Jézusfaragó ​ember 91% 17 csillagozás

Nyírő katolikus papnak indult, s élete végén végül csakugyan kolostorban végezte. Nemcsak otthon volt az erdélyi hegyek és falvak világában, hanem együtt is élt a természettel és a természetben élő emberek gondjaival. Kitűnően képzett teológus volt, jártas az irodalomban, érdekelték a különféle filozófiák tanításai. Környezetében a székely népballadák, népmesék, furfangos anekdoták ismeretében nőtt fel. Azután harmincéves korában – 1919-ben, amikor Erdély a magyar állami keretből igaztalan diktátum nyomán a román állami keretbe kerül – egyszerre hátat fordított a papságnak, a tételes vallásnak, megnősült, kolozsvári újságíró lett, és első novelláival Erdélyben is, Magyarországon is azonnal népszerűvé vált. De nemcsak népszerű: azonnal a „nagy író”cím várományosának szerepébe lépett, annak dicsfénye övezte. És nem is alaptalanul. Amikor 1924-ben első köteteként a Jézusfaragó ember címmel jelentek meg legkorábbi novellái, az olvasó elé valóban friss, originális, eddig nem érzékelt világot bemutató, poétikus művei kerültek. Ezt éreztem én is olvasásukkor. E székely falusi világban nem volt semmi népszínműszerű: társadalmilag is, lélektanilag is hiteles, érdekes és töretlenül pátoszos ábrázolás volt a korai Nyírő világa. Természeti képeiben egy kitűnő stiliszta lírája szólalt meg. Ízes szavai varázsos hangulatot teremtenek. Lélekemelő történetek, mindenki megismerésére méltóak, Ajánlom!

Mélység és magasság.
Az emberek legárvább sorsa, és az Isten jóságos, megsegítő keze.
A világháború és Trianon után íródott novellák a székely emberek hol igen szomorú, hol vidám életét; vagy éppen a furfangos észjárását mutatják be. Szerintem itt el lehet vonatkoztatni a világháborútól, meg Trianontól is, mert ezek nélkül is ilyen lett volna a székely ember élete. Talán más magyar falun élő embereké is. A szegénység áll szemben az élni akarással, az el nem múló reménnyel.
Ezek a novellák hatással vannak az emberre, könny szökik a szemébe. Ahogy az író le tudja írni azokat a lelki fájdalmakat, amit egyes szereplői éreznek, az szinte átüt. Mindegyik elbeszélés egy-egy hitvallás is egyben: az Isten, a hit, a nemzettudat és az emberség mellett.
Aki járt már Székelyföldön, a Havasokban, az tudja, hogy ott milyen. Hogy élnek az emberek, hogy éreznek, mit esznek, mit isznak, mit vallanak. Nyirő József írásmódja visszaadja még a puliszka illatát is.

Legjobban a Bosszú c. novella tetszett.

Újabb szépség a székely irodalomból. Sírva-nevetős történetek, gyönyörű, ízes magyarsággal elbeszélve. Minden szereplő közel került a szívemhez, akár megríkatott, akár mosolyt csalt az arcomra. Sokat válogattam a könyvesboltban, hogy melyik Nyírőt is vegyem meg az Uz Bence után – most már tudom, a sorrend mindegy, beszerzem az összes írását.

Jézus, áldd meg Erdély földjét.

Beletelt egy kis időbe, míg ráhangolódtam Nyírő stílusára. Rájöttem, hogy ezt a kötetet nem lehet fáradtan olvasni, mert úgy élvezhetetlen. Ráébredtem arra is, hogy nem igazán kedvelem a novellát, mint műfajt. A történetek nagyon szívbemarkolóak, tipikus székely témákkal, sorsokkal. Legjobban talán a Papbácsi című novella tetszett.

Tetszettek a novellák. A jellemábrázolások. Az élethelyzetek. Az írás stílusa. Remek.

Nyírő József egyik alap műve.

Voltak benne négy csillagos novellák (főleg a számomra kicsit túl pátoszosra, dagályosra sikerültek), és voltak benne öt csillagosak, igazi lélekfényesítők.

Remele egyszer ujra a kezembe akad, hogy végig tudjam olvasni. Csodálatos, felemelő, neha lehúzó novellák, akaratlanul is hatast gyakorolnak az emberre. Két abszolút kedvenc novellám volt. A Papbácsi és az Erdély.