Madéfalvi ​veszedelem 27 csillagozás

Nyirő József: Madéfalvi veszedelem Nyirő József: Madéfalvi veszedelem Nyirő József: Madéfalvi veszedelem Nyirő József: Madéfalvi veszedelem Nyirő József: Madéfalvi veszedelem Nyirő József: Madéfalvi veszedelem Nyirő József: Madéfalvi veszedelem Nyirő József: Madéfalvi veszedelem Nyirő József: Madéfalvi veszedelem Nyirő József: Madéfalvi veszedelem Nyirő József: Madéfalvi veszedelem

A Madéfalvi veszedelem igazi „székelyregény”, amely egy magára hagyott népi közösség történelmi sorsának, „szenvedéstörténetének” elbeszélésével hívja fel a figyelmet arra, hogy Erdély maradék magyar karakterének fenntartására és védelme nem képzelhető el a székely közösség védelme nélkül.
A regény a székely határőrség szervezésének véres történelmi tragédiáját mutatja be. 1764. január 7-én hajnalban a császári katonaság hihetetlen kíméletlenséggel támadt az álmukból felvert székelyekre, a támadásnak több mint négyszáz halálos áldozata és több mint ezer sebesültje volt, közöttük asszonyok és gyermekek. A kollektív ábrázolás medrében a madéfalvi vérengzés áldozatai mintegy közös személyiséget kapnak, az elszenvedett tragédia nem pusztán sok-sok egyén személyes tragédiája, hanem egy egész népé.

Eredeti megjelenés éve: 1939

>!
Kedvenc, Székelyudvarhely, 2022
424 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786069633212
>!
Lazi, Szeged, 2010
416 oldal · ISBN: 9789632671277
>!
Kairosz, Budapest, 2005
474 oldal · ISBN: 9637510842 · Illusztrálta: Barabás Éva

8 további kiadás


Enciklopédia 4

Helyszínek népszerűség szerint

Erdély


Kedvencelte 2

Most olvassa 1

Várólistára tette 14

Kívánságlistára tette 10


Kiemelt értékelések

szikszai_2 P>!
Nyirő József: Madéfalvi veszedelem

Ez a könyv teljesen más világba repített, mint a novellái. Azok nem tetszettek annyira, ez viszont most teljesen magával ragadott. Ilyen gyönyörű leírást a székelyekről, csak Koós Károly és Wass Albert műveiben éreztem.
Alig bírtam letenni és végig szorítottam, hogy a székelyek győzzenek az osztrákokkal szemben. Sajnos nem így történt, mint kiderült.
Cselekményes, szép ízes székely párbeszédek. Akit érdekel a székely nép története, ezt a könyvet ne hagyja ki. Remekmű!

Édes_Erdély>!
Nyirő József: Madéfalvi veszedelem

Zsinális nyelvezetű, gyönyörű leírásokkal teli könyv. Erdély, a Székelyföld és aszékelység történetének meismerése szempontjából egyszerűen kihagyhatatlan alapmű. Célszerű lenne iskolai kötelező olvasmánynak, e legalábbis ajánlott könyvnek betenni!

Ha lenne nemzeti filmgyártásunk, akkor ez a könyv minden bizonnyal felkeltette volna valamely rátermett filmrendező érdeklődését és ma már a világ legtávolabbi szegletében is tudnának Erdélyről, a Székelyföldről, az erdélyi magyarságról, ezáltal az erdélyi magyarság mai elnyomatása, autonómia küzdelme is nagyobb támogatást kapna a nemzetközi közvéleménytől.

Hogy Nyirő Józsefnek ebből a remekművéből még nem készült film (sőt még ötlet szintjén sem merült fel) egy hatalmas mulasztása a hazai filmművészetnek, amelyet mielőbb pótolni kellene!

