Az ​elvarázsolt zarándok 7 csillagozás

Nyikolaj Leszkov: Az elvarázsolt zarándok Nyikolaj Leszkov: Az elvarázsolt zarándok Nyikolaj Leszkov: Az elvarázsolt zarándok Nyikolaj Leszkov: Az elvarázsolt zarándok Nyikolaj Leszkov: Az elvarázsolt zarándok

A ​Ladoga-tavon haladtunk Konyevec-szigettől Valaam felé, és útközben hajónk kényszerűségből betért Korela kikötőjébe. Itt kíváncsiságból jó néhányan partra szálltunk, és fürge finna lovakkal behajtottunk a kietlen városkába. Azután a kapitány felkészült az út folytatására, és megint elindultunk. Korela meglátogatása után igen természetes volt, hogy a beszéd erről a szegény, ámbár rendkívül régi orosz településről folyt, melynél szomorúbb helyet aligha lehet elképzelni. A hajón mindenki osztozott ebben a véleményben, és az egyik utas, aki hajlott a filozófiai általánosításokra és a politikai élcelődésre, megjegyezte, hogy sehogyan sem tudja megérteni, miért szokás a Pétervárott kellemetlen embereket többé-kevésbé messzi tájakra küldeni, ami természetesen a szállítás révén komoly veszteséget okoz az államkincstárnak, mikor itt, a főváros közelében, a Ladoga-tó partján ilyen pompás hely akad, mint Korela, ahol minden szabadszelleműségnek és szabadgondolkozásnak szét kell zúzódnia a… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1873

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Tolnai regénytára Tolnai · Olcsó Könyvtár Szépirodalmi

>!
Magyar Helikon, Budapest, 1978
156 oldal · keménytáblás · ISBN: 9632073568 · Fordította: Gellért György · Illusztrálta: Kass János
>!
Szépirodalmi, Budapest, 1959
230 oldal · puhatáblás · Fordította: Gellért György · Illusztrálta: Szántó Piroska
>!
Révai, Budapest, 1949
234 oldal · Fordította: Moly Tamás

Várólistára tette 9

Kívánságlistára tette 5


Kiemelt értékelések

SteelCurtain >!
Nyikolaj Leszkov: Az elvarázsolt zarándok

Nagyon sajátságosan van egyben ebben a műben a realizmus és a misztikum. Egy hihetetlenül színes életű szerzetes meséli el életét egy utazás során, mintegy unaloműzőként. Az már az elején nyilvánvalóvá válik, hogy élete nagyobb részét nem a kolostori magányban élte, hanem nagyon is világi férfiú volt a szentéletűnek talán csak túlzásba esve nevezhető szerzetes. Szinte kalandregénybe illő esetek során találkozik folytán folyvást a misztikummal, amiről még azt sem állíthatjuk, hogy amúgy oroszosan uralná az életét. Sokkal inkább érdeklik őt a lovak, a nők, s természetesen a vodka, mint a babonák, vagy a szentségek. Nyitott ugyan rá a lelke, de sokkal realistábban áll a lábán, semhogy igyekezne beteljesíteni édesanyja fogadalmát, mely szerzetesnek szánta őt. S mikor végül mégis beteljesedik a sors, akkor is megmarad derűs fickónak, aki nem igazán az imahalmozásban látja az élet értelmét. Mindezek dacára ez mégsem egy vallás, vagy hit ellenes mű. Nem véletlenül paraszti származású a főhőse. Józan, paraszti ésszel szemléli a világot, s tisztában van azzal, hogy mindennek megvan a maga ideje. A lóvásárlásnak, a szerelemnek, és az ördögűzésnek is. És csak hebehurgya emberek keverik ezeket össze. Azért kíváncsi lennék hogyan fogadták ezt az ember iránt oly megértő szemléletet a 19. század végi Oroszországban.

