Helka (Helka 1.) 87% 194 csillagozás

Először is szeretném megköszönni @Jeffi-nek hogy olvashattam a könyvet, mert ha ő és a kihívása nincs, akkor elég nagy az esélye annak, hogy életemben nem találkozom Helkával és a családjával, és még egy másik pár szuper jó könyvvel. Ezer köszönet! Fantasztikus az a kihívás! :)
Na, akkor Helka. :) Olvasás közben végig az járt az eszemben, hogy juj de jó, van nekünk egy magyar Gyűrűk Ura könyvünk, amiben a szereplők a Balatont járják keresztbe-kasul és izgalmasabbnál izgalmasabb kalandokba keverednek. :) Van itt minden és mindenki, varázsló, manók (imádtam őket), hercegek, vadkan, holló, tündérek, boszorkányok, szakállas békák, óriás sárkányteknősök és még sok minden, amit el tudtok képzelni, vagy nem! :) Sajnos (vagy nem sajnos), én nem vagyok Nyulász Péter, így meg sem próbálom elmesélni hogy milyen csodálatos is ez a könyv. Egyet mondhatok, ha eljön az ideje, a lányom ismerni és reményeim szerint szeretni is fogja Helkát és barátait. :)))

Nagyon tetszett hogy a Balatonhoz kötődik a könyv. A jól ismert helyszínek sokat adtak a történethez. Sokat nyaraltunk régebben Csopakon. Nagyon aranyos és kedves az egész. A humora lehetett volna jobb is.

– No palacsinta!
– No túrógombóc!

– Balaton?
     Sajna (?) egyiket se szeretem. Se a palacsintát, se a túrógombócot. Se a Balatont. Az utóbbit csak azért, mert imitt-amotti gyerekemlék-foszlányként van csak belőle valami. Nem sok. Lehet élni – ha ez adatott – e szűk honban Balaton nélkül is. Meg olvasni róla.
A könyv szenzációsan jó, szvsz. A nyelvezete felér Sió hajával. Kár, hogy gyerekként nem olvashattam! :) Gondoskodom hát róla, hogy legalább a körülöttem lévő gyerekek olvassák.

Köszönöm @Mary_J, hogy kölcsönadtad és így elolvashattam: új kedvencet avattam.
Ez egy gyönyörű tündér(nép)mese, amiben a hőseinknek ki kell állniuk a próbákat, számot kell adniuk jellemükről, hogy végül bebizonyosodjon: méltóak a nevükre és címükre. Ízes, magyar nyelvezet és nevek, érdekes keletkezéstörténet, a benne szereplő lények (legyen az kőóriás, manó, tündér, varázsló, sárkányteknős, pele, szakállas béka) mind-mind szerethető (még az esetleges negatív szereplő is). A gonosz természetesen elnyeri méltó büntetését, s méghozzá milyen ötletesen :) Itt tényleg csak a képzelet szab határt.
Férjem szülei most hétvégén voltak Csopakon, s ha nem szakadt volna az eső, bősz késztetést éreztem volna, hogy utánuk menjünk a gyerekekkel, elmenjünk Tihanyba, megkeressük esetleg az örvényesi malmot, s amit még lehet, s ha esetleg találunk egy helyet, ahol szerepel az étlapon a Kamor-féle sülthús, biztosan megkóstoltam volna.
Gyönyörű történet az összes(?) magyar népmesei elemet felvonultatva, amit biztosan be fogok szerezni és el fogok olvasni a gyermekeimnek.
+ pont az illusztrációkért, nekem nagyon tetszettek :) Lehetett volna a képekből több is :)

Nagyon tetszett a könyv hangulata. Az ismert balatoni és felvidéki helyszínek vadregényes köntösbe bújtatott közege engem teljesen elvarázsolt. Sokkal jobban, mint a mesés lényekkel teli kalandos történet és maguk a szereplők, de mégis nagyon élveztem a könyvet. Az illusztrációk is nagyon tetszettek, és bár kevés volt és a színek is hiányoztak, de az a néhány rajz is sokat adott hozzá a történethez.

