Kálvária ​tér 8 csillagozás

Nyikolaj Jevdokimov: Kálvária tér

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

„… ​Sokáig nem tudtam, hogy tiltott szerelem vére folyik ereimben, hogy törvénytelen kapcsolat gyümölcse vagyok, öröm és gyönyörűség anyámnak, bűn és szenvedés apámnak.
Kezdetben apám számára ez a szerelem tényleg bűn volt, de anyám egész életét beragyogta. Nem kettőnket szeretett utolsó napjáig, hanem csak egyikünket – őt, apámat. Benne engem látott, bennem őt. Én – ő voltam. Azért is jöttem a világra, hogy emlékeztessem a szeretett férfira.
… Anyám önfeledten szerette apámat, fanatikus megszállottsággal. De hogy miért nem éltek együtt – nem értem fel ésszel. Nem értettem, miért nem él velünk, miért él valahol Szibériában a feleségével, akit nem szeret… Bár anyám azt mondta, igenis lehet két asszonyt szeretni, s az embereknek kötelezettségeik vannak, hogy apám nem hagyhatja el súlyosan beteg feleségét, én csak nem tudtam megmagyarázni magamnak, miért azt az asszonyt sajnálja apám, és miért nem minket. Hiszen ha ahhoz az asszonyhoz jó, kegyetlen magával is, velem és… (tovább)

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Rakéta Regénytár Magvető

>!
Magvető, Budapest, 1980
198 oldal · ISBN: 963271184X · Fordította: Balkó Ágnes

Enciklopédia 4


Várólistára tette 9

Kívánságlistára tette 6


Kiemelt értékelések

gesztenye63>!
Nyikolaj Jevdokimov: Kálvária tér

Néha már meg sem lepődöm azon, hogy milyen apró gyöngyszemekre lelek itt a molyon. Ha nem vagyok Köztetek, akkor a Nyikolaj Jevdokimovval és műveivel való találkozásra valószínűleg annyi esélyem lenne, mint arra, hogy Beyoncé egy napsugaras szombat délután, Albertirsa határában könnyes szemmel a nyakamba borul és tört szuahéli nyelvtudásával a fülembe súgja, hogy eddigi sekélyes, értéktelen életében mindvégig csak rám várt.

De félre a tréfával! A Kálvária tér egy kiválóan megírt és szerintem még annál is professzionálisabban szerkesztett könyv. A kisregénynek valójában nincs története (hacsak a vasúti utazást, mint az orosz írók által egyébként is igen kedvelt keret-történetet annak nem tekintjük), a végére mégis úgy érezhetjük, hogy egy teljes élet kerek, egész történetét olvastuk. spoiler
A regény főhőse ötvenes éveit tapossa, megbecsült tagja a szovjet társadalomnak, de saját értékrendjében egész elmúlt élete egy fabatkát sem ér, minden szenvedése, hosszú élete spoiler fölösleges és értelmetlen volt. Erről szól ugyanis a mű: a főhős, Konsztantyin apró gyermekkoráig visszanyúló emlékképeiből, fantáziáiból, érzés- és hangulatfoszlányaiból épül fel, az idősíkokra és térbeli ugrásokra nem sokat adva, mégis teljesen koherens összhangba rendeződve a csodásan gördülékeny mondatszerkesztés által. Az idősödő orvos a szemünk előtt éli újra élete összes meghatározó sikertelenségét, kudarcát, szeretetlenségét és szeretni vágyását. Feltűnnek a sorok között minden idők és minden társadalmak örök – és mindig megoldhatatlan – családi problémái, úgymint a társas magány, az anya- és apa-komplexus, a generációs szakadék, a lázadó ifjúság szülőkhöz viszonyulása és hasonló kérdések.
De a legfontosabb attitűd, ami nem maradhat ki ebből a ’70-es években modernnek számító alkotásból, az a háborús visszatekintés. Sajnos hiába próbáltam utána keresni Jevdokimovnak a neten. Mivel az orosz nyelvet nem beszélem és a hazai tartalmak között semmit nem találtam róla, ezért csak feltételezem, hogy ő is annak a szovjet-orosz írógenerációnak a tagja volt, amely nem tudott (és valószínűleg nem is akart) a háború poklának árnyékából szabadulni. Erre utal, hogy a regény fő konfliktusa is – bár évtizedek óta békeidőket élünk – visszanyúlik a frontra, a visszaemlékezésekben felbukkanó szereplők között éles határvonal érezhető a volt fontszolgálatosok és hátországiak között, de még a párkapcsolatokat, családi kapcsolódásokat is a háború hagyatéka határozza meg. Ez még ráerősít a regény egyébként is nyomasztó hangulatára, de az író kiváló stílusa mégis könnyen olvashatóvá és a súlyos mondanivaló mellett is emészthetővé teszi azt.

