A tizennyolc éves moszkvai diáklányt, Nyina Lugovszkaját 1937-ben öt év kényszermunkára ítélték, melyet egy kolimai börtönlágerben kellett letöltenie. „Bűne” mindössze annyi volt, hogy apja egykor a szociálforradalmár (eszer) pártban tevékenykedett, majd a NEP idején sikeres magánvállalkozást, pékséget hozott létre, ahol több száz embernek adott munkát (s mindez elég volt hozzá, hogy száműzzék Moszkvából). Maga Nyina pedig 1932-től, tizenhárom éves korától kezdve naplót vezetett, amelyben kamaszkori vívódásai, iskolai kalandjai, első romantikus vonzódásai mellett leírta véleményét a bolsevik rendszerről is, amellyel szemben „iszonyatos haragot” érzett, mert elvette tőle az apját.
Nyinát „Sztálin elleni terrorista akció szándékával” vádolták, s ő mindent „bevallott”. „Azt terveztem, hogy a Kreml kapujában várok majd arra, hogy Sztálin kijöjjön, és akkor lelövöm” – olvasható a kihallgatási jegyzőkönyvben, s ennek alapján Lugovszkaját sokáig nem is rehabilitálták. Az ötvenes… (tovább)
Élni akarok 15 csillagozás
Most olvassa 1
Várólistára tette 12
Kívánságlistára tette 10
Kiemelt értékelések
Nyina Lugovszkaja: Élni akarok 76% Egy szovjet iskolás lány naplója 1932–1937
Szerintem nem baj, hogy nem vágták meg jobban a szöveget, az itt-ott elszórt információmorzsákból kirajzolódik a 30-as évek Szovjetuniójának mindennapi élete. Szinte hihetetlen, hogy gyerek létére mennyire világosan látta a rendszer visszásságait, amiben élt. Érzékelhető, ahogy az évek múlásával egyre érettebbé válik a gondolkodása, a stílusa is csiszolódik. Természetes, hogy rengeteget ír a körülötte lévő fiúkról, hiszen mégiscsak egy fiatal lány naplója ez, aki nem hiszem, hogy akárcsak álmodni mert volna arról, hogy kiadásra kerül, ráadásul több nyelvre is lefordítják. (Gondoljunk csak bele, hány tizenéves naplója lenne élvezetes olvasmány?)
Miután befejeztem, még sokáig gondolkodtam, hogy vajon mi történhetett a többiekkel, (pl. azokkal az osztálytársakkal, akiket gyakran említett) de ez már sajnos soha nem derül ki.
Nyina Lugovszkaja: Élni akarok 76% Egy szovjet iskolás lány naplója 1932–1937
Ez az a könyv, amiből kevesebb sokkal több lenne. Elkelt volna egy szerkesztő, aki legalább a felére „megvágja” ezt a naplót. Tetszett, jó a stílusa, sikerült visszavinnie lélekben a tinédzser kor „szenvedéseibe”. :) Kordokumentumként annyiban kevés, hogy sok, talán jelentős részletet már a kislány anyukája kihúzatott belőle (igen, beleolvasott a naplóba…), félve, hogy a házkutatáskor felhasználhatják ellenük. És igaza is lett. A mindennapok leírásában is többet vártam volna. De tudomásul kell venni, hogy ez az, ami: egy 13-16 éves kislány – akkori kislány! – naplója, amiben legtöbbet a saját előnytelen külseje, a kamaszkori depresszió, az osztálytársak és főként a fiúk, fiúk, fiúk foglalkoztatják. :) Ki kire nézett, ki kinek tetszik, kiről lehet álmodozni…
De több mint ötszáz oldalon keresztül ez előbb-utóbb unalmassá válik. A második felét már kimondottan nehéz volt elolvasni, de reménykedtem, hátha változik benne valami. Nem változott.
A napló legnagyobb értéke az utána történtekben rejlik. Az utolsó bejegyzés az újévi házibuli gyanútlan leírása – aztán másnap házkutatás, elkobozzák (és a későbbi perben fel is használják) a naplót. A könyvben aláhúzással jelölték meg azokat a részeket, amiket felhasználtak a kislány elítélésére. Még a depresszióról is kiderül, hogy szovjet- (és ezáltal törvény-) ellenes…
Nyina Lugovszkaja: Élni akarok 76% Egy szovjet iskolás lány naplója 1932–1937
Elolvastam a kétharmadáig, aztán megrekedtem, tovább nem jutottam. Pedig jó stílusú a napló, kiváló kordokumentum, csak 500 oldalon keresztül már kezd kissé vontatottá válni. Talán majd egyszer…
Nyina Lugovszkaja: Élni akarok 76% Egy szovjet iskolás lány naplója 1932–1937
Fiatal lány naplója háborús időkből – legfőképp ezért kezdtem bele a könyvbe.
