Madéfalvi ​veszedelem 24 csillagozás

Nyirő József: Madéfalvi veszedelem Nyirő József: Madéfalvi veszedelem Nyirő József: Madéfalvi veszedelem Nyirő József: Madéfalvi veszedelem Nyirő József: Madéfalvi veszedelem Nyirő József: Madéfalvi veszedelem Nyirő József: Madéfalvi veszedelem Nyirő József: Madéfalvi veszedelem Nyirő József: Madéfalvi veszedelem Nyirő József: Madéfalvi veszedelem

A Madéfalvi veszedelem igazi „székelyregény”, amely egy magára hagyott népi közösség történelmi sorsának, „szenvedéstörténetének” elbeszélésével hívja fel a figyelmet arra, hogy Erdély maradék magyar karakterének fenntartására és védelme nem képzelhető el a székely közösség védelme nélkül.
A regény a székely határőrség szervezésének véres történelmi tragédiáját mutatja be. 1764. január 7-én hajnalban a császári katonaság hihetetlen kíméletlenséggel támadt az álmukból felvert székelyekre, a támadásnak több mint négyszáz halálos áldozata és több mint ezer sebesültje volt, közöttük asszonyok és gyermekek. A kollektív ábrázolás medrében a madéfalvi vérengzés áldozatai mintegy közös személyiséget kapnak, az elszenvedett tragédia nem pusztán sok-sok egyén személyes tragédiája, hanem egy egész népé.

Eredeti megjelenés éve: 1939

>!
Lazi, Szeged, 2010
416 oldal · ISBN: 9789632671277
>!
Kairosz, Budapest, 2005
474 oldal · ISBN: 9637510842 · Illusztrálta: Barabás Éva
>!
Pallas-Akadémia, Csíkszereda, 2003
412 oldal · ISBN: 9736650308

7 további kiadás


Enciklopédia 4

Helyszínek népszerűség szerint

Erdély


Kedvencelte 2

Most olvassa 1

Várólistára tette 14

Kívánságlistára tette 7


Kiemelt értékelések

szikszai_2 P>!
Nyirő József: Madéfalvi veszedelem

Ez a könyv teljesen más világba repített, mint a novellái. Azok nem tetszettek annyira, ez viszont most teljesen magával ragadott. Ilyen gyönyörű leírást a székelyekről, csak Koós Károly és Wass Albert műveiben éreztem.
Alig bírtam letenni és végig szorítottam, hogy a székelyek győzzenek az osztrákokkal szemben. Sajnos nem így történt, mint kiderült.
Cselekményes, szép ízes székely párbeszédek. Akit érdekel a székely nép története, ezt a könyvet ne hagyja ki. Remekmű!

Édes_Erdély>!
Nyirő József: Madéfalvi veszedelem

Zsinális nyelvezetű, gyönyörű leírásokkal teli könyv. Erdély, a Székelyföld és aszékelység történetének meismerése szempontjából egyszerűen kihagyhatatlan alapmű. Célszerű lenne iskolai kötelező olvasmánynak, e legalábbis ajánlott könyvnek betenni!

Ha lenne nemzeti filmgyártásunk, akkor ez a könyv minden bizonnyal felkeltette volna valamely rátermett filmrendező érdeklődését és ma már a világ legtávolabbi szegletében is tudnának Erdélyről, a Székelyföldről, az erdélyi magyarságról, ezáltal az erdélyi magyarság mai elnyomatása, autonómia küzdelme is nagyobb támogatást kapna a nemzetközi közvéleménytől.

Hogy Nyirő Józsefnek ebből a remekművéből még nem készült film (sőt még ötlet szintjén sem merült fel) egy hatalmas mulasztása a hazai filmművészetnek, amelyet mielőbb pótolni kellene!

