Kínok ​kertje 11 csillagozás

Octave Mirbeau: Kínok kertje Octave Mirbeau: Kínok kertje Octave Mirbeau: Kínok kertje

Vajon tudhatja-e az elkényeztetett, csalásokba és kis bűnökbe bonyolódott párizsi aranyifjú, micsoda végzetes útra indul, amikor hajóra száll, hogy meglátogassa Ceylon szigetét? A felejtés és az egzotikus kirándulás helyett valami egészen más vár rá… Nem is sejtheti, hogy a szerelem és a gyönyör újratanulásával együtt a poklot, a kínt, a halált is meg kell ismernie… Ezt jelenti a számára a végzetes szépségű nő, s a titokzatos, magas falak közé zárt Kínok Kertje. A halál paradicsoma, ahol vérrel öntözve tenyésznek a bűn és a fájdalom gyönyörű virágai. Octave Mirbeau híressé és hírhedtté vált könyve a század második évtizedében jelent meg először Magyarországon. Azóta a többszöri kiadás után a többszöri, azonnali betiltás lett a sorsa. Most újra a kezében tarthatja az olvasó, aki Kína titkait felfedve nemcsak a borzalmakat és a riasztó kivégzési szertartásokat ismerheti meg e műből, de a századelő Európájának elvágyódó, egzotikumot kereső életérzését is.

Eredeti megjelenés éve: 1899

>!
Pán, Budapest, 1990
156 oldal · ISBN: 9637965017 · Fordította: Kőrösi Zoltán
>!
Népszava, Budapest, 1921

Enciklopédia 2


Kedvencelte 1

Most olvassa 2

Várólistára tette 11

Kívánságlistára tette 12


Kiemelt értékelések

aled>!
Octave Mirbeau: Kínok kertje

„A nőben benne van a világegyetemet átfogó erő, a rombolás ereje, amely olyan legyőzhetetlen, mint maga a természet. Ő maga tulajdonképpen az egész természet. Minthogy ő az élet szülője, ő a halál szülője is…
mert a halál az, amely az életet állandóan megújítja."

Mirbeau hűen szemlélteti művében az emberi lélek sötét oldalát, melyben a kínzást egyrészt egyfajta művészetként prezentálja, másrészt ennek fogalmát még valamilyen morbid és meglepő módon a szépséggel is társítja…
Ugyanakkor az érdekes képzettársítások mellett a regény sorait egyfajta fekete humor szövi át, helyenként politikai utalásokkal tarkítva a sorokat, ezáltal igen összetetté és változatossá téve magát a cselekményt. Kifejezetten egyedi alkotás, talán mondanom sem kell – teljesen oda voltam érte. Negatívumként talán csak a párbeszédek (vagy inkább monológok) néhol indokolatlan terjedelmességét tudnám említeni. Ettől a csekélységtől eltekintve összességében nagyon tetszett, ígyhát – természetesen – nyugodt szívvel ajánlhatom…

Horváth_Hollósi_Csilla P>!
Octave Mirbeau: Kínok kertje

Azt hittem megrázóbb kötet lesz, de örülök, hogy az utamba került. Árnyaltabbá tette az könyv élményeimet – illetve a lelkemet is.
Tőlem távol áll ez a világ – nem csak Kína, hanem a gyötrelmek eme, az olvasottak által megelevenedett, szinte tapintható közege is. Mind a kert, mind a megkínzott és rabságban tartott foglyok leírása néhol már kimerítő volt.
Láttam, amit Mirbeau végletegik elmenő részletességgel láttatni akart, mégis úgy hiszem ezek a képek lényegesen függnek az olvasótól. A lélektől és hogy eddig miken ment keresztül életében/életeiben(?).

repe993 P>!
Octave Mirbeau: Kínok kertje

Mély nyomokat hagyott bennem ez a könyv.
Tudtam, hogy nem lenne szabad elolvasnom, mert nem tinédzsereknek való, de mégsem tudtam neki ellenállni. Sokkal csábítóbb volt, mint egy Sivatagon és vadonban vagy Távolban egy fehér vitorla.
Még most is látom magam előtt a spoiler kertet, a virágokat spoiler. Talán pont azért, mert nem is láthattam volna.

_Amalia>!
Octave Mirbeau: Kínok kertje

Vegyes élmény.

Az első kb 70 oldal elmondhatatlanul untatott; félre is tettem volna, ha nem hallok korábban mindenféléket a sztoriról. Aztán már kezdett érdekes lenni, legalább a torture porn iránti igényem kielégült. De még így is sokminden zavar.
Végtelenül gyűlöltem ezt az anyámasszonykatonáját, aki – oké, hogy a rothadó félhullák közt rosszul van –, de amúgy is folyton csak édes Clara így, szerelmem Clara úgy, Clara, Clara, Clara, szívem, drágaságom. Ahhoz képest, hogy Clara hányszor megjegyezte, hogy imádja, amikor az ember beszél, mert olyan jókat szokott mondani… hát, a sok vattacukron kívül nem is emlékszem semmire, amit ez a kis felmosórongy mondott.
Clara is zavart. Amikor ő áradozott, akkor magabiztos, semmi sem lehet elég véres és beteg, na de amikor a kínzómester felvázolta az ötleteit! akkor bezzeg volt szemöldökfelvonás és undor, és semmi nyoma a korábbi erőnek.

Ami tetszett: a leírások. A börtön, a kert, a kínzások. Az átlagos olvasmányaimhoz képest szinte üdítő volt elmerülni ebben a fertőben, amit minden mocska ellenére sikerült esztétikusan, olvashatóan, a lehetőségekhez mérten fogyaszthatóan leírni. Az alapötlet is szimpatikus: szerelem és halál, gyönyör és fájdalom. Látom magamon a könyvben tárgyalt szégyent és gátlásokat, nem tartom jónak, hogy nem sikerült egy egészséges hozzáállást kialakítanom sem a szexualitáshoz, sem a halálhoz. A könyv azért a másik véglet, a megfelelő út a kettő közt lehet (nem tudom, nem láttam még).


Népszerű idézetek

aled>!

Aki a halálról beszél, az egyuttal a szerelemről is beszél.

aled>!

A vivás, a párbaj, a vad sportok, a borzalmas galamblövészet, a bikaviadal,
a hazafias játékok különböző nemei, a vadászat… Csupa olyan dolog,
amely a valóságban nem egyéb, mint visszatérés a régi barbarizmushoz,
amikor az ember – ha lehet ezt a kifejezést használni –
az erkölcsi műveltségnek azon a fokán állt, mint a nagy állatok,
amelyeknek a nyomába jött.

13 hozzászólás
aled>!

A nőben benne van a világegyetemet átfogó erő, a rombolás ereje,
amely olyan legyőzhetetlen, mint maga a természet.
Ő maga tulajdonképpen az egész természet.
Minthogy ő az élet szülője, ő a halál szülője is… mert a halál az,
amely az életet állandóan megújítja.

aled>!

…anélkül, hogy a legtávolabbról is igyekeznénk a gyilkosságot megszüntetni, ésszerüen és kitartóan kell azt fejlesztenünk… És nem tudok erre jobb módot, mint a törvények kultuszát.
Valaki tiltakozóan kiáltott föl.
– Ugyan kérem – szólt rá a tudós. – Hát nem vagyunk egymás közt és nem beszélgethetünk álszenteskedés nélkül?
– De kérem! – nyugtatta meg a házigazda. – Használjuk ki alaposan ezt az egyedüli alkalmat, amikor szabadon kifejezhetjük benső gondolatainkat, mert bizony, jómagam a könyveimben, valamint önök a katedráikon, hazugságoknál egyebet nem nyujthatunk a közönségnek.
A tudós mélyebben ereszkedett be karosszékének vánkosai közé […], közben pedig füstkarikákat eregetett a mennyezet felé.
– Egyébként is – szólalt meg ujra – a gyilkosság igy is, minden megvitatás nélkül eléggé fejlődik… Hogy ugy mondjam, nem ilyen vagy olyan szenvedély eredménye, sem pedig az elfajultság valamiféle beteges tünete. Életösztön ez, amely bennünk lakozik… amely benne van minden szerves lényben és akárcsak a nemzés ösztöne, ugy uralkodik rajtunk… És ez olyannyira igaz, hogy ez a két ösztön a legtöbbször ugy összebonyolódik, olyannyira egymásba fonódik, hogy olykor időnként, mint egy és ugyanazon ösztön jelentkezik és az ember már azt sem tudja, hogy melyik a kettő közül hajtja, az-e, hogy életet adjon, vagy az-e, hogy életet elvegyen, hogy melyik a gyilkosság, melyik a szerelem ösztöne.

aled>!

Mert hisz itt minden rettenetes. A szerelem, a betegség, a halál, a virágok.

2 hozzászólás
aled>!

Ekkor vettem észre, hogy a baloldali falban minden ketreccel szemben
egy-egy mély fülke van. A fülkében faragott és festett fából készült
alakok mutatták be ennek a messze keleti művészeteknek sajátságos,
rémitő realizmusával a Kinában szokásos kinzások különböző fajtáit;
a nyakazást, a megfojtást, az elevenen való megnyuzatást, a
széjjeldarabolást, a démoni és matematikai képzelet borzalmait,
amelyek az egyébként annyira találékony nyugati kegyetlenségek
előtt is ismeretlen tökéletességre viszik a kínzás tudományát.
Mint a borzalmak és a kétségbeesés múzeumait…

_Andrea_>!

Különben is mindenütt van kínzás, ahol emberek vannak. A kín az emberhez tartozik. Nem tehetek róla, drágám, de én igyekszem beleélni magamat és élvezni, mert tudom, hogy a vér a szerelem nektárja.

Kapcsolódó szócikkek: kínzás
Cneajna P>!

A nőben benne van a világegyetemet átfogó erő, a rombolás ereje, amely olyan legyőzhetetlen, mint maga a természet. Ő maga tulajdonképen az egész természet! Minthogy ő az élet szülője, ő a halál szülője is… Mert a halál az, amely az életet állandóan megújítja… És a halál legyőzése egyet jelentene azzal, hogy megsemmisítjük az életnek egyedül termékenyítő forrását…

Előszó

1 hozzászólás
Cneajna P>!

A programot, amelyet hatalmas barátom számomra kijelölt, híven követtem, amit rosszul tettem… Nem választottak meg. A túlnyomó többség ellenfelemhez szegődött és ezt jól tette, mert eltekintve néhány tisztességtelen manővertől, az az ördöngős fickó még tudatlanabb és még közönségesebb fráter volt, mint én. Futólagosan meg kell jegyeznem, hogy jól alkalmazott becstelenség ebben a mi korunkban minden tulajdonságot helyettesít és minél aljasabb valaki, annál inkább hajlandók az emberek benne értelmi erőt és erkölcsi értéket fölfedezni.

1.

Cneajna P>!

Ellenfelem, aki most kétségtelen dísze a politikának, életének több szakában lopott. De felsőbbsége abban volt, hogy távol állott tőle ennek eltitkolása, sőt ellenkezően, a legfölháborítóbb cinizmussal eldicsekedett vele.
[…]
– Lopott… lopott… – A városok dolgos népe, nem kevésbé pedig a vidék derék lakossága, elragadtatva tapsolt ennek a vakmerő férfiúnak, aki önvallomásainak arányában napról-napra nőtt a szemükben.

1.

Kapcsolódó szócikkek: lopás
1 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

Lexie King: A jégszívű herceg
Ker Dukey – K. Webster: Pretty New Doll – Csinos új babácska
Skye Warren: The Pawn – A gyalog
K. M. Holmes: Dario
Marilyn Miller: A vezér
Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés
Guillaume Musso: A brooklyni lány
Guillaume Musso: Holnap
Arthur Conan Doyle: Tanulmány vérvörösben
Lakatos Levente: Tönkreteszlek