Bár a fülszöveg azt sugallja, a történelmi események mégsem játszanak olyan nagy szerepet a bejegyzésekben, sokkal inkább azt követhetjük végig, hogy Nyina hogyan küzd meg a kamaszkor tipikus problémáival. Ebből a szempontból egy nagyon pontos jellemrajz bontakozik előttünk, amiben minden egykori, jelenlegi és jövőbeni kamaszlány valamennyire felismerheti önmagát.
Jómagam én egy kicsit több történelmi háttérre számítottam, és bármennyire ismerősek voltak azok az érzések, gondolatok, amik Nyinát foglalkoztatták, egy idő után kicsit soknak éreztem az állandó tanácstalanságát, kilátástalanságát és panaszkodásait; úgy tűnt, hiába látja meg néha az élet jó oldalát, mégsem képes elfogadni, hogy vele is történhetnek jó dolgok, és nemcsak a rossz létezik ebben a világban.
Egyszeri olvasásnak jó, különösen azért, mert néhol meglepően érett gondolatokat fogalmaz meg, amiken érdemes eltűnődnie az olvasónak.
Népszerű idézetek
Annyira nem férnek össze az értelmes gondolatok ezzel a hibbant valósággal!
Nyina Lugovszkaja: Élni akarok 76% Egy szovjet iskolás lány naplója 1932–1937
Le kell dönteni azt a bizonyos falat, ami a tanárokat elválasztja a diákoktól, más alapokra kell helyezni ezt az egészet. Hiszen a pedagógus állandóan csak megtilt valamit, és kellemetlenséget okoz a diáknak, megjegyzéseket tesz, és én ettől meg tudnék veszni. Nincsenek meg azok a feltételek, melyek között jó irányba lehetne formálni a jellemünket, hiszen az alantas ösztönök mindig felülkerekednek, így szellemi vonatkozásban nincs az embernek semmilyen sikerélménye. A világ fura módon ellenségeskedésre épül. Vagy ez a természet törvénye lenne?
329. oldal
Nyina Lugovszkaja: Élni akarok 76% Egy szovjet iskolás lány naplója 1932–1937
Mert mi is az élet? Egyáltalán, minek élni? Ilyenkor azt felelik, élj csak, míg meg nem halsz. Hát könnyű mondani! Hogy amikor fiatal az ember, szerelmes lesz, meg férjhez megy, gyerekeket szül, aztán mire megöregszik, napestig főzőcskézhet, s véget nem érően zsörtölődik – hát ez lenne az élet? Kell valakinek az ilyen élet? Az ember ennél több és különlegesebb szeretne lenni. Hiú ábránd! És az ilyen ábrándoknak köszönhetem, hogy legalább néha boldognak érzem magam.
Annyira szeretek írni. Lám, most is hogy megnyugtat. Mintha csak valaki rendet rakott volna a lelkemben, semmi sincs, ami nyugtalanítana.
24. oldal
Nyina Lugovszkaja: Élni akarok 76% Egy szovjet iskolás lány naplója 1932–1937
Nem nagyon tudok megbékélni azzal a gondolattal, hogy átlagos vagyok. Elkeseredek, ha csak rágondolok, hogy mindenki másnak is megvan a maga bonyolult belső világa, és ugyanolyan mélyen átéli a dolgokat, mint én. Mindenesetre, amikor kamaszokról olvasok, egyik könyvben sem ismerek rá bennük a saját vonásaimra, a felnőttek esetében viszont annál inkább. Ez azért némi büszkeséggel tölt el.
69. o.