3 hozzászólás
GTM P>!
Nyikolaj Leszkov: Az elvarázsolt zarándok

Engem nem tudott elvarázsolni ez a zarándok. A neve előtt sem értem a jelzőt. Ha rágondolok, inkább egy hetvenkedő szerzetest látok, ahogy kalandos élete történetével szórakoztatja az utasokat. Nem az eszével emelkedett ki a tömegből, hanem rendkívüli erejével és a lovakról való tudásával. Róluk mindent tud, senki nem érhet a nyomába. És mindig éri valami nagy szerencsétlenség, ezért mindig keményen kell küzdenie a megélhetésért vagy az életben maradásért. Végül minden bajból kivágja magát. Hőstettei azonban számomra eltúlzottak. Lehetett volna belőle népi hős, mint Lúdas Matyi vagy Naszreddin Hodzsa, de nem lett, nála csakis a testi erő dominált, és mindig csak a saját érdeke vezérelte. Sokára lesz képes szeretetet érezni, de annak sem lesz jó vége. Misztikus élményei nem térítették el útjáról, továbbra is a véletlen sodorta ide-oda. Meggyőződése, hogy sorsa kolostori életre predesztinálja, mégis elutasítja, szinte szökik a lehetősége elől. Végül csak elgyengülve, megöregedve áll be a szerzetesek közé. Semmit nem találtam benne, amiért meg tudtam volna kedvelni, de még megsajnálni sem. Épp olyan közömbösen álltam hozzá, mint ő a saját gyerekihez.
Valamikor az év elején olvastam a könyvet. Akkor nagyon megszenvedtem vele, majd egy hétig gyürkőztem ezzel a másfél száz oldallal. Mostanra csak annyi maradt meg belőle, hogy nem szerettem. Se a karaktert, se a könyvet. Belenéztem hát, hogy felidézzem a történetet, és végül újra elolvastam. De a helyzet nem változott. Azt hiszem ma már nem sokat mond ez a történet nekünk. De lehet, csak nekem.

ZolKov>!
Nyikolaj Leszkov: Az elvarázsolt zarándok

A regény első megjelenése Magyarországon valószínűleg 1929-ben lehetett, akkor adta ki a Tolnai Regénytára Moly Tamás fordításában. Majd utána az 1949-es Révai féle, amely itt a molyon is szerepel.
Később 1949.11.01-én megjelent Csillag irodalmi magazin(?) 24. száma közöl egy recenziót a regényről.

Egy igen hosszú vonatút során kezdtem bele és olvastam el szinte majdnem. Így egy kicsit olyan volt, mintha a regény hőse a kabinban mesélte volna el nem mindennapi élettörténetét. Azt, hogy a XIX. sz. orosz jobbágy mennyit szenved, de tűr és tűr, bár közel a robbanás.

Az olvasás során sokszor jutott eszembe Diego Hurtado de Mendoza: Lazarillo de Tormes élete, jó sora és viszontagságai című könyve. Talán nem véletlenül.


Népszerű idézetek

GTM P>!

[…] valamennyien egyházi szentségek nélkül nőttek fel, és nem is tekintettem őket a saját gyerekeimnek.
– Hogyhogy nem tekintette a sajátjainak? Ugyan miért?
– Hát hogy is tekinthettem volna, mikor nem keresztelték meg és nem kenték meg a szent olajjal.
– Hát a szülői érzés?
– Az meg mi, kérem?

62. oldal

2 hozzászólás
kalypso>!

– A tatároknál ez a szokás. Nekik minden felnőtt orosz ember Ivan, a nők meg Natasa, s a fiúkat Kolkának nevezik…

62. oldal

kalypso>!

– És mit akar?
– Egyre arra biztat: „készülj a harcra”.
– Talán önmaga is harcolni készül?
– Hát hogyne, uram. Feltétlenül: nagyon szeretnék meghalni a népemért.

157. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Feljegyzések az egérlyukból
Lev Tolsztoj: Háború és béke
Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Örök férj
Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Fehér éjszakák / Szende
Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: A nagyváros homályából
Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Fehér éjszakák / A nagybácsi álma
Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Fehér éjszakák / A háziasszony
Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Az örök férj / Netocska
Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Az ördöngősök
Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Netocska