Adulthood ​Rites (Xenogenesis 2.) 7 csillagozás

Octavia E. Butler: Adulthood Rites Octavia E. Butler: Adulthood Rites Octavia E. Butler: Adulthood Rites

Told in the haunting voice of Lilith, the heroine of „Dawn”, this book is thestory of Lilith's only son, Akin. Though he resembles a normal human, Akin isthe first „construct”--part man/part alien.

Eredeti megjelenés éve: 1988

>!
Grand Central, New York, 2021
320 oldal · puhatáblás · ISBN: 9781538753729
>!
ASIN: B00I58L4YU · Felolvasta: Aldrich Barrett
>!
Aspect, 1997
280 oldal · ISBN: 9780446603782

1 további kiadás


Kedvencelte 2

Most olvassa 1


Kiemelt értékelések

mandris>!
Octavia E. Butler: Adulthood Rites

Az első részhez hasonlóan nagy(on megrázó és megterhelő) élmény olvasni a második részt is, amely ráadásul még bátrabb az elsőnél, amennyiben főszereplőül immár nem teljesen embert, hanem ember-oankáli hibridet választ. Az első részben az olvasó könnyebben azonosulhatott a főszereplővel, könnyebben képzelhette magát a helyébe, és elgondolkodhatott azon, ő hogyan cselekedne hasonló helyzetben. Akin Lilith fia, és az első olyan férfi hibrid, akinek ember a szülőanyja. Akárcsak Lilith esetében, aki az első felébresztett, beavatott és „beházasodó” ember volt, Akin is első a maga nemében.
Időben is évekkel az első regény után vagyunk, immár megszülettek az első ember-oankáli települések és az első ember-oankáli utódok is. Ember anyától férfi viszont még azóta nem született. Akin minden testvérénél és más ember-oankáli hibridnél közelebb van a sima emberekhez, ezért is tudja a kezdetektől a közvetítő szerepet játszani. Akin ráadásul a megszólalásig (szó szerint) hasonlít az egyszerű emberekre, ugyanis a nyelvét leszámítva teljesen emberszerű a gyermeki külseje. És ez a hasonlóság, kettős örökség teszi Akint alkalmassá arra, hogy Butler rajta mutassa meg az új faj egyik képviselőjének vívódását, küzdését a kettős örökséggel és kettős lojalitással (ami párhuzamba állítható a többes identitású, pl. félvér, vegyes családból származó emberekével), egyúttal az ő szemszögén keresztül, ezúttal kívülről szemlélhetjük a különböző utakat választó embereket, illetve az emberek viszonyulását is hozzá.
Az első regény óta sok zajlott fajközi viszonylatban is: Az emberek egy része megbékélt az új helyzettel, sokan azonban ellenállnak, és az oankálik békén hagyják őket, de persze ők könnyen teszik, mert az emberek ártani nem tudnak nekik, és nem őket és a velük társuló embereket fenyegeti, hogy lassan eltűnnek a föld színéről. Az ellenállók elkeseredett küzdelmet folytatnak a túlélésért, amely ráadásul elég reménytelennek tűnhet. A velük nem együttműködőket ugyanis az oankálik terméketlenné tették, és az emberek immár csak oankáli közreműködéssel tudnak – ezáltal 5 szülő részvételével – gyermeket nemzeni, ezért alternatíva híján minél emberszerűbb gyermekeket próbálnak rabolni maguknak. Az oankálikhoz társult emberek – elsősorban Akin családja – mellett ezek az ellenállók is nagy szerepet kapnak ebben a részben, ezáltal az olvasó mégiscsak kap olyan embereket, akikkel azonosulhat, vagy akikkel szemben alakíthatja ki a saját álláspontját.
A tekintetben nincs újdonság, hogy az oankálik továbbra is meg vannak győződve arról, hogy az emberiség, ha nyugton hagynák, kiirtaná saját magát. (A tekintetben sincs új a nap alatt, hogy én ebben továbbra sem hiszek, bár én sem vagyok túlzottan optimista véleménnyel az emberiségről. Hiszem, hogy az ember esendő, de az oankálik biológiai determinizmusát nem tudom elfogadni.)
Az ellenállók váratlanul befolyásos támogatót kapnak Akin személyében, aki harcba száll azért, hogy az emberiség is esélyt kapjon arra, hogy legalább egy részük az oankálikkal való egybeolvadás nélkül vigye tovább a fajt. A kérdés, amit nagyon helyesen felvet Butler, hogy vajon az ellenálló emberek el tudják-e fogadni Akint annyira, hogy segíthessen nekik.
A második kötet felnövéstörténet. Akin csecsemőkorától felnőttkoráig követjük nyomon a sorsát, felcseperedését az emberek között, és tanúi lehetünk annak is, milyen sebeket kap ennek során. Ez ugyan izgalmas, de engem valamelyes kevésbé tudott megmozgatni, mint az első kötet. A könyv egyébként nagyon jól, hitelesnek érződő módon mutatja be Akin helyzetét, reakcióit, vívódásait és motivációit, úgyhogy e tekintetben nem lehet okunk panaszra. A valószerűtlen körülmények ellenére az ezek között játszódó történet mégis hihetőnek és hitelesnek érződik. Butler javára írható az is, hogy szemernyi didaktikusságot sem lehet felfedezni a könyvben, amivel engem például elég hamar végképp el tudott volna idegeníteni. Így minden idegenkedésem ellenére érdeklődéssel olvastam a könyvet, mert ez is olyan lett, amely nem engedi, hogy puszta szórakozásként olvassuk, mindenkit arra kényszerít, hogy valahogy viszonyuljon a benne leírtakhoz, legyen az a viszonyulás pozitív vagy negatív.

