Kisvárosi ​Lady Macbeth 25 csillagozás

Nyikolaj Leszkov: Kisvárosi Lady Macbeth Nyikolaj Leszkov: Kisvárosi Lady Macbeth

A klasszikus hírű és szépségű kisregény balladai tömörséggel mondja el egy fiatal orosz kereskedőasszony szenvedélyes és kegyetlen szerelmének történetét.

Eredeti megjelenés éve: 1865

>!
Európa, Budapest, 1970
110 oldal · Fordította: Gyöngyi László · Illusztrálta: Hincz Gyula
>!
Európa, Budapest, 1957
94 oldal · keménytáblás · Fordította: Gyöngyi László

Kedvencelte 2

Várólistára tette 18

Kívánságlistára tette 10


Kiemelt értékelések

SteelCurtain>!
Nyikolaj Leszkov: Kisvárosi Lady Macbeth

Orosz szerzőtől szokatlanul feszített tempójú regény. Nemcsak rövid, de eseménydús is. Ennek ellenére a szereplők nincsenek elnagyolva, szépen kibontott jellemek rajzolódnak ki a történet során. S olykor jellemtelenségek is. Bár semmiféle erotika nem jelenik meg benne, mégis egyik alapvető eleme a vad szexualitás. A gyilkosságokig vezető kizárólagos birtoklási vágy. Szerepet kap a másik örök téma, a vagyon és a nincstelenség állandó ellentéte is. E két szerény összetevőből máris pusztító vegyületet kapunk.

2 hozzászólás
Dénes_Gabriella >!
Nyikolaj Leszkov: Kisvárosi Lady Macbeth

Bár még február van, de kijelentem: ez a könyv esélyes az év meglepetése „díjra” nálam. Az orosz irodalomhoz vonakodva nyúlok, Dosztojevszkijjel is állok már hónapok óta… Ráadásul tényleg nem bizonyult az én világomnak eddig sose. Nagyon hálás vagyok magamnak, hogy mégis rávettem magam az olvasásra – semmi nagy tundra és halomra vonyító volkok farkasok, és sehol Ványa bácsi, hogy megemlítse, Moszkvában éppen esik, és Andrej sem hegedül. A szöveg nagyon szorosnak bizonyult, és nem tűrt mellőzöttséget – olvasni kellett, látni, tapasztalni. Azt sem tudtam, kinek lehet ebben az egészben szurkolni – ki „érdemli” meg.
Mindenesetre az orosz realizmusnak ez remekbe szabott példája. Sőt, megkockáztatom, hogy még a lélektani regény bizonyos elemeivel is operált, anélkül hogy a kereskedőné vagy bárki más négy oldalon keresztül értékezne az elhanyagoltságról például.
Ráadásul ahhoz képest, hogy 1865-ös könyv, nagyon jól tartja magát.

3 hozzászólás
berg>!
Nyikolaj Leszkov: Kisvárosi Lady Macbeth

Egyszerű elbeszélésnek gondolnánk, de a drámai pillanatokra összpontosít és ott lelassít, múltból jelen időre vált, kiélvezi a pillanatot. Hátborzongató, szenvedélyes, a lírai részek is élnek. Ezért furcsa, amikor egy-egy érzelmi csúcspontról visszatér a tárgyilagos hanghoz, és úgy folytatja, ezt egyenetlenségnek érzékeltem. Néhány, álnaiv mondatot (3-4, nem vészes) szívesen kitörölnék belőle. Néhol mintha más ütemben ketyegne az egyes szereplők órája, az egyik lassabban mozog, mint a másik (pl. az aggastyán utoléri a fiatalt; egyikük öt mondata alatt sem éri el az ablakot a másik egy zárt szobában). A kísértetes/lázálmos jelenetek kevésbé sikerültek.
Negatívumokat sorolok, pedig tetszett. Tyűha-élmény.

Csoszi>!
Nyikolaj Leszkov: Kisvárosi Lady Macbeth

Gyorsan olvasható, szép nyelvezetű történet egy szenvedélyes, tragikus szerelemmel, és néhány gyilkossággal tarkítva.