Nyina Lugovszkaja: Élni akarok 76% Egy szovjet iskolás lány naplója 1932–1937
„FÉL tizenkettő volt. A mamának jókedvűen az iskoláról kezdtem mesélni. Mindannyian nevettünk, és egymást ugrattuk. Ekkor hirtelen hangosan verni kezdték a bejárati ajtót. Betyka féktelen ugatásba kezdett, én felpattantam, ideges görcs kerített hatalmába, ahogy ez a váratlan zaj hatására máskor is lenni szokott. „Ki az?” – kérdeztem, ahogy az ajtóhoz mentem, miközben Betykát a nyakörvénél fogva fél kézzel visszatartottam.
Durva férfihang válaszolt: „A házmester.” Felfogtam, de még mindig bizonytalan voltam, s Betykát elengedve, kissé határozatlanul ajtót nyitottam. […]Azt hiszem csak egy pillanatra dermedtem meg, amíg azon töprengtem, igen vagy sem, aztán már félre is álltam, utat engedve a házmesternek, két egyenruhásnak és két egyszerű vöröskatonának.
Ekkor jelent meg a szobaajtóban a mama. „Ki lakik itt?” – kérdezte az első férfi (egy orosz), aki vadonatúj köpenyt viselt. „Lugovszkaja.” „Ribin is itt lakik?” „Itt” – mutatott a mama a papára. […] „Vannak valamilyen leveleik?” „Leveleink? Nem nincsenek” – válaszolta nyugodt, kissé lekezelő hangon a papa. „Akkor lássuk az irodalmat.” „Ez minden”- azzal a papa kinyitotta a kis sárga szekrényt, s rámutatott a két könyvespolcra. „Kutassanak csak.”
„Na, addig mi meg átmegyünk a következő szobába” – közölte a másik egyenruhás, aki vörös bőrzekét, ugyanolyan tányérsapkát és széles szárú, kék nadrágot viselt. „Csak tessék”. […]
Én a folyosón álltam, s körmömet rágva rezzenéstelenül figyeltem, hogyan zajlik a házkutatás, miközben mélyen titkoltam dühömet, s azt, hogy mennyire gyűlölöm ezt a két férfit. […]
Mindannyian a folyosón gyűltünk össze, s megvető fintorral figyeltük a nyomozók ténykedését. És ekkor véget ért a házkutatás, s mindenki a mama szobájába ment (hármunk kivételével). Én a nyitott ajtó előtt járkáltam, s próbáltam a szófoszlányokból összerakni a beszélgetést. A legvége előtt, úgy három óra körül leültünk az ágy szélére, s feszülten vártunk: „Elviszik, vagy nem?” A percek lassan teltek, a papa szobájában teljes volt a csend. Aztán lépéseket hallottunk, s mind az öt látogató kijött a folyosóra. „Viszlát!” „Jöjjenek minél gyakrabban.” Azok elnevették magukat, s becsapták maguk mögött az ajtót. „Hurrá! Minden rendben.” Reggel az iskolában kimondhatatlanul szerettem volna elmesélni a történteket Irának.[…] Erre nem számított. És most minden bizonnyal rémülten arra gondol, hogy elviszik az apját, mert ő nálam járt. Én nálam! Akinél házkutatás volt.”
Nyina Lugovszkaja: Élni akarok 76% Egy szovjet iskolás lány naplója 1932–1937
Ó, az idő! Mit nem adnék érte, ha csak egy kicsit is lelassítaná a rohanását. Néha-néha, még az ágyban fekve, az ember csak nézi a sötét óramutatót, amint kérlelhetetlenül halad előre, s azt gondolja: „Csak állna már meg.” De nem, az idő szünet nélkül halad tovább…
62. o.
Nyina Lugovszkaja: Élni akarok 76% Egy szovjet iskolás lány naplója 1932–1937
Furcsán van megkonstruálva az emberi lélek – bármilyen helyzetben képes reménykedni. Már éppen azt hinnénk, hogy mindennek vége, amikor valahonnan mégis előbukkan egy reménysugár, s egyre erősebb lesz, míg végül teljesen hatalmába keríti az embert. Az utóbbi napokban többször tapasztaltam magamon a remény ilyen elmúlását, majd feltámadását. És mennyire gyötrelmesen tud fájni, amikor a (különösen a sokat dédelgetett) remény egyszerre csak szertefoszlik. Ilyenkor az ember olyan üresnek és kiüresedettnek érzi a lelkét.
66. o.
Nyina Lugovszkaja: Élni akarok 76% Egy szovjet iskolás lány naplója 1932–1937
Milyen nép képes engedelmesen elfogadni azt az irtózatot, ami itt történik?