Ez a könyv nekem nagyon tetszett.
Mondjuk én elfogult vagyok ha a Balatonról van szó,egyszerűen imádom és kész.
A könyvet a Balaton partján olvastam így teljesen beszippantott a történet imádtam az első betűtől az utolsóig.
Én is ott voltam Helkáékkal az útjuk során a Soktornyú kastélyban Tihanyban,a parton az erdőben a Bakonyban, Hévizen,Sóstón,Tapolcán egyszóval mindenhol.
A Balaton tündéréről Sióról úgy olvastam volna még, Kamort a varázslót is a szívembe zártam.
Kezdem is a folytatást.

Mennyire kellett végre egy ilyen regény, ami itthon játszódik, kedves balatoni, bakonyi tájakon, izgalmas, cselekményes, vicces, kalandos… Még jó, hogy a folytatás is rendelkezésre áll! :)

Annyira tetszett, hogy azóta megalkottuk a saját Sió-haja fantázianevű sör/borkorcsolyánkat, s a negyedikeseimnek is kötelező olvasmánnyá tettem!
Csodás legenda, zseniális feldolgozása. Körbejárjuk az egész Balaton környékét, a Bakonyt és az ember mindenhol tündért, boszorkányt és varázlót keres. Jó karakterek, izgalmas mesefűzés, szóval hamarosan Cipriánt is megismerjük…

Egy balatoni legenda (Helka és Kelén mondája, Lipták Gábor Aranyhíd c. kötetéből) újraélesztése és továbbgondolása ez a regény (mese-, kaland-, fantasy?). Izgalmas események bontakoznak ki a Balaton körül, sok-sok legendás szereplővel, boszorkányokkal, tündérekkel, manókkal, varázslókkal, hercegi családdal és persze nem legendás szereplők is vannak, például az állatvilág (élükön a pelékkel!).
A gonoszok a Burok-völgyben húzzák meg magukat és onnan indítják támadásukat a történet szerint, ezért kicsit „félve” utaztam oda egy hete, mert még akkor nem tudtam, mi lesz a történet kimenetele. De hiába volt az „aggodalom”: végigmenni a völgyön szinte spoiler volt, a gyönyörű virágos (medvehagyma és erdei holdviola virágzott tömegesen) és madárfüttytől hangos völgyben semmi nem utalt a gonosz jelenlétére. De nem akarom teljesen lelőni a poént, mindenki járjon utána maga, hogy mi is lett a történet vége. (Ami egy kicsit meghökkentő volt számomra: a párra találás, illetve ki hogy folytatja tovább az életét, nem egy klasszikus mesebeli zárás… de bízzunk benne, hogy boldogan élnek, míg meg nem halnak).
Nagyon szellemesek a szereplők nevei is, melyek a térképről, illetve Balaton környéki jellegzetességek, ételek, italok neveiként köszönnek vissza manapság.
Kicsinek, nagynak is kellemes olvasmány.

Pedig az ötlet jó…
Ifjúsági fantasy a Balatonról, hát ezt nekem szeretnem kéne. De nem megy.
Három világ erői csapnak össze: a vízé, a földé és az erdőé. A legszimpatikusabb az erdő varázslója volt, de neki túl kevés szerep jutott.
A címszereplő a szárazföldet képviselő királyi pár trónörökös gyermeke, aki, mikor beüt a krach, elkezd hű segédjével ide-oda vonulgatni, hogy felgöngyölítse a szálakat. És sokszor nem bírtam követni, hogy miért mennek hova. Fárasztottak a szóviccek, szellemeskedések. A legtöbb pozitív szereplő ellenszenves volt. A végén a nagyjelenet úgy múlik el, mintha ott sem lettünk volna. Szóval fura az egész.
Ha számomra kicsit befogadhatóbban lett volna megírva, akkor biztos bújom az internetet, hogy minden helyszínt megtaláljak és beazonosítsak, de így nem érte el ezt a hatást.