Helka (Helka 1.) 87% 318 csillagozás

Először is szeretném megköszönni @Jeffi-nek hogy olvashattam a könyvet, mert ha ő és a kihívása nincs, akkor elég nagy az esélye annak, hogy életemben nem találkozom Helkával és a családjával, és még egy másik pár szuper jó könyvvel. Ezer köszönet! Fantasztikus az a kihívás! :)
Na, akkor Helka. :) Olvasás közben végig az járt az eszemben, hogy juj de jó, van nekünk egy magyar Gyűrűk Ura könyvünk, amiben a szereplők a Balatont járják keresztbe-kasul és izgalmasabbnál izgalmasabb kalandokba keverednek. :) Van itt minden és mindenki, varázsló, manók (imádtam őket), hercegek, vadkan, holló, tündérek, boszorkányok, szakállas békák, óriás sárkányteknősök és még sok minden, amit el tudtok képzelni, vagy nem! :) Sajnos (vagy nem sajnos), én nem vagyok Nyulász Péter, így meg sem próbálom elmesélni hogy milyen csodálatos is ez a könyv. Egyet mondhatok, ha eljön az ideje, a lányom ismerni és reményeim szerint szeretni is fogja Helkát és barátait. :)))

Nagyon tetszett hogy a Balatonhoz kötődik a könyv. A jól ismert helyszínek sokat adtak a történethez. Sokat nyaraltunk régebben Csopakon. Nagyon aranyos és kedves az egész. A humora lehetett volna jobb is.

Emma lányom nagy kedvence lett ez a sorozat, ő ajánlgatja hónapok óta, hogy olvassam el.
Valóban megéri kézbevenni, és kalandozni valamilyen varázslatos korban a Balaton körül a különféle varázslények társaságában. Tetszett a valós helyszínek, a régi legendák és a regényíró által kitalált történet összefűzése. Csak ajánlani tudom.

Felkeltette a figyelmem a könyv fülszövege, rögtön ráugrottam arra, hogy a Balaton a helyszín. A balatoni legendákról keveset hallottam, a kecskekörmök, illetve a tihanyi ekhó megvolt, de ennyi.
Rögtön az első fejezet megvett magának, a kelekótya manókkal. Eleinte kicsit szentivánéji álmos volt a hangulat, de ez hamar megváltozott, átment izgalmas kalandregénybe. A beszélő nevek nagyon tetszettek, a kedvencem Ravi Oli volt, de vicces volt Rigó Jancsi is. Helkáék végigjárják a Balaton környékét, apránként bogozzák ki a rejtvényt. Sió volt a kedvenc szereplőm, a baracklevével.
Izgalmas, kalandos mese volt, egy-egy része picit lassabb volt, de bocsánatos. Be kell szereznem a másik két részt is.

A könyv egy remek történet, ami lassan indul, egyébként ezzel nincs is baj, ne csapjunk bele egyből a lecsóba. Megismertük a szereplőket, jött a bonyodalom, aztán néha azt éreztem picit itt-ott megrekedt a történet. Aztán persze valahogy mindig továbblendültünk, és kapkodtam a fejem.
A szövegezése remek, a stílus kiváló. Vannak benne régies szavak is, de nem túlzásba esve, illetve sok a humoros jelenet, amit szerintem a célközönség külön szeretni fog.
Egyedül a kevésbé haladó részek miatt adtam rá 4,5 csillagot, mert 50 oldallal simán lehetne kevesebb, de egyébként a történet tényleg nagyszerű volt, külön öröm számomra, hogy itthon játszódik, a mi „tengerünknél”; a Balatonnál.
Biztosan viszem magammal a suliba, ha nem is tudom kötelezőnek besuvasztani, de ajánlani fogom a gyerekeknek.
A további két rész itt van a polcon, de egyelőre tartok egy kis pihenőt. :)

– No palacsinta!
– No túrógombóc!

– Balaton?
     Sajna (?) egyiket se szeretem. Se a palacsintát, se a túrógombócot. Se a Balatont. Az utóbbit csak azért, mert imitt-amotti gyerekemlék-foszlányként van csak belőle valami. Nem sok. Lehet élni – ha ez adatott – e szűk honban Balaton nélkül is. Meg olvasni róla.
A könyv szenzációsan jó, szvsz. A nyelvezete felér Sió hajával. Kár, hogy gyerekként nem olvashattam! :) Gondoskodom hát róla, hogy legalább a körülöttem lévő gyerekek olvassák.

Köszönöm @Mary_J, hogy kölcsönadtad és így elolvashattam: új kedvencet avattam.
Ez egy gyönyörű tündér(nép)mese, amiben a hőseinknek ki kell állniuk a próbákat, számot kell adniuk jellemükről, hogy végül bebizonyosodjon: méltóak a nevükre és címükre. Ízes, magyar nyelvezet és nevek, érdekes keletkezéstörténet, a benne szereplő lények (legyen az kőóriás, manó, tündér, varázsló, sárkányteknős, pele, szakállas béka) mind-mind szerethető (még az esetleges negatív szereplő is). A gonosz természetesen elnyeri méltó büntetését, s méghozzá milyen ötletesen :) Itt tényleg csak a képzelet szab határt.
Férjem szülei most hétvégén voltak Csopakon, s ha nem szakadt volna az eső, bősz késztetést éreztem volna, hogy utánuk menjünk a gyerekekkel, elmenjünk Tihanyba, megkeressük esetleg az örvényesi malmot, s amit még lehet, s ha esetleg találunk egy helyet, ahol szerepel az étlapon a Kamor-féle sülthús, biztosan megkóstoltam volna.
Gyönyörű történet az összes(?) magyar népmesei elemet felvonultatva, amit biztosan be fogok szerezni és el fogok olvasni a gyermekeimnek.
+ pont az illusztrációkért, nekem nagyon tetszettek :) Lehetett volna a képekből több is :)

Nagyon tetszett a könyv hangulata. Az ismert balatoni és felvidéki helyszínek vadregényes köntösbe bújtatott közege engem teljesen elvarázsolt. Sokkal jobban, mint a mesés lényekkel teli kalandos történet és maguk a szereplők, de mégis nagyon élveztem a könyvet. Az illusztrációk is nagyon tetszettek, és bár kevés volt és a színek is hiányoztak, de az a néhány rajz is sokat adott hozzá a történethez.

Imádtam – és hamarosan Ciprián és Kamor történetét is kézbe fogom venni, hogy majd később újra-és-újra átismételhessem a fantasztikus tihanyi legendát!

Idén ősz óta (UltraBalaton óta) nagy vágyam, hogy Tihanytól Badacsonyig bebarangoljam a tájat – mert ez nekem (40+ év alatt) teljesen kimaradt eddig.
Azt hiszem Helka történetével a gondolataimban fogom a környék látnivalóit nézni és felfedezni – mert 2022 folyamán biztos vagyok benne, hogy megvalósítom az álmom! :)

Mennyire kellett végre egy ilyen regény, ami itthon játszódik, kedves balatoni, bakonyi tájakon, izgalmas, cselekményes, vicces, kalandos… Még jó, hogy a folytatás is rendelkezésre áll! :)