nagybettina I>!
Nyirő József: Madéfalvi veszedelem

Hű, eléggé hosszúra nyúlt ez az olvasás – de ez összességében nem a könyv hibája.
Az értékeléseket tekintve talán az író legnépszerűtlenebb könyve, bevallom félve álltam neki.
Ugyanakkor Nyirő az egyik kedvenc írom, s az álláspontomon ez a könyv sem változtat.
Sokszor több napon keresztül nem került sor a folytatásra, ez némileg kizökkentett, rontotta az olvasásélményt, mert újra fel kellett vennem a fonalat. Hozzáteszem, néha valóban a könyv miatt tettem félre, mert untam. Miután egyes részeket túl hosszassan taglal, egy idő után nem köt le. Többször úgy éreztem újra és újra ugyanazokat a mondatokat olvasom, csak épp más köntösbe bújtatva.
Alapvetően én a könyv „védelmére” szeretném terelni a szót. :D Tény, hogy nem a legjobb Nyirő könyv, amit olvastam, de megvoltak benne azok a mozzanatok, ami miatt szeretem az író történeteit. Leírásaival, a különböző életek, sorsok bemutatásával az ember lelkére hat. Erős jellemek bontakoznak ki, szerethető karakterek tűnnek fel – s ha nincs is döntő szerepük a történet alakulásában, biztos nyomot hagynak bennünk. A hazaszeretet amúgy is átjárja minden írását, itt viszont a történelmi vonatkozás miatt méginkább előtérbe került. S ha már a történelemnél tartunk; nem emészthetetlen, a korabeli viszonyok adta „kuszaságon” is felül lehet kerekedni. S ebben a tekintetben is pluszt adott, hiszen arra késztetett, hogy utánaolvassak, belemélyedjek eme tragikus esemény részleteibe, rákeressek a valós alakokra stb.
Ha legközelebb Madéfalván járok, biztos más érzés lesz az emlékmű előtt megállni. Eszembe fog jutni ez a regény.
Végül a csillagozásról; nem vagyok biztos a dologban, de a pillanatnyi benyomás és az író más műveihez hasonlítás után egy 3,5 ös ponttal zárok.

szendi04>!
Nyirő József: Madéfalvi veszedelem

Hosszú évek távlatából, most ismét, újraolvasás után, rácsodálkozom, hogy miért ilyen alacsony ennek a könyvnek az értékelési átlaga molyon.

Emlékezetemben úgy élt, mint egy csodálatosan szomorú történet, ízig-vérig székely szereplőkkel, a békés és az ártani akaró szándékkal, a csíki és gyergyói festői táj szépségével, a dolgos mindennapok küzdelmével és a történelem viharos epizódjával.

Az apró, háttérben való részletekre nem emlékeztem, megdöbbentő volt újra felfedezni egy-egy ilyen tragikus történelmi pillanatot milyen események láncolata válthatja ki, mi kell ahhoz, hogy egy békésnek induló tárgyalás, petíció benyújtása végül véres betűkkel írod jön be a történelem nagy könyvébe.

A háttérben húzódó hatalmi harcok, mely végül a mádéfalvi veszedelm okozója lett részletesen és nagyon élethűen kerültek bemutatásra. A szász politikai vezetők es hadügyi parancsnokok egymás közti rivalizálása, a hatalmon való megmaradása, a bécsi udvar megbecsülése, és végül, de nem utolsó sorban a Mária Terézia kegyeiben való megmaradása minden emberi értéket kipusztított belőlük, és már az 1700-as években is megfigyelhető volt, hogy a hatalmon levők képesek minden piszkos eszközt bevetni, hogy a köznép fölött élősködhessen.

A Nyírő-i tájszemlélet, a karakterek megformálása annyira aprólékos és precíz, hogy sokszor a székely néppel együtt jártam én is a havasok bércein, láttam a téli hó borította fenyőerdők rengetegeit, velük féltem, velük harcoltam es végül pedig büszke voltam rájuk, erejükre, kitartásukra és becsületességükre.

szanyii IP>!
Nyirő József: Madéfalvi veszedelem

Nagyon nehéz értékelést írni egy olyan könyvről, melynek témája nem kitalált történet, nem az írói fantázia szüleménye, hanem egy megtörtént esemény. Ilyen Nyírő József műve, a Madéfalvi veszedelem. A történet adott, Nyírő az 1764. január 6-án Madéfalván összegyűlt székelyek lemészárlását és az ehhez vezető politikai döntések és intézkedések sorozatát örökíti meg a könyvben. Ezt az eseménysort a történészek „székely Mohács”-nak is nevezik, hiszen ez alatt a három év alatt több ezer székely lakost vesztett Erdély. Vagy meghaltak a mészárlás során, vagy elmenekültek és a szomszédos Moldvában találtak új helyet maguknak, vagy a mészárlást követő vallatási procedúra során kínozták őket halálra a katonai vezetők, miközben a soha nem létező madéfalvi lázadás „bűnöseit” keresték.

Kegyelmet csak jóval később, 1905-ben kaptak a madéfalviak, ekkor állítottak emlékművet a faluban a kegyetlen hajnal emlékére. Talán azért is érintett meg különösen a történet, mert személyesen is jártam az emlékműnél.

