Kopjafák 23 csillagozás

Nyirő József: Kopjafák Nyirő József: Kopjafák Nyirő József: Kopjafák Nyirő József: Kopjafák Nyirő József: Kopjafák Nyirő József: Kopjafák Nyirő József: Kopjafák Nyirő József: Kopjafák Nyirő József: Kopjafák Nyirő József: Kopjafák Nyirő József: Kopjafák Nyirő József: Kopjafák

Nyirő ​elbeszélései, különösen, 1933-ban megjelent Kopjafák című kötetének írásai maguk is értelmetlenül elpusztult és halálba kergetett emberekről szólnak. A huszonegy novellából álló ciklus minden darabja egy-egy balladába illő szerencsétlen emberi sorsot örökít meg.
A Kopjafák elbeszéléseinek hangnemét súlyos emberi tragédiák szabták meg, mindazonáltal ezeket a tragédiákat valami engesztelő remény is átszövi. Nyirő, igaz, otthagyta a papi pályát, vallásos hitét viszont megőrizte, továbbra is bízott abban, hogy az isteni gondviselés igazságot fog szolgáltatni a gyűlölködés és az erőszak ártatlan áldozatainak. Könyvének lírai, mondhatnám így is: prózaversszerű bevezetőjében arról beszél, hogy az élet végül le fogja győzni a halált, s az egymást követő nemzedékeknek az életnek ezt a mélyebb igazságát kell szolgálniok: „Régi idők öreg kopjafái alatt alussza álmát az én népem, mohos temetőkben, vadvirággal takart padmalyos sírokban, szép madárszó mellett. Egy az élet a föld… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1933

>!
Lazi, Szeged, 2011
200 oldal · ISBN: 9632671505
>!
Kairosz, Budapest, 2005
264 oldal · keménytáblás · ISBN: 963930283X · Illusztrálta: Gy. Szabó Béla
>!
Pallas-Akadémia, Csíkszereda, 2005
172 oldal · keménytáblás · ISBN: 973665074x

6 további kiadás


Kedvencelte 3

Most olvassa 3

Várólistára tette 14

Kívánságlistára tette 5


Kiemelt értékelések

Bla I>!
Nyirő József: Kopjafák

A napokban vásároltam meg az egyik halinakötésű Nyírőként a Kopjafákat. Nem az író első novelláskötete, de nekem jó néhány írás tetszett benne. Olvasóként e kötetben is új, eredeti, ismeretlen világot láttató, igen költői íróval találkoztam. Ebben a székely falusi világban semmi sem volt művi társadalmilag is, lélektanilag is hiteles, mindig érdekes és töretlenül költői ábrázolás volt Nyírő egykori világa. Természeti képeiben egy kitűnő stiliszta lírája szólal meg. A pásztor, a kántor, a vén erdőőr, vagy a „halállal tréfálkozó” mind-mind eredeti karakterek, nyelvileg, lélekrajzilag hibátlanok. Sokszor gyönyörűség volt olvasni e régies-falusias magyart. Nyírő korai éveinek írói termése színvonalas, nagyon élvezhető.

juanito_b192 P>!
Nyirő József: Kopjafák

Eddig még nem olvastam Nyírőtől, ezért kíváncsisággal vettem a kezembe a kötetet. Nagyon szép, megindító novellákat tartalmaz, amelyeknek központi témája a halál. Érdekes látni, hogy a szereplők hogyan, hányféleképpen fogadják el a Kaszás közeledtét. Nem egy vidám mű, sőt, mégis olvasmányos. Később szívesen olvasok még Nyírőtől.

déli_báb I>!
Nyirő József: Kopjafák

A bátyámtól kaptam a műtét után, és azt mondta, előbb nem merte, nehogy célzásnak vegyem. :D
Kissé nyomasztó ennyi halált, és néha igazán szörnyű halált és szenvedést olvasni. De olykor szép is volt, és humoros. Az utolsó történet pedig szinte már magasztos. Annál el is pityeredtem…