Érdekes, különleges hangulatú elbeszélés a Kálvária tér, csak azért nem adok rá 5 csillagot, mert a rövid terjedelem miatt hiányérzetet hagyott bennem – szívesen olvastam volna még a főhős életéről egy szélesebbre kerekített történetet. Ajánlom mindenkinek, de elsősorban a 20. század második felének szovjet-orosz irodalmát kedvelőknek.

>!
Magvető, Budapest, 1980
198 oldal · ISBN: 963271184X · Fordította: Balkó Ágnes
SteelCurtain>!
Nyikolaj Jevdokimov: Kálvária tér

Megint egy remek könyv, ami alighanem annak köszönheti csekély olvasottságát, hogy szovjet szerző műve, Pedig aki eddig olvasta, az aligha csalódott, hisz négy csillagozásból három ötös, és még a nagyon szigorú ítész is négy és félre értékelte. Jevdokimov az élet apró zökkenőin lavírozva adja tudtunkra, hogy nincs tökéletes élet. Még egy boldogságra lelt embernek is vannak szégyellnivalói, még a hajthatatlanok is kompromisszumra kényszerülnek olykor, s a logikusan gondolkodók is hoznak rossz döntéseket. És az életünk tele van pótlékokkal. Hányan vannak, akik szeretik párjukat, s még önmaguknak sem merik bevallani hiányérzetüket, mert nem életük szerelmével kötötték össze sorsukat? S hány ember vallja, hogy szereti a munkáját, noha fiatalon egészen másról ábrándozott? Tele vagyunk pótszerrel, pótcselekvésekkel, csereeszközzel. El kell fogadnunk, hogy csak egészen kivételes szerencse részesei kaphatnak meg mindent amit szeretnének, mert az egyes emberek vágyai számtalan ponton ütköznek egymással. Valamit mindenki kap az élettől, de a teljességet szinte senki sem érheti el.
Jevdokimov mindezt bámulatos karakterábrázolással vetíti elénk. Még az olyan elmosódott emlékképek is szinte életre kelnek, mint az az óvodás kislány, akiről csak annyit tudunk meg, hogy labdája volt. És a maga nemében ez igazi bravúr.

6 hozzászólás
morin5>!
Nyikolaj Jevdokimov: Kálvária tér

Pasztell színekkel kevert, finom nosztalgiázás a szovjet gyerekkorról, családról, jól adagolt kis bánat, kis szerelem, kis háborús epizód (abból is inkább csalfa nővérke) tompított érzésével – a délutáni tea mellé.
Amit vállal, azt teljesíti, abban nincs hiba, de @SteelCurtain kiváló értékelése után valami még kiválóbbra számítottam. Viszont ezúttal a regény és az olvasói vélemény (kissé talán egyenlőtlen, de mégis létező) versenyéből nálam az utóbbi került ki győztesen.