Nehéz tehát csillaggal értékelni, pontozni ezt a véres eseményt. Amit értékeltem, az a stílus, ahogyan Nyírő József ír. Történelmi részletességgel számol be az eseményekről, ugyanakkor nem unalmas az olvasás, mert a nehéz tények közé becsempészi a saját írói vénáját is. Igen, sokszor még mosolyogtam is, mert a szerző még ebben a súlyos helyzetben sem feledkezik meg arról, hogy bemutassa a valódi székely embert olyannak, amilyen valójában. Ezt pedig a legjobban Imre Jováki személyében teszi. A történetben sokszor előfordul a székelyek szűkszavúsága, zárkózottsága, és az a semmi más nemzetre nem jellemző ravasz furfangosság, ahogyan megválaszolnak egy-egy kérdésre még a legnagyobb bajban is. Imre Jováki figurája a kedvencem a könyvben.

A többi szereplő ábrázolása is teljesen élethű. Valószínűleg Nyírő sokat tanulmányozta a történelmi leírásokat, ezért tud ilyen hiteles képet adni minden egyes szereplő külső és belső tulajdonságairól, ruházatáról.

És a tájleírások! Szinte elképzeltem, ahogy ott állok a völgyben, és a fejem fölé merednek a nappal fényes-havas, éjszaka pedig hatalmas-sötét hegyek. Életszerűen írja le még a hó ropogását is a szereplők talpa alatt.

A székely szókincs pedig hatalmas! Többször is elhatároztam az olvasás során, hogy kigyűjtöm azokat a furcsa igéket, amiket Nyírő használ, de végül nem volt kedvem kikelni a kedvenc fotelomból. Így emlékezetből írok néhány példát. Hát olvasunk -e más könyvben olyan kifejezésekről, mint például „az idő már a délután farkánál járt”, „falt valamit”, „nyúgunni”, „lassódjon Úrfi!”.

Ajánlom ezt a könyvet minden múltunk és a székely kultúra iránt érdeklődő olvasónak!

DTimi>!
Nyirő József: Madéfalvi veszedelem

Habár nagyon szeretem a szerző írásait ezen a könyvön nehezen rágtam át magam. Egy pár éve neki rugaszkodtam már egyszer, de akkor feladtam. Annyira felszínesen érinti az egyes személyekkel való történéseket és úgrál egyik szereplőről, azaz helyszínről a másikra hogy nem tudott sehogyan se lekötni. Nagyon fontos, s főleg tragikus esemény sorozatot ír le amiért érdemesnek láttam mégis kitartani.

>!
Pallas-Akadémia, Csíkszereda, 2003
412 oldal · ISBN: 9736650308
dzsobacsi>!
Nyirő József: Madéfalvi veszedelem

A történelmi esemény miatt voltam kíváncsi erre a könyvre. Bár volt benne pár szép és érzékletes leírás, vannak benne jóízű, tréfás mondatok, de összességében rendkívül kusza.
A nevek és események zűrzavarából nehéz kihámozni, hogy mi is történt valójában.
Kár érte.

lygia>!
Nyirő József: Madéfalvi veszedelem

Azért kezdtem bele, mert kíváncsi voltam, az íróra, mert már sokat hallottam róla. Sajnos csalódnom kellett, nagyon nehezen sikerült végigrágnom magam a könyvön a nyelvezete miatt. 18. századi kifejezéseket és szavakat használ, és szótár kellett volna ahhoz, hogy minden szót megértsek.


Népszerű idézetek

Sárhelyi_Erika I>!

[…] a székely lehet szent, gyilkos, az égvilágán minden, de gyáva soha!

45. oldal (Interedition, 1989)

Sárhelyi_Erika I>!

– Aki nem hisz, az ne prédikáljon!
– Miben higgyek, apám?
A csontos, immár a halál felé fordított arc felfénylik.
– Abban, amiben eddig nem hittél… Nem az emberben, mert az emberek esendők, változékonyak és gyengék, hanem a földben, hegyekben, völgyekben, a fölöttünk levő égboltban, mert az nem távozik el innen soha. A fák nem futnak el a helyükről hűtelenül és akármilyen változás legyen, mindig ugyanazok maradnak… Osztán a föld alatt is emberek vannak! Hogy halottak? Hát aztán? A halott ember olyan, mint az elvetett búzaszem. Újból kikél és megsokasodik… Ebből érthetsz, ha akarsz!

55. oldal (Interedition, 1989)

2 hozzászólás
Sárhelyi_Erika I>!

