A ​köpönyeg / Az orr / A revizor 79% 448 csillagozás

Annyira elszomorít, hogy pusztán a kötelezőolvasmánysága ennyire lehúzza ennek a kötetnek az értékelését, egyetlen vigaszom, hogy azért a kiemelt értékelések rácáfolnak erre, de akkor ezzel a négy és fél csillaggal próbálok emelni én is a 78 százalékon, mert annál biztosan jobb.
A köpönyeg, ahonnan kibújtak aztán olyan sokan, egy rettenetesen nyomasztó történet az orosz realizmus örök kisemberéről. Megértem, hogy egy kamaszgyereknek ebbe nehéz belenyomni az orrát, nem is emlékszem egyáltalán arra, hogy középiskolában ezt nekünk hogy tanították, vagy hogy értettünk-e ebből bármit, pedig a kiszolgáltatottság állandó jelenség. Nekem ez felnőtt fejjel, a hivatalokat valamivel jobban ismerve, nagyon tetszett, és a megrázó véget aztán feloldja egy kis abszurddal, ami szerintem külön jót tesz a történetnek.
Az orr-ról szintén homályos gimnáziumi emlékeim vannak, ez egy groteszk novella, pont emiatt tetszett is a maga módján, azért az abszurditása néha fárasztott, nem mintha nem pont ilyen abszurd világban élnénk a mindennapjainkat – az is fáraszt.
A revizorhoz pedig van egy nagyon személyes emlékem, a teljes történetet itt nem írom le, de a családommal együtt láttuk a Vígszínházban néhány évvel ezelőtt, parádés előadás volt, nagyon szerettük, ezért nagy elfogultsággal olvastam, de nagyon jól is szórakoztam rajta, azt gondolom, hogy majdnem kétszáz év elteltével ma is bőven aktuális.

2021/46, otthoni polc, 64/401 eddigi olvasás

Nagyjából azt adta, amit ígért. Gogol koncepcionálisan és jól ír, különösen ha figyelembe vesszük a művek keletkezési idejét.
A köpönyeg a kiszolgáltatott kisember „tragédiája”. Végig emlékeztetett pl. Kosztolányitól a Kínai kancsó-ra, ez utóbbi kicsit jobb (persze évszázados fórja van).
Az orr nem tetszett, ez is jól megírt elbeszélés, de nem nekem való ez a dimenzióváltás. (Talán ezt kellett (volna?) középiskolában olvasnom, de semmiképp sem nevezhetjük újraolvasásnak.)
A revizor klasszikus történet, sok-sok modern (film)feldolgozással, és újból jelzem, milyen jól ír a szerző. Két (összefüggő) hibája van: szerintem kicsit hosszú, és túlbonyolított Hlesztakov és a két hölgy kapcsolata. Erőteljesebb (hitelesebb) lehetne a dráma, ha éppen csak érintőleges lenne ez az udvarlás-féleség. A (nagyon jó) fülszöveg szerint „lelepleződik az egész, éppen kisszerűségében és ostobaságában veszélyes bürokratikus világ”, de szerintem többről van szó. A társadalombírálat inkább a korabeli hatalmi berendezkedés ellen szól, annak formális és ellenőrizetlen (így lényegében korlátlan) világa miatt.

Bár a világomat nem rengette meg, és a groteszket sem érzem igazán az én világomnak, mindkét elbeszélést és a drámát is nagyon élveztem, és jól szórakoztam rajta. Gogol mindhárom történetben jól szövi egybe a társadalomkritikát a humorral, nem kíméli a rangkórságban szenvedő hivatalnokokat és a helyi korrupt hatalmasságokat, de együtt érez a kisemberrel.

Van az a híres mondás Dosztojevszkijtől, ami mindenkinek a könyökén jön ki.
De ha ő Gogol köpönyegből, akkor Bulgakov az orrából mászott elő.

