Az orosz ikonfestészet középkori szakasza a 18. század elején zárult le, ekkor mind a világi, mind az egyházművészetben a nyugat-európai stílus vált uralkodóvá. A hagyományos ikonfestészet azonban később is tovább létezett a népművészetben és az óhitűek körében. A 19. század második felében a régi orosz ikonok újrafelfedezése zajlott. Az ikonok restaurációja újra láthatóvá tette a színek különleges tisztaságát és élénkségét, a színek és vonalak harmóniáját, érzékelhetővé tette az elmélyült szellemi hátteret, a művészi stílusok sokféleségét. Ennek a művészetnek az értelme nemcsak az ikonokon ábrázolt történetekben, de magukban a művészi formákban is feltárul, amelyek által a világban megjelenik a racionális megismerés számára felfoghatatlan titok, Isten megtestesülésének és az ember átváltozásának titka. A magasztos vallási elképzelések és a dogmatikai mélység az ikont a teológiával rokonítja, mintegy színekben történő elmélkedésként mutatja be .
Az orosz ikonfestészet 0 csillagozás
Várólistára tette 2
Kívánságlistára tette 3
Hasonló könyvek címkék alapján
- Kriza Ágnes: A középkori orosz képvédő irodalom ·
Összehasonlítás - Nagy Márta: Ortodox falképek Magyarországon ·
Összehasonlítás - Ruzsa György: Hogyan nézzük az ikonokat? ·
Összehasonlítás - Lőrincz Zoltán: Jézus példázatai a magyar festészetben ·
Összehasonlítás - Gaál Éva: Tiszta szemek ·
Összehasonlítás - György István – Neményi Ferenc: Rubljov ·
Összehasonlítás - Bozóky Mária: Eszme és valóság a keresztény művészetben ·
Összehasonlítás - Ingo F. Walther (szerk.): Művészet a 20. században 98% ·
Összehasonlítás - Szvoboda Dománszky Gabriella: Szinyei Merse Pál 95% ·
Összehasonlítás - Ross King: Párisz ítélete 94% ·
Összehasonlítás