A székely hirtelen elszakítja magát a királybírótól és nehéz, kínos léptekkel elindul. Az ajtóban azonban még egyszer megáll, visszanéz és elkárhozott arccal felsóhajt:
– Könnyű az uraknak, mert csak – meg kell halniuk!
Mindenki érzi, tudja, mi van a különös mondás mögött.
Az ajtó dördül az eltávozó, idegen földre készülő lázadó mögött.
Az urak továbbra is lehajtott fővel állanak. Fekete Túri azonban gondütötten, rücskölt homlokkal, felfelé borzadó hajjal az urakhoz fordul:
– Tudjátok-e, hogy egy halott székely mene ki az ajtón? … Bár ne kellett volna megérnem! … Utána megy a másik halott székely, a harmadik, a századik, ezredik! … Bár ne kellett volna megérnem!
Senki sem felel. A gondolat leigázott mindenkit. Az éjszakában a nép elvérzésének hosszú útja látszik és nem lehet a végéig követni a sort, amely a lázadó székely nyomában elindul… Már senki sem törődik a halállal, a reáváró sorssal, mióta megvillant előttük a történelem fekete lovának patkóütötte szikrája…

112. oldal (Interedition, 1989.)

Farkasdal>!

Az élet sasmadarai voltak, kik ott fészkeltek a Kárpátok ormain, sziklának, fűnek, fának testvérei és a föld ereje átömlött a testükbe. A fenyvesek fiai, kik minden lélegzettel dalt és álmot, erőt, szépséget és jóságot vettek ajándékul a gyönyörű mindenségtől. A munka himnusza volt minden mozdulatuk, s a ragyogó fejek fénye, színe, pírja, az élet örökös tedeumja volt…
Most pedig csüggedtek, szárnyaszegettek, szemük homályos, mint a veszett kutyáé, kopottak és félelmetesen szegények. Sárba tiport különös havasi virágok, esett, komor lárvák csak, sötét árnyékok az emberiség lelkiismeretén…

bgea>!

Aztán váratlanul megszólalnak a közeli falvak harangjai. Az első halottakat fogadják Csicsó, Delne, Borzsova, Rákos, Szépvíz harangjai, és zúgnak egész nap. Egyik holttestet alig kísérik ki a határból, már jön a másik, tizedik, századik, s a vetéskapukhoz kiállott fekete pluviálés papok nem győzik elimádkozni, szentelni, füstölni őket.
Csak a harangok fáradhatatlanok. Egyik átadja a szót a másiknak, és csakhamar fel Gyergyóig, le Kászonig, a Kárpátok koszorúján végig az egész Csíki-medencét gyászba borítják. Egyedül a medéfalvi nem mer megszólalni, mintha az is meghalt volna.

Lazi 2010. 336-337. old.

nagybettina I>!

– Mert nem is volt lázadás!
[…]
– Ha nem volt lázadás, akkor miért kellett annyi vért kiönteni?
A herceg közmondással válaszolt:
– Ha a fejedelem haragszik, meghalnak az alattvalók!

szanyii IP>!

Hosszúasszón túl a nehéz erdőölő utakon vágott neki Zöld Péter a havasnak. Se emberrel, se állattal nem találkozott. Fölötte kétoldalt a hegycsúcsok némán állottak, mintha óriások verték volna le fövegüket fehér fejükről Krisztus előtt. Fehér zúzmara lepte be a lovacskát, jégtűk zsongtak a levegőben, a fenyők ájtatosan földig hajtották ágaikat, a szirtek vigyázzba dermedtek útjában, a végtelenségbe vesző szálfák oszlopai tartották feje felett az eget és e szűzi hóbaldachinum alatt vitte a pap Krisztust a havasokba menekült székelyek halálos ágyához.

301. oldal

Balthazard>!

Szebenből jött ez is a generálissal, hogy könnyebbülne meg mind a kettőjüknek az ágya-szalmája!

Balthazard>!

J'estét adjon az Isten! – nyujt kezet tempósan a királybírónak, nyugalamasan elkérdezi, hogy szógál az egészsége, jól van-e betses családja s csak mikor így kibarátkozta magát, akkor fordul összeráncolt szemekkel a gazdája felé, mintha az apja volna.

192.


Hasonló könyvek címkék alapján

Benedek Elek: Édes anyaföldem!
Tamási Áron: Bölcső és bagoly
Wass Albert: Elvásik a veres csillag
Vida Gábor: Egy dadogás története
Bartis Attila: A vége
Wass Albert: Jönnek! / Adjátok vissza a hegyeimet!
Tamási Gáspár: Vadon nőtt gyöngyvirág
Jókai Mór: Bálványosvár
Bánffy Miklós: Erdélyi történet I–III.
Makkai Sándor: Táltoskirály