Nekem az utóbbi novella jobban tetszett, és leszögezném, hogy azért az Orr egy egészen szolid elszállás. Killgore Trout keményebben nyomja.
A revizornál belefulladtam az érdektelenségbe, mert vicces fiú ez a Gogol, de a mélyre nyúló feszültség nélkül lapos a nevetés.
Csaponganék még egy kicsit. Leírom milyen érzés volt olvasni a novellákat.
A köpönyeg eleje: milyen humoros és könnyed!
közepe: de jó meglátásai vannak, az elejtett beszólások aranyat érnek.
Egész jó volt, de valami hiányzott.
Orr – ugyan ez
– Utána elővettem egy Nabokovot (ami nabokovi mércével a középszerben gázolt). –
Na ez hiányzott!
Mert jó ez, sokat mond, csak kicsit szürkécske.

Gogol aztán tudta, mivel varázsoljon mosolyt az olvasók arcára, és hogyan tartsa azt ott a fejezetek, felvonások elmúlásával. :) Szimplán csak leültet, mint a groteszk események tanúját, és már szemléled is őket.
Hiába irracionális, hiába abszurd, az elbeszélések, A köpönyeg és Az orr bizarr elemei furcsa vonzalmat gerjesztenek az efféle képtelenségek iránt. A sületlenség mögé tekint az olvasó, és meglesheti a groteszk humorba ágyazott társadalomkritikát. Jókedvre derít, de szánalmat is kelthet benned a helyüket nem találó, szerencsétlen karakterek iránt.
Tetszett A köpönyeg, de a végére már könnyebben fordult át szomorkásabbra, mint utána Az orr, amit a problematika ellenére végignevettem. Nehezen jutottam dűlőre, hogy mit vegyek komolyan, és mit ne, de iszonyat jól szórakoztam Kovaljov agóniáján. :D
A revizor pedig pompás komédia, szívesen látnám színpadon is! Imádtam, hogy mit össze nem kutyulnak a polgármesterék Hlesztakov megjelenésekor, aki meg azonnal él is a többiek hülyeségével. :D Az utolsó felvonásban helyére kerülő szálak valami eszméletlen helyzetkomikumokat eredményeztek, már-már fájtak az arcizmaim a vigyorgástól. :D A csattanó pedig… nos, Gogol értett a „folytatása nem következik” függővéghez! ;D
Abszolút meggyőződéssel állítom, hogy a sokak által emlegetett vontatott Csehov helyett inkább Gogol műveivel kellene próbálkozni irodalomórán. Én legalábbis le vagyok nyűgözve, fel vagyok dobódva a két elbeszéléstől és a komédiától, nálam óriási tetszést aratott a három mű.

Csak Az orrot szeretném értékelni, így utólag, egy videóval. Jó szórakozást! https://youtu.be/YotMwwixPsw off

Gogol gyakorta keserű groteszkje kiválóan elgondolkodtatja és meg is nevetteti az embert. Irodalomórákon A köpönyeg és Az orr a kötelező olvasmányok, és egy kicsit szomorú, hogy pont a Revizor, a három közül a legjobb az, ami csak említésre kerül. Ha az ember képes olvasni a sorok között, jól bemutatja a kor problémáit, kicsúfolja az orosz élet leghatalmasabb óriását, a bürokráciát.

Ezennel minden oroszfóbiám elmúlt.
Hát ez jó volt.
Nagyon jó a humora.

Az orr

Minden jó, ha a vége orr.

A köpönyeg

„Ez igazán egészen izé…” kedvenc. Még mindig. Nem sok minden maradt meg a középsuliból, de ez annyira megfogott, hogy azóta is sokszor eszembe jutott ez a történet. Ebből kell egy saját, csak A köpönyeg, hogy kedvencelhessem.

A revizor

Ez egész szórakoztató volt. De mindhárom közül így is A köpönyeg a legnagyobb kedvenc.

Gogolt mindig is szerettem, A köpönyeg című írásával találkoztam először még a gimiben. Most egy kihívás kapcsán elolvastam A köpönyeg újraolvasása mellett másik két írását is (amik e kötetben vannak), ezeket első ízben olvastam most. :)