Csángó ​galuska 2 csillagozás

Moldvai magyar étkezési hagyományok és receptek
Nyisztor Tinka – Pákozdi Judit: Csángó galuska

A ​könyv három nagy fejezetből áll:

Néprajzi tanulmány:
A moldvai csángó magyarok hagyományos ünnepi és hétköznapi étkezési szokásairól, a kezdetektől máig, az ezekhez fűződő énekek, versek, mondókák, jellegzetes történetek, adomák, esetleg mesék.
Készítője: dr. Nyisztor Tinka néprajzos, aki mai is a moldvai Pusztinán él.

Hagyományos csángó receptek:
A gyűjtés során az adatközlőket valamint főzéshez használt tárgyaikat fotózták le, elmondásukat pedig hangfelvételre rögzítették. A könyvnek ez a része „két nyelvű” formában készült: egy oldalra kerül a eredeti csángó szójárással elmondott recept, a vele szemközti oldalra pedig közérthető módon, a szerkesztő magyarázó kiegészítéseivel az étel készítésének pontos, leírása, amely alapján mai is megfőzhető.
A receptek köre a fellelhető régi ételek mellett felöleli a mai csángó konyha fogásait, azokat is melyek más konyhákkal való egymásra hatásból születtek (például, román, székely). Az ételek… (tovább)

>!
Babér, 2009
240 oldal · ISBN: 9789630675055

Most olvassa 1

Várólistára tette 2

Kívánságlistára tette 3


Kiemelt értékelések

ppeva P>!
Nyisztor Tinka – Pákozdi Judit: Csángó galuska

Nyisztor Tinka – Pákozdi Judit: Csángó galuska Moldvai magyar étkezési hagyományok és receptek

Talán kicsit kevesebb volt az étkezési hagyományok, életmód leírása, és több a recept, mint szerettem volna. A recepteknél viszont nagyon tetszett, hogy egy részüknél a recept egy helyi asszony elbeszélésének lejegyzésével kezdődött, csak aztán jött a tényleges recept, a recept után pedig az, mikor, hogyan fogyasztották, milyen variációi voltak még az adott ételnek.
Nagyon érdekes volt végigolvasni az ételeket, felfedezni a nyelvezetben és a készítési módokban a különböző konyhák egymásra hatását. Az ételek egyszerűek, változatosságuk abban áll, éppen milyen zöldféléknek, gyümölcsöknek, húsoknak van szezonjuk, illetve mit mikor lehet tartósítani későbbi fogyasztásra. Meglepődtem rajta, hogy a leginkább kedvelt alapíz a savanyú volt – szinte minden levesfélét savanyítottak, a főételek mellé pedig valami savanyút fogyasztottak. Az alapanyagok jelentős része abból adódik, ami megterem a ház körül. Még az élesztő is drága volt, abból is csak minimális mennyiséget használtak, még az ünnepi kalácsokhoz is. A cukorfogyasztás pedig már az új idők terméke.
Egy ilyen könyvet végigolvas az ember, és komolyan elgondolkozik a mai étkezési szokásokon… Ha nem is egyes receptek felhasználásával, de magával az alapkoncepcióval szeretnék kicsit visszamenni az időben.


Népszerű idézetek

ppeva P>!

Húsos tokán
Receptjét elmondta: Dani Péterné, Pusztina, 1995
Az vót a legédesebb, a johó* hús, a bárányhús, aztán a bornyúhús. Ezekből jó tokánt lehetett csinálni. Odategyük a húst vízvel, vágunk belé jó sok hagymát (kinek mennyi van), murkot*, csiperust*, mindenből, ami van. Megfőnek egy helyre, de erőst őröjzzük, hogy sok-sok víze ne legyen. Olyan jó édes leve van, ha nem ereszted fenébb a hústól kám* ujval. Mikor megfőtt, kén legyen tejfölöd. A van, s ha nincs, bár édes tej. Tejfölvel csináltuk amikor vót, de mikor nem vót, akkor nem. Mikor vertünk küpüllőt*, mámám es tett örökké utulján* vajat a tokánba. S akkor mind csak az meghozta az ízit, s tejvel verte fel a búzalisztet. Ha nem vót tej, akkor tőttünk le abból a jó léből, meghűlt egy kicsit, s avval vertük fel a búzalisztet. S még amelyik búzalisztet megpergeltük a zsírban, s akkor az a kettő megcsinájja a tokánt. Így es jó, ha nincs tej, vagy tejfel. Ha van vaj, akkor téc belé, s ha nincs, az se baj.

*johó: birkahús, johóbirka húsa; murok: sárgarépa; csiperus: zöldpaprika; kám: körülbelül; küpüllő: köpülő; utulján: végén.

114. oldal

Nyisztor Tinka – Pákozdi Judit: Csángó galuska Moldvai magyar étkezési hagyományok és receptek

ppeva P>!

Somos, szilvás faszulykaleves
Receptjét elmondta: Pityikárné Kati néni, Bákó, 1994
Külön megfőzi a szilvát s a somot. Megfőzi a faszulykát hagymával, murokkal, s a végén egybeönti. A szilvát kiszedi a levesből, meghinti nádmézzel, s megeszi máléval, s az erőst jó.

64. oldal

Nyisztor Tinka – Pákozdi Judit: Csángó galuska Moldvai magyar étkezési hagyományok és receptek

ppeva P>!

Mindabból, amit itt leírtam, egyértelműen kiderül, hogy azok, akik e receptek alapján megfőzik a moldvai csángó magyarok ételeit, nyugodtan „művészkedhetnek”, hiszen Moldvában is ez történik: „abból főzünk, ami van”, szokták mondogatni az asszonyok. „Amikor van miből, akkor könnyű főzni.”

40. oldal

Nyisztor Tinka – Pákozdi Judit: Csángó galuska Moldvai magyar étkezési hagyományok és receptek

ppeva P>!

A gyimesi és a moldvai magyarok étkezési szokásaiban sok a hasonlóság, ezért nyugodtan hivatkozom az alább idézett mondásra, amit a Gyimesekben hallottam, és amiből az világosan kiderül, hogy még viccből sem esik szó a napi háromszori étkezésről. Ottjártamkor megkérdeztem Pista bácsitól, hogy hányszor esznek egy nap?
[…] Pista bácsi a következőképpen válaszolt a kérdésemre:
„Hát maga is úgy járt most, mint az az idegen, aki megkérdezte a gyimesi csángó gyermektől: Mondd csak meg te kicsi gyermek, hányszor esztek egy nap? A kicsi gyermek így válaszolt:
eccer, eccer eccer; eccer, eccer kétcer; s eccer, eccer eccer se.”
vagyis: egyszer-egyszer egyszer; egyszer-egyszer kétszer, és egyszer-egyszer egyszer sem.

11-12. oldal

Nyisztor Tinka – Pákozdi Judit: Csángó galuska Moldvai magyar étkezési hagyományok és receptek


Hasonló könyvek címkék alapján

Rauzs József: Mélykút konyhája
Lénárd Sándor: A római konyha
Raj Ráchel: Életem a konyhában
Gaál Zsuzsanna: Az őrségi konyha kincsei
Végh Antal: Száz szatmári parasztétel
Knézy Judit: Somogy régi ételei
Nagy Imre: Böszörményi nagymamák újabb receptjei
Ambrus Gizella – Kútvölgyi Mihály: Ízes Erdély
Szigeti Andor: Dunántúli tájak ételei
Hajdu Imre – Csörnök Mariann – Viga Gyula: Sárospataki ételek, zempléni konyhák