Sziránó 5 csillagozás

Színfónia
Nyerges Gábor Ádám: Sziránó

És hogy ki is az a Sziránó? Igen, „az orros faszi” alteregója. Egy általános iskolás kamasz, „Karinthy Frigyes első számú földi helytartója”. Egy még csak tizenéves, de máris önironikus materialista, akit az osztálytársai hogy, hogy nem, de sohasem hívtak Sziránónak. Az ő egyszerre humoros és szomorkás kalandjai – „farsangi cikiségek”, „biztonsági flörtök” és egyebek – elevenednek meg e kisregény lapjain.

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Hortus Conclusus

>!
Fiatal Írók Szövetsége, Budapest, 2013
236 oldal · ISBN: 9789637043581

Várólistára tette 3

Kívánságlistára tette 1


Kiemelt értékelések

dontpanic>!
Nyerges Gábor Ádám: Sziránó

Annak lehet igazán nagy élmény ez a regény, aki most jár a húszas éveiben, lehetőleg azoknak is az elején, mert kiválóan fog tudni nosztalgiázni olvasás közben.

A történet nagy része egy általános iskolás kisfiúról szól, akit sosem tüntettek ki azzal a társai, hogy valami gúnyos vagy jellegzetes becenevet adtak volna neki, így ő maga nevezi el magát Sziránónak, de társai ezt nem hajlandóak tudomásul venni.
Már ez is sokat elárul a fiúról és a csoportbeli helyzetéről.

A mű időkezelése egy másik iskolaregényéhez, az Iskola a határon időkezeléséhez hasonlít abban, hogy a kronologikus sorrendet felülírja egy fontosabb, belső idő. Így össze-vissza kapunk epizódokat a kisfiú életéből, későbbről, korábbról.
Van itt minden, kosaras kártya cserélgetések, újgazdag budai újfiú érkezése, tanárok savazása (na nem szó szerint) és persze az egyik visszatérő téma a lányokhoz való viszony.

A történet szinte teljes egésze az iskola univerzumában játszódik. A legelső szocializációs környezet, a család szinte meg sem jelenik, vagy ha igen, akkor is csak a háttérben sejlik fel egy erőskezű nagymamával a főszerepben. De nem is hiányzik, az iskola mitikus világegésszé tágul, ahol az első osztályos évnyitó egy konkrét teremtéstörténet.

A könyv nyelvezete, annak ellenére, hogy gyerekekről szól (vagy éppen azért?), eléggé sűrű. Nem ritkák a sokszorosan összetett körmondatok, figyelni kell, hogy ne vesszünk el bennük. Még emlékszem, hogy gyerekkoromban mennyire másként működött a figyelmem, mint most, minden apró részletre nagyon tudtam figyelni, az érzékelésem valahogy sokkal kevésbé volt tompa. Talán ezt tükrözi ezt a fajta írói technika, talán Sziránó belső világát és különállását vagy éppen csak írói stílusjegy. Bevallom, engem néha fárasztott kicsit, és szerintem közrejátszott abban, hogy nagyon lassan haladtam a könyvvel.

Néha úgy éreztem, egy kicsit kilóg a lóláb, és a gyerek fejéből egy idősebb valaki beszél, de ezt persze lehet arra fogni, hogy nem a kisfiú a konkrét elbeszélő, hanem van egy narrátorunk, aki posztmodern szempontrendszereinek megfelelve néha ki-kiszól, illetve reflektál az írás folyamatára – ezek nekem néha kicsit kötelező jellegűnek tűntek.

Hogy ki a narrátor, azt a történet végén még meg is csavarja az író, amolyan Esti Kornélosan.
Amúgy tetszett, üdítő ilyesmit olvasni, a fiatal, kortárs értelmiségi kesergések és búbánatoskodások mellett igazán jó egy általános iskolás kisfiú fejébe kirándulni.
Olvassátok, nosztalgiázzatok, aztán cseréljétek el a tízóraitokat Sziránóval.

7 hozzászólás
bordeaux I>!
Nyerges Gábor Ádám: Sziránó

Úgy kaptam kölcsön, hogy „állítólag nem lett jó”. Úgy fejeztem be, hogy szerintem nem lett rossz. Amolyan ezredfordulós Légy jó mindhalálig/Pál utcai fiúk-ként olvastam – ami nyilvánvalóan a saját korlátoltságomat jelzi –, és ezekhez képest kifejezetten üdítő volt a spoiler kis Sziránó spoiler ifjúkori problémahalmaza. Az Iskola a határon-ra véletlenül sem gondoltam: a kétezres évek szenvedő áltsulisai/gimisei nekem sehogy se kerülnek a kadétiskolások mellé. Teljesen más bajuk van az életben, másként is reagálnak rá.
Bár bizonyos forrásokból úgy értesültem, hogy a Sziránó kifejezetten szomorú könyv, ezt a véleményt sem érzem sajátomnak. Hogy Nyerges gyerekei spoiler esetleg már ott, általánosban lejátszották kicsiben az összes fertelmet, amitől ma is szar az életünk – ez a lehetőség legfeljebb tragikomikus. A „röhögjünk magunkon, ha már mást nem tehetünk” szemléletmód mellett nálam különdíjas az összes női vonal: nemcsak a pontenciális életemszerelmei, hanem a nagymamák és a lelkiterrorista osztályfőnökök is.

puroszleo I>!
Nyerges Gábor Ádám: Sziránó

Kár, hogy az elbeszélő a legrosszabb posztmodern hagyományokat követve kényszeresen pozicionálgatja magát, mocorog, beleszól, helyesbít, mert egyébként egy remek humorú, olvasmányos, nagyon jó jelenetekkel dolgozó könyv. Az alcímet is felejtsük el.


Hasonló könyvek címkék alapján

J. K. Rowling: Harry Potter
Böszörményi Gyula: Nász és téboly
Marilyn Miller – Ella Steel: Üldözöttek
Marilyn Miller: A királynő
Szaszkó Gabriella: Vigyázz rám
Sarah J. Maas: A Court of Mist and Fury – Köd és harag udvara
Rick Riordan: Az utolsó olimposzi
Ella Steel: Az indíték
Leiner Laura: Bízz bennem
Kollár Betti: A vonzás törvénye