mrszmotyi>!
Octavia E. Butler: Adulthood Rites

Nem tudok eltekinteni attól, hogy ez egy igazi „középső kötet”, önmagában nem állja meg a helyét. Kis konfliktus, kis lezárás. A nagy konfliktus megoldásának felvezetése.
Viszont úgy érzem, hogy az első kötet ismerete nélkül is élvezhető a könyv, és nem veszít sokat az, aki csak a második és harmadik kötetet, mint duológiát olvassa a történetet.
Ebből az is adódik, hogy az egész sztorit akár egy darab, hosszú könyvben is meg lehetett volna oldani.

Részben ez is az oka annak, hogy a kötet második felére már vesztettem az érdeklődésemből, tudtam, itt nem lesz teljes lezárás. Nem annyira foglalkoztatott, hogy a mindenféle faj és nem variációk milyen kombinációkban kell hogy párosodjanak a faji és egyéni kiteljesedéshez.

A könyv eredeti megjelenésekor valószínűleg még sokkal újszerűbben hathattak a felvázolt gondolatok:
– Egy kettőnél több nemmel rendelkező faj lehetősége: korábban pl. Asimovtól is olvashattunk ilyet, de Octavia E. Butler jobban megvariálja a felállást.
– Nincsenek tiszta fajok egy ökológiai rendszerben, kisebb, szorosabban együttműködő ökoszisztémák vannak (pl. emberek és bacik, gombák és bacik) a nagy hálózaton belül: szerintem ez a világkép (vagy inkább biológiai tényállás ismerete) is eléggé elterjedt már.
– Kódolva van-e az emberekben egymás és önmaguk elpusztítása, vagy túl tudunk ezen jutni. Klasszikus téma, itt konkrétan, a génekbe kódolva értendő.

Tehát: érdekes témák, jó kivitelezés, de „középső kötet” érzés.

Rileey>!
Octavia E. Butler: Adulthood Rites

Nem egészen olyan irányt vett a történet, amire számítottam, ami azért vicces, mert nem tudom, mire számítottam pontosan. Eleve ekkora időugrásra nem. Értem, hogy miért kellett, de nekem hiányoztak az előző rész szereplői (ugyebár Nikanzs volt a kedvencem), akik itt keveset szerepeltek. spoiler Míg ott valahogy jobban el tudtam fogadni az oankálikat, itt annyira nem ment a dolog Akinnal. spoiler Újfent érdekes volt az emberek kettős hozzáállása, szenvednek attól, hogy nem lehet gyerekük, mert nélkülük a létezésnek nincs célja, ugyanakkor mégsem hajlandóak behódolni az oankáliknak, és ez a frusztráció csak megerősíti az oankálik róluk alkotott véleményét. De ugyebár itt van Akin a híd a két faj között, és tudom, hogy spoiler. Szóval vegyesek az érzéseim, de ez nem feltétlenül a történet hibája.

suwungcheol>!
Octavia E. Butler: Adulthood Rites

A legjobb könyv, amit valaha olvastam… Elképesztően gyönyörű és lebilincselő. Tökéletes, tényleg.

ideali_zed>!
Octavia E. Butler: Adulthood Rites

Ritka élmény: Megfelelő folytatás a szememben, fenntartotta az érdeklődésemet a harmadik kötet iránt. Ismét tökéletesen megragadja és felvázolja azokat a kérdéseket, amelyeket a másik, mint idegen témakörébe sorolunk. Persze kihallottam és akaratlanul is összevetettem a társadalom- és egyéni gondolkodás kritikáját ebből a kötetből is. Elgondolkoztatott napokig is azután, hogy befejeztem az olvasását.


A sorozat következő kötete

Xenogenesis sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Orson Scott Card: Ender's Game
Marissa Meyer: Winter (angol)
Brandon Sanderson: Skyward
Justin Cronin: The City of Mirrors
Anna Sheehan: A Long, Long Sleep
Orson Scott Card: Ender's Shadow
Ernest Cline: Ready Player One (angol)
Stephenie Meyer: The Host
Suzanne Collins: The Hunger Games
Dan Wells: Fragments