Mengele ​boncoló orvosa voltam 32 csillagozás

Nyiszli Miklós: Mengele boncoló orvosa voltam Nyiszli Miklós: Mengele boncoló orvosa voltam Nyiszli Miklós: Mengele boncoló orvosa voltam

Dr. Nyiszli Miklós 1946-ban vetette papírra borzongató önéletírását a hírhedt lengyelországi haláltáborban töltött időről és az ott végzett kényszerű foglalatosságáról. A szerző a túlélést a szakmájának köszönhette, orvos volt, és ráadásul Németországban végzett, kiváló szakmai tapasztalattal, tudással rendelkezett, ez elősegítette, hogy Dr. Mengele „kiválasztottja” legyen.

„Alulírott dr. Nyiszli Miklós orvos, a 8450 tetoválási számot viselő volt KZ-fogoly, e szerzésemben megjelenő művet, mely az emberiség történetének legsötétebb lapjait foglalja magában, minden indulattól mentesen, a valóságnak megfelelően, a legkisebb túlzás és színezés mellőzésével írtam meg, mint közvetlen szemlélője az auschwitzi krematóriumok és más máglyák, melyeknek tüzében apák, anyák és gyermekek milliói enyésztek el.”

Dr. Mengele boncolóorvosa voltam az auschwitzi krematúriumban és Orvos voltam Auschwitzban címmel is megjelent.

>!
Magyar Lajos alapítvány, Tatabánya, 1996
166 oldal · ISBN: 9630447274
>!
Merényi, Budapest
344 oldal · keménytáblás · ISBN: 9636980888

Kedvencelte 3

Most olvassa 10

Várólistára tette 53

Kívánságlistára tette 40

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

Angele>!
Nyiszli Miklós: Mengele boncoló orvosa voltam

Felkavaró tartalom, ugyanakkor alapmű annak, akit érdekel a holokauszt.
Az erről szóló könyvek olvasásával emléket állítunk a holokausztot elszenvedőknek és soha nem engedjük feledésbe merülni.

1 hozzászólás
tgorsy>!
Nyiszli Miklós: Mengele boncoló orvosa voltam

Nem hiszem el. Képtelenség. Ez nem történhetett meg. Ilyen nincs.
2-3 oldalnál többet nem tudtam egyszerre elolvasni. Felfoghatatlan. Ez csillagozhatatlan.
A Függeléket nagyon át kellene nézni. Stílusában, nem való ide, ráadásul ténybeli tévedések is vannak benne.

gszandi>!
Nyiszli Miklós: Mengele boncoló orvosa voltam

Több ilyen könyvet olvastam már, de ez nekem teljesen más szemszögből mutatta be a tábor életét. Testközelből látta, élte szó szerint túl a borzalmakat. Mondott újat a könyv, a borzalom még jobban felnagyítódott. Láthatjuk benne, h aki testileg túl is élte a dolgokat, memtálisan már nem képes. Nem is tudom fel lehet e ezeket dolgozni, hogy lehet utána tovább élni… Igazából nincsenek is szavak arra, amit érzek.

duby>!
Nyiszli Miklós: Mengele boncoló orvosa voltam

Ennek a kegyetlen, embertelen történetnek nem szabadott volna megtörténni. Az utókornak tanulnia kell belőle, hogy ne forduljon elő ilyen még egyszer. Betekintést nyerhetünk az emberi lélek, gonoszság sötét bugyraiba. Hogy képesek erre az „emberek”? Egy könyörtelen világ.

>!
Magyar Lajos alapítvány, Tatabánya, 1996
166 oldal · ISBN: 9630447274
Vikicicca>!
Nyiszli Miklós: Mengele boncoló orvosa voltam

Mit is lehet írni egy ilyen könyv olvasása után? Borzasztó, megrendítő… Nagyon gondolkoztam, hogy abbahagyom, feladom. De közben meg érdekel a téma. Még nem olvastam semmit erről az időszakról, kíváncsi voltam. Olvasás közben viszont rendesen kavargott a gyomrom.

Lillam>!
Nyiszli Miklós: Mengele boncoló orvosa voltam

Mit is lehetne írni egy ilyen könyvről:
Hatásos volt a története v. hiányzott belőle még egy kicsi?
Ez morbid és tiszteletlen lenne, hiszen a való élet írta.
A szereplők jellemvonása keveset fejlődött v. nem voltak eléggé árnyaltak?
Őszintén a túlélésért küzdöttek, az ösztön sok mindent felülír.
A stílusa nem kiemelkedő?
Hát nosza… lehet felülmúlni. Nem író, viszont ő legalább Túlélő.

Moander>!
Nyiszli Miklós: Mengele boncoló orvosa voltam

Eléggé durva dolgok vannak ebben a könyvben, de attól függetlenül, hogy milyen kegyetlen dolgokról ír a szerző, végig lekötött a mű, mert „érdekes” a témája. Nem egyszerű megemészteni a leírtakat, sokszor félbehagytam az olvasást, mert gyomorforgató dolgokról volt szó, de épp ez teszi ennyire „életszagúvá”.

LordLoss1100>!
Nyiszli Miklós: Mengele boncoló orvosa voltam

Remek és egyben borzalmas könyv, remek a történetvezetése, érdekes és izgalmas, de a története borzalmas, mégpedig a témája miatt, életem első könyve volt, ami képes volt úgy elborzasztani, hogy egy pillanatra letegyem a könyvet. A tudat pedig, hogy megtörtént mindez, félelmetes.


Népszerű idézetek

oscarmániás>!