Amethyst >!
Nyikolaj Leszkov: Kisvárosi Lady Macbeth

Némi fenntartással vettem a kezembe ezt a könyvecskét, mivel a filmadaptáció nem igazán győzött meg, s bár tudtam, hogy az adaptáció jelentősen eltér az eredeti műtől, nem volt rá semmi garancia, hogy ez a bizonyos „másság” pozitív eltérés lesz. Végeredményben azt kell mondanom, hogy ritkán érek tetten film-könyv párost, mely ennyire különbözne egymástól, s melynél egyáltalán nem tudom megállapítani, hogy az eltérés jót tett-e egyik vagy másik formátummal, vagy sem.
A könyv mindenesetre meghaladhatta a maga korát. Szívesen ajánlom mindazon olvasóknak, akik azért fanyalognak a klasszikus művektől, mert azok lassúak és/vagy téglaméretűek. Ebben a vékonyka kötetben olyan gyorsan történnek az események, hogy kezdetben alig tudtam felvenni az általa diktált tempót (holott nem volt számomra teljesen ismeretlen a történet). És témáját tekintve is eléggé merész próbálkozásnak tartom, érdekes volt megfigyelnem, miképpen bomlik fel az egyén morális gátja, amint a bűncselekmény előtti hezitálás ideje mind kevesebbre csökken – ez a húzás, véleményem szerint, mind a könyv mind a film erényévé vált, másképpen érzékeltették a jólét unalmát, de mindkettő hitelesen ábrázolta (a film a hosszas toporgásokkal és tétlen bámulásokkal, a könyv pedig éppen a főhősnő és a szerelme közti lázas párbeszédváltásokkal, és egyre drasztikusabbá váló, eldeformálódott értékrenddel).
Igazából elvoltam ezzel a kisregénnyel hibái ellenére is, de az biztos, hogy nem kötött volna le annyira, ha nem ismertem volna a filmadaptációt, mert így olvasás közben akaratlanul is összehasonlítottam a kettőt, és gyakorta a felismerés vagy elismerés pillanata emelte meg nálam az olvasási élményt – a megannyi rácsodálkozás. Példának okáért a történet áthelyezése Oroszországból Angliába azt eredményezte, hogy valamennyi hangsúlyos jelenet másmilyen többletértelmet kapott. Például rögtön a nyitány utáni megtréfálás, a cselédlány „mérlegre helyezése” – a könyvben abszolút átjött, hogy egy tréfáról van szó, és szemlátomást a cselédlány beleegyezésével mérték le a súlyát. Ezzel szemben a filmben a jelenet színes bőrű szolgálókkal karöltve inkább tűnt valamely öröklött rítus kivitelezésének.
A filmnek egyébként ingerszegény zárás dukált, bár az addigi, szántszándékkal csendesnek és kimérten kegyetlennek megírt atmoszférájához éppen ez dukált. Ezzel szemben a könyv nem ér véget annál a bizonyos pontnál, hanem hosszan végigvezet bennünket a bűnös páros későbbi megpróbáltatásain a hatóság ítélkezésében – és legutóbb kiviláglik, hogyha egy kapcsolat emésztően magas lángon ég, az izzása nem lesz tartós…
Érdekes olvasmány volt, nem tartom egy kihagyhatatlan alkotásnak, de mindenképpen jól öregedett, és szerintem bátran tehet vele próbát még egy olyan olvasó is, akinek nem kenyere a klasszikus vagy az orosz irodalom. Merész történet.

negoti P>!
Nyikolaj Leszkov: Kisvárosi Lady Macbeth

Ez egy nagyon rövid, de annál tartalmasabb dráma. A vidéki kereskedő elhanyagolt felesége a segéd karjaiban köt ki, ahol megtalálja a szenvedélyt. Ez mind szép és jó, de mi van akkor ha a gátlásoknak nincs határa? Onnantól kezdve bármi megtörténhet és az út egyenesen elvezet a tragikus vég felé.


Népszerű idézetek

Csoszi>!