Nyina Lugovszkaja: Élni akarok 76% Egy szovjet iskolás lány naplója 1932–1937
Hamarosan megjöttek a srácok, akiket kikérdeztek. Egyfolytában valamilyen földalatti ellenforradalmi szervezetről faggatták, és úgy tűnik, szörnyen leszidták őket.
Milyen szánalmas, megvetésre méltó, gyáva alakok ezek a bolsevikok! Annyira félnek mindentől, hogy még az ilyen ártatlan tréfából is, mint a fiúké, valami komoly dolgot akarnak kihozni. A srácok valamilyen dokumentumot kreáltak, amelyben II. Krok uralkodó parancsa szerepelt. Hát miért is ne ijedtek volna meg a szegény szovjet gyerekfelügyelők? Milyen szörnyűséges, hihetetlen reakció tombol a Szovjetúnióban!
Még az iskolák, ezek a kis gyermekvilágok sem kerülték el a figyelmüket, ahol a legkevésbé sem kellett volna, hogy érvényesüljön a „munkáshatalom” súlyos befolyása. A bolsevikoknak félig-meddig igazuk van. Kegyetlenek és barbár módon durvák, de a maguk nézőpontjából igazuk van. Ha kiskoruktól kezdve nem ijesztegetnék a gyerekeket, azok nem érzékelnék a hatalmukat. Alázatos rabszolgának nevelnek bennünket, könyörtelenül kiírtva belőlünk a lázadás szellemét.
A dolgok bármilyen jellegú kritikus megközelítését, a szabadságra és függetlenségre tett legkisebb utalást is könyörtelenül büntetik. S a bolsevikok elérik a céljukat. Azokban, akikben ez a lázadó szellem valahol mélyen elfojtva rejtőzött, végérvényesen kiírtották, azokban pedig, akikben nyíltan és erőteljesen szólalt meg, olyan mélységekbe száműzték, ahonnan soha nem tör már felszínre.
310-311. oldal
Nyina Lugovszkaja: Élni akarok 76% Egy szovjet iskolás lány naplója 1932–1937
Valahogy nagyon furcsa, hogy az iskolában, ami a tanulásra van kitalálva, ennyire megvetik a tanulást, és az érdekel mindenkit a legkevésbé. Miért van az, hogy majdhogynem elítélik, ha valaki jól tanul, szorgalmas, és jó eredményt akar elérni? Milyen évszázados harc és ellenségeskedés ez az iskolai adminisztráció és a tanulók között? Tényleg mindenképpen borsot kell törni a tanár orra alá, ocsmányságot kell ellene elkövetni, nem lehet jó viszonyban lenni vele, és egymást segíteni…
Le kell dönteni azt a bizonyos falat, ami a tanárokat elválasztja a diákoktól, más alapokra kell helyezni ezt az egészet. Hiszen a pedagógus állandóan csak megtilt valamit, és kellemetlenséget okoz a diáknak, megjegyzéseket tesz, és én ettől meg tudnék veszni. Nincsenek meg azok a feltételek, melyek között jó irányba lehetne formálni a jellemünket, hiszen az alantas ösztönök mindig felülkerekednek, így szellemi vonatkozásban nincs az embernek semmilyen sikerélménye. A világ fura módon ellenségeskedésre épül. Vagy ez a természet törvénye lenne?
329. oldal
Nyina Lugovszkaja: Élni akarok 76% Egy szovjet iskolás lány naplója 1932–1937
Hasonló könyvek címkék alapján
- Kukorelly Endre: Rom ·
Összehasonlítás - Szvetlana Alekszijevics: Elhordott múltjaink 96% ·
Összehasonlítás - Timothy Snyder: Véres övezet 96% ·
Összehasonlítás - Anne Applebaum: Vasfüggöny 95% ·
Összehasonlítás - Douglas Smith: Az orosz arisztokrácia végnapjai 91% ·
Összehasonlítás - Anne Applebaum: A Gulag története I-II. 94% ·
Összehasonlítás - Pentelényi László – Zentay Nóra Fanni (szerk.): JLG / JLG ·
Összehasonlítás - Menczer Gusztáv: A gulág rabtelepei ·
Összehasonlítás - John Reed: Tíz nap, amely megrengette a világot ·
Összehasonlítás - Gál Éva (szerk.): A „Jelcin-dosszié” ·
Összehasonlítás