Madéfalvi ​veszedelem 18 csillagozás

Nyirő József: Madéfalvi veszedelem Nyirő József: Madéfalvi veszedelem Nyirő József: Madéfalvi veszedelem Nyirő József: Madéfalvi veszedelem Nyirő József: Madéfalvi veszedelem Nyirő József: Madéfalvi veszedelem Nyirő József: Madéfalvi veszedelem Nyirő József: Madéfalvi veszedelem Nyirő József: Madéfalvi veszedelem

A Madéfalvi veszedelem igazi „székelyregény”, amely egy magára hagyott népi közösség történelmi sorsának, „szenvedéstörténetének” elbeszélésével hívja fel a figyelmet arra, hogy Erdély maradék magyar karakterének fenntartására és védelme nem képzelhető el a székely közösség védelme nélkül.
A regény a székely határőrség szervezésének véres történelmi tragédiáját mutatja be. 1764. január 7-én hajnalban a császári katonaság hihetetlen kíméletlenséggel támadt az álmukból felvert székelyekre, a támadásnak több mint négyszáz halálos áldozata és több mint ezer sebesültje volt, közöttük asszonyok és gyermekek. A kollektív ábrázolás medrében a madéfalvi vérengzés áldozatai mintegy közös személyiséget kapnak, az elszenvedett tragédia nem pusztán sok-sok egyén személyes tragédiája, hanem egy egész népé.

Eredeti megjelenés éve: 1939

>!
Lazi, Szeged, 2010
416 oldal · ISBN: 9789632671277
>!
Kairosz, Budapest, 2005
474 oldal · ISBN: 9637510842 · Illusztrálta: Barabás Éva
>!
Pallas-Akadémia, Csíkszereda, 2003
412 oldal · ISBN: 9736650308

7 további kiadás


Enciklopédia 4

Helyszínek népszerűség szerint

Erdély


Kedvencelte 1

Most olvassa 1

Várólistára tette 10

Kívánságlistára tette 4


Kiemelt értékelések

>!
nyolcadikutas
Nyirő József: Madéfalvi veszedelem

Hááááát….-tal nem kezdünk mondatot.
Ergo: De, hááát, igen!
Nehéz ezt kifejezni. Mert ambivalensek az érzéseim.
Egyszer: Igen! Igen!! Igen!!!
Másszor meg: Ejnye, donnerwetter! Ahogy mondaná a német.
Nyírő a székelység történetének egy sötét korszakának állított emléket. Ahogy utána olvastam, a tények szikárak, valósak, osztrák szereplői úgy szintén. Hogy a Zöld, vagy a többi család létezett-e nem kérdés. Bizton rengetegen voltak, kik elszenvedték az attackot.
A regény tiszteletadás. Csak túlírt és rendkívül száraz. Noch dazu, olykor, már-már unalomba fullad. Az érdeklődés lankad és bár a nyelvezet, a kifejezési mód csodálatos, ez ma már önmagában kevés az üdvösséghez.
A két és fél csillaggal, nem tudom, most dicsértem, vagy lehordtam. De komolyan!

>!
szikszai_2 P
Nyirő József: Madéfalvi veszedelem

Ez a könyv teljesen más világba repített, mint a novellái. Azok nem tetszettek annyira, ez viszont most teljesen magával ragadott. Ilyen gyönyörű leírást a székelyekről, csak Koós Károly és Wass Albert műveiben éreztem.
Alig bírtam letenni és végig szorítottam, hogy a székelyek győzzenek az osztrákokkal szemben. Sajnos nem így történt, mint kiderült.
Cselekményes, szép ízes székely párbeszédek. Akit érdekel a székely nép története, ezt a könyvet ne hagyja ki. Remekmű!

>!
Édes_Erdély
Nyirő József: Madéfalvi veszedelem

Zsinális nyelvezetű, gyönyörű leírásokkal teli könyv. Erdély, a Székelyföld és aszékelység történetének meismerése szempontjából egyszerűen kihagyhatatlan alapmű. Célszerű lenne iskolai kötelező olvasmánynak, e legalábbis ajánlott könyvnek betenni!

Ha lenne nemzeti filmgyártásunk, akkor ez a könyv minden bizonnyal felkeltette volna valamely rátermett filmrendező érdeklődését és ma már a világ legtávolabbi szegletében is tudnának Erdélyről, a Székelyföldről, az erdélyi magyarságról, ezáltal az erdélyi magyarság mai elnyomatása, autonómia küzdelme is nagyobb támogatást kapna a nemzetközi közvéleménytől.