Kinek az akaratából zúdul szerencsétlen népünkre a borzalmak ilyen sorozata? Ha Istenéből! Úgy már az is elbújt szégyenében, mert ennyit még Ő sem akart.

131. oldal, XXXI. fejezet

LNB>!

Reggeli beteglátogató körutamat végzem. Mind a négy krematóriumban nagy a tűz. Ma éjjel égették el Korfu, a földközi-tengeri sziget görög zsidóságát. Európa egyik legrégibb hitközségét. Huszonhét napig hurcolták őket uszályhajókon, majd bezárt vagonokban, étlen-szomjan. Mire az auschwitzi megsemmisítő tábor rámpájára értek, és a vagonokat kinyitották, hogy kiszálljanak, és szelekcióra sorakozzanak, nem szállt ki senki! Fele részük halott volt, másik fele eszméletlen állapotban halódott. Az egész transzport az utolsó emberig a II-es krematóriumba került. Egész éjjel megfeszített erővel dolgozott az üzem. Reggelre nem maradt belőlük egyéb, mint egy nagy halom piszkos, rongyos ruha a krematórium udvarán. Szívszorongató látvány, amint ázik a szitáló esőben. Pillantásom a krematórium kéményére tévedt, a négyszegletű kémény négy sarkán elhelyezett villámhárítók, mind hatalmas vasrudak, a borzalmas tűztől megolvadtak és legörbültek.

LNB>!

Már megszokott dolog előttem, amint este hét óra körül teherautó fordul be a krematórium kapuján, és hetven-nyolcvan nőt vagy férfit hoz likvidálásra. Ezek a K. Z. napi kiszelektáltjai. A barakkokból és kórházakból kerülnek ide. Több éves. de legalább több hónapos K. Z. lakók, ennélfogva teljesen tisztán látják sorsukat. A halálfélelem borzalmas sikolyával és ordításával van tele az udvar, midőn az autó a kapun befordul. Tudják, hogy a krematórium kéményének árnyékából nincs menekvés! Ezeket a mindennapos jeleneteket nem akarom látni, ezért a krematórium udvarának legtávolabbi részébe szoktam elvonulni. Ott egy kis fenyőfákból álló lugas van, itt ülök le. Ide nem hallatszik a fegyverek dörrenése, a sikoly is csak tompán ér füleimhez.
Ma este nem volt szerencsém. Már délután 5 órától dolgozom a boncteremben, egy SS Oberschaarführer öngyilkossági esetét kell soron kívül felderítsem. A hullát Gleiwitzból küldték. Egy SS hadbíró százados és egy írnok jöttek a boncoláshoz. Hét óra felé már a boncolási jegyzőkönyvet diktálom az SS írnoknak, midőn befordul terhével a nagy autó, tömve férfiakkal. A boncteremnek két nagy, vasrácsos, zöld színű dróthálóval borított ablaka nyílik a krematórium elülső udvarára. Az autó nem messze az ablakoktól megáll. Szerencsétlen utasai nagyon csendesen viselkednek. Ebből következtetem, hogy nem barakkok, hanem a kórházak szelektáltjai. Mindsúlyos betegek! Már nincs erejük az ordítozásra. Arra sem. hogy a teherautó magas platformjáról leszálljanak. Az SS őrök kiabálnak, biztatják őket. Senki sem mozdul közülük. A kocsivezető altiszt türelmét veszti. Visszaül kocsijába, és álló helyzetben járatni kezdi az autó motorját. Az óriási teherszekrény elülső részével lassan a levegőbe emelkedik, és egyszerre önti ki az embereket. A szerencsétlen, így is félhalott betegek fejükkel, arcukkal, térdeikkel zuhannak a betonra, vagy egymásra. Éktelen ordítás jön elő torkaikból, amint a földön vonaglanak fájdalmukban. Borzasztó jelenet! A jajveszékelésre, ordításra felfigyel munkájából az idegen SS hadbíró, és megkérdezi tőlem: „- Mi folyik odakint az udvaron?" Az ablakhoz jön ő is, és elmagyarázom neki a jelenetet. Úgy látszik szokatlan neki az ilyen látvány, mert undorodva fordul el tőle, és rosszallóan megjegyzi: „ezt mégsem kellene csinálni!"
A Sonderkommando leszedi az áldozatok rongyait és egy halomba rakja az udvaron. A szerencsétleneket pedig behordják az égetőterembe, és ott a kemencék előtt álló Oberschaarführer Mussfeld elé állítják őket. Ma ő van soron a tarkólövésnél! Gumikesztyűs kezében a fegyver! Egymásután hullnak le a halottak, hogy helyet adjanak a következőknek. Néhány perc alatt felborította, így szokta mondani „umgelegt", mind a nyolcvanat. Egy félórával később elhamvadtak.

oscarmániás>!

Olyan tragédiáknak és borzalmaknak vagy hosszú hónapok óta szemtanúja, miket emberi agy nem foghat fel és nem él ember, ki elhiszi.

137. oldal, XXXII. fejezet


Hasonló könyvek címkék alapján

Edith Eva Eger: A döntés
Szegedy-Maszák Marianne: Csókolom a kezét
Balla Erzsébet: József körút 79.
Bognár Irma: „Adjanak hálát a sorsnak…”
Dávid Katalin: Emlékiratok
Fahidi Éva: A Dolgok Lelke
Viola Stern Fischer – Veronika H. Tóth: A Mengele-lány
Corrie ten Boom: A menedék
Leon Leyson: A lehetetlen valóra vált
Fehér Klára: Hová álljanak a belgák?