Aki nem méltó rá, azzal nem szabad szerelmeskedni!

36. oldal

Csoszi>!

Országunkban időnként akadnak olyan jellemek, amelyekre az ember, bármily régen is találkozott velük, csak borzadva tud visszagondolni…

(első mondat)

Csoszi>!

Csodálatos éjszaka! Csend, fény, illat és éltető, jótékony meleg… Messze, a szakadékon túl, a kert mögött valaki nótára gyújtott; a kerítésnél, a sűrű zelnicemeggybokorban hangosan csattogott egy csalogány, a magas póznán álló kalitkában álmos fürj pittyegett, az istállóban nagyot horkantott a kövér ló, a kerítésen túl pedig vidám kutyafalka futott át nesztelenül a mezőn, és eltűnt a félig romba dőlt sóraktárak alaktalan, fekete árnyékában.

35. oldal

Dénes_Gabriella >!

– Miért mondja mindenki rólad, hogy hűtlen vagy?
– Ki beszél ilyet rólam?
– Az emberek… Úgy általában…
– Talán azért, mert azokhoz valóban hűtlen vagyok, akik nem érdemelték meg a hűséget.
– Te butácska! Miért kezdel ki ilyenekkel? Aki nem méltó rá, azzal nem szabad szerelmeskedni!
– Hagyd ezt! Csak nem képzeled, hogy ez a dolog ésszel történik? Az ember nem tud ellenállni a kísértésnek… Egészen egyszerűen kezdődik, vétkezünk, minden különösebb elhatározás nélkül, a nő pedig a nyakunkba varrja magát… És ezt nevezik szerelemnek!

berg>!

– …hány boldog órát töltöttünk együtt! Hány hosszú éjszakán virrasztottunk egymás karjában, és hány kedves rokont segítettünk át a szép, világos, napfényes földről a szörnyű sötét halálba!

guellpark>!

… megint a nagy orosz unalom, a kereskedőház unalma, ami miatt, amint mondani szokás, örömmel akasztja fel magát az ember.

8. oldal

berg>!

– No, mi az? Nem tetszik? Nézd csak az én daliás sólymomat, milyen szép fiú!
Katyerina Lvovna felkacagott, és férje előtt szenvedélyesen megcsókolta Szergejt. Zinovij Boriszics ebben a pillanatban irtózatos erővel arcul vágta az asszonyt, és a nyitott ablakhoz rohant.
[8]
– Úgy! Köszönöm, kedves barátom! Köszönöm! Csak erre vártam! – kiáltotta Katyerina Lvovna. – Most már nyilvánvaló… az én akaratom szerint lesz, és nem a tied szerint!
Egy mozdulattal ellökte magától Szergejt, rárohant a férjére, és még mielőtt Zinovij Boriszics elérhette volna az ablakot, karcsú ujjaival hátulról átszorította a nyakát, és földhöz vágta, mint valami nedves kendercsomót.

berg>!

Borisz Tyimofejics rossz alvó volt. Az aggastyán tarka kartoningében éjszakánként a csöndes házban mászkált, megállt egyik vagy másik ablak előtt, nézelődött, és egyszer csak meglátta, hogy menye ablakából csendben leereszkedik a vörös inges Szergej. Ez aztán a meglepetés! Borisz Tyimofejics odaugrott, és megragadta a fiatalember lábát. Szergej már-már megfordult, hogy alaposan odavágjon az öregnek, de meggondolta magát, mert tudta, hogy botrány lenne a dologból.


Hasonló könyvek címkék alapján

Alekszandr Szergejevics Puskin: Jevgenyij Anyegin
Alekszandr Szergejevics Puskin: Anyegin
Alekszandr Szergejevics Puskin: A pikk dáma
Daphne du Maurier: Fekete éjszakák
Daphne du Maurier: A fogadó titka
Ivan Szergejevics Turgenyev: Első szerelem
Gaston Leroux: Az operaház fantomja
Susan Kay: A fantom
Margaret Mitchell: Elfújta a szél
Henryk Sienkiewicz: Quo vadis?