Mire ​ez a nap véget ér 3 csillagozás

Nyerges Gábor Ádám: Mire ez a nap véget ér

Márton ​László már olvasta a könyvet, és a következőképp vélekedik róla. Ez egy nevelődési regény, amelyben a nevelők nem játszanak lényeges szerepet. A regényben szereplő fiúk és lányok egymást vagy önmagukat nevelik, váltakozó sikerrel. Ez egy fejlődésregény, amelyben a szerző a fejlődésnek nem jelöli ki az irányát. Hőseire bízza, ki hová, mivé fejlődik. Ez a könyv egy közösség, egy gimnáziumi osztály négy évének regénye. Ez a könyv magányos és kiszolgáltatott tizenévesek regénye. Olyan személyeké, akik együttérzésre vágynak, de azt csak ritkán képesek nyújtani. Ez a mű egy ifjúkori önarckép. Főhősében, Sziránóban, aki szelíd humorral ábrázolt lúzer, egyszersmind az élet álruhás királya, a szerző a kamaszkori énjét teszi vizsgálat tárgyává. Ennek a műnek nincs főhőse. Kaleidoszkópszerűen villantja fel a szereplők sokaságát. Hol Kukát, hol Görcsegeret, hol további meghitten furcsa nevű szereplőket látok a középpontban. Megesik a szívem rajtuk, de azért mégiscsak Sziránó az igazán… (tovább)

>!
PRAE.HU, 2020
332 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155070914

Most olvassa 3

Várólistára tette 1

Kívánságlistára tette 2


Kiemelt értékelések

pepege P>!
Nyerges Gábor Ádám: Mire ez a nap véget ér

Sziránó, a főhős, a Világlegjobb Gimnázium tanulója, örök balfék, a világ fájdalma egyfolytában a vállán, szerelmet vall egy osztálytársának, aki kikosarazza, hogy aztán végig ezen nyavalygásról (mármint a lány utáni kínlódásról) olvashassunk. Szerencsére vannak itt bőven osztálytársai, akikről szó van, de csak félve mondom ki, hogy „szerencsére”, mert azok a történetek sem tartoznak azok közé, amiért az ember kézbe vesz egy könyvet. Talán az összes közül a Nincs Karácsony című volt az, amire érdemes volt odafigyelni. Ott, abban a fejezetben még az elbeszélői stílus is más volt és történt végre valami.

No, igen az elbeszélői stílus. Borzasztóan túlírt és idegesítő. A feléig még csak-csak, de aztán már csak kínszenvedés volt ezt a szófosást végigtolni. Idebiggyesztek egy bekezdést, hogy érzékeltessem:
„Volt egy fiú, nyögi ki nagy nehezen, miután megvolt minden köszöntési procedúra, minek ilyenkor önkéntelenül, reflexből is meg kell lennie, ujjongás és puszik, csodálkozás, mert, már hazatelefonált a lányvécéből az ötödik óra után, hogy bocs, de lesz még kettő, azért az őrület, aztán egyszerre ültetik az időközben elpakolt ebéd helyett kirakott uzsonnához, de ő immáron beszélni is képtelenül mutogatja, hogy először egy pohár vizet kér, mert teljesen kiszáradt a szája, de közben meg mondja már, mi lesz már, mondjon már valamit, mi volt, milyen a hely, milyenek a tanárok, hányan vannak az osztályban, hány órája lesz, (majd, ezt már egy másik hangsúllyal) kell-e valamit rögtön fizetni, és mennyit (mire Laura egy pillanatra elkomoruló fejjel bólint), milyenek a tanárok, ne ezt kérdezze Anyu, mert ez már volt, veszi vissza a szót Apu, de valójában csak színleg, a gesztusok szintjén beszélnek felváltva, hiszen igazából egyszerre tör föl és ömlik mindkét szülőből a szóáradat, részben kérdések, részben feddések formájában, hogy bár már öt perce egyfolytában, levegőt sem véve ők beszélnek, Laura miért nem mond már valamit.”

Nem is értem, miért olvastam végig?


Hasonló könyvek címkék alapján

Böszörményi Gyula: Nász és téboly
Marilyn Miller – Ella Steel: Üldözöttek
Marilyn Miller: A királynő
Szaszkó Gabriella: Vigyázz rám
Ella Steel: Az indíték
Leiner Laura: Bízz bennem
Csernovszki-Nagy Alexandra: Antónia eltűnt
R. Kelényi Angelika: Bűnös örömök városa
Marilyn Miller: A rabság gyönyöre