nagybettina I>!
Nyirő József: Madéfalvi veszedelem

Hű, eléggé hosszúra nyúlt ez az olvasás – de ez összességében nem a könyv hibája.
Az értékeléseket tekintve talán az író legnépszerűtlenebb könyve, bevallom félve álltam neki.
Ugyanakkor Nyirő az egyik kedvenc írom, s az álláspontomon ez a könyv sem változtat.
Sokszor több napon keresztül nem került sor a folytatásra, ez némileg kizökkentett, rontotta az olvasásélményt, mert újra fel kellett vennem a fonalat. Hozzáteszem, néha valóban a könyv miatt tettem félre, mert untam. Miután egyes részeket túl hosszassan taglal, egy idő után nem köt le. Többször úgy éreztem újra és újra ugyanazokat a mondatokat olvasom, csak épp más köntösbe bújtatva.
Alapvetően én a könyv „védelmére” szeretném terelni a szót. :D Tény, hogy nem a legjobb Nyirő könyv, amit olvastam, de megvoltak benne azok a mozzanatok, ami miatt szeretem az író történeteit. Leírásaival, a különböző életek, sorsok bemutatásával az ember lelkére hat. Erős jellemek bontakoznak ki, szerethető karakterek tűnnek fel – s ha nincs is döntő szerepük a történet alakulásában, biztos nyomot hagynak bennünk. A hazaszeretet amúgy is átjárja minden írását, itt viszont a történelmi vonatkozás miatt méginkább előtérbe került. S ha már a történelemnél tartunk; nem emészthetetlen, a korabeli viszonyok adta „kuszaságon” is felül lehet kerekedni. S ebben a tekintetben is pluszt adott, hiszen arra késztetett, hogy utánaolvassak, belemélyedjek eme tragikus esemény részleteibe, rákeressek a valós alakokra stb.
Ha legközelebb Madéfalván járok, biztos más érzés lesz az emlékmű előtt megállni. Eszembe fog jutni ez a regény.
Végül a csillagozásról; nem vagyok biztos a dologban, de a pillanatnyi benyomás és az író más műveihez hasonlítás után egy 3,5 ös ponttal zárok.

szendi04>!
Nyirő József: Madéfalvi veszedelem

Hosszú évek távlatából, most ismét, újraolvasás után, rácsodálkozom, hogy miért ilyen alacsony ennek a könyvnek az értékelési átlaga molyon.

Emlékezetemben úgy élt, mint egy csodálatosan szomorú történet, ízig-vérig székely szereplőkkel, a békés és az ártani akaró szándékkal, a csíki és gyergyói festői táj szépségével, a dolgos mindennapok küzdelmével és a történelem viharos epizódjával.

Az apró, háttérben való részletekre nem emlékeztem, megdöbbentő volt újra felfedezni egy-egy ilyen tragikus történelmi pillanatot milyen események láncolata válthatja ki, mi kell ahhoz, hogy egy békésnek induló tárgyalás, petíció benyújtása végül véres betűkkel írod jön be a történelem nagy könyvébe.

A háttérben húzódó hatalmi harcok, mely végül a mádéfalvi veszedelm okozója lett részletesen és nagyon élethűen kerültek bemutatásra. A szász politikai vezetők es hadügyi parancsnokok egymás közti rivalizálása, a hatalmon való megmaradása, a bécsi udvar megbecsülése, és végül, de nem utolsó sorban a Mária Terézia kegyeiben való megmaradása minden emberi értéket kipusztított belőlük, és már az 1700-as években is megfigyelhető volt, hogy a hatalmon levők képesek minden piszkos eszközt bevetni, hogy a köznép fölött élősködhessen.

A Nyírő-i tájszemlélet, a karakterek megformálása annyira aprólékos és precíz, hogy sokszor a székely néppel együtt jártam én is a havasok bércein, láttam a téli hó borította fenyőerdők rengetegeit, velük féltem, velük harcoltam es végül pedig büszke voltam rájuk, erejükre, kitartásukra és becsületességükre.

DTimi >!
Nyirő József: Madéfalvi veszedelem

Habár nagyon szeretem a szerző írásait ezen a könyvön nehezen rágtam át magam. Egy pár éve neki rugaszkodtam már egyszer, de akkor feladtam. Annyira felszínesen érinti az egyes személyekkel való történéseket és úgrál egyik szereplőről, azaz helyszínről a másikra hogy nem tudott sehogyan se lekötni. Nagyon fontos, s főleg tragikus esemény sorozatot ír le amiért érdemesnek láttam mégis kitartani.

