Ellentmondásos időkben, 1943-ban jelenik meg Nyirő József „Az elszántak” című novelláskötete. Az újságíró, publicista szerző kitörő örömmel ünnepli Észak-Erdély Magyarországhoz való visszatérését, a művész, a szépíró viszont mind nagyobb aggodalommal figyeli a háború veszedelmét. Ebben az ugyancsak sajátos helyzetben novellái két érzelmi véglet között hullámzanak, egymás után kerül ki tolla alól a drámai sűrítettségű, balladai tónusú elbeszélés, meg a nem felhőtlenül derűs, inkább könnyes-mosolyos, góbéskodó novella. Nyirő alaptézise, elbeszéléseinek kiindulóhelyzete ezúttal is az, hogy az isten által oly jónak, nemesnek teremtett székelységet a kemény-kérlelhetetlen történelem folytonos megpróbáltatásoknak teszi ki, egy-egy hősének olyan sorscsapásokat kell elszenvednie, amennyit szerencsésebb nemzetek generációk alatt sem élnek át.
Az elszántak 8 csillagozás
A következő kiadói sorozatban jelent meg: Magyar szépirodalom Lazi
Enciklopédia 1
Várólistára tette 4
Kívánságlistára tette 2
Kiemelt értékelések
Rendkívül érzékletesen, gyönyörű stílusban írt novellagyűjtemény. A kötet legtöbb története egy-egy jellegzetes alakot mutat be (pl. A vén tekeregő, Csalóka Sándor, A költő), de a legmélyebb nyomorban élő emberek problémáit is megismerjük.
Akaratlanul is Gárdonyi Az én falum művével hasonlítottam össze, amit nagyon szeretek.
A Nyírő József kötetben volt egy-két novella – főleg ahol önéletrajzi elemeket is belesző – ahol nem tetszett az író hozzáállása, véleménye.
Rövidebb írások gyűjteménye, először azt gondoltam, mind a bús, szegény sorsról szól, ahol az a boldog vég, amikor valaki kiegyenesítve nyugszik a föld alatt, de bizony igenis megjelenik az élet, sőt annak kezdetete, nemkülönben némi humor.
A könyvszétmálló, megette az idő, Mamám könyve volt, benne írás, miszerinti dátum szerint a tizennyolcadik születése napjára kapta.
Nyírő Józseftől eddig csak egy regényt olvastam. Az Uz Bencét. Annak a könyvnek a stílusa nagyon emlékeztett Tamási Áron stílusára. Ennél a könyvnél sem volt ez másként.
Ez a novelláskötet pedig felemás lett. Mert olvasmányosak és szépen bemutatja az erdélyi gondolkodást. Azonban az elején és a végén is antiszemita kirohanások vannak a novellákban. Emiatt ront a minőségen. Kár érte. Amúgy tökéletes lenne.
Népszerű idézetek
Szerencsére gyermekeim szívvel-lélekkel mellettem voltak és esténként könyveikről megfeledkezve, csillogó szemekkel tárgaltuk, hogy milyen kutya kéne a házhoz.
Ildikó kacsócskáival hízelegve ölelte át a nyakamat.
– Apu! Vegyünk olyant, mint a Bakter, a Pista bácsié!
– Azt akarod, hogy apu is olyan sovány legyen, mint Pista bácsi? – jegyezte meg csendesen a komoly természetű Réka.
– A szentbernáthegyi csak hegyi kolostorokba való! – intette le őket Csaba.
– Valami olyan kéne, amivel mi is első díjat nyerhetnénk a kiállításon!
– Nem, rossz gondolat! – kaptam az ötlelet. – Ilyen szakértelem mellett, mint az enyém!… Látszik, hogy az én fiam vagy! Mit gondolsz, esetleg keresztezéssel?…
– Csak tiszta fajról lehet szó! – intett le a fiam.
– Megint igaza van a kölyöknek! Persze, hogy csak erről lehet szó.
– Az agár! – csillant fel Ildikó.
– Te szamár! – torkolta le Csaba. – Hegyvidékre agár!
A buldognak rücskös pofájától, kiálló meztelen fogaitól mind undorodtunk. A doberman félelmes, mogorva Vizsla, kopó, fokszi: vdászoknak való egyoldalú dögök. Az apró csóré és félcsóré zsebbeli kutyák nem ilyen házhoz, hanem dologtalan dámák ölébe valók. A farkaskutya közönséges. Néhány fajta tetszett volna, de sokba kerülnek, különösen a jobban idomított egyedek.
– Itthon kell szétnéznünk! – vigyasztaltam a gyermekeket.
Előbb a környék, aztán a városka kutyáit kezdtem figyelni és – csodálatos dologra jöttem rá. Hiszen eddig is sejtettem, hogy a kutya námileg ahhoz a házhoz és környékhez hasonul, amelyben él, de hogy ennyire átvegye a gazdája természetét, szinte egész belső világát, arról fogalmam se volt. Pedig így van. Mutasd a kutyádat és megmondom, ki vagy!
135-136. oldal
Nem telik bele tíz perc, egyszerűen el vagyok képedve, mert a fene tudta, hogy ez a hepehupás, a beléig felvágott, gyalázatos út milyen szép, mintha népvándorlás most frissiben haladt volna végig rajta, a rothadt, hullófélben levő deckakerítések, félig leduvadt csűrtetők, a nyomor eltűnhetetlen jelei és az embertelen nehéz munkától sorvasztott arcok, az éhségtől dühös kutyák „egyenesen filmre kívánkoztak”. A kedvükért sétát teszek velük a faluban, megnézzük a templomot, temetőt, hogy „kacagó fejfák” után vadászhassanak, de miután nem találnak megfelelőt, én vigasztalom meg néhánnyal. A keskeny-filmfelvevőt és fényképezőgépeket a kezükben szorongatják, de mikor az öreg Poklost megtámadják vele, Ferenc bácsi méregesen elküldi őket az „annyik örömibe”. A nép őgy nézi őket, mint a lőtt medvét.
– A franc egye meg a dolgikat, ezek bezzeg ráérnek tekeregni!
195-196. oldal
Mégis jobb, ha nem szólok az asszonynak, pedig minden képviselő két beszámolót köteles tartani: egyet a kerületének, a másikat a feleségének. így aztán bizonyos módosítással az asszonyok véleménye kerül a parlament elé is. Ritka eset, hogy valamit el lehessen titkolni előlük, ámbár az ilyen körutakon fordulnak elő kedves apróságok is, amiket szeretne a koporsója alá ásni az ember; mégis – mielőtt dicsőségesen hazatérnél – az asszony már tudja otthon, hogy melyik fehérruhás leányt csókoltad meg az átnyújtott virágcsokorért, a banketten mit beszéltél a járásbírónéval, és a falusi táncban milyen népi kincsek birtokába jutottál, a papnál álmodban felkiáltottál, hogy „Kvárt kontra!", és ezért hiányzik a költségvetésedből némi pénz. Nem könnyű képviselőnek lenni. Sokszor a legártatlanabb dologból is kész a háborúság, mint nálam is, aki csak azt a halhatatlan mondást jegyeztem fel, hogy: „Az asszony olyan, mint a pénz. Akkor veszi hasznát az ember, mikor kiadja a kezéből." Tapasztalati tény, hogy minél dicsőségesebb a beszámolókörút, annál bizalmatlanabb és hidegebb otthon a fogadtatás.
e-könyv
Bolondos, drága fiú mind a három. Nem is hinné az ember, hogy ezekből tanár lesz. Egészen megszépítették körülöttünk a falusi életet. A bakter kétszer is be akar jönni, hogy elfújja a lámpát. Ez a falusi záróra. Igazán sajnáljuk, hogy ennyire eltelt az idő, de le kell csendesedni, mert e fiúknak hajnalosan kell kelniök. A papnak pálcát és istállólámpát adunk a kezébe, hogy lássa a lelkiismeretét, és egyenesen hazaimbolyogjon.
e-könyv
Hasonló könyvek címkék alapján
- Bogdán László: Öt korsó sör a Golgotában ·
Összehasonlítás - Bálint Tibor: Császár és kalaposinas ·
Összehasonlítás - Bálint Tibor: Angyaljárás a lépcsőházban ·
Összehasonlítás - Bodor Ádám: A tanú 85% ·
Összehasonlítás - Molnár Vilmos: Az olvasó fizetéséről ·
Összehasonlítás - Wass Albert: Ötlet és bátorság I-II. ·
Összehasonlítás - Markovits Rodion: Reb Áncsli és más avasi zsidókról szóló széphistóriák / Reb Ancili şi alte povestioare despre evreimea Oaşului ·
Összehasonlítás - Kőrössi P. József (szerk.): Most már jöhetsz, Jézuska ·
Összehasonlítás - Tamási Áron: Tamási Áron összegyűjtött novellái I. ·
Összehasonlítás - Tamási Áron: Ördögváltozás Csíkban ·
Összehasonlítás