Az ​acélt megedzik 14 csillagozás

Nyikolaj Alekszejevics Osztrovszkij: Az acélt megedzik Nyikolaj Alekszejevics Osztrovszkij: Az acélt megedzik Nyikolaj Alekszejevics Osztrovszkij: Az acélt megedzik Nyikolaj Alekszejevics Osztrovszkij: Az acélt megedzik Nyikolaj Alekszejevics Osztrovszkij: Az acélt megedzik Nyikolaj Alekszejevics Osztrovszkij: Az acélt megedzik Nyikolaj Alekszejevics Osztrovszkij: Az acélt megedzik Nyikolaj Alekszejevics Osztrovszkij: Az acélt megedzik Nyikolaj Alekszejevics Osztrovszkij: Az acélt megedzik Nyikolaj Alekszejevics Osztrovszkij: Az acélt megedzik Nyikolaj Alekszejevics Osztrovszkij: Az acélt megedzik

"A forradalom legnagyobb mesterművei az emberek, akiket megszül. A vonagló földet felszakító új áradatból mint az élet himnusza szökken fel a lelkek hitvallása, – és visszhangja egyre zeng, noha a hősök már holtak. A jövő époszainak és dalainak ihletőivé, héroszaivá növekednek – a gazdag nyarak aratása, melyeknek a forradalom kora volt nyers kora-tavasza.
Ezek közül az emberek közül való Osztrovszkij – egy az élettől izzó, hősi himnuszok között. Gide nem értette meg őt, mikor meghatott csodálattal így írja le látogatását: „megszakadt szinte minden szál, amely a külvilághoz fűzné s lelkének nincs semerre útja. S mikor kezet nyújtott Osztrovszkijnak, Gide úgy érezte, hogy "az élettel fűzi össze”. Hogyan lehet az, hogy Gide nem érezte ujjain a tett fáklyájának lángját.
Osztrovszkij a tett és a küzdelem lobogó lángja – és ez a láng egyre növekedett és egyre hatalmasabb, míg körülötte egyre sötétebb az éj s egyre fojtogatóbb a halál."

Eredeti megjelenés éve: 1934

Tagok ajánlása: 14 éves kortól

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: A Szovjet Irodalom Könyvtára Európa · Az én könyvtáram · Olcsó Könyvtár Szépirodalmi

>!
Európa, Budapest, 1976
464 oldal · ISBN: 9630703823 · Fordította: Kerek Ernő, Radó György
>!
Móra, Budapest, 1975
454 oldal · keménytáblás · ISBN: 9631103935 · Fordította: Kerek Ernő, Radó György
>!
Kárpáti / Móra, Budapest-Uzsgorod, 1971
464 oldal · Fordította: Kerek Ernő, Radó György

7 további kiadás


Kedvencelte 3

Most olvassa 3

Várólistára tette 6

Kívánságlistára tette 4


Kiemelt értékelések

SteelCurtain>!
Nyikolaj Alekszejevics Osztrovszkij: Az acélt megedzik

Az előző rendszerben folyton szembejött ez a regény, de már csak valami rátarti ellenzéki gőgből sem voltam hajlandó elolvasni. Nem állítom, hogy azóta fikarcnyival is bölcsebb lettem, de talán mákszemnyivel megfontoltabb, s talán előítéleteim is megkoptak már kissé. Ezt a regényt ifjabb éveimben olvasatlanul is bolsevik propagandának tekintettem. Nos kétségtelen, hogy Osztrovszkij művét csakugyan maximálisan kihasználták propagandacélra. És ez mégsem propagandamű. Nem is önéletrajz a szó klasszikus értelmében,noha a szerző valóban saját életét vetette papírra. Egy szerencsétlen sorsú ember írta meg tudatra ébredésétől élete utolsó fázisáig. Osztrovszkij alighanem visszautasította volna a szerencsétlen jelzőt, noha könyve írásakor már nemcsak ágyban fekvő béna, de ráadásul meg is vakult. Ahogyan egykor a keresztény mártírokat, úgy őt is egy eszme vezérelte, s ítélje az utókor bármiként is ezt az eszmét, az tagdhatatlan, hogy abban a korban számtalan ember volt hajlandó életét is feláldozni azért az eszméért. Napjainkban néhány öngyilkos iszlamista merénylőtől eltekintve – akiket könnyedén primitív marháknak minősítünk – senki sem akad, aki életét áldozná egy eszméért. Talán néhány fanatikus a kedvenc focicsapatáért, vagy egy divatőrületért, de már egy valóság showért, vagy egy parlamenti választásért aligha. Osztrovszkij művét épp azért nem lehet propagandaműnek tekinteni, mert egyáltalán nem akar meggyőzni, ő csak meséli az életét, melyen vezérfonalként húzódik keresztül egy meggyőződés. Nem hallgatható el, hogy Osztrovszkij sztálinista volt, ezért furdalt a kíváncsiság, hogy volt e valami különös magyarázata annak, hogy a kommunista párton belül nem valamelyik modernebb irányvonal hívévé szegődött. Nem látok azonban semmiféle determináltságot ebben a választásban. Osztrovszkij számtalan kortársa számára az októberi forradalmat követő polgárháború és intervenció, amelyben gyakorlatilag a teljes fejlett világgal kellett felvenniük a harcot, majd a polgárháborút követő évek nemzetközi elszigeteltsége alakította ki az ostromlott erőd-érzést. Az, hogy a teljes megsemmisülést előrevetítő erőviszonyok ellenére győzni tudtak, elültette bennük a legyőzhetetlenségnek azt az érzését mely előbb a forradalom, aztán az egyedül porondon maradt eszme, később az egységbe kovácsolt párt, s végül a pártfőtitkár mindenhatóságába vetett hitet táplálta. Ez a hit minden egyes metamorfózisa alkalmával egyre megkérdőjelezhetetlenebb lett, s egyre távolabb került a kiinduló ponttól.. Ez a hit végső formájában már nem fért össze Buharin, Trockij, s mások demokratikusabb felfogásával. Ez a hit árulásnak minősít minden eltérést a központi irányelvektől. Mindez tökéletesen megmutatkozik ebben az írásban. Ugyanakkor nem vagyok bizonyos abban, hogy a szereplők sivár magánélete is kizárólag ezzel lenne összefüggésben, mert ez más típusú rendszerekben is gyakran jellemzi az egészen kis hatalommal rendelkezőket is. Bár Osztrovszkij sztálinista volt, írása úgy vélem maximálisan korrekt mű. Nemcsak sajátságos kordokumentum, de az akaraterő diadala is. A tudat uralma alá hajtja a testet, habár az a test mozdulatlan marad. És ugyanakkor segít megérteni azt a történelmileg jelentős korszakot, melyben az írónak mindössze 32 életév adatott meg.