>!
Pallas-Akadémia, Csíkszereda, 2003
412 oldal · ISBN: 9736650308
dzsobacsi>!
Nyirő József: Madéfalvi veszedelem

A történelmi esemény miatt voltam kíváncsi erre a könyvre. Bár volt benne pár szép és érzékletes leírás, vannak benne jóízű, tréfás mondatok, de összességében rendkívül kusza.
A nevek és események zűrzavarából nehéz kihámozni, hogy mi is történt valójában.
Kár érte.

lygia>!
Nyirő József: Madéfalvi veszedelem

Azért kezdtem bele, mert kíváncsi voltam, az íróra, mert már sokat hallottam róla. Sajnos csalódnom kellett, nagyon nehezen sikerült végigrágnom magam a könyvön a nyelvezete miatt. 18. századi kifejezéseket és szavakat használ, és szótár kellett volna ahhoz, hogy minden szót megértsek.


Népszerű idézetek

Sárhelyi_Erika I>!

[…] a székely lehet szent, gyilkos, az égvilágán minden, de gyáva soha!

45. oldal (Interedition, 1989)

Sárhelyi_Erika I>!

– Aki nem hisz, az ne prédikáljon!
– Miben higgyek, apám?
A csontos, immár a halál felé fordított arc felfénylik.
– Abban, amiben eddig nem hittél… Nem az emberben, mert az emberek esendők, változékonyak és gyengék, hanem a földben, hegyekben, völgyekben, a fölöttünk levő égboltban, mert az nem távozik el innen soha. A fák nem futnak el a helyükről hűtelenül és akármilyen változás legyen, mindig ugyanazok maradnak… Osztán a föld alatt is emberek vannak! Hogy halottak? Hát aztán? A halott ember olyan, mint az elvetett búzaszem. Újból kikél és megsokasodik… Ebből érthetsz, ha akarsz!

55. oldal (Interedition, 1989)

2 hozzászólás
Sárhelyi_Erika I>!

A székely hirtelen elszakítja magát a királybírótól és nehéz, kínos léptekkel elindul. Az ajtóban azonban még egyszer megáll, visszanéz és elkárhozott arccal felsóhajt:
– Könnyű az uraknak, mert csak – meg kell halniuk!
Mindenki érzi, tudja, mi van a különös mondás mögött.
Az ajtó dördül az eltávozó, idegen földre készülő lázadó mögött.
Az urak továbbra is lehajtott fővel állanak. Fekete Túri azonban gondütötten, rücskölt homlokkal, felfelé borzadó hajjal az urakhoz fordul:
– Tudjátok-e, hogy egy halott székely mene ki az ajtón? … Bár ne kellett volna megérnem! … Utána megy a másik halott székely, a harmadik, a századik, ezredik! … Bár ne kellett volna megérnem!
Senki sem felel. A gondolat leigázott mindenkit. Az éjszakában a nép elvérzésének hosszú útja látszik és nem lehet a végéig követni a sort, amely a lázadó székely nyomában elindul… Már senki sem törődik a halállal, a reáváró sorssal, mióta megvillant előttük a történelem fekete lovának patkóütötte szikrája…

112. oldal (Interedition, 1989.)

Farkasdal>!

Az élet sasmadarai voltak, kik ott fészkeltek a Kárpátok ormain, sziklának, fűnek, fának testvérei és a föld ereje átömlött a testükbe. A fenyvesek fiai, kik minden lélegzettel dalt és álmot, erőt, szépséget és jóságot vettek ajándékul a gyönyörű mindenségtől. A munka himnusza volt minden mozdulatuk, s a ragyogó fejek fénye, színe, pírja, az élet örökös tedeumja volt…
Most pedig csüggedtek, szárnyaszegettek, szemük homályos, mint a veszett kutyáé, kopottak és félelmetesen szegények. Sárba tiport különös havasi virágok, esett, komor lárvák csak, sötét árnyékok az emberiség lelkiismeretén…

bgea>!

Aztán váratlanul megszólalnak a közeli falvak harangjai. Az első halottakat fogadják Csicsó, Delne, Borzsova, Rákos, Szépvíz harangjai, és zúgnak egész nap. Egyik holttestet alig kísérik ki a határból, már jön a másik, tizedik, századik, s a vetéskapukhoz kiállott fekete pluviálés papok nem győzik elimádkozni, szentelni, füstölni őket.
Csak a harangok fáradhatatlanok. Egyik átadja a szót a másiknak, és csakhamar fel Gyergyóig, le Kászonig, a Kárpátok koszorúján végig az egész Csíki-medencét gyászba borítják. Egyedül a medéfalvi nem mer megszólalni, mintha az is meghalt volna.