1 hozzászólás
ÁrnyékVirág>!
Nyirő József: Kopjafák

Bevallom, a kíváncsiság hajtott, hogy megtudjam, ki is az a Nyirő, ha már annyira megosztó személyisége az irodalomnak, és ez a rövidke kötet jó támpontnak tűnt.
Sötét kamaszkoromban minden bizonnyal jobban értékeltem volna, itt ugyanis mindenki meghal. Minden történet egy-egy halál története. Most már nem vagyok kamasz, láttam elég halált, és tudom, hogy soha nem könnyű, soha nem romantikus, hanem fájdalmas és visszafordíthatatlan.Talán ezért is viszonylag lassan olvastam el ezt a könyvet, ritkán volt kedvem egy történetnél többet egyszerre befogadni.
Érdekes, hogy mennyire megváltozott a mai ember viszonyulása a halálhoz – a történetek szereplői sokkal természetesebben, emberibben álltak hozzá. De attól még a fájdalom, a veszteség és a tragédia ugyanaz, ugyanolyan maradt.
Nem nőtt a szívemhez az író ezzel a kötetével, nem hozta meg a kedvem a teljes életmű boncolgatásához, de nem is bánom, hogy a kezembe került.

kolika>!
Nyirő József: Kopjafák

Nyírő az elmúlásról, a halálról ír. Emberi életek villannak fel, hogy aztán gyorsan ki is hunyjanak. Sok rokonszenves alakot ismerünk meg, de valahol mindig ott van, nyomaszt a tudat, hogy hamarosan a halálról, a halálukról olvasok. A szerző egykettőre megkedvelteti a szereplőt, s aztán megmutatja az elmúlás útját. Időnként perlekedni támadna kedvem a szerzővel. A miértek, nem értem meg mondatok sorjázhatnának.
A novellák szereplői természetesnek veszik, elfogadják (sőt eléje mennek) a halált. Jön, amikor jönnie kell, de a végső pihenés előtt jó lenne a határban elvégezni a munkát, jó még egyszer összeülni a családdal.
Nem tudtam egyszerre sok novellát elolvasni, a kötet témája miatt időnként pihentetnem kellett az olvasást.

balijan20>!
Nyirő József: Kopjafák

Véletlenül úgy alakult, hogy épp Halottak napján olvastam el a könyv java részét… Jó kis időzítés… 21 halálesetet dolgoz fel a könyv. Elég nagy a szórás, van amelyiket untam, van amelyik kiugróan tetszett. Elég nyomasztó volt minden fejezetnek úgy nekiállni, hogy tudtam előre, hogy meghal benne valaki. A könyv végi kritikából tudtam csak meg, hogy az egyik novella ihlette az Ember a havason c. filmet, amit eddig nem láttam, de ezek után meg szeretném nézni.
Alapvetően azért akartam legalább egy Nyírő könyvet elolvasni, hogy megtudjam, ki az az író, aki ilyen időtávlatban is ilyen politikai vitákat gerjeszt. Igaz, hogy ez a korai művei közé tartozik, de ebben én semmi elítélendőt nem találtam. A későbbi műveiről nem tudok nyilatkozni. Annyira nem volt olvasmányos, hogy nekiálljak a teljes életműnek, inkább csak kíváncsiságból olvastam el ezt a könyvet, de nem bánom, ha később is kezembe kerül Nyírő.

christine>!
Nyirő József: Kopjafák

Hát ez kegyetlen volt. Hihetetlen. Egyszerűen nem találok szavakat. Egyszerre rikatott meg és gondolkodtatott el. Olyan nyomot hagyó olvasmány volt, ami néha-néha nem hagyott aludni. Ami miatt átértékelődik bennem az élet fogalma.

zsofifa>!
Nyirő József: Kopjafák

gyönyörű, megható elbeszélések vannak benne.

szabics22>!
Nyirő József: Kopjafák

A könyvek nagy része egy-egy élettörténetet mesél el, a Kopjafák ezzel ellentétben huszonegy halál történetét mondja el az olvasónak. Nem vidám könyv, nem ajánlom ezekre a ködös novemberi estékre…Nekem legjobban az „ízes” székely nyelv ábrázolása miatt tetszett!


Népszerű idézetek

>!