4 hozzászólás
ervinke73>!
Nyikolaj Alekszejevics Osztrovszkij: Az acélt megedzik

Úgy voltam vele, három féle könyvet nem vagyok hajlandó olvasni: HP-t, vámpírregényt és 1945 utáni agitatív orosz műveket. Aztán a kedvenc antikvár oldalamon szebbnél szebb Gorkij-regényeket találtam, és többek közt ezt is, nem lehetett otthagyni. Persze, mint irodalom, gyengécske. Minden esetre megdöbbentően tanulságos, hogy eszmék születésekor mennyi ember mennyi energiát volt képes belefektetni, mert hitt egy új világ születésében. Aztán ez a sok-sok emberi energia hiábavalónak bizonyult.

1 hozzászólás
oross>!
Nyikolaj Alekszejevics Osztrovszkij: Az acélt megedzik

Az első két harmad zseniális. a vége nagyon propaganda ízű. mintha nem is ugyanaz írta volna. Most már el telt annyi idő, hogy igenis ismét „kötelező” legyen…

Andriska>!
Nyikolaj Alekszejevics Osztrovszkij: Az acélt megedzik

Méltón a Szovjetúnió egyik leghíresebb regénye. Én Szvetlana Alekszijevics: Fiúk cinkkoporsóban című mestermunkájában találtam rá, az afganisztáni beavatkozásban részt vett egyes szovjet tisztek kedvenc könyve volt. De ezt olvasta a híres amputált lábú vadászpilóta, Mareszjev is a kórházi lábadozása során (Polevoj: Egy igaz ember).
Az „akarat diadala” szovjet verziója.
Csak azért 4,5 csillag mert szegény Pavka (a főhős) a rossz oldalon állt…

Kimmuriel>!
Nyikolaj Alekszejevics Osztrovszkij: Az acélt megedzik

Kimondottan tetszett ez a könyv, főleg az eleje, nagyon magával ragadó volt a főhős buzgósága, tenni akarása, tettre készsége, de elsősorban a csatajeleneteknél, nem pedig a pártbeszédek és egyéb maszlagok tekintetében. Nagyon tetszett, ahogy az író a Pavel és Artyom közötti testvéri kapcsolatot leírja. A könyv vége egy kissé furcsa volt, nem ilyen végkifejletre számítottam, egy kicsi űrt hagyott maga után a történet. De mindenesetre nem rossz olvasmány.

5 hozzászólás

Népszerű idézetek

laura_t>!

– Látod az eget? Kék. A te szemed ugyanilyen. Ez nem helyes. A te szemednek szürkének kellene lennie, mint az acél. A kék szín túlságosan gyengéd.

Hetedik fejezet

Kimmuriel>!

Miféle emberek ezek? Mi ez a megfoghatatlan erő? Hiszen ha az idő csak nyolc napon át ilyen marad, elérjük az erdőkitermelés helyét. Mindebből az következik, hogy amíg az ember él, mindig tanul, aztán öregségére mégis szamár marad! Ezeknek a fiúknak a munkája minden számítást és normát felborít.

Jávori_István I>!

– Holnap kapok egy kartonból készült sorvezetőt. E nélkül nem tudnék írni: soraim egymásba futnának. Sokáig kerestem megoldást, s végre megtaláltam: a kartonból kivágott csíkok nem engedik, hogy ceruzám elhagyja az egyenes sort. Nehéz dolog úgy írni, ha az ember nem látja, mit ír. Nehéz, de nem lehetetlen.

451. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Gavriil Trojepolszkij: Feketefülű fehér Bim
Kornyej Csukovszkij: Az ezüstcímer
Kiss Judit Ágnes: Kórház az osztályteremben
Kőszegi Imre: A diákszázad becsülete
Raggamby András: Kikszi
Albert Lihanov: Csalás
Nyikolaj Ognyev: Kosztya Rjabcev naplója
Nyikolaj Ognyev: K. R. naplója
Alekszej Tolsztoj: Nyikita gyermekkora
Szilvási Lajos: Bujkál a hold