Miestas>!
Nyikolaj Jevdokimov: Kálvária tér

Amikor ezt dobta a gép, szó szerint a random olvasásos kihíváshoz, nem gondoltam volna, hogy ennyire jó könyv van a birtokomban. Egy háborús hősből orvossá vált férfi monológja, életének több- kevesebb részlete, gondolatai, hitvallása, csalódásai és apró örömei, no és bánata, helykeresése a II. Világháború utáni béke időkben.
Szépen megírt gondolatok, elmélkedések a hétköznapok nehézségei között, az ifjúság és talán az élet értelmének kereséséről szól ez a könyv.

3 hozzászólás

Népszerű idézetek

gesztenye63>!

Legyen átkozott a háború, de legyenek örökre áldottak a katonabarátságok!

103. oldal

gesztenye63>!

Mennyire igaz, százezerszer is igaz a keleti mondás: „A tudatlan önmaga ellensége, hogyan is lehetne a mások barátja.”

93. oldal

gesztenye63>!

Mindig logikus magyarázatot igyekszünk keresni, mind a magunk, mind a mások cselekedeteire, mintha ezzel igazolhatnánk tetteinket. Pedig fontos és felelősségteljes lépéseink gyakran olyannyira következetlenek és ostobák, hogy igen nehéz hétköznapi magyarázatot találni rájuk.

34-35. oldal

gesztenye63>!

A tudásban – meggyőződés van. A tudatlanságban – hajlíthatatlanság.

92-93. oldal

Gólyanéni>!

…a legádázabb vitákat gyakran azok folytatják, akik nem ismerik a vita lényegét.

91. oldal

Kapcsolódó szócikkek: vita
Gólyanéni>!

Az embernek nem adatott meg, hogy ismerje a jövőjét, és ez így igazságos, hiszen az ismeretlenségben ott rejlik az örök remény. Megfosztani az embert a reménytől annyi, mint elvenni tőle az élet értelmét és örömét.

17. oldal

Kapcsolódó szócikkek: az élet értelme · jövő · remény
Miestas>!

Az arca nem volt csúnya, inkább hétköznapi, jellegtelen. Egyébként hogyan is nevezhetnénk csúnyának a nőket, anyáinkat? A női arc mindig gyönyörű, és mindig van rajta valami megfoghatatlan. Hasonlít azokra a fákra, amelyek egyszerre mutatkoznak örökkévalónak és változékonynak is. Egy nő már csak azért sem lehet csúnya, mert az arcán mintha mindig átszellemültség ragyogna, az anyaság utáni vágy és valami ösztönös kihívás: fejtsd meg a titkomat.

139. oldal

4 hozzászólás
Gólyanéni>!

Élete során egyszer mindenki fegyvert fordít maga ellen, és mert gyarló, tudatlan, könnyelműen a szívére céloz. Eleinte nem fáj a seb, de az évek múlásával feltétlenül hallat magáról, mint ahogyan váratlanul fel-felsajognak a már gyógyultnak hitt frontsebek is.

6. oldal

Gólyanéni>!

Most tudom, hogy minden jól alakul, sikeresen végződik, mert az élet olyan szerző, aki szereti a szerencsés befejezéseket. Miután felállította az akadályokat, a végén mégiscsak nagylelkű és igazságos a hőseihez. Ezért sem kell nyugtalankodni és semmin sem sajnálkozni: minden a lehető legjobban végződik…

196. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Borisz Vasziljev: A hajnalok itt csendesek
Alekszandr Szolzsenyicin: Ivan Gyenyiszovics egy napja
Vaszilij Suksin: Vörös kányafa
Borisz Vasziljev: Repülnek lovaim / Másnap háború volt
Alekszandr Sztyepanovics Jakovlev: Kegyetlen éjszaka
Botka Ferenc (szerk.): Alpesi ballada
Ilja Ilf – Jevgenyij Petrov: A szórakozó egyed
Andrej Tarkovszkij: A megörökített idő
Valentyin Raszputyin: Isten veled, Matyora
Alekszandr Bek: A volokalamszki országút