Lazi 2010. 336-337. old.

nagybettina I>!

– Mert nem is volt lázadás!
[…]
– Ha nem volt lázadás, akkor miért kellett annyi vért kiönteni?
A herceg közmondással válaszolt:
– Ha a fejedelem haragszik, meghalnak az alattvalók!

bgea>!

Amerre elhaladt a szekér, mindenütt akkora volt az erdők, mezők békessége, mintha Isten lelke lebegne útja fölött. A nép mindenütt a szénával bíbelődött. A férfiak ingre vetkőzve kaszáltak, az asszonyok, leányok rendet ráztak, takartak, s a júliusi áldott nap tüze bágyasztotta. Az utak széléig becammogott hegyek lábára, völgyecskékbe épített falucskák csendesek és ijedtek voltak, mintha vesztüket éreznék. A boronafákból ügyeskedett magas tetejű, kontyos házacskák egymáshoz dugott fejjel titkolóztak, vagy védőleg előrehajlottak a porban gyanútlanul játszó gyermekekre, az utak élő szobrocskáira. Akármerre nézett a főkirálybíró, mindenütt nyíló virág, áldás, élte, független, szép, szabad béke, mely fölött madárkák lebegnek. Nyakig takaróztak a hegyek a színes-hímes szépséggel…
Ez Székelyföld.

Lazi 2010. 41-42. old.

bgea>!

… hajlandók régi törvényeik és kiváltságaik értelmében saját elöljáróik és nemeseik alatt saját költségükön és fegyvereikkel a hon védelmére, de sohasem idegen nemzetbéli tisztek alatt, kik sem nyelvüket, sem törvényeiket, kiváltságaikat nem ismerik, vagy pedig, ha őfelségének ez jobban tetszik, készek adófizetésre úgy, mint eddig.

Lazi 2010. 49. old.

szanyii IP>!

Hosszúasszón túl a nehéz erdőölő utakon vágott neki Zöld Péter a havasnak. Se emberrel, se állattal nem találkozott. Fölötte kétoldalt a hegycsúcsok némán állottak, mintha óriások verték volna le fövegüket fehér fejükről Krisztus előtt. Fehér zúzmara lepte be a lovacskát, jégtűk zsongtak a levegőben, a fenyők ájtatosan földig hajtották ágaikat, a szirtek vigyázzba dermedtek útjában, a végtelenségbe vesző szálfák oszlopai tartották feje felett az eget és e szűzi hóbaldachinum alatt vitte a pap Krisztust a havasokba menekült székelyek halálos ágyához.

301. oldal

bgea>!

Ami eddig nem történt meg vele, most halványan derengeni kezd a tábornokban, hogy mégis nagy dolgok azok a megfoghatatlan semmiségek, mint szabadság, függetlenség, népjogok, a régi, szabad sors, hogy így felveti magát érte ez a különös, büszke, maroknyi népecske, ez a sziklák férge, rengetegek különös vadja, hogy éhezni, szomjúhozni, szenvedni, pusztulni tud érte. Gyönyörűség lesz elvenni tőle!…
Az útját-módját is tudta, hogyan kell csinálni. Jól látta a kancellár. Egy népet önmagával kell elpusztítani. Az alját fel kell lázítani urai ellen, a szegényt a gazdag ellen, apát a fiú ellen, fel kell borítani a rendet, aztán kínozni, sorvasztani, elnyomni, megölni a lelkét, elvadítani, felforgatni. Ha ez sikerül, Székelyföld önmagától hull az ölébe… „Ezt kellene aztán megcsinálni egész Erdéllyel! – gondolta. – A gőgös urak torkának szabadítani a rongyosokat, a csürhét, és aztán elsöpörni az egészet…” Álomnak is túl szép!… Az ördög vetése érik, csak öntözni kell.

Lazi 2010. 94. old.


Hasonló könyvek címkék alapján

Wass Albert: Elvásik a veres csillag
Benedek Elek: Édes anyaföldem!
Tamási Áron: Bölcső és bagoly
Wass Albert: Jönnek! / Adjátok vissza a hegyeimet!
Tamási Gáspár: Vadon nőtt gyöngyvirág
Z. Tábori Piroska: Új utak
Tamási Áron: Ábel
Lőrincz György: Pusztulás
David Autere: Máglyatűz
Kozma Mária: A jóság síró vágya