Hogy Nyirő Józsefnek ebből a remekművéből még nem készült film (sőt még ötlet szintjén sem merült fel) egy hatalmas mulasztása a hazai filmművészetnek, amelyet mielőbb pótolni kellene!

>!
milcsi
Nyirő József: Madéfalvi veszedelem

Befejeztem. Ez borzalmas volt. Úgy hiszem, ez volt az első, és utolsó könyv amit elolvastam az írótól. Csak azért olvastam végig, és azért nem hagytam abba, mert érdekelt ez a gyászos történelmi esemény. Nyirő stílusa végig idegesített, egyszerűen borzalmas volt. Az állandó kicsinyítései, felnőtt nőnek testecskéje van, vagy az ellenpélda, minden idősebb ember, vén vagy vénecske volt. Szinte az őrületbe kergetett. Ez nem régies stílus, hanem végtelenül idétlen. Az utószó szerint a mű csúcspontja a mészárlás leírása. Én úgy álltam neki a könyvnek, hogy nem érdekelt az író politikai hovatartozása a II. világháború alatt. Azért nevetséges, hogy a mű méltatója szerint nem volt fasiszta, ugyanakkor tagja volt a Nyilas pártnak. De ettől még lehetett volna jó író. De a népirtás leírását olyan szadista beleéléssel ecsetelte vagy húsz oldalon, hogy egy normális érzésű embernek émelygett a gyomra. A belek kifordulásától a szemek kivájásáig csaknem húsz oldalon minden taglalva volt. Ezenkívül folyamatosan feltűntek nevek, az olvasó azt se tudja ki fiai, borjai. Össze-vissza ugrál a jelenetek közt, mindenhonnan előtűnnek különböző becenevek. De egyetlen normális jellemábrázolás nincs a könyvben. Pedig az olvasó szeretett volna valamit megtudni, akár a vérengzés kiagyalóinak jelleméről. Buccow halálánál ismét előjön az író szerintem nem igazán egészséges hajlama. Egyszerűen undorító és gyomorforgató ahogy ezt a haláltusát leírja. Az olvasó érzi, hogy az író élvezettel írja le ezeket a pillanatokat. Méltatója szerint ez a mű egy történelmi tabló erről a korról. Tudnék mondani kortársat, aki valóban tablót írt különböző történelmi korokról olvasói legnagyobb örömére. Lehetne mondani több magyar írót aki sokkal méltóbban tudott volna emléket állítani a székelység egyik legnagyobb tragédiájának. A történetet nem, de az írócskáját, stílusocskájával együtt szeretném minél előbb elfelejteni.

1 hozzászólás
>!
DTimi
Nyirő József: Madéfalvi veszedelem

Habár nagyon szeretem a szerző írásait ezen a könyvön nehezen rágtam át magam. Egy pár éve neki rugaszkodtam már egyszer, de akkor feladtam. Annyira felszínesen érinti az egyes személyekkel való történéseket és úgrál egyik szereplőről, azaz helyszínről a másikra hogy nem tudott sehogyan se lekötni. Nagyon fontos, s főleg tragikus esemény sorozatot ír le amiért érdemesnek láttam mégis kitartani.

>!
Pallas-Akadémia, Csíkszereda, 2003
412 oldal · ISBN: 9736650308
>!
dzsobacsi
Nyirő József: Madéfalvi veszedelem

A történelmi esemény miatt voltam kíváncsi erre a könyvre. Bár volt benne pár szép és érzékletes leírás, vannak benne jóízű, tréfás mondatok, de összességében rendkívül kusza.
A nevek és események zűrzavarából nehéz kihámozni, hogy mi is történt valójában.
Kár érte.

>!
lygia
Nyirő József: Madéfalvi veszedelem

Azért kezdtem bele, mert kíváncsi voltam, az íróra, mert már sokat hallottam róla. Sajnos csalódnom kellett, nagyon nehezen sikerült végigrágnom magam a könyvön a nyelvezete miatt. 18. századi kifejezéseket és szavakat használ, és szótár kellett volna ahhoz, hogy minden szót megértsek.


Népszerű idézetek

>!
Sárhelyi_Erika I

(…) a székely lehet szent, gyilkos, az égvilágán minden, de gyáva soha!

45. oldal (Interedition, 1989)

>!
Sárhelyi_Erika I

– Aki nem hisz, az ne prédikáljon!
– Miben higgyek, apám?
A csontos, immár a halál felé fordított arc felfénylik.
– Abban, amiben eddig nem hittél… Nem az emberben, mert az emberek esendők, változékonyak és gyengék, hanem a földben, hegyekben, völgyekben, a fölöttünk levő égboltban, mert az nem távozik el innen soha. A fák nem futnak el a helyükről hűtelenül és akármilyen változás legyen, mindig ugyanazok maradnak… Osztán a föld alatt is emberek vannak! Hogy halottak? Hát aztán? A halott ember olyan, mint az elvetett búzaszem. Újból kikél és megsokasodik… Ebből érthetsz, ha akarsz!

55. oldal (Interedition, 1989)

2 hozzászólás
>!
Sárhelyi_Erika I

A székely hirtelen elszakítja magát a királybírótól és nehéz, kínos léptekkel elindul. Az ajtóban azonban még egyszer megáll, visszanéz és elkárhozott arccal felsóhajt:
– Könnyű az uraknak, mert csak – meg kell halniuk!
Mindenki érzi, tudja, mi van a különös mondás mögött.
Az ajtó dördül az eltávozó, idegen földre készülő lázadó mögött.
Az urak továbbra is lehajtott fővel állanak. Fekete Túri azonban gondütötten, rücskölt homlokkal, felfelé borzadó hajjal az urakhoz fordul:
– Tudjátok-e, hogy egy halott székely mene ki az ajtón? … Bár ne kellett volna megérnem! … Utána megy a másik halott székely, a harmadik, a századik, ezredik! … Bár ne kellett volna megérnem!
Senki sem felel. A gondolat leigázott mindenkit. Az éjszakában a nép elvérzésének hosszú útja látszik és nem lehet a végéig követni a sort, amely a lázadó székely nyomában elindul… Már senki sem törődik a halállal, a reáváró sorssal, mióta megvillant előttük a történelem fekete lovának patkóütötte szikrája…

112. oldal (Interedition, 1989.)

>!
bgea

Szótlanul pihentek meg egy burkus, vén fenyő alatt, s a szemük rárévedt Csíkra. Alattuk feküdt a halálra ítélt föld, a szép Csíki-medence. Körös-körül hegyek tornyosulnak, melyek némák, kiismerhetetlenek és titkosak, mint maga a Jóisten. Tekintetük felkeresett minden kicsi zugot, és úgy állottak ottan, mintha az Olt vékony szalagja mellett megbújt falucskák fölött őrködnének. A körülszegő havasok temérdek határzáró testükkel pedig felvisznek egyenesen az egekbe. Ezüst és kék pára lebegett Csík fölött, mintha a gyanútlan emberek szívéből felszálló béke és áldás volna…

Lazi 2010. 26. old.

>!
bgea

Amerre elhaladt a szekér, mindenütt akkora volt az erdők, mezők békessége, mintha Isten lelke lebegne útja fölött. A nép mindenütt a szénával bíbelődött. A férfiak ingre vetkőzve kaszáltak, az asszonyok, leányok rendet ráztak, takartak, s a júliusi áldott nap tüze bágyasztotta. Az utak széléig becammogott hegyek lábára, völgyecskékbe épített falucskák csendesek és ijedtek voltak, mintha vesztüket éreznék. A boronafákból ügyeskedett magas tetejű, kontyos házacskák egymáshoz dugott fejjel titkolóztak, vagy védőleg előrehajlottak a porban gyanútlanul játszó gyermekekre, az utak élő szobrocskáira. Akármerre nézett a főkirálybíró, mindenütt nyíló virág, áldás, élte, független, szép, szabad béke, mely fölött madárkák lebegnek. Nyakig takaróztak a hegyek a színes-hímes szépséggel…
Ez Székelyföld.

Lazi 2010. 41-42. old.

>!
bgea

… hajlandók régi törvényeik és kiváltságaik értelmében saját elöljáróik és nemeseik alatt saját költségükön és fegyvereikkel a hon védelmére, de sohasem idegen nemzetbéli tisztek alatt, kik sem nyelvüket, sem törvényeiket, kiváltságaikat nem ismerik, vagy pedig, ha őfelségének ez jobban tetszik, készek adófizetésre úgy, mint eddig.

Lazi 2010. 49. old.

>!
bgea

Az alvó házak elmaradtak mögötte, nem vette észre. Ha álmodó fa sóhajtott az útszélen, nem hallotta. Az erdők, a Kárpátok, a Hargita fenyegető ormai sötéten az egekbe nyomultak és szélesen dermedeztek Csík fölött. A fenyőóriások – Isten szép gyertyaszálai – egymásba folyva megkövültek. A sziklák, szirtek már ásították az őszi hideget. A zabtáblák reszkettek, mert már hallották a föld lelkének távozását. Csak a pityóka, Csík jótéteménye ült bután a fészkében, mintha tudná, hogy nem lesz, aki kiszedje.
Csík elveszett!… Jobban elveszett, mintha fegyverrel öldösték volna le, mert magával a néppel akarják elpusztítani a népet, hogy soha fel se támadhasson. És nincs segítség.

Lazi 2010. 68. old.

>!
Farkasdal

Az élet sasmadarai voltak, kik ott fészkeltek a Kárpátok ormain, sziklának, fűnek, fának testvérei és a föld ereje átömlött a testükbe. A fenyvesek fiai, kik minden lélegzettel dalt és álmot, erőt, szépséget és jóságot vettek ajándékul a gyönyörű mindenségtől. A munka himnusza volt minden mozdulatuk, s a ragyogó fejek fénye, színe, pírja, az élet örökös tedeumja volt…
Most pedig csüggedtek, szárnyaszegettek, szemük homályos, mint a veszett kutyáé, kopottak és félelmetesen szegények. Sárba tiport különös havasi virágok, esett, komor lárvák csak, sötét árnyékok az emberiség lelkiismeretén…

>!
bgea

Ha sokat szemetezik Gyergyóban a generális, még ő is megjárhatja, mert furcsa, külön világ ez a Gyergyó. Nem tartozik sehová, csak önmagához. Zárt, elkülönített föld. Hegye, völgye, vize, levegője, fája, embere minden más, mint egyebütt. Maga a nap is nehezen hágja meg ezeket a havasokat. Legyengül, mire a tetejükre ér. A fénye is elváltozik. Furcsa, titkos, homályos és álmodozó. Nem való minden bolondnak ez a világ. Itt kell születnie az embernek, hogy kibírja. Megesik, hogy az idegen mászik, csak mászik felfelé a hegy oldalán, s egyszerre csak hanyatt esik, mint a halott. Az örmények is feketébbek itt, mint más tisztességes helyen. Csak ezek az izmos, törpe, faölelő hecboc emberek bírják itt az életet, kiknek az egészségtől olyan barnapiros a képe, hogy még a nyújtópadon se halványodik el. Nincs itt semmi sietség csak zord nyugalom és erő. Gyergyóban még a medve is két héttel tovább alszik, mint teszem azt Csíkban.

Lazi 2010. 86. old.

Kapcsolódó szócikkek: medve · nyújtópad
>!
bgea

Ami eddig nem történt meg vele, most halványan derengeni kezd a tábornokban, hogy mégis nagy dolgok azok a megfoghatatlan semmiségek, mint szabadság, függetlenség, népjogok, a régi, szabad sors, hogy így felveti magát érte ez a különös, büszke, maroknyi népecske, ez a sziklák férge, rengetegek különös vadja, hogy éhezni, szomjúhozni, szenvedni, pusztulni tud érte. Gyönyörűség lesz elvenni tőle!…
Az útját-módját is tudta, hogyan kell csinálni. Jól látta a kancellár. Egy népet önmagával kell elpusztítani. Az alját fel kell lázítani urai ellen, a szegényt a gazdag ellen, apát a fiú ellen, fel kell borítani a rendet, aztán kínozni, sorvasztani, elnyomni, megölni a lelkét, elvadítani, felforgatni. Ha ez sikerül, Székelyföld önmagától hull az ölébe… „Ezt kellene aztán megcsinálni egész Erdéllyel! – gondolta. – A gőgös urak torkának szabadítani a rongyosokat, a csürhét, és aztán elsöpörni az egészet…” Álomnak is túl szép!… Az ördög vetése érik, csak öntözni kell.

Lazi 2010. 94. old.


Hasonló könyvek címkék alapján

Wass Albert: Csaba
Wass Albert: Magukrahagyottak
Wass Albert: Elvásik a veres csillag
Wass Albert: Jönnek! / Adjátok vissza a hegyeimet!
Lőrincz György: Pusztulás
David Autere: Máglyatűz
Tamási Áron: Szűzmáriás királyfi
Tamási Gáspár: Vadon nőtt gyöngyvirág
Muszka Sándor: A sziklahitű király
Benedek Elek: Az adószedő