdekesen játszik a nézőpontváltásokkal, egyszerre bámulatos és kényelmetlen az, amilyen mélységben ábrázolja a szereplők megéléseit. A kevert génállományú szülemények (konstruktok) a fajok között megvalósult béke gyümölcsei. E harmóniában az ember mint faj egyre kevésbé marad meg tisztán embernek – így érthető az ellenállók helyzete. Az oankáliktól függővé alakították az embereket, mégpedig egészen alapvető biológiai vonatkozásokban. spoiler Az egész Xenogenezis-trilógiát erősen áthatja az ellentmondásokból eredő feszültség, és az önazonosság (vagy az önvaló megőrzésének) kérdése. spoiler

Az ismeretlentől való félelmek emlegetése továbbra is hangsúlyos, de jóval kevésbé helyezi olyan kiszolgáltatott helyzetbe a főszereplőt, mint az első kötetben Lilithet. Akin hiába csecsemőként indul, és megvannak a szoros korlátai, de hatékonyabban tud helyt állni a kihívások közepette az oankáli szervezetének köszönhetően. És egyre inkább teret kap a felfedezés, az első könyvben még taszító idegenek helyébe is könnyebb volt már beleélnem magam, mert az ő szemszögükből megírt jelenetek megértést adtak. Akin és oankáli-rokonai közötti párbeszédeken keresztül sokkal többet tudat a szerző az űrlények múltjáról, élettani és társadalmi működéséről, más bolygókon élőkkel kialakított viszonyaikról. Az eleinte kiolvasni is körülményes neveiket is egyre könnyebben idéztem fel. Ennek üzenete számomra az volt, hogy az ismeretlentől való rettegést a tapasztalat bizonyossága oldja. Magunk és mások megértése, illetve a bizonyosság által kialakuló bizalom a kölcsönösség alapja is. Az együttműködés pedig a túlélésé.

Ahogy Akin egyre jobban megismeri az ellenállókat, úgy változik benne is (hűen a könyv címéhez) meg a kezdetben szüleitől tanult látásmód. Születésétől fogva többet érzékelt a világból, mégis a korlátozott érzékelésűek mutatják meg neki azt, amit aztán felnőtt életében különösen fontosnak tekint. Megértés születik benne és úgy dönt, kezébe veszi az emberek ügyét. Persze az emberek nehezen lépnek túl a rossz szokásaikon, és ahogy Schiller megállapította: „Mit der Dummheit kämpfen Götter selbst vergebens.” (Az ostobasággal szemben az istenek is hiába küzdenek.)

8 hozzászólás
Lisie87>!
Octavia E. Butler: Átváltozás

Instant szerelem lett a könyv, ahogy az első rész is!
A könyv első része nagyon magával ragadott, ahogy az új Földön élnek az onkálik-emberek-konstruktok egyfajta békés ősközösségben, harmóniában. Csak az ellenállók rondítanak bele a képbe, de Tino karakterének segítségével Lilith nagyon jól be tudja mutatni az újfajta lehetőséget, az új életet, és még jobban belelátunk egy újfajta családi életbe. Annyira tetszett ez a rész, hogy előre féltem a váltástól, amikor betekintünk Akin szemszögéből az ellenállók életébe, szemléletébe. De kellemesen csalódtam, mert hála Akinnak, ez is nagyon jóra sikeredett.
Akin érdekes fejlődésen megy keresztül és nem csak biológiailag, de mentálisan is. Nehéz helyzetben van, hogy mindkét fajhoz tartozva kell döntéseket hoznia a jövőre, amibe úgymond belekényszerítették. Néha kicsit bosszantott a spoiler Természetesen az emberek nagy többsége most sem hazudtolta meg magát a cselekedeteivel, nagyon kíváncsi vagyok, hogy a folytatásban mihez kezdenek majd spoiler a lehetőséggel, amit kaptak.
Eszembe jutott Tschaikovsky megoldása az Idő gyermekei végére, spoiler


Népszerű idézetek

CrazyTeddy P>!

– Az emberek félnek a másságtól – mondta neki egyszer Lilith.- Az oankálik vágynak rá. Az emberek üldözik azokat, akik különböznek tőlük, ugyanakkor szükségük is van rájuk, mert nélkülük nem tudnák definiálni és felsőbbrendűnek érezni magukat. Az oankálik kutatják és összegyűjtik a különbözőségeket, mert csak úgy kerülhetik el a stagnálást és a túlspecializálódást. Nem baj, ha ezt most még nem érted. Majd világos lesz. Nagy valószínűséggel a saját viselkedési mintáidban is rá fogsz ismerni mindkét tendenciára. – Megborzolta a haját. – Belső konfliktus esetén válaszd az oankálik módszerét! Üdvözöld a másságot!

98. oldal

Mrs_Curran_Lennart P>!

Szörnyű érzés lehet egyszerre alacsonynak és butának lenni.

143. oldal

1 hozzászólás
ViraMors P>!

– Az emberiség unalmában, kilátástalanságában, keserűségében kioltja saját életét… csoda, hogy eddig húztuk.

FélszipókásŐsmoly >!

A csere magában foglalja a változást. A test változik. Az életmódnak is alkalmazkodnia kell. Netán azt hitted, hogy a gyerekeid csupán máshogy fognak kinézni?

18. oldal

ViraMors P>!

– Az emberekkel kapcsolatos dolgok rendszeresen ellentmondásokat foglalnak magukban.

ViraMors P>!

Az emberek lebilincselő, ellenállhatatlan, halálos ellentmondásokat testesítettek meg.

csartak P>!

– Hogyan engedhették meg neked, hogy fiút szülj?
– Hogyan engedhették meg az anyádnak, hogy fiút szüljön?

28-29. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Augustino Leal (Tino) · Lilith Iyapo
ViraMors P>!

– Miért tartasz a puskáktól?
– Túl könnyű velük gyilkolni. Túl személytelen.

Kapcsolódó szócikkek: puska
ViraMors P>!

Ameddig képtelenek elrugaszkodni emberi gondolkodásuktól, esélyük sem lehet felvenni a kapcsolatot a hajóval. Egyes emberek váltig állították, hogy az űrhajók márpedig nem lehetnek élőlények, csakis fémkasztnik, amelyeket bárki el tudna vezetni. Egyáltalán nem fogták fel, amikor Akin megpróbálta elmagyarázni nekik, hogy az űrhajók önműködőek. Egyesülni kell velük, kölcsönösen megosztani egymással az élményeiket, tapasztalataikat. Különben nincs információcsere, anélkül pedig az űrhajó nem vesz tudomást az illetőről.

ViraMors P>!

Hogyan illik megkérni valakit, hogy számára elfogadhatatlan módon menthessék meg?


A sorozat következő kötete

Xenogenezis-trilógia sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Philip K. Dick: Álmodnak-e az androidok elektronikus bárányokkal?
Aldous Huxley: Szép új világ
Philip K. Dick: Szárnyas fejvadász
Robert A. Heinlein: Csillagközi invázió
Frank Herbert: Frank Herbert teljes science fiction univerzuma 1.
Kurt Vonnegut: Az ötös számú vágóhíd
Kurt Vonnegut: Az ötös számú vágóhíd / Slaughterhouse-Five
Alfred Bester: Az Arcnélküli Ember
Kurt Vonnegut: Utópia 14
Kurt Vonnegut: Utópia