A koldusoknak vannak a legszebb álmaik, és a legrövidebbek.

115. oldal

Bla I>!

Fekete porból piros virág nyílik, eltemetett gyászból új búbánat fakad.

>!

Erre a pásztorok összegyűltek tanácskozni a vén Üdő Márton szállásán, és elhatározták, hogy vasárnap megtartják „a medvék és kígyók ünnepét”. A régi pogány korból visszamaradt híres pásztorünnep a medvék, kígyók ünnepe, valami áldozásféle, aminek már csak öreg Üdő Márton tudta a „szavait” és szertartását. Táltos híre volt az öregnek messzi földön, akinek tűz, víz szót fogadott, s még a farkas is behúzott farokkal, lábujjhegyen kerülte el a kalyibáját. Egész életét az erdőn töltötte, s a legvastagabb fa is csak hitvány vessző volt, mikor kijött a havasba.

133. oldal

szabics22>!

…olyan szép volt leánkorában, hogy a méhek mind az ő szemére akartak szállani. Virágnak nézték.

94. oldal

nagybettina IP>!

Tisztességes gúnyám sincs, amiben elvermeljenek. Egy egyházi embert mégsem lehet nyilvánosan akárhogy kihányni a gödörbe. Kölcsön sem kérhetek ruhát valamelyik kollégámtól azzal, hogy visszahozom, csak éppen az Úristen eleibe megyek vele…

25. oldal

>!

Siratták is tisztességesen.
-Igen, de ki temeti? – jutott eszükbe.
Erre mindenki kíváncsi volt. Egyik pap se vállalta, mert senki se tudta a vallását. Sem a katolikus, sem a református, sem az unitárius. Ezen megütköztek az emberek, mert akárki volt is, szenteletlen földbe nem vethetik, mint az állatot.
Mire azonban a gyűlőt elharangozták, mind a három pap ott volt a holttestnél.
-Hátha katólikus volt? – mondotta a katolikus pap.
-Hátha réformátus volt? – mondotta a református.
-Hátha unitárius volt? – aggódott az unitárius.
Szép sorjában mind a hárman elvégezték a ceremóniát.
A katolikus megszentelte, megfüstölte, elénekelte, a református elprédikálta, az unitárius elkönyörögte, a falu megsiratta. Szem nem maradt szárazon.

165. oldal

Bla I>!

Erős, fiatal, féktelen volt, törött a csont a markában.

48. oldal

nagybettina IP>!

Végigéli emlékezetben azt a szép, virágos, szegény életet, amelyet a csöpp asszonyka nyujtott szerelmes odaadással. Mezők, erdők hazahívják, a kis hajlék ezer drága emléke kínozza és mintha a falu sirató harangjai is idehallatszanának az idegenbe, azok is hazaszólítanák a hegyoldali tiszta temetőbe…

nagybettina IP>!

…Lábaimból gyökerek indulnának le évezredek porán át, feltörtnék a sirok rozsdás pecsétjét és megtudnák, miért pusztult el mindíh hiába az emberiség. Föltartott karjaim az égig nőnének ezer tavasztól ezer tavaszig és megtudnák, ki az Isten, kinek nevében mindíg visszaéltek az emberiséggel.
A magasságok azt mondanák: „Jó lenni !"
A mélységek azt mondanák: „Jobb nem lenni !"
A magasságok irigyelnék a mélységeket és viszont.

nagybettina IP>!

Szelíden körülnéz, megbámulja a Szopos-képet a falon az ősmagyarok pogány áldozásairól, egy szerencsétmondó csóré fehérnépet, műveltül „aktot" és pár bozonytalan lépést tesz felém.

183. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Tamási Áron: Szülőföldem
Kolozsvári Grandpierre Emil: A rosta
Karácsony Benő: Tavaszi ballada
Wass Albert: Karácsonyi üzenetek / A Temető megindul
Fodor Sándor: Fújja a szél, fújja
Petelei István: A gyermek
Karácsony Benő: Nyári délután a régi Fehérvárt
Bánffy Miklós: Farkasok
Wass Albert: Ötlet és bátorság I-II.
Bánffy Miklós: Bűvös éjszaka