Nyíri János 1932-ben született Budapesten. A Színház- és Filmművészeti Főiskola színházrendezői szakának elvégzése után pályakezdő rendezőként Kecskemétre, ezután Szegedre került. 1956-ban Párizsban telepedett le. Tanulmányai folytatására Jean-Louis Barrault-tól kapott ösztöndíjat, majd három és fél éven keresztül egy marseille-i színház művészeti igazgatója volt. Egy évtizedes franciaországi tevékenysége után a modern színház forradalma Nagy-Britanniába szólította.
Angliai rendezői működése mellett több színdarabot írt. Ezek közül a Ha már itt a tél a párizsi Athénée-ben került színre, majd bemutatták az Egyesült Királyságban, az USA-ban, Ausztráliában és Ausztriában.
Első regénye, Az utca egy csapásra az angliai regényirodalom nagyjai közé emelte. Ezt követte a Madárország angol fordítása: Battlefields and Playgrounds, amely több kritikus szerint korunk egyik legkiemelkedőbb regénye.
Madárország 5 csillagozás
Eredeti megjelenés éve: 1989
Enciklopédia 7
Helyszínek népszerűség szerint
Erdély · Jeruzsálem · Felvidék · Hamburg
Most olvassa 4
Várólistára tette 7
Kívánságlistára tette 6
Kiemelt értékelések
(?)
Mert vannak akiket nem értek. EPét (ezért most bocs) pölö alig. Nem tudok teljes kapitulációval rábólintani a dolgaira, jelesül a fülszövegben leírt soraira sem: mert ez a madárországnyi kiskölökfigura a vásottságával, szabadszájúságjával, koraérettségével nekem nem a Köves Gyurkát, hanem a kis Momót idézi meg. Tudom, a Sorstalanság jobb ennél, még ha Kertész Imréig sem érek fel teljesen…
Kedvelni és érteni az kettő. A regénybéli Jóska gyerek tőlem okvetlen kiköveteli a libling-státuszát, jobban mondva, a könyv első felében mindenképpen… –
Akkor ez egy felemás-könyv. Igen az, mert ebben az író által konstruált kettéosztottságban hamar átcsúszok egyfajta csakazéris tagadásba. Konkrétan a nemértésbe. Nem akarom ugyanis elfogadni azt tételt, hogy miközben a jó hangulatú elbeszélés, valamint az életrevalóan talpán álló, szimpátiámat is élvező kishősöm átnevelődik a túléléséért küzdő mimikri állapotába, addig ezzel párhuzamosan a történet meséje pedig egyfajta történelmi dokumentációba. – hümmnapersze, már megint az értetlenségem – meg az ellentételezésre épülő dolgok visszás volta!
Még morfondírozom! Szél hajtotta felhőn álló Madárországunkat le kell-e cserélnünk egy felnőttesen meglett- és csontkeményre érlelt dióra? – Ez az Élet, babócsai bácsi!? Jóvanna, ha ez, hát ez. De álcába öltözött avat-árja-inkban élten azért ott kell, hogy legyen kezünk ügyében a diótörésre alkalmas királyi pöcsételő. És lehetne az ugyebár egy könyv is, de sajna ez pont nem az, de mondjuk Ajar-é…
(.)
Emlékszem, tizedike volt, fizetésnap. Ilyenkor mindig benézek a könyvesboltba, hogy úri hóbortomnak engedve, vegyek magamnak egy új könyvet, ha már pénz húzza a zsebem. Nálam ez hosszú procedúra, bolyongás, mérlegelés, majd amikor elindulok a választott könyvvel a pénztár felé, újra és újra elbizonytalanodom: inkább ne azt a másikat vegyem meg? Legelőször a borítókra szoktam felfigyelni, ha megtetszik, jó eséllyel lapozok bele a könyvbe. Így történt a Madárország esetében is: Amint megláttam a borítóját, egyből kinyitottam a könyvet, hogy megnézzem, mi látható az elején. Aztán úgy voltam vele, hogy ha ilyen szép fedlapot kapott a könyv, akkor próbáljuk ki. Szerencsére bejött a dolog. Fehér László festménye kitűnő választás volt. Mintha direkt ehhez a könyvhöz készült volna: Főhősünket, (a történet kezdetén még alig 10 éves) (Köves Gyurit) Sondor Jóskát látjuk, amint halad valamerre, „egy kevésbé ártatlan korban”. Fölötte, a gyűlölettől égő ország egét sárgára festi a háború mocska. A felhők feketévé válnak az állandó füsttől, az épületek romjaiból felszálló törmeléktől, a repülőgépekből kiáradó gázoktól. Aztán a történet végére realizálódik, hogy Sondor Jóska a halottak országában jár, ahova minket, olvasókat is magával visz.
„mert íme a halottak országában sétálok, és halott vagyok magam is.”
A lineárisan előrehaladó cselekmény a harmincas évek végétől indul és egészen 1945 tavaszáig tart és mutatja be az egyre jobban elfasizálódó (Madárországot) Magyarországot. Egy pillanatra se laposodik el a történet, szinte minden fejezetben új helyszínre kerülünk, új szereplőket ismerünk meg. Ez tetézi, hogy a Sondor család tagjai, a megszállás alatt, újra és újra kihívják maguk ellen a sorsot. Heller Ágnes írta a könyvről, hogy fordított Odisszea történet. Egy faluból, Oszúból indul a történet és végén ugyanoda ér vissza. Az út közben azonban minden megváltozott, az egykor idilli, a család zsivalyától hangos oszúi otthonból kifosztott, néma, üresen álló ház lett.
Gyönyörű, lebilincselő történet az emberiség egyik legsötétebb korszakából.
Nyíri János neve mellett, ajándékként megismerhettem Fehér László munkásságát is. Mindezt négyezer forintért. Bőven megérte.
Népszerű idézetek
…az iskolában szándékosan hanyagabbul írtam, a betűk fele a régi maradt, teljesen összekevertem a két írásmód kötőrendjét.
(…)
-Ezen nincs mit mosolyogni! – szólt rám Berger, a biztonság kedvéért szigorúan. – miért nem igyekszel jobban?
-Mert a régi betűk szebbek – feleltem végül.
-Aztán mitől szebbek? – támadott Berger.
Ezt nehéz volt megmagyarázni.
-A régi f-nek lombja van. Az új meg, mint a száraz kóró. Hiába írja az ember: fa, az csak kóró.
Aszfaltabroncsokban szorongó városi fákat mértem össze az erdeiekkel, cserépbe zárt virágokat a mezeiekkel.
-A betű nem festmény – állapította meg Berger, és az osztály falu-város-párbajt szimatolva az ő pártján nevetett, ez alkalommal hiányolva fullánkos nyelvemet.
Aznap Berger harag nélkül adott ötöst.
167. oldal Visszavonulás
– De amikor amikor odaérsz, hogy Adonáj elajhenu – és mutatta is, olyan erősen, hogy még a szemhéja is ráncos lett –, akkor be kell hunynod a szemed.
– Minek?
– Mert az Istenről beszélsz, aki láthatatlan. Nem szabad rá leskelődni. Aki meglátja, meghal.
Megtámaszkodtam a rabbi székében.
– Mondd újra – biztatott a rabbi. – És amikor az Adonájhoz érsz, hunyd be a szemed. Legjobb, ha a kezed is elé teszed.
– Eddig sose hunytam be a szemem, és nem haltam meg. És az Istent sem láttam. Úgy látszik nincs is.
– Mit mondasz? – esett hanyatt a székén.
Mentegetőztem:
– Ha maga behunyja a szemét, hogy meg ne lássa, én meg nyitva hagyom, és mégse látom, akkor talán nincs is.
25. oldal, 1. fejezet - Madárország (Corvina, 2014)
Minden gombunkat egy futballista után kereszteltük el, az én csapatomat természetesen Ferencvárosnak hívták – ez volt a legkiemelkedőbb csapat a magyar, sőt alighanem a világ futball történetében… Dávidét Szolnoki MÁV-nak kereszteltük el. Ez a csapat egy vagy két éve került fel az első osztályba, és nemesen küzdött, hogy ott is maradjon. A Sárosi Györgyöt játszó gombom túl könnyű volt és gyakran átugrotta a labdát, vagyis a kis mandzsettagombot. Ez a csatárom semmilyen tekintetben sem szolgált rá az illusztris név viselésére. Már hetek óta méltóbb gomb után keresve nézegettem a kirakatokat és Dávid csapatát. Végül e posztra a Szolnoki MÁV tehetséges, jól csúszó – de a labdát át nem ugró – jobbösszekötőjét, a nemrégiben feltűnt zöld, fületlen Kollátot szemeltem ki. De hiába célozgattam rá, Dávid nem ajánlotta fel csodálata jeleként, és gyorsan másról kellett beszélnem, nehogy másnapi vagy harmadnapi csereesélyeimet kockáztassam.
Kétfrontos háború 149-150.o.
Az iskolában szemlesütve dadogtuk az imává vált szólamot:
„Csonka Magyarország nem ország,
egész Magyarország mennyország.”
Berger hebegett, amiért ezt a szöveget kellett elmondatnia velünk, mikor már tudjuk, a bevonuló csapatok korbácsot és éhséget visznek a zsidóknak. „De remélnünk kell, ez csak egyes fasiszta tisztek és az ideiglenes felfordulás műve, és Horthy Miklós Őfőméltósága hamarosan biztosítani fogja a zsidókkal szembeni méltányos bánásmódot.”
180. oldal, 9. fejezet - Adj király katonát! (Corvina, 2014)
Az utcán a friss hóba süppesztettem a kezem, felemeltem egy marék havat, és megettem. Az iskolában, a házban, az utcán úgy jártam-keltem, mintha legalábbis Zsukov ezredese lennék. Nem volt szükség a londani rádió megállapítására, hogy tudjuk, „a német hadsereg verhetetlensége legendájának örökre befellegzett”. Rá volt írva az égre, a városra, a katonatisztek és a zsidók arcára.
210. oldal, 11. fejezet - Moszkva (Corvina, 2014)
Hasonló könyvek címkék alapján
- Gárdos Péter: Hajnali láz 90% ·
Összehasonlítás - John Boyne: A csíkos pizsamás fiú 82% ·
Összehasonlítás - Jim Shepard: Áron könyve 86% ·
Összehasonlítás - Vámos Miklós: Sánta kutya 86% ·
Összehasonlítás - Váradi Z. Ferenc: Szökőév ·
Összehasonlítás - Kristin Hannah: Fülemüle 96% ·
Összehasonlítás - Wendy Holden: Túlélőnek születtünk 95% ·
Összehasonlítás - Baráth Katalin: A borostyán hárfa 89% ·
Összehasonlítás - Spiró György: Tavaszi Tárlat 88% ·
Összehasonlítás - Gárdonyi Géza: Isten rabjai 87% ·
Összehasonlítás