Codex (Codex szerepjáték) 9 csillagozás

fantasy szerepjáték
Nyulászi Zsolt – Szalkai László: Codex

Új zászló bomlott ki a szélben: új címer ékíti a lovagtermek falát. A bölcsek kíváncsian hajolnak az új kódex fölé. Új eszmék várják ôket a már ismert, régiek mellett. A fejlôdés a dolgok természetes rendje…

Amit akartunk, nem több – de nem is kevesebb! – mint egy szerepjáték. A szerepjáték reneszánsza. Ez az életünk, a célunk, az utunk – ez az egyetlen ajánlólevél, amit magunkról adhatunk. Folyamatos, tervszerú és megfontolt munkával kívánjuk elérni, sorra véve a játék és a világ minden fontos részét, a Kódex alapkönyve csak bemutatkozás, a zászló, amit – reményeink szerint – egyre magasabb vártorony csúcsán lengethet a szél. Minden munkával töltött nap, minden befejezett könyv egy-egy kô a toronyban.

– Nyulászi Zsolt –

>!
Nitor, Budapest, 1996
268 oldal · keménytáblás · ISBN: 9630475006 · Illusztrálta: Zsilvölgyi Csaba

Várólistára tette 3

Kívánságlistára tette 9


Kiemelt értékelések

Noro P>!
Nyulászi Zsolt – Szalkai László: Codex

A Codex talán az egyetlen profi magyar szerepjáték. Nem hibátlan, és nem is való mindenkinek, de én nem ismerek még egy olyan, magyar alkotók által készített szabálykönyvet, amely ennyire tudatosan és következetesen épülne fel. Világa egységes koncepción alapul, rendszere pedig ezt a világot támogatja. Mindez pedig nem csak annak idején, de még ma is nagy eredménynek számít. Helyenként persze érződik rajta, hogy Nyulászi Zsolt akkor vágott neki a feladatnak, amikor még a Magus jobbá tétele járt a fejében, de ez főleg a szakszavak (asztrál, mentál, TÉ, VÉ, stb.) átvételében merül ki. Meg talán a százalékos képzettségekben, amik akkoriban lehet, hogy logikusnak tűntek, de ma már eléggé régimódinak számítanak. (Minek a százas skála, amikor egy tízes, max. húszas is bőségesen elegendő felbontást jelent?)

A játék világa a reneszánsz Itáliából és a távol-keleti kultúrákból merít, amelybe Szalkai László csempészte bele a nadorok sámánisztikus, kicsit talán indián mintájú népét spoiler Bár a világleírás terjedelmét nézve elég sovány, meglepően erőteljes hangulattal bír. Alighanem azért, mert a szabályszövegek is ahol tudják, támogatják – nem csak a vallással és a mágiával, de még a harccal kapcsolatos fejezetekben is. Aki e kevés anyag segítségével rá tud hangolódni, annak már nyert ügye van. Aki nem, annak viszont – a kulturális háttér megértése nélkül – a Codexben nem sok babér terem.

A szabályrendszer, mint már jeleztem, teljesen a százalékos képzettségekre épül. Képzettség-próbákon alapul a harc, a mágia, és minden más is. Mai szemmel ezekből sajnos nagyon sok van a könyvben, rengeteg képzettséget egyszerűen össze kellett volna vonni egymással. A 90-es éveknek sajnos még a „bonyolítás = realitás” volt a hívószava. A harcban és a mágiában ráadásul léteznek egymásra épülő képzettségek is. Aki a Magusról nyergel át, azt még az is megzavarhatja, hogy az ismerős fogalmakat a Codex gyakran egészen másképp használja. A rendszer egyedi vonása a „szélre dobásos” szisztéma, amelyben vagy a képzettség alá, vagy a feladat nehézsége fölé dobva lehet sikert elérni. A harcrendszer alaposan kidolgozott, tükrözi a szerző harcművész-mániáját, ugyanakkor a karakterek összes harcértékét (minden fegyverre és harcmodorra külön-külön) kiszámolni elég pepecselős. off

A mágia is egységes rendszert alkot, vagyis nincs olyan, hogy különféle típusú varázstudók különféleképpen, avagy különböző varázslatlistákról varázsolnának. Ez az egységes mágia felszínesen hasonlít a Magus mozaikmágiájára, de más logikát használ. Ennek az alapkönyvben egyébként csak egy rövidített változata szerepel, hiszen van még róla egy egész könyv: a Grimoire. Ez viszont azzal járt, hogy egyes szabályok itt egy kissé homályosan jelennek meg.

A rövid, hangulati elemekre építő világleírás és a bonyolult szabályrendszer együttese már a kezdetektől rétegjátékká tette a Codexet, de ha lehetőségünk adódik, ennek ellenére is érdemes megismerkedni vele.

2 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

Malcolm J. Hunt: Bosszúangyal
Boruzs Gergely Gábor: A korona árnyékában
Gréger Csaba: Halhatatlanok
Jan van den Boomen: Tűzön, vízen, árnyékban
Ian Russel: Egyezség
Wayne Chapman: Észak lángjai
Körtvélyes Ákos: Sziréndal
Luis Saul: Boszorkányhadúr
Indira Myles: Shajaran – Sorsvető
Jan van den Boomen: Kőerdő